Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! »66. április 10., vasárnap XXI. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM Ara: 80 fillér A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG. ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az igazi moszkvai szenzációk A büszkeségtől elszoruló szív­vel hallgatták a moszkvai kong­resszusi palotában a küldöttek és a testvérpártok képviselői a Hold közeléből érkező dallamot, a Lu­na—10 jelet, az Internacionálé kezdő akkordjait. Az olasz jobboldali lap, a Mes- saggero, keserű öngúnnyal ismer­te be; hogy szenzációkat vártak az SZKP XXIII. kongresszusától, de nem olyanokat, mint a Luna— 10 felbocsátása vagy mint a Szov­jetunió határain kialakult' áttör- hetetlen védelmi övezet meglé­tének bejelentése, vagy akár az a szenzáció, hogy a szovjet atom­meghajtású tengeralattjárók a víz alatt teljes föld körüli utat tettek meg— Igen, a nyugati polgári sajtó, a „lélektani hadviselés” specialistá­inak sugalmazására, zavarkeltés céljából, a pártkongresszus össze­ülte előtt telekürtölte a világot effajta próféciáival: vissza fog térni a Szovjetunióban a „ke­mény vonal”. Az SZKP legmagasabb fóru­mán elhangzott minden egyes felszólalás, a kongresszus egész munkája azt igazolta, hogy szó sincs a szovjet párt és a kormány politikai vonalának változásáról. A tanácskozás éppen azt bizonyí­totta be, hogy a XX. és a XXIII. pártkongresszuson kidolgozott fő irányvonal megszilárdult és a Szovjetunió párt- és állami életé­nek ez az alapja. A kongresszus két nagy referá­tuma egyaránt azt tűzte ki felada­tul, hogy emeljék a szovjet nép életszínvonalát. Az emberről, a szovjet emberről való gondos­kodás elsőbbsége biztosította a pártkongresszus munkájában az igaz humánumot. Tény, hogy a kongresszus a megfeszített munka további szakaszait készí­tette elő, de az új szovjet ötéves terv a kommunizmus építésének újabb fáradságos időszakában nemcsak áldozatvállalást kér, ha­nem megadja a jobb és szüntelen javuló élet lehetőségét is a szov­jet dolgozók tömegeinek. Nem irányozza-e elő, hogy az elkövet­kező öt esztendőben 65 millió em­ber költözhetik új lakásba, a re­áljövedelem átlagban 30 százalék­kal emelkedik, a kiskereskedelmi árakat leszállítják, a munkások és alkalmazottak kereseti adóját tovább csökkentik, egyes vonat­kozásokban pedig meg is szünte­tik. A kongresszus munkáját ép­pen a realizmus, a valóság kere­sése és megállapítása jellemezte. A tényleges lehetőségeket kutat­ták a beszámolókban, a hozzászó­lásokban. Nyoma sincs az adott­ságok túlbecsülésének, a maxima­lista követeléseknek. A Központi Bizottság beszámolója, amelyet Brezsnyev terjesztett a küldöttek elé, valamint Koszigin miniszter- elnök expozéja számba vette a párt munkájában vagy a népgaz­daság egyes ágaiban még megmu­tatkozó fogyatékosságokat. Az és a terv grandiózus előirányzatá­nak. A kongresszus munkájában érezhető nyugalom és derűlátás nem marad hatástalan még a nyugati polgári megfigyelőkre sem. A nagy tekintélyű londoni Times, a konzervatív angolok lap­ja húzta alá: optimista a szovjet pártkongresszus... A Luna—10 tudományos diadal volt, Malinovszkij marsall beje­lentése a szovjet határokat védő áthatolhatatlan övezetről a ka­tonai erő bizonyításának könyvel­hető el, akárcsak az a nagy fel­tűnést keltő közlés, amely a szov­jet atomtengeralattjárók világ körüli útjáról szólt. A pártkong­resszuson vezetők és küldöttek nem rejtették véka alá, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor megvédésére továbbra is mindent megtesznek, mert az imperialista agresszorok fenyegetései nem hagytak alább, inkább növeked­tek a jelen időszakban. Nyíltan beszéltek arról a teherről, ame­lyet a fegyverkezés jelent, rámu­tatva, hogy az imperialisták ál­tal diktált fegyverkezési hajsza következménye ez. Viszont a szov­jet embereknek csakúgy, mint a szocialista országok közösségének meglehet az a biztos tudatuk, hogy a szovjet fegyverek meg tudják védeni a háborús kalando­rok minden támadási kísérletétől. A XXIII. kongresszus a szovjet párt és a Szovjetunió nemzetközi tekintélye növelésének bizonyíté­kává vált azzal, hogy 86 ország­ból érkeztek küldöttek. A kül­földi delegációk jelenléte