Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-08 / 83. szám
W66. április 8. 4 Péntek fiz új gyár első termékei fllapteriilete akkora, hogy város is lehetne, ami a lakosok, számát illeti, azt mondják: az ország második legnagyobb községe. A Viharsarok kellős közepén terpeszkedik. nem messzire Csabától. De az emberek igényei rohamosan gyarapodnak a mai korban. nem elégszenek meg azzal, amit egy jellegzetesen mezőgazdasági vidék hagyományos települése nyújtani tud. Békés megye közepén Békés község' fejlődni szeretne. Igaz, hogy Békéscsaba nincs messze, de naponta busszal átjárni nem a legkényelmesebb dolog, nem is olcsó és ami a legnagyobb baj, Békéscsaba nem képes felszippantani azt a sok-sok mum- kaerőt, ami a nagy faluban kínálkozik. I Békés község iparosodni akar. Mikor megjelent a felirat a volt gépállomás kapuja fölött: BUDAPESTI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR BÉKÉSI GYÁREGYSÉGE, a várakozás büszke ölömével tekintettek fel rá. Nem is csoda. Gyárat kap Békés! I Nem is akármilyet egyébként. Mezőgazdasági m unkagépeket gyártót. Ezekre a gépekre igen-igen nagy szükségé van a környék szövetkezetednek, állami gazdaságainak meg az ország me- zőgazdaságánaik. A békési új gyár tehát születése pillanatától meg- találm a szoros kapcsolatot a tájjal, ahol fogant. Szervesen Összenőtt a vidékikel, szüksége van egymásra az tizemnek és az itt éBő embereknek egyaránt. Emlékezetes határkőhöz érkezett fejlődésében a békési üzem. Átadták első elkészült termékeit a kereskedelemnek. Nem mindennapi esemény ez. Az . udvaron hosszú sorban egymás után búzakékre festett gépék glédája. Kül- löskapák. összesen hatvan ké- / szül', el belőlük eddig, s mindegyiket a megye gazdaságai kapják. Már várják őket. A munkások, az igazgató, a gyár műszakijai kicsit büszkén mutatják munkájuk első eredményét. Valakij hozzáteszi: ,,A minőségi ellenőrzés jónak találta mindegyük gépet.” Egy8ltire még csak a munkák háromnegyed részét csinálják itt. Nóhápy présgéppel, szegecselőberendezéssel kellene kiegészítem a felszerelést ahhoz, hogy minden Békésen készüljön. A forgácsoló-, hegesztő-, szerelő-, fúró- és festőmunkák már az új üzem dolgozói keze nyomán készülnek. A szerelőcsarnokban szalagszerű sóiban halad a termelés. A szalag elején szerelősablon: ennek segítségével rakják össze a kullősikapa alkatrészéit. A futódaru munkahelyről munkahelyre emeli tovább az egyes gépeket, s mire a szalag végére ér, egyetlen alkatrésze sem Közület munkaerőigénye Az KM 44. sz. All. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — villanyszerelőket, köny- nyűgépkezelöket (ÉM-vizsisával), kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Családfenntartóknak napi 15,— Ft, nem családfenntartóknak napi 1«,— Ft különélés! díjat fizetünk, amennyiben vidéki lakásbejelentóssel rendelkeznek és állandó lakóhelyükre naponta nem térnek haza. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést — térítés ellenében — biztosítunk. Tanácsi Igazolás és munkaruha szükséges. — Továbbá felveszünk — szeptemberi beiskolázással — kőműves, ács, vb.-szer., hideg- padló és- parkettás szakmába Ipari tanulókat — 8 általános iskolai végzettséggel. .Jelentkezés levőiben.' Cfm: ltudapest, Vj, Kossuth Fajos tér 13— lk munkaerögazdalkodás.' 159 hiányzik, minden porciká,iában ; működésre alkalmas. Le kell fes- 1 feni. átvizsgálja a meó és máris mehet szolgálatot teljesíteni a földeikre. Hogy egy-egy műveletet, munkafolyamatot maguk csinálnak , az külön öröm. Szeretnék, ha ez a gép minden apró ízében az ő j gyermekük lenne, az itteniek ke- i ze munkája. Oláh Gábor sublerral i méri a forgó kapa perselyeit, ame- I lyekiből igen sok kell egy-egy gép- hez. Bállá Illés igazgató megkérdi: ,,Mennyi volt a selejt a legutóbbi műszakiban?” „Egyetlen darab sem. Százszázalékosan jók voltak a perselyek.” A békésiek bizonyítani akarnak. Ügy érzik, sok támogatást kaptak. ’ a Békés megyei párt- és állami i vezetőig magukénak tartották az : üzem alapításának ügyét, a köz- : ség vezetői harcoltak érte. s a j gyár pesti központja is minden j segítséget megadott. A nagy falu \ viszont adta nemcsak a munkásokat, de a műszakiakat, technikusokat,, szakembereket. Azt mond- ' ják. alig van olyan dolgozójuk, aki nem helybeli. Eleinte ők maguk csodálkoztak, mennyi jó, szakkép- ; zett munkaerő található szőkébb j pátriájukban. Olyanok, akik nap I mint nap órákat-töltöttek a vona- I ton, esetleg családjuktól távol több száz kilométerre dolgoztak egész héten át. Milyen öröm, hogy * most otthon is van munkaálk1^ lom. Ezért akarnak nagyon jól dolgozni a békésiek. Bz első fél év végéig már je- I lervtós terveik vannak. Három- százötven küiloskapát és 250 ló- geréblyét akarnak elkészíteni. Az újabb gyártmány, a gereblye előkészületeihez most fogtak hozzá. A második negyedévre majdnem 4 millió értékű az üzem tervezett termelése. És közben készül az új bekötőút, a leendő daraboló- meg sajtolóma&ináknak műhelycsarnok; korszerű üzemi, szociális létesítményt is akarnak építeni. A születő új mindig szívet melegítő látvány. Különösképpen, ha alkotnivágyó emberek munkája nyomán bontakozik ki. i V. J. i 26. — Sajnos, nagyon szigorú háziasszonyom van — szólalt meg Bessy. — Gyakori vevő vagyak a kisasszony boltjában munkaadóm megbízásából — folytatta a férfi. — A napokban említettem miss Simpsonnak, hogy milyen nagy gondban vagyunk... —• Ö pedig nagylelkűen rendelkezésükre bocsátotta a lakását, ma este pedig teljesen elfeledkezett erről az ígéretéről — vette át a szót Crawford. — Egész biztosan — bólintott a férfi. — Remélem, hogy urasá- g'od szerint nem éltünk vissza a vendégjoggal. — A férfi az italokra és a cigarettára mutatott. — De miss Simpson olyan kedves nő, és azt mondta, hogy nyugodtan használhatjuk a bárszekrényét. — Hát igen, miért is ne? Elvégre ő olyan jószívű teremtés. — Letakarítsam az asztalt? — kérdezte a férfi. — Ö, ne fáradjon — mondta Crawford. — Hát akkor mi el is mennénk — mondta a férfi és fogta a női bundát és felsegítette Bes- syre. Aztán ő is felvette felöltőjét. Bár a szobában csak a hangulatlámpa világított és a férfi mindig úgy fordult, hogy arca — Itt'van a hiba! — Tóth Zoltán, a XI. Autójavító Vállalat békéscsabai szervizének csoport- vezetője éppen egy garanciális vizsgálatra hozott Moszkvics „gyenge pontjára” mutat rá. A vevőszolgálat keretében az idén eddig 450 személygépkocsi szervizmunkáit látták el a békéscsabai autójavító állomás dolgozói. Szakavatott beavatkozásuk nyomán minden „titokra” fény derül, a legrejtettebb hiba sem marad „leleplezetlenül”. Sajnos, azonban a szaporodó gépkocsiállományt ellátni már alig-alig tudják, s ha valaki nem jelenti be idejekorán, előfordulhat, hogy több mint egy hetet kénytelen várni, míg sorra kerül a kocsija. Fotó: Malmos Kérjünk Georges Nemrégiben hallottam egy vitáról, mely akörül bonyolódott, hogy nem tudták eldönteni munkaköri beosztásuk mikéntjét egy művezető, egy csoportvezető meg egy műhelyadminisztrátor. Mi a dolga az egyiknek, hol van a határ, mély munkakörét elválasztja á másiknak a harmadiktól és így továblj. Ismerek gépkocsivezetőket, akik nem hajlandók egy ujjal se hozzáérni a teherautóra rakott árukhoz, hiszen ez már a kocsikísérő dolga. Tanúja voltam, mikor egy szakmunkás inkább dolog nélkül várakozott, semhogy gépéhez vigye a munkadarabot, mondván: ez nem az ő kötelessége. Hallottam tőosztályvezetőről, aki nem állt szóba a beosztott dolgozóval, mivel az — úgymond — megkerülve a szolgálati utat, egyenesen hozzáfordult, s nem az osztályvezetőhöz. A példákat lehetne sorolni. Akadnak sajnos, emberek, akik nem azt nézik, mit tehetnek, hogy gyorsabban, jobEgyesek szerint a „maszek' tehenek íinomább tejet adnak, mint a „kollektív” állatok. Igaz, hogy az üzletben kapható kannatej már előzőleg lefölözött, s bár jó minőségű, mégsem kelhet versenyre a frissen fejt, úgy mondhatnánk házi tehéntejjel. Sokan ezért megállapodnak olyanokkal. akik tehenet tartanak, hogy mindennap lássák el háztartásukat friss tejjel. Tekintettel a különbségre, a „maszek” áruért rendszerint 4 forintot szoktak kérni literenként, ellentétben az üzletben kapható 3 forintossal. Egy békéscsabi háziasszonnyal