Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
W66. április 24, 2 Vasárnap Vatin, Vasco „Vasco és Pedro jajkiáltások nélkül tűrték a portugál katonák ütéseit, de igyekeztek úgy helyezkedni a nyitott terepjáró kocsiban, hogy tájékozódjanak, merre viszik őket, hátha alkalmuk nyűik majd a szökésre. Mandingö nyelven néhány szót váltottak egymás közt, amit a két portugál katona nem értett és ezért ütések, rúgások jártak... Vasco és Pedro, „Portugál” Guinea felszabadító hadseregének tagjai Bissautól hetven kilométernyire estek egy portugál őrjárat fogságába. Mindketten tudták, ha beviszik őket a legközelebbi portugál támaszpontra vagy Bissauba, ott halálra kínozzák a szabadságharcosokat. Anyanyélvükön szökési tervet próbáltak megbeszélni, de minden szóért fájó ütéseket kaptak. Kezük gúzsba kötve, fegyvertelenül feküdtek a terepjáróban, ellenségeik pedig lövésre kész géppisztolyokkal fenyegették őket. Szökésre alig volt reményük. Csak a gyorsan leereszkedő esti sötétségben bízhattak, amelynek leple alatt az utak mentén őrködő társaik kiszabadíthatnák őiket. „Portugál” Guineában Salazar martalócai csak Bissau és néhány megerősített falu környékén merészkednek az utakra — különben a 36 ezer négyzet- kilométer területű gyarmat a felszabadító hadsereg ellenőrzése alatt áll. És ez mentette meg a két bátor fiú, Vasco és Pedro életét! A Bissauba vezető úton a szabadságharcosok megtámadták a portugál járőrkocsdt és kiszabadították a két man- dingo törzsbeli fiút... Pedro és Vasco, akiket a portugál misszionárius keresztelt erre a névre, életét kockáztatta a küzdelemben. Mint a földgolyó túlsó féltekén Vó Vah Vahn tizenhét esztendős dél-vietnami ifjú, aki saját maga szerzett fegyvert, hogy felvegyék őt a felszabadító hadseregbe. Amikor Vahn jelentkezett a komiszszárnál, túl fiatalnak találta őt, s azt mondta neki, „ha lenne fegyvered, akkor talán beszélhetnénk róla...” Vahn a szomszéd faluba lapózott, ahol zsoldos katonák tartózkodtak. Egy pálmafáról kémlelte a kunyhókban pihenő dél-vietnami katonákat, azután az egyik házikó bejáratához kúszott. Odabent két katona beszélgetett, géppisztolyaikat a falhoz támasztották, s amikor Vahn megragadva az egyik fegyvert, elkiáltotta magát: — Kezeket fel! —,any- nyira megijedtek, hogy csak akkor ocsúdtak fél a meglepetésükből, amikor a fiú a géppisztollyal már túl volt a falu határán... Vahn így lett a Dél-vietnami Nemzeti Félszabadítási Front katonája. Sorolhatnánk tovább azoknak és Pedro a példáját, akik mellett április 24-én, a Gyarmati Ifjúság Nap- ián, a kolonialízmus és az újgyarmatosítás elien küzdő fiatalok harci napján tüntetnek világszerte. Több mint egy évtizeden keresztül február 21-én rendezték a szolidaritásnak ezt a nagy akciónapját, a Bombay- ban horgonyt vetett Talvar angol hadihajó indiai matrózainak lázadására emlékezve. Az indiai matrózok akkor megtagadták az angol tisztek parancsát és nem lőttek indiai testvéreikre. Egy esztendővel később az egyiptomi diákok úgyszólván egész Kairót hatalmukba kerítették, amikor a brit gyarmati megszállás ellen tiltakoztak. A következő esztendő február 21- nek előestéjén Álla Djamiáni iráni lány a felvonulók élén szállt szembe a teheráni rendőrök sortüzével. Másfél milliárd afrikai és ázsiai elnyomott döngette a kolonializmus uralmát, s az erősödő szocialista világrendszer támogatását élvezve felszabadult Kína, India, Burma, Egyiptom, majd Ázsia legtöbb országa. A hatvanas években pedig Afrika lépett a függetlenség útjára. A kolonializmusnak csak roncsai maradtak meg. Az új helyzetnek megfelelően a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség felkarolta azt a kezdeményezést, hogy a Gyarmati Ifjúság Napját a független . ázsiai és afrikai országok első bandungi értekezletére emlékezve minden esztendőben április 24-én köszöntsük az egész világot átfogó szolidaritási demonstrációval. Az idei április 24-i megmozdulások fő jelszavai a hősiesen küzdő Vietnam nép harcát támogatják, az amerikai agresszorok távozását, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázások azonnali beszüntetését követelve. Még csaknem 50 millió ember sínylődik a legsötétebb gyarmati igában, Mocambique-ban, Angolában és „Portugál” Guineában fegyveres felszabadító küzdelem döngeti a kolonialisták hadállásait, de