Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-22 / 94. szám

1*66. április 22. 4 Péntek Terv szerint bonyolítják, jelölik és választják a bíróságokhoz a népi ülnököket ■a A hétköznapi fasizmus Több mint kétmillió méternyi i is éltek még akkor, amikor a hit- korabeli filmhíradót néztek Mi-! lerek es mussolinik uralkodtak, hail Romm, a kiváló szovjet film- ; Mert szégyen volt nem csupán rendező és munkatársai ahhoz. Megyénkben folynak az ülnök­választások. Mint ismeretes, bí­róságaink rendszeresen ülnököket kérnek üzemektől, termelőszövet­kezetektől, hivataloktól, akik egy- egy tárgyalás döntésében, a tár­gyalás lefolyásában részt vesz­nek. Ez évben újraválasszák az ülnököket, melynek előkészítésére bizottság alakult. Az ülnökválasztási bizottság határidőkre megszabott tervet dolgozott ki, mely rögzíti a vá­lasztással kapcsolatos elvi felada­tokat, valamint meghatározza já­rásonként az ülnökök létszámát. A terv szerint a szakszervezeti A tavaszi kirándulás már-múr hagyománnyá válik iskolánkban. Nekünk, alföldieknek nagy él­ményt nyújt egy kis hegyi túra. Mivel még a mi osztályunk nem volt hosszabb kiránduláson, az idén elhatároztuk, hogy a Bükkbe megyünk. Az IBUSZ-iroda minden évben szervez túrákat az ország külön­böző részeire. Mi is választottunk a sok közül egy négynapos autó- busztúrát, melynek útiránya Eger—Aggtelek—Miskolc—Debre­cen volt. Április 7-én hajnalban indul­tunk az iskola elől. Az AKÖV egy nagyon tapasztalt, kedves gépko­csivezetőt küldött velünk, Bence Ferencet. Nemsokára a nap is sütni kezdett és mindannyian bol­dogan tekintettünk az aranysu­gárral hintett szántóföldekre. Már fél tízre Egerbe értünk. Mindenki kíváncsian tekintett ki az abla­kom Először a szállásra mentünk, amely a Bultler-házban volt. Utá­na máris Eger város nevezetessé­geit tekintettük meg. Láttuk a Fazzola Henrik által készített ko­vácsoltvas kapukat és a székes­egyházat. A fényképező csoport szép felvételeket készített, s csak úgy kattogtak a gépek. A székes- egyházzal szémben levő Pedagó­giai Főiskolában egy nagyon kedves idegenvezető elmondta, hogy az épületet Eszterházy Ká­roly építtette. Érdekességként említette meg, hogy az épületnek 365 ablaka van, annyi, ahány nap égy évben, 52 terme, ahány hét egy évben és 12 kapuja, ahány fíónap van egy évben. Megláto­gattuk a kápolnát és a híres könyvtárat is. Nagyon érdekes Ritkaságokat láttunk: Mikes Ke- jifemen eredeti leveleit, báránybőr Kódexeket és egy kézzel festett 'lermészetrajzi könyvet. A dél­utánt a híres egri várban töltöt­tük. Megnéztük a kazamatákat. Gárdonyi Géza sírját, a vármúze­umot, láttuk a török korabeli ágyúgolyókat, csontvázat és hasz­nálati cikkeket is. Az éjszaka rövid volt, de az új, ismeretlen táj szépsége mindanv- n.viunk szeméből kiűzte az álmos­ságot. Szilvásváradon felkerestük a pisztrángos tavat, a patakot, a sziklaforrást, a zuhatagot. Gyö­nyörű volt minden! A pisztrángok rettentő ügyesen úsztak és ugrán­dozva játszottak a vízben. A zu- hatag vize márványfehéren csil­logott a zöld pázsit szegélyezte köveken. Alig győztük magunkba szívni a tiszta hegyi levegőt, a gyönyörű látvánnyal nem tudtunk betelni. De mint a vándormadaraknak, nekünk is indulnunk kellett to­vább Aggtelek felé. Ott már vár­tak bennünket ebédre. Ebéd után ; a sziklahegyet másztuk meg, majd a cseppkőbarlangot jártuk be. A Barlang-szálló teraszán vidám beszélgetéssel fejeztük be a napot. Reggel indulás tovább Jósvaiő és Miskolc felé. Mire Lillafüredre étfUuik.. zuhogni kezdett az eső, de bizottságok, a termelőszövetkeze­ti vezetőségek, a Hazafias Nép­front szervei, valamint a járásbí­róságok közösen javaslatot tesz­nek a jelöltekre, akiket jelölő­gyűléseken fogadnak majd el. Ez annyit jelent, hogy május 15- ig mindenütt befejeződnek a jelö­lőgyűlések. E bizottság tagjai ezenkívül beszélgetéseket folytat­nak a megyei bíróság elnökének részvételével azokkal, akiket ér­demesnek tartanak, hogy egy- egy bírói tanácsban mint ítélők részt vegyenek. Az ülnökválasztási bizottság terve szerint a megyei bíróság­ez sem akadályozott meg bennün­ket abban,'hogy megnézzük a víz­esést, a Hámori tavat és a mész­tufa-barlangot. A hegyek közt a Palota-szálló olyan volt, mint egy álomkastély. Útközben láttuk a diósgyőri várat, a Lenin Kohá­szati Műveket és a „szerelmesek csúcsát'’ is. Aztán az utolsó nap is elérke­zett. Az idő megint jó lett, a nap I melegen sütött. Énekelve utaz­tunk a tokaji hegy felé. A egész délelőttöt ott töltöttük el. Gyö­nyörű látvány volt a Tisza és a Bodrog vizének találkozása és a két folyót átszelő híd! Nyíregy­házán keresztül értünk Debrecen­be. Sajnos, az idő nagyon gyor­san telt, de a Kossuth Lajos Tu­dományegyetemmel szemben levő szökőkútnál már harsogott a jókedv. Boldog lehet az a diák, aki ilyen egyetemen tanulhat! Még egy órát sétáltunk a város­ban, majd hazafelé indultunk. Nagyon kellemesen és haszno­san töltöttük el a szünetet, és re­méljük, hogy jövőre is sikerül ilyen kirándulást szervezni, talán a Duna-k an varba. 