történt meg a minap, hogy szokásától eltérően kora reggel beállított a környékbeli tejboltba, tanácsot Wilsontól ban menjen a munka, mi az a maximum, ami képességeiktől a lehetőségekhez mérten telik, hanem kizárólag arra ügyelnek, nehogy „túldolgozzák” magukat. Véletlenül se csináljanak meg olyasmit, amire nem kötelezhe- tőek, amivel esetleg másoknak vagy az egész közösségnek az előbbre jutását könnyítenék. Az ilyesfajta szemlélet jutott eszembe, mikor egy riportot olvastam a kiváló színészről, rendezőről, színházi szakemberről, Georges Wilsonról. A haladó szellemű művész ugyanis egy személyben igazgatója a francia nemzeti népszínháznak, ő irányítja az intézmény gazdasági ügyeit, a művészeti munkát; főrendezője a színháznak, dramaturgja és a legtöbb darab főszereplője is egyben. Meg kéne kérdezni Georges Wilsont — mikor a szalmaszál keresztbeté- telétől óvakodók túlterheltségről panaszkodnak —. hogyan csinálja ő, adjon tanácsot. Hátha lens egészen meglepő dolgokat tapasztalt. A kedves néni, aki 4 forintos literenkénti áron szokta hozni neki a valódi termelői friss tejet, éppen az üzletben volt, s egy jókora edénybe mérette be a 3 forintos állami terméket, melyet 1 forint felárral literenként szokott továbbadni jóhiszemű megrendelőinek. A leleplezés váratlanul érte és nagy riadalmat keltett. Ügy látszik, a nyerészkedésnek, a lelkiismeretlen árdrágításnak apróbb „újítói” is akadnak, akik ügyesen használják ki az emberek jóhiszeműségét. Érdemes lenne a körmükre koppintani. —aj— ne valami jó elgondolása... v. j. Finom házi tej Sárkö2; Gyula és Bárdy Zoltán regénye lehetőleg árnyékban maradjon, Crawford nemigen tudta jól emlékezetébe vésni vonásait. De e pillanatban leesett a kesztyűje és a férfi utánakapott és ekkor égy pillanatra ráesett a fény az arcára és Crawford nyomban megpillantotta a bal oldalon húzódó mély _sebhelyet. — Legyen szíves, uram, mondja meg miss Simpsonnak, hogy nagyon köszönjük a kedvességét. Jó éjszakát! Mind a ketten sietve távoztak. Crawford leült egy fotelba és rágyújtott. Kis idő múlva töltött a konyakból és megitta. Már fél egy rég elmúlt, de Dianna még mindig nem jött haza. Felállt és körülnézett a pazarul berendezett lakásban. Felhúzta kesztyűjét és óvatosan kinyitogatta a fiókokat. De semmi érdekes dolgot nem fedezett fél bennük. A kulcsra zárt szakrényajtóhoz nem nyúlt. Visszaült hát a foteljébe, töltött és ivott. Végül megunta a várakozást, felvetté felöltőjét és amilyen csendesen jött, olyan halkan távozott. Egyenesen a rendőrségre sietett. A hatalmas épület hátsó bejárata éjszaka is nyitva volt, őrszem állt a kapuban. Craw- fordnak szerencséje volt. Az a rendőr állt őrségben, aki Mellon lakását őrizte a hadnagy meggyilkolását követő napon. Ismerősként üdvözölte a kapitányt és közölte, hogy a felügyelő az előbb ment el, de meghagyta, hogy rövidesen visszajön. — Alighanem valami baj történt, mert a riadókocsin távozott nyomozók kíséretében — tette hozzá a rendőr. — Azért csak menjen fel a felügyelő szobájába. Crawford még helyet sem foglalt az ablak melletti széken, régi helyén, amikor Wright őrmester lépett be és vigyázzba vágta magát: — A felügyelő úr telefonált és azt üzeni, hogy szíveskedjék lemenni hozzá. — Hova le? — kérdezte Crawford. — Hát a csatornához. Most húztunk ki onnan egy kocsit, valami nő volt benne. A felügyelő úr azt mondta, hogy önt bizonyára érdekelni fogja a dolog. — Igen, feltétlenül érdekel — felelte Crawford. — A Scotland Yardtól vagyok egyébként... — Tudom, kapitány úr! — vagta össze a bokáját az őrmester. És azt is tudom, hogy valami sebhélyes arcú betörőt keres. — Igen. — Hát én egy ilyet ismerek a városiban. Ha ennek a sebhelyes képűnek inas a foglalkozása, akkor már tudom is, hogy kiről van szó. Restonnak hívják. Northon ezredes úr inasa. Furcsa ember, annyi szent. De hogy betörő volna? Nem tudom elhinni, kapitány úr. Párszor beszélgettem vele, amikor az utcájukban teljesítettem szolgálatot. Azt mondta a fickó, hogy a múlt háborúban Northon ezredes úr tisztiszolgája volt. — Értem — felelte Crawford és elindultak. ' (Folytatjuk)