a hare sokféle formát ölt Napjaink antiko- lonialista frontjának első lövészárkaiban a vietnami nép küzd a szocialista országok segítségével, útját állva a leghatalmasabb imperialista gyarmatosító hatalom, az Egyesült Államok neokolonialista törekvéseinek Ázsiában. Vo Vah Vahn, Vasco, Pedro és milliónyi névtelen társuk — nem vagytok egyedül! Az április 24-e alkalmából Moszkvától Tokióig, Londontól Kairóig, Budapesttől Dar es Saalamig egymást követő tiltakozó gyűlések, a Gyarmati Ifjúság Napján fellobbanó fáklyák és „vietnami őrtüzek” mutatják, veletek a földkereség haladó és békeszé- rető ifjúsága. Sebes Tibor ÉRTESÍTÉS! Május hó 1-én nyílik meg Gyoma község ligeti gyógyvizű STRANDFÜRDŐJE és folyamatosan üzemel! Strandfürdő nyitva: hétköznap 11-tol 19 óráig, vasárnap 9-től 19 óráig. Egyben közöljük, hogy a kádfürdő nyitvatartási ideje ugyanaz, mint a strandfürdőé. ÜDÜLÉS! GYÓGYULÁS' PIHENÉS! Ha Gyomán jár, feltétlen keresse fel ön is! 174 Nyugtalanság Bonnban Pompidou kijelentései miatt Bonn „Bonnban komoly gondokat okozott Pompidou miniszterelnöknek az a célzása, hogy Franciaország háború esetén bizonyos körülmények között semleges maradna” — írja szombaton a kormánypárti Rheinische Post, majd hangsúlyozza: — Pompidounak a francia nemzetgyűlésben tett kijelentéseit bonni kormánykörökben úgy értelmezik, azok megerősítik azt a gyanút, hogy Franciaország konfliktus esetén fenn akarja tartani magának a teljes cselekvési szabadságot. A kormánypárti lap hozzáteszi: „Ez nagyon közel jár a fegyveres semlegesség fogalmához, ami pedig bonni felfogás szerint lehetetlenné tenné, hogy a francia csapatok az NSZK területén maradjanak”. Egy bonni kormányszóvivő újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: a kormány gondosan meg fogja vizsgálni a francia miniszterelnök kijelentéseit és csak azután foglal majd állást velük kapcsolatban. (MTI) Román—jugoszláv közleményt írtak alá — Tito hazautazott — Szovjet—olasz egyezmény Róma Gromiko szovjet és Fanfani olasz külügyminiszter szombaton aláírta a „Szovjetunió kormánya és az Olasz Köztársaság kormánya közötti gazdasági tudományos és műszaki együttműködési egyezményt”. Az egyezmény értelmében a két kormány kötelezi magát, hogy előmozdítja a két ország gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésének fejlődését az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a hírközlés és az építés területén. Az egyezmény végrehajtása céljából vegyesbizottságot létesítenek, amelynek összetételét a szerződő felek határozzák meg. A bizottság évenként legalább egyszer ülést tart, váltakozva Moszkvában és Rómában. (MTI) Indiában meghosszabbították a rendkívüli állapotot Üj Delhi Az indiai államoik főminisztereinek tanácskozásán döntést hoztak arról, hogy rövid időn-e meghosz- szabbították az országban a rendkívüli állapotot — jelenti a Press Trust of India hírügynökség. A rendkívüli törvényhozás fenntartása mellett szól az az érv, hogy több határmeniti körzetben súlyos helyzet uralkodik. A tanácskozás résztvevői — közöttük Indira Gandhi miniszterelnök, Nanda belügyminiszter és Csáván hadügyminiszter egyetértettek azzal a javaslattal, hogy gyorsítsák meg az „indiai védeiipi törvény” alkalmazása alapján letartóztatott személyek szabadlábra helyezését. (MTT) Bukarest Szombaton reggel Bukarestben, az államtanács palotájában román —jugoszláv közös közleményt írtak alá Tito elnök ötnapos romániai hivatalos látogatásának befejeztével. Szombaton délelőtt — magyar idő szerint — 9.30 órakor Tito elnök és félesége, valamint a kíséretükben levő hivatalos jugoszláv személyiségek különrepülőgépen hazautaztak Belgrádba. A bukaresti repülőtéren sok ezres tömeg búcsúztatta a vendégeket. Nicolae Ceausescu rövid búcsúbeszédében hangsúlyozta: — Gyümölcsöző tárgyalásokat folytattunk, elégedettek vagyunk I Djakarta Mint a MEN hírügynökség jelenti, az indonéz légierőben is tisztogatások varrnak, 306 személyt, közöttük több magas rangú katonatisztet letartóztattak. az elért eredményekkel. A közlemény, amelyet ma aláírtunk, tovább szélesíti kapcsolatainkat, s újra hitet tesz országaink azon eltökéltsége mellett, hogy továbbra is következetesen harcolnak a -békéért és a haladásért. Tito elnök válaszában a többi között kijelentette: — örülünk, hogy szomszédos és baráti országaink kapcsolatai erőteljesen fejlődnek. Hasznos tárgyalásokat folytattunk, és elmondhatjuk, hogy nincsenek közöttünk nyitott kérdések. A nemzetközi helyzetet illetően szintén azonosak nézeteink, mert mindkét ország az aktív békés egymás mellett élésért harcol a nemzet- I közi kapcsolatokban. (MTI) Három katonatiszt nevét Suharto tábornok rendelkezésére bocsátották. Feltehető, hogy a tiszteket a szeptember 30-i mozgalomban való részvétel vádjával bíróság elé állítják. „Tisztogatások” az indonéz légierőben A délkelet-alföldi agrármozgalom 75. évfordulójára Véres napok Orosházán, Békéscsabán és Battonyán VI. Mint ahogy e napok története nem választható el az eddig kifejtett előzményektől, úgy nem írható meg elszigetelten az általános, nagyobb területen kibontakozott eseménysorozattól, amelynek inkább a történeti nyomatékét adják, de mindeddig nem rajzolta őket egy tablóra a helyi történetírás. Az orosházi munkáskor tagjai az 1889. évi párizsi kongresszus határozata értelmében munkaszünettel akarták megünnepelni 1&91. május 1-ét. Asszonyaik hetekkel azelőtt munkához láttak és elkészítették a kör fehér selyemzászlaját, amelynek egyik oldalán a vörös posztóból varrt „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!”, a másik oldalán a „8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra alvás” (a szociáldemokrata párt követelése) felirat díszlett. Noha a belügyminiszter 1891. évi április hó 25-én kelt 281. számú rendelete megtiltotta a gyűlések tartását május 1-én, az orosházi kör tagjai már reggel 7 órakor a csendőrlaktanyával szemben levő helyiségükben tartózkodtak s az ünnep jelére kitűzték első ízben a díszes zászlajukat. Mivel a csendőrségnek tudomása volt arról, hogy Eördögh Lajos főszolgabíró írásban igazolta magát a munkáskor vezetőivel közölt gyülekezési tilalom ügyében, megjelentek a kör épületében. Számon kérték a vezetőktől a tilalmazott gyűlés egybehívását és a zászló kitűzését. Valaki felkiáltott a tömegből: „Kerüljön bár vérünkbe, el nem hagyjük, amit e zászló alatt fogadtunk)” A zászlóval együtt a szolgabírói hivatalba kísérték a csendőrök Kunos József napszámost, a munkáskor elnökét (akiről a törvényszéki tárgyalás kapcsán megjegyezte a félhivatalos szócső: „napszámosnál szokatlan intelligenciát árult el”), Végi György köri jegyzőt és Csöntör István köri pénztárost. Ezt követően a főszolgabíró hivatala elé vonuld a tömeg. Húsz tagból álló küldöttség ment a főszolgabíróhoz, követelve a zászló kiadását és a vezetők szabadon bocsátását. A hivatal előtt ilyen kiáltások jelezték a nép hangulatát: „Megnyúzzuk a szolgabírót, kitömjük a bőrét! Ha lebontjuk is a házat, még akkór is kihozzuk a zászlót!” i Eördögh Lajos elutasította a leüldöttség kérését, mire a nép órák hosszat állhatatosan várakozva kiáltozta: „Innen addig el nem megyünk, míg a zászlót ki nem adják!”, „Ki kell adni a zászlót!” A férfiak nem értek célhoz. Közben a község határában is híre terjedt az eseményeknek. Az uradalmi cselédek is bejöttek. Délután már 3—3500 főre rúgott az egyre indulatosabban várakozók tábora. Két órakor a házi őrizetben tartott Csöntör István felesége vezetett nőküldöttséget a főszolgabíró elé. Amikor az asszonyok sem jártak eredménnyel, szidalmazni kezdték a férfiakat: „Gyávák vagytok, amiért a tolvajok elvitték a zászlót!” Szabó Jánosáé felszólította a népet: Utánam, emberek, vagy itt halunk meg, vagy kihozzuk a zászlót!” Mit tett eközben az ostromolt hatalom? Háromnegyed 12-kor kapta kézhez Gyulán a főispán az orosházi főszolgabíró táviratát: „Orosházán a zendülés mind nagyobb mérvet ölt. Század katonaságért Csabára táviratoztam. Itt csak 9 csendőr állt. Fegyver- használat még nem történt.” A főispán nyomban táviratot küldött a belügyminiszternek: „Távirati jelentés szerint Orosházán a mezei munkások között zendülés van. A főszolgabíró egy század katonát kért. A mozgalom lefolyásáról jelenteni fogok,” Szabóné vezényszavára betörte a tömeg a főszolgabírói hivatal kapuját, s beszorította a hivatal udvarára a csendőröket. Délután 4 óra körül érkezett meg Békéscsabáról a távirati úton kért gyalogos század. A tömeg szenvedélye ezek láttán még magasabbra csapott. Téglákkal, kövekkel beverték a szolgabírói hivatal ablakait és megdobálták a katonákat is. A katonák