rendkí­vüli jelentőséget biztosított a szovjet párt, a ma törekvésének, hogy kialakítsa és megerősítse a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom, minden haladó erő egységét és összefogását. Kü­lönösen nagy fontosságot tulajdo­nított a világközvélemény annak, ahogyan a Vietnami Demokrati- j kus Köztársaság képviselői kiáll­tak a szovjet párt és a Szovjet­unió politikája mellett. Moszkvában a magyar pártde­legáció is hitet tett — Kádár Já­nos szavaival — a szocialista tá­bor egysége mellett. Megállapít­ható volt, hogy az MSZMP és az SZKP értékelése a nemzetközi helyzetről, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom hely­zetéről teljességgel megegyezik. Kádár János pedig nemcsak a i magyar párt, de egész népünk ne­vében jelenthette ki a kongresz- szus szónoki emelvényéről: „Az internacionalizmus próbaköve ma is a Szovjetunióhoz való elvi, elvtársi viszony — szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem”. Kádár Já­nosnak azt a megállapítását is magunkévá tehetjük, amellyel a XXIII. kongresszus munkáját jellemezte: „Ez a kongresszus új fejlődés kezdete és lendítőereje”. Ez az új fejlődés nemcsak a szöv­et pártot, a Szovjetuniót erősíti, de az egész szocialista tábort is, amelyben hazánk, népünk töret­len hűséggel küzd és dolgozik a őszinte önbírálat lenini alkalma­zása csak még nagyobb nyomaté- kot adott a hibák feltárása után szovjet népekéivel azonos célo- az eredmények megvilágításának j kért. Pálfy József A gazdasági és társadalmi helyzet alakulásáról a második ötéves terv időszakában A Központi Statisztikai Hivatal Jelentése Az 1961—1965. években, a má­sodik ötéves terv időszakában to­vább növekedtek a termelőerők, a termelés szervezetében egyre in­kább előtérbe jutottak a koncent­ráltabb nagyüzemek: az iparban és az építőiparban ez a koncent­ráció iparszervezósi intézkedések révén jött létre, a mezőgazdaság­ban pedig a tervidőszak kezdetére befejeződött szocialista átalakulás alapozta meg a nagyüzemi gaz­dálkodás feltételeit. A gazdasági fejlődéshez nagymértékben hoz­zájárult a nemzetközi munkameg­osztásba való fokozottabb bekap­csolódásunk is. 1961—1965. években, a második ötéves terv időszakában a népgaz­daság fejlődését, a lakosság élet- körülményeinek változását a kö­vetkező főbb adatok jellemzik: A nemzeti jövedelem A nemzeti jövedelem 1965- ben — az ötéves tervben előirány­zott 36 százalékos növekedéssel szemben — kib. 25 százalékkal volt nagyobb, mint. 1960-ban. Az évenkénti növekedés a tervidő­szak végén lassúbb lett. Az ötéves tervidőszakban —az összesen 813 milliárd forintot ki­tevő nemzeti jövedelemiből — fo­gyasztásra összesen 601 milliárd forintot, az állóalapok és a folya­matban levő beruházások állomá­nyának növelésére 154 milliárd forintot, e célokra együttesen 92,9 százalékot (755 milliárd forintot) fordítottunk. A nemzeti jövede­lem 7,8 százalékának megfelelő érték a készleteket és a tartaléko­kat növelte. A fogyasztásra, az ál­lóalapok bővítésére, továbbá a készletek és tartalékok növelésére fordított összeg öt év alatt együt­tesen kb. 0,7 százalékkal több volt, mint az ötévi nemzeti jö­vedelem, ezt behozatali többlettel kellett fedezni. Ipar A szocialista ipar termelése öt év alatt lényegében a tervnek megfelelő mértékben, kb. 47 szá­zalékkal emelkedett, ezen belül az állami ipar termelése 47 szá­zalékkal, a szövetkezeti ipar ter­melése mintegy másfélszeresére növekedett. Ipari beruházások céljaira az elmúlt öt esztendőben 86 milliárd forintot, az összes beruházások 42 százalékát fordították. A szocialista iparban foglalkoz­tatottak száma 1965-ben másfél millió volt, 200 000 fővel, 15 szá­zalékkal több, mint 1960-ban. 1960—1965 között az ipari mun­ka termelékenysége 27 százalék­kal emelkedett. A termelés növe­kedésének — a tervben előirány­zott 70 százalék helyett — 64 szá­zaléka származott a termelékeny­ség emelkedéséből és 36 százaléka a foglalkoztatottak számának nö­vekedéséből. A tervidőszak folyamán a kitű­zött céloknak megfelelően válto­zott az ipari termelés szerkezete: az átlagosnál gyorsabban nőtt a vegyipar termelése (91 százalék­kal) és a gépiparé (59 százalék­kal). Ezzel a vegyipar aránya az ipari termelésben 8 százalékról 10 százalékra, a gépiparé 26 száza­lékról 28 százalékra növekedett. Mexőgazd a »ág A mezőgazdaság teljes terme­lésének értéke az elmúlt öt évben átlagosan mintegy 10 százalékkal volt több, mint a tervidőszakot megelőző öt évben. 1965-ben a mezőgazdasági termelés 8 száza­lékkal volt több, mint 1960-ban. öt év alatt mezőgazdasági be­ruházásokra összesen 40 milliárd forintot, az összes beruházások 19,4 százalékát fordítottuk. A me­zőgazdasági beruházásokra öt év alatt fordított összeg kétszerese volt annak, mint amennyit e célra a megelőző öt évben fordítottunk. A mezőgazdasági termékkibo­csátás továbbra is nagyobb mér­tékben nőtt, mint a mezőgazda­ság teljes termelése: 1965-ben a mezőgazdaság 27 százalékkal több terméket adott át hazai felhasz­nálásra és exportra, mint 1960- ban. Ez egyrészt abból a folya­matból adódott, hogy a mezőgaz­dasági keresők számának csök­kenése folytán a saját termelés­ből származó fogyasztás is csök­ken, másrészt pedig abból, hogy rendszeresen növekszik az ipari feldolgozásra átadott, de a mező­Brezsnyev fogadta a magyar pártküldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára szombaton fogadta Kádár Já­nost, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkárát, az SZKP XXIII. kongresszusán részt vett magyar pártküldöttség vezetőjét, valamint a küldöttség tagjait: Biszku Bélát és Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjait, a Központi Bizottság titkárait és Szipka Józsefet, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, hazánk moszkvai nagy­követét. A megbeszélésen jelen voltak: Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Jurij Andropov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt találkozón megvitatták a két testvérpártot érdeklő kérdése­ket. (MTI) gazdaság által egyébként vissza­vásárolt termékek aránya, öt év átlagában a mezőgazdaság ter­mékkibocsátásából körülbelül 8ö százalék jutott ipari feldolgozás­ra és közvetlenül a kereskedelmi hálózatba. A mezőgazdasági ter­mékek mintegy 15 százaléka vál­tozatlan formában került kivitel­re. A mezőgazdasági és az élel­miszeripari feldolgozáson átment termékek exportja együttesen 1965-ben 78 százalékkal volt több, mint 1960-ban. A második ötéves terv idősza­kában a növénytermelés 6 száza­lékkal, az állattenyésztés 14 szá­zalékkal volt több, mint 1956— 1960. években. A főbb növények termésátlaga a második ötéves terv időszaké­ban általában magasabb volt, mint a megelőző öt évben. A kenyérgabonából a tervidő­szak utolsó két évében — részben a vetésterület, részben a hozamok növekedése révén — az ellátás hazai termelésből fedezhető volt, 1965-ben a tavaszi állatszámlá­lás adatai szerint a szarvasmarha- állomány 1 964 000 darab, a ser­tésállomány 6 963 000 darab, a juhállomány 3 400 000 darab volt. öt év átlagában a sertés- és ba­romfiállomány mintegy 11—14 százalékkal, a juhállomány 47 szá­zalékkal volt több, mint a meg­előző öt évben. A szarvasmarha­állomány kismértékben, a lóállo­mány csaknem felére csökkent. 1961—1965. években a húster­melés (élősúlyra átszámítva) és a tojástermelés mintegy 20—20 százalékkal, a gyapjútermelés kö­rülbelül 33 százalékkal volt több* mint 1956—1960. években. A tej­termelés nem változott. Közlekedés Az ötéves tervidőszakban vas­úton 534 miliő tonna árut, teher­gépkocsin 500 millió tonna árut szállítottak. 1965-ben a vasút áru­szállítása 19 százalékkal, a teher­gépkocsi-közlekedési vállalatoké 67 százalékkal volt nagyobb, mint 1960-ban. A szállítási teljesítmények (áru­tonna kilométer alapján) öt év alatt a vasútnál 30 százalékkal, a tehergépkocsi-közlekedési válla­latoknál 89 százalékkal nőttek. A vasút szállítási teljesítmé­nyét az átlagosnál jobban növel­ték a külkereskedelemmel kap­csolatos és a tranzit-szállítá­sok. A belföldi forgalom öt év alatt 22 százalékkal nőtt. 1961—1965-ben vasúton 1 976 millió, távolsági autóbuszokon 1624 millió fő utazott. 1965-ben a vasúton utazók száma 17 száza­lékkal, a távolsági autóbuszok utasainak száma 58 százalékkal volt több, mint 1960-ban. A városi közlekedésben a vil­lamosok utasainak száma 1960— 1965 között lényegében nem vál­tozott, az autóbuszon utazók szá- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom