Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
196*i. április 1. 4 Pintek Wenckheim Ena grófnő és Doboz papja I. Rendőri szerveinket a lakosság, lói érkező levelek figyelmeztették Gerléről és Dobozról: Túl sokat jár nálunk Wenckheim Bna grófnő. argentin állampolgár, 9 egyre többet akar tudná a grófi család volt birtokáról, amelyen ma már a volt cselédek gazdálkodnak. Elkeseredett megjegyzések, birtokvisszavételi félelmek gondolata kísérte a levelek sorait. Jelezték azt is, hogy Steib János dobozi katolikus plébános szinte toborzókör- utat tett minden esetben Gerlán, Dobozon, Gyulán a grófnő fogadásának előkészítésére. A dobozi tanács a plébános 1965. október 30- an keltezett levelével jelezte, hogy Steib János előre igazolást, legalitást próbált kijátszani a gróf. nő látogatásainak. Ugyanis azt „magyarázta”, hogy — idézem — „igaz, hogy itt járt a grófnő, ezért álltak a plébánia előtt a gépkocsik, de ő csupán családi eredetű képeket vitt magával Argentínába.” A lakosság bejelentései azonban egészen mást sejtettek. Azt, ami valójában történt. Alapos volt a gyanú, hogy az izgatást kimerítő iársadalomellenes cselekedetekről, valamint deviza-csalásokról van szó. Rendőri szerveink nyomozást rendeltek ed, mely házkutatásokkal is járt. És a házkutatások, valamint a nyomozati anyagok igazolták: a lakosság észrevételei, jelzései nem voltak alaptalanok. íme, a vizsgálat, alapján bizonyított történet, melyet — a plébános a grófnők látogatásainak legalitását kereső és ezt a keresést bizonyító — levéllel kezdünk, a címzett pedig éppen a Békés megyei Népújság. * Két évvel ezelőtt, április elején .levelet kapott főszerkesztőnk ..Doboz papjától”, Steib Jánostól A katolikus plébános „Szerkesztő Uram” megszólítással tudósítja a Népújságot, hogy Wenckheim grófpő Dobozra érkezik. Majdnem izgalmas a tudósítás, s ugyanígy, majdnem ujjong is. „Kérdeztem a tanács elnökét — írja a plébános úr —, ő azt felelte: jogállamban vagyunk, akinek van útlevele, az jöhet...” így aztán intézkedett Steib plébános úr, s Csehszlovákiából megérkezett a vendég, Wenckheim Friderika grófnő. De még maradjunk a szenkesz- lö&höz küldött, meghívó levélnek számító tudósításnál. Benne van, 'hogy a Zsuzsi néni már készíti a ónom csigatésztát, a dobozit, 16 tojásból. Meg egy nagy kenyeret is fog sütni, szintén Zsuzsi néni, hogy egyenek finom dobozi kenyeret a grófnőék. A másik asszony pedig megsértődött, mert hogy őt nem hívták „csigatészta-csinálni”. Pedig az ő férje öregbérese volt a gróf-családnak. Meghallotta más is, hogy - jön Rika. (így becézték, illetve rövid!, tették Friderikát szólításkor.) Az ökörhajtó is, aki máris felajánlott öt kiló nulláslisztet a vendégnek. „Mindezt azért írtam meg — jelzi végül —, hogy Szerkesztő Uram biztos információt kapjon. Ilyenkor mindig vannak jólértesültek, akik máris beszélik a faluban, hogy itt volt Rika, s megnézte az istállót meg a kertészetet. . . Sőt, ezelőtt még azt is tudni vélték, hogy itt volt a kisgróf, vissza akarja venni a földjét.. Az életrajzi adat itt most nem érdekes, de erről is írt a plébános. Tömören: „Legnépszerűbb volt a kis Rika az összes Wenck- heim-ek közt.. Csak nem a birtokért... ? Valami oknál fogva mi nem mentünk el Rika fogadáséra. Ügy emlékszem, nem értünk rá. Talán tsz-közgyűlésre kellett menni, vagy iskolaavatásra. Nem tudom, Viszont a katolikus hetilap 1964. május 10-i számából tájékozódtunk a vendég fogadásáról. Egy mondatot hadd idézzék ebből: „Régj ismerősök találkoztak a szentmise után. Az egykori kocsis, az ökörhajtó béres, a csősz és a grófnő.” Hm. Nem sokan. A többiek? Azt hiszem kissé megrezzentek, s ezért nem jöttek a fogadására. „Huncut az úr mind” — gondolták. Hátha mégis háztűznézőbe jött a régi. birtokára ... Bevallom, én meg is értem a volt cselédeket, meg az úrtól félőket... Persze felszisszenésre azért még sem volt ok, mert igazán meg tud. juk védeni a parasztok földjét... Igaz, ezért is engedték be a hivatalos szervek: a grófnőktől csak nem ijedünk meg...?! Jöjjön, lásson, tudjon arról, hogy mit műveltek volt cselédjei azóta. Semmi szégyelnivalójuk. semmi félnivalójuk nincs. Aztán Rika elment, egyen-ket- ten áradoztak, százan-ezren fütyültek a történtekre. .Volt épp elég a tavaszi, munkából, ki érne rá ilyenkor egy szóná] többet törődni a grófnővel? Ezzel kezdődött lényegében az a történet, amely ma valahogy így visszhangzik a dobozi és a gerlai voltcselédekben: „Csak nem a birtokért van e látogatás?” Előre mondom, nem a dobozi és gerlai kérges kezekért történt egyre sűrűbben egy másik grófnő látogatása. Erre a grófi család nem is gondol. De valami mégis ... Gerla, Argentínában Ezt pedig talán a történtekkel lehet legjobban láttatni. A történet igaz, hiteles — tanú rá a két község minden lakója. Folytatom, hátha érdemes végigolvasni. s közben magunkra is gondolni. Rika elment. Tisztességesen, úgy. ahogy jött. Viszont Argentínából új vendég jelentkezett, még ugyanebben az évben. Rika rokona. Neve Wenckheim Eugénia. Becenéven, illetve rövidített néven: Ena. Még a hivatalos szervek is így írják: Ena. Útlevelén ez áH: Schimmer Ena. Ő az igazi Wenckheim grófnő, vagyis Gerla grófjának. Wenckheim Jenőnek lánya. Örökös-féle szerepben járt itthon. Még rosszindulatból sem mondanám, hogy ártalmas célokkal. Itt van például a leveli, melyet Steib plébános úrhoz írt, 1964 december 24-én Argentínából. Bár — egy pillanat! A levélen e dátum helyén ez áll: „24 dec. 1964. Gerla”. Nem, nem tévedés. „Gerla, Argentína.” De erről később. A levélben sok minden mellett ezt is olvashatjuk: „Tisztelendő Atyám! Olyan jó volt húsz év után megint egyszer hazajönni és ha, bizony minden még szomorúbb is volt, ■ mint ahogy elképzeltem, mégis alig várom a napot, hogy megint eljöhessek, ha csak egy pár órára is. Nem hiszem, hogy ma már kellemetlenséggel járna (az idejövetel — a szerk.) hisz amerikai turista vagyok és azokat most örömmel várják!... Az első utam magához fog vezetni és ha Gerlán annyira várnak, majd együtt elmegyünk látogatóba ... Mondja meg kérem (két ismerősről van szó) nekik, \ hogy biztosan eljöttem volna, ha nem ijedtem >x>lna meg, amikor a kastély előtt hozzám szóllak oroszul .. Az íróasztal másik oldala Elég sok cikk bírálta az elmúlt dákat mesélt, mikor egy-egy ide- időszakban a hivatali bürokráciát, ges ügyfél szinte verte előtte az a lélektelenséget. Kevesebb szó asztalt. esett viszont arról, hogy a hiva- Arról nem kívánok beszélni, talban dolgozók munkája sem hogy a lakáshivatalokban milyen könnyű, sőt arról meg egyáltalán jelenetek játszódnak le, hiszen nem beszélünk, hogy mennyi nehézséggel kell naponta megküzdeniük. Fehér Klára írónőtől véve az ötletet, „az ügyfél sem angyal”, sőt, bizony sokszor félni kell tőle. Ezt bizonyítja különben a nemrégiben Orosházán lezajlott bírósági tárgyalás is. A városi tanács ezekkel éppen eleget foglalkoztunk már. éppen elégszer hallani rágalomnak és becsületsértésnek is beillő megjegyzéseket. Az íróasztal másik oldalán ülő ügyintéző nem minden esetben tud védekezni, legalábbis gátolja a védekezését az, hogy taríácsaink- előadóját egy „anyai érzésében” "»1 a hivatali fegyelem megszilár- fclháborodott ügyfél személyes szabadságában korlátozta. Azaz rázárta az ajtót. Néhány nappal később, mikor a gyámügyi előadó a gyermekek érdekében az állami Nehéz egyetérteni azzal, hogy ha valakit a hivatali hatalommal való visszaélés bűntettében elítéltek, az ma miért az apparátus dolgozója még mindig? És hogy gondozásbavétel mellett döntött, jej,et a2> mivel másodfokon a sza az anya az elfogyasztott egy liter bor hatására a hatóság elleni erőszak bűntettét követte el. Hat hónapot kapott. És nehogy azt higy- gye valaki, hogy ez valami újságírói túlzás, hiszen a bírósági tárgyaláson bebizonyosodott, hogy az „áldozat” bizony a tanácsi ügyintéző volt. Naponta hallani ilyen vagy olyan megjegyzést egy-egy tanácsi dolgozóra, vagy egy-egy hivatalra. A múltkoriban a megyei badság vesztést pénzbírságra változtatták át, ma erre való hivatkozással a büntetést semmisnek tekinti, s arról beszél, hogy ót „rehabilitálták”? Elsősorban hivatali szerveinkben kell olyan fegyelmet teremteni, hogy ne érhesse szó „a ház elejét”, akkor még a renitens ügyfélből is tisztességtudó állampolgár lesz. aki joggal várhatja el és joggal követelheti meg, hogy tanácsnál valaki sírva panaszolta ügyét emberségesen és gyorsan el. hogy egy ügyfele azzal támadt rá. ha pénzt adna, biztosan hamarabb elnitéződne az ügye. — Nem tudom, mit képzelnek egyesek és mit gondolnak — mondta e hivatali dolgozó és péiintézzék el. Az íróasztalnak álljon valaki bármely oldalán, annyi tiszteletet követelhet meg magának, amennyit a másik félnek megad. Ez az elv érvényes itt Is. (Dőczi) Megkezdték a 78 millió forint beruházási értékkel tervezett új békéscsabai szerszámgyár építését A Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár új telephelyét a város ipartelepítési zónájában, a konzervgyár mellett jelölték ki. Itt fogják felépíteni a 78 milliós költséggel megvalósuló korszerű üzemet. Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói felvonultak az építkezés területére, megkezdték a munkát, s április folyamán hozzálátnak a leendő gyárépületek alapozásához. Még ebben az évben elkészítik és felállítják az előregyártott elemekből készülő épületek szerkezeti részét. Korszerű műhelycsarnok mellett technológiai laboratórium és megfelelő szociális létesítmények is kivitelezésre kerülnek. A grófnő megijedt a tanártól Szóval, nincs kivetnivaló ebben a levélben. Azon meg most ne polemizáljunk, hogy az amerikai tu_ listáikat örömmel várjuk-e vagy sem. Tudjuk: ha kíváncsiak országunk szépségeire, nagyszerű fejlődésére, jöjjenek, nézzék meg, nézzenek meg bennünket. Mi igazán nem takargatunk semmit. De azért maradjunk a tisztességes szándék ^mellett! Hanem ennek az Ena-i ijedelemnek mégis meg kell adni a magyarázatát. Amikor a grófnő itt volt — megértjük —, tapogatózva lépkedett el gépkocsijától, hogy közelebbről megnézhesse a gerlai Wencfcheim-kastélyt. Minden más. A kastély középső része iskola. Mellette vegyesbolt, még odébb a tanács. Az államhatalom szerve. Ena a kastély előtti kis parkban iskolás-gyerekeket látott hancú- rozni. Odavigyázkodott. Gyerektől érdeklődött. A gyerek a napközis tanárhoz szaladt, aki egy kisember-gyűrűben alkalmasint orosz nyelvpróbát tett. Legyen hiteles a leírás, itt a nevelő neve: Miklovicz Mihály, gerlai tanár. Szóval, beszélgettek, mikor jelezte a gyerek, hogy a néni akar valamit. A tanár nagyon barátsá- gosan’de oroszul szólt a jövevényhez — látva a külföldi rendszámú gépkocsit. Csupán azt kérdezte, mit óhajt, mit kíván, kit keres. A grófnő németül válaszolt. A tanár ugyanígy, németül folytatta. Miért ne?! Nálunk nem csoda, ha egy felső tagozatos tanár két, vagy akár több idegen nyelvet beszél. Csakhogy Ena megijedt, s hát — így történt — kissé elszaladt. Gondolom, attól félt, hogy orosz emberrel áll szemben. Az ő dolga. Magyar tanár volt, s mi különben sem ijednénk meg az angol vagy spanyol, vagy francia szótól. De mindez csupán egy kis kitérő volt, a hitelesség kedvéért. (Folytatás következik) Varga Tibor fi RADIOBM HMllűTíUK Muzsikáló képeslapok: Üdvözlet Szarvasról Szerdám este 18 óra 20 perckor a Kossuth rádió műsorában Muzsikálóképeslapok címmel szarvasi összeállítást hallottunk. A műsor szerkesztője, Béres János elsősorban arra törekedett, hogy a nagy múltú, városiasodó Békés megyei község kulturális életéről adjon üzenetet a rádió hallgatóiAvarkori leletek Orosháza határában Néhány nappal ezelőtt az oros- háza-bónumi 2-es számú téglagyár agyagbányájában csontokat és edénydarabokat találtak a munkások. Busa László, a téglagyár igazgatója azonnal értesítette a város múzeumát, aki iíj. Olasz Ernő kutatót küldte ki a helyszínre a leletmentés megkezdésére. Kiderült, hogy a földkitermelés hat avarkori, több mint 1100 éves sírt bolygatott meg. A csontvázakat fejjel északnyugatnak, lábbal délkeletnek fektették a sírba. Az egyik női sírból agyagorsó, egy másikból színes üveggyöngyökből álló füzér és bronzfülbevalók kerültek elő. A negyedik sírba férfit temettek, ebben díszes bronz- öv-vereteket és nagyméretű szijj- véget találtak. Iíj. Olasz Ernő megállapítása szerint a temető nagy kiterjedésű, és további értékes leletek felszínre bukkanására van kilátás. A kutatónak dr. Torda Béla orosházi orvos is segítséget nyújtott a leletmentés során, az üzem igazgatója pedig közölte, hogy a föld- kitermelést a jövőben is állandóan figyelemmel kísérik és ha bármi előbukkan, a múzeumot azonnal értesítik. nak. Ez a törekvése eredményezte talán azt, hogy a 30 perces műsort kissé zsúfoltnak éreztük és az egyébként színvonalas összekötőszöveg (Hegyi Füstös István írása) nem tölthette be teljes mértékben szokott funkcióját. A műsor szerkezeti egységéről sem lehet végleges értékelést adni, hiszen ez egy kétrészes szarvasi üdvözlet első fele volt: a második rész ismerete szükséges ahhoz, hogy a hallgató megfelelő véleményt kialakíthasson. A zsúfoltság és a nem egészen tökéletes szerkezeti egyensúly ellenére nagy öröm, hogy a Magyar Rádió hírneves községünkkel, Szarvassal ilyen módon is foglalkozott. A műsorban szereplő kórusok, zenei együttesek, szólisták megnyugtató képet adtak a község fejlődő zenekultúrájáról. Különösen tetszett az óvónőképző intézet első és második évfolyamának kórusa Lipták Mihály és Oláh Ernőd karnagyok vezetésével, a szarvasi zeneiskola kamaraegyüttese, és az 8rki dolgozóiból alakult szimfonikus zenekar programja, amelyben Vivaldi fuvolaversenyét mutatták be Kozák József karnagy vezetésével, Csonki Attila agronómus szólójátékával. A népi muzsikát Hanzó Mihály ci- teraszólója és özv. Tomasovszki Mihályné szlovák népdalai reprezentálták. Hinni szeretnénk, hogy a Magyar Rádió Muzsikáló képeslapok című műsorának szerkesztői a jövőben más. Békés megyei községet, várost is meglátogatnak, érdekes, színvonalas, közlésre méltó anyagot bizonyára másutt ií találnak még. S. E.