37. — Üljön csak le, ezredes úr. Nos, parancsára megjelent a ta­nú. Intézkedhet. — Crawford pedig ismét Carolinához fordult: — Sajnálom, Carolina, de nem kímélhetem meg ettől. Ottó meghalt. Az a náci kém lőtte le, akit Ottó keresett: Hans Kram- mer! De még mielőtt meghalt volna, ő is leterítette Krammert. S ezzel megmentette az én éle­temet. Carolina arca falfehér lett. De uralkodott magán. — Meghalt? — suttogta réve- tegen maga elé. De maga... — Semmiség az egész. Ezt a beszélgetést még be kell fe­jeznem. Ha akar, ittmaradhat.... Az ezredes idegesen rágyúj­tott egy szivarra. Majd két po­hár whiskyt hajtott le egyszerre anélkül, hogy két vendégét meg­kínálta volna. — Vége a játéknak, ezredes úr — szólalt meg Crawford. — Ha nem hallgat a jó szóra, ha­marosan a hadbíróságon hall hatja ugyanezt. Krammer meg­halt. Holtteste kint fekszik a műhelynek berendezett istálló­ban. Jamest letartóztattuk. Mindent bevallott. Dianna Simpsont is őrizetbe vettük. — Ez mind nagyon szép, de először is kicsoda ön, hogy ilyeneket állít, másodszor pedig, nekem mi közöm az egészhez? hoz 30 ülnököt választanak. A megelőző évekhez viszonyítva vi­szont több ülnököt javasol a bi­zottság a békéscsabai, a gyulai és a békési bíróságokhoz. A Peda­gógus Szakszervezetet kérték fel, hogy a megyei bíróság elnökének előterjesztése alapján jelölje ki a fiatalkorúak bíróságához megvá­lasztandó ülnököket a pedagógu­sok közül. A jelölésekkel kapcsolatosan azt tartják helyesnek a tervben, ha mindenütt megbeszélik a he­lyi párt- és állami szervekkel a jelölt személyek rátermettségét, megfelelőségét. Az ülnökválasztó tanácsülések május 15-e és június 30-a között zajlanak le. mindenütt külön na­pirenden. Ezután ünnepélyesen iktatják be a helyi tanácsoknál az új ülnököket és ekkor kapják meg megbízó levelüket is. A terv szerint a battonyai já­rásbírósághoz 80, a békésihez 50, a békéscsabaihoz 132, a gyomai­hoz 40, a gyulaihoz 94. a gyulai járáshoz, beleértve a sarkadi já­rás területét is 56, az orosházi já­ráshoz a várossal együtt 144 ül­nököt választanak a különböző mezőgazdasági üzemek, ipari vál­lalatok. ktsz-ek. tanintézetek és egyéb hivataloktól. Napirenden az 1966. évi községié j iesztés A békési járási tanács április 20-án tartotta meg sorom követ­kező ülését, melyen többek között napirenden az 1965. évi község- j fejlesztési alap felhasználásának megtárgyalása es az 1966. évi ter­vek ismertetése szerepelt. Az ülés résztvevői megtárgyalták az 1966. évi költségvetést is, valamint a termelőszövetkezetek 1965. évi gazdálkodási eredményeit, a zár­— lilásodott el vöröses arca a méregtől. — Ezredes úr azt állította mindenki előtt, hogy inasa John Reston, a régi tisztiszolgája, holott nagyon jól tudta, hogy hírhedt náci kém, és Hans Krammer a neve Különben Crawford kapitány vagyok az elhárító osztályról. De ez még nem minden. Itt van például a barátnője, Dianna Simpson. — Ha azt a szőke hölgyet gondolja, akinek az a csecse­becseboltja van a városban, csakugyan bemutattak neki, be­széltem is vele párszor szemé­lyesen meg telefonon is. — Például, hogy engem he­lyezzenek el a Gharters Művek­nél — szólt közbe Crawford. — Ügy van. Közelebbről azon­ban nem ismerem. Soha nem voltam vele öt percnél tovább kettesben és nem tettem be a hogy összeállítsák azt a két és fél órás dokumentumfilmet, amely nemcsak azt mondja el, mi tör­tént Mussolini Olaszországában és Hitler . Németországában, hogy milyen volt az az út, amely az utcákon masírozó fasiszta roham- oszuagosoktól Auschwitz kremató­riumaiig, nagy múltú nemzetek erkölcsi válságáig vezetett, hanem azt is, hogyan, milyen eszközökkel érték el Hitlerék az emberek el- bódítását. Éppen, mert a világ közvéleménye előtt — de azok előtt is, akik öntudatlanul, hamis ösvényekre vezetve, cinkosságba kerültek a fasizmussal — már régen lelepleződött -a fasizmus lé­nyege, megengedhette magának a nagyszerű szovjet film alkotói gárdája: döntő módon azokat a pergő képeket is felhasználja, amelyeket buzgó, igyekvő náci fil­mesek azzal a céllal vