Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-07 / 82. szám
M66. április 4 Csütörtök . r.t.uii.i A munka erkölcsi ösztönzése H szocialista brigád tagjaival “ beszélgettem, s egyikük ezt1 ■ kérdezte: „Igen sok szó esik arról. hogy az üzemekben használják fel hatékonyabban a mun- I Ka anyagi és erkölcsi ösztönzőit Valamennyien tudjuk, hogy az anyagi ösztönzés elsősorban a célszerűbb bérezési formákat, a gondosan kidolgozott jutalmazási es premizálási módszereket és a nyeneségiészesedés igazságos felosztását jelenti. De mit értünk a munka erkölcsi ösztönzése alatt?: Nem emlékszem, hogy valahol, pontosan megfogalmazták volna ennek igazi tartalmát es értei-1 mézesét." Hosszan húzódott a beszélgetés, míg sikerült közös nevezőre jutnunk. Ügy vélekedtünk, hogy < amit ez alatt sokan magyaráznak —nyilvános dicséretet vagy elmarasztalást, törzsgárda jelvényeket és kiváló cím adományozását stb. ' — mind csupán a formai részt je-; leptik. amelyek kiegészítői es erősítői az erkölcsi ösztönzés lé-! nyegének. A brigáddal együtt így fogalmaztuk meg a választ: „A: munka erkölcsi ösztönzésének j alapja es lényege az üzemi de- | mokrácia. annak az elvnek, és: ebből eredően annak a gyakor-, latnak az érvenyesjtése, hogy a i munkás nem csupán értéket tér- [ meló alkalmazottja a vállalatnak, hanem tulajdonosa is Résztvevője a vezetésnek, bátran bírhálhat. javaslatokat adhat, véleményt mondhat és szavának foganatja van." I dőszerű. hogy tisztázzuk ezt ■ a kérdést azért is. mert úgy tűnik, hogy az új gazdasági mechanizmus előkészítése közben háttérbe szorult az utalás a munka erkölcsi ösztönzésére, holott a jövőben minden eddiginél nagyobb lesz a jelentősége. A párt Központi Bizottsága ismert határozatában kiemelve szerepel, hogy nemcsak a vezetők hatáskörének és felelőssegének növekedése képezi a nagyobb vállalati önállóságot, hanem ezt erősítve az. üzemi demokrácia is nélkülözhetetlen feltétele a jövő gazdaság- irányítási rendszerének. ha munka közben látjuk, hogy az i eredményesebb termelés céljából felhasználják szakmai tapasztalatainkat.” ■ z utóbbi megjegyzést — ™ mint mondták — azért tették hozzá, mert tudják, hogy az üzemi demokrácia fórumainak sok gyárban és műhelyben még nincs kellő tekintélye. A termelési tanácskozást például több helyen csupán azért hívják ósz- sze, mart kötelezően előírja a határozat és a felsőbb utasításokból egyet kipipálhatnak. Talán, az is oka ennek, hogy sok vállalati vezető nem gondolkodott még ennek a munkástanácskozásnak a lényégéről. A meg nem értésből adódik, hogy a termelési értekez- í leieken még gyakori a felületes! beszámoló, a lényeges kérdéseket ] megkerülő, vagy azokat elhallga- | tó tájékoztatás. Egyik üzemrész- j ben tengernyi adatot zúdítanak a j résztvevőkre, ;s a munkások semmit sem értenek a beszámolóból. I másik helyen általánosságokat mondanak, „lelkesítő" jelszava- j kát sorolnak, amelyek valójában kedvét szegik a dolgozóknak. Ta-; lálkoztunk olyan beszámolóval is, amely csak a vállalat általános kérdéseivel foglalkozott, de I nem elemezte az adott műhely, üzemegység fontosabb feladatait. A februárban tartott tervismerte- i tő tanácskozások bizonyították, hogy ezekre a munkásválaszok. [ javaslatok is hasonlóak voltak. ! fi z elmúlt hetek is bizonyítót- j ták a vállalati vezetők előtt, hogy erdemes hallgatni a , dolgozók szavára. Ki tudna hasz- nosabb és célravezetőbb tanácsú- í kát adni a munkásoknál? Végte-i lenül sok termelési tapasztalat | halmozódott fel bennük, melyek ha közkinccsé válhatnak, felien- j aitik és megerősítik a vállalatI életét. Ennek azonban az a feltétele, hogy a munkajavaslatok ne merüljenek a feledés homályába. | a vezetők elemezzék azokat, vá- j laszoljanak rajuk es használják fel a termelésben, sőt a tervezésben. Egy évvel ezelőtt az MT— SZOT-határozaf kötelezőve tette üzemeinkben a „Javaslatkönyvek" rendszeresítését. Adminisztrációs formát biztosított, hogy a munkásjavaslatokat a vezetők rendszeresen tanulmányozhassák. Több helyem ez sem vezetett eredményre, mert egyes gazdasági és műszaki vezetők még kézbe sem vették a javaslatkönyveket. Pedig az írásban rögzített mun- kásjavaslatők tanulmányozása, a válasz vagy éppen bevezetésük biztosíthatja. hogy a dolgozók még nyitottabb szemmel járjanak. lássanak és segítsék a célravezetőbb megoldásokat. Hasonló érveket sorolhatnánk óz üzemi demokrácia többi fóruma érdekében is. Újra és újra kérdezhetjük: mi adna több segítséget a vállalati vezetőknek, ha nem az, hogy sok-sok jó tanácsból választhatják ki a minőség javítását, a költségek csökkentését, a munka ütemességét és folyamatosságát, a termelékenység növelését legjobban segítőket? A vezetőknek és munkásoknak egyaránt érdekük, hogy sikerrel teljesítsék a vállalati terveket, rend és fegyelem legyen a termelésben. Az alkalmazottakat anyagilag ösztönzi erre az új prémiumrendszer, a munkásokat a biztosabb kereseti lehetőség és mellette a nyereségrészesedés várható növekedése. De legalább ekkora hatása van, ha tudatossá válik bennük a munka célja és az, hogy erőfeszítésük a társadalmi előrehaladást szolgaija. Cokszor beszélünk a munkás- ** naik arról, hogy övé a gyár, saját érdekében dolgozik és szebb életének alapja a termelés. A mindennapok közben keli azonban éreztetni, munka közben kell tudatosítani, hogy beleszólásuk van a vállalati életbe, a termelésbe, a vezetésbe. Végtelenül felemelő érzés ez a dolgozó számára és ezért vallják egyre többen legnagyobb erkölcsi ösztönzésnek, a munka erkölcsi ösztönzése lényegének az üzemi demokráciát. Kovács András Tűsarkú Evekkel ezelőtt mindössze néhány száz traktora volt megyénknek. Ezek többsége „tűsarkon” járt. Hazai gyártmányú Hoíferek, G-motorok voltak. Annak idején ezekkel az akkor is öregnek, elavultnak tartott géptípussal az őszi időszakban csaknem felszántották a megye határát. Most, amikor már nem több százas, hanem több ezres traktorparkkal rendelkezünk, a szántás nem halad olyan jól. 1966 tavaszára kereken 150 ezer hold szántaiján maradt. Ez idő tájt 80—100 ezer hold körüli területet nem hasított még az eke. Az időszakhoz képest tehát el vagyunk maradva az egyik legalapvetőbb munkával. Miért? Hol a hiba? j A tölbb ezer traktorból műszaI ki okok miatt csak néhány áll. Ezeket a gépjavító állomásokon generálozzák. Másik részük — j jelentős többség — üzemképes, mégsem mindegyikkel szántanak, Pedig van ezekben a gépeikben erő, s van tettvágy, felelősségérzet a traktorosokban. Csak hát az irányítás, az érdekeltség néhány helyen lcisasz- szonyos. Talán ezért is fordulhat traktorok elő, hogy a gépek tekintélyes részé még az egy műszakot sem tölti el munkával. A kétmúsza- koe traktorok száma sem éri el a kívánalmat, noha április 7-ét írunk, s itt a kukorica vetésének ideje. Ha minden szántótraktor es. univerzális gép mögé ekét akasztanának, akkor is 15—20 munkanapra lenne szükség a szántás befejezésére. A szántás befejezésének ideje — a 20 nap — egybeesne a kukoricavetés befejezésének optimális idejével. A következő napokban, heteikben van és lesz mát tenni a tavaszi vetési munkák mihamarabbi befejezéséért. Hogy a hátralevő legfontosabb feladatokkal termelőszövetkezeteink április végéig megbirkózhassanak, ezekben a napokban hathatós intézkedéseket kellene tenniük a lemaradás pótlására. A szántás gyorsításához minden traktor vonóerejére szükség van! Így a Hoffer és a G—35-ös traktorokéra is! Szántsanak ezekkel a gépekkel is, hiszen a megyében fellelhető 350-ből 250 —300 szántásra is alkalmas állapotban áll. D. K. Gödöllői típusú szalmalehúzó Hídasháton Már a nyári betakarítás élőké- , olyan lehúzószerkezet, a/nellyel születői folynak megyénk állami i minimális veszteséggel még az gazdaságaiban. Takács Ferenc, az j ázott szalmát is a tábla sarkára állami gazdaságok területi igaz- j húzhatták. Tavaly megfigyeltek g&tóságánák föagronómusa arról egy ötletes szerkezetet — amelyet tájékoztatta szerkesztőségünket, a közvélemény gödöllői szalmale- hogy ebben az esztendőben vala- húzó névvel illetett — és most mennyi üzemben a tavalyinál , ennek beszerzésére, legyártására ; szervezettebben ~és sokoldalúbban intézkedtek. Az állami gazdasá- j készülnek az aratásra. Mivel a nyári gépszemléjét mindaddig | gabona betakarítását már gépesí- ; nem fogadják el. amíg az üzemek i tettéit, a járulékos munkák - a nem rendéliíeMek az dów> eml)_ j szalmalehúzás, szalmabetakarí- tett szalmalehúzóvaj. Ennek meg- . tas - gépesítésében is előbbre Melően megyenk al]ami szeretnének lépni. Legtöbb gon- gazdaságában már hozzáláttak a | dot a kombájnszalma lehúzása lehúzószerkezet: összeállításához. I okozta eddig is. sőt a Hidasháti Állami GazdaságAz állami gazdaságoknak ko- i ban az érdeklődők meg is tekint- i rabban nem állt rendelkezésére j hetik az újítást. afccUr ‘sárközi Gyűlő er. Bora/ Zoltán regénye Az már tisztázott, hogy nálunk , az üzemi demokrácia alatt első- : sorban a munkások véleménynyilvánítási jogának érvényesítését értjük. Hol és mikor hallathatja szavát, hogyan vehet részt a vállalatvezetésben a munkás? Évek során hagyományos fórumok alakulták ki erre. Legíonto- j sabb közülük a termelési tanács- j kozás, amelynek negyedévenkénti megtartását külön MT—SZOT-. határozat írja elő. Számottevő szerepe van a szocialista brigá-f dók rendszeres megbeszélésének, ? amelyeket ugyan nem ír elő kötelező érvényű határozat, csupán j a szocialista tudatosságból fakadó önkéntesség. Fórum a szak- szervezeti taggyűlés, a bizalmi csoportülés is, ahol szintén megvitatnak a termeléssel, a munkával és a munkásokkal összefüggő lényeges kérdéseket. A fontosabbakat emeltem ki a munkástanácskozások közül, bár sorolhat- j nék többet is. Miért jelentik ezek I a munka erkölcsi ösztönzésének! tartalmát? Válaszoljanak erre is j a szocialista brigád tagjai: ..Semmi sem ad annyi lelkesedést, mint amikor a műhely vagy a vállalat vezetői megkérdezik lő- j lünk, hogyan vélekedünk mun- j kánkrol, a munkakörülmények-1 rőt, miként láthatnánk jobbnak j az ellátottságot, a termelési fel-j adatok végrehajtását. Jó érzés tudni, hogy tanácsokat, javasla-| tokát várnak tőlünk a gondok j megoldására. Persze, ez a tanács-^ kérés csak akkor ér valamit, ha megfontolják javaslatainkat, ésí 25. — Tudja mit? Menjen fel a lakosomra, iszogasson addig, míg megjövök. Fél egyre otthon leszek. Az egyik fiú megígérte, hogy hazavisz a kocsiján. Persze. nem fogom behívni. Itt' a hátsó ajtó kulcsa — nyújtotta feléje a retikülből előhalészott kulcsot. — Az üzletemet már ismeri. Menjen be az udvarra. Balról az első ajtó az enyém. Csak arra kérem, csöndesen viselkedjen. Nem szeretném, ha a házban meghallanák, hogy nálam van. — Ez naigyon kedves magától, miss Simpson — mondta Crawford. — De volna egy apró kérésem... Ne haragudjon, <je olyan furcsán érzem magam valahányszor meg akarom szólítani. Folyton csak miss Simpson. miss Simpson... — Teljesen igaza van... Dianna vagyok. — Köszönöm. Dianna! — Crawford elbúcsúzott Diáimétól, akit már türelmetlenül várt a tiszti társaság. Crawford hosszasan nézett a távozó tisztek után. Amikor eltűntek a feljárati lépcső kanyarulatában, kényelmesen elhelyezkedett a bárszéken, rágyújtott és körülhordozta tekintetét a termen. De sem Bettyt, sem mrs* Teddert már nem látta sehol. „Semmi értelme, hogy továbbra is fecséreljem az időmet — gondolta. — Mindjárt úgyis záróra.” Fizetett és elhagyta a bárt. / A sarkon elkapott egy bus2t. felszállt. Mivel oly mindegy volt számára, hogy mit csinál, miért ne tegye hát azt, amit mondtak neki. A téren leszállt a buszról s elindult gyalog a csecsebecse-üzlet felé. Az utca teljesen kihalt volt és sötét. Alig tudott tájékozódni ebben a koromfekete éjszakában. A kapu nyitva voll. Nesztelen léptekkel beosont az udvarra, halkan kinyitotta az első ajtói. Nem gyújtott villanyt, óvatosan tapogatózva ment fel a lépcsőn, amely Dianna lakásába vezetett. A hallban állt a puha süppedő szőnyegen és az egyik szobába vezető ajtó alól kiszűrődő fényt figyelte. Lábujjhegyen az ajtóig ment és hallgatózolt. Odabent egy nő és egy férfi beszélgetett, de nem angolul. Lélegzetvisszafojtva figyelt, de nem tudta megállapitani, milyen nyelven beszélgetnek. Hirtelen lenyomta a kilincset és belépett. — Jó estét kívánok! —■ köszönt és körülnézett. Bessy, az artistanő üli az asztalnál, szemben vele pedig egy idegen férfi, akit még nem látott. Széles váltó, ütvén év körüli lehetett. Merev szürke haja volt és sötét ruhát viselt. Ugrásra készen ült és ellenségesen méregette Crawfordot. Az asztalon ital, cigaretta. — Nagyon sajnálom, hogy megzavartam magukat - folytatta Crawford mosolyogva —. de miss Simpson külön megkért, hogy olyan csendesen próbáljak feljönni, ahogy csak tudok. A férfi arcáról hirtelen eltűnt az ellenséges kifejezés. Vonásai meglágyültaik. mosolyt erőiteteti magára. Bessynek még mindig sápadt volt az arca, amit Crawford váratlan megjelenése okozott, de már erősen uralkodott magán. Cigarettázott, nyugodtnak tetette magát, de Crawford figyelmét nem kerülte el ujjair.ak ideges remegése. Tekintete inkább bosszúságot fejezett ki, semmint ellenséges haragot. — Együtt voltunk a White Clubban, de mivel egy órára elment egy tiszti társasággal, megkért, jöjjek fel hozzá, várjam meg, míg hazajön, mert szeretne beszélni velem. Néma csend. A férfi és a nő néma pillantást váltott. Végül a férfi szólalt meg: — Mi tartozunk magyarázattal, uram — mondta. — Elvégre nem itt lakunk. Én, kérem a szomszédban dolgozom. Fiatalabb koromban cirkuszi artista voltam én is, míg meg nem rokkantam a lábamra. A hölgy régi ismerősöm, mondhatni rokonom. A nővére a feleségem volt. Tavaly halt meg... — Szóval, a sógornője? — kérdezte Crawford és közelebb jött az asztalhoz. — Igen — felelte a férfi. — A rokonságot még mindig fenntartjuk. Sok szakmai megbeszélnivalónk van, tanácsokat, ötleteket szoktam adni Bessynek. Én azonban egész nap el vagyok foglalva, ő pedig a varietéből csak késő este szabadul. Én a munkaadómnál lakom, oda nem hívhatom éjszakára, Bessy sem hívhat ilyen későn magához. (Folytatjuk)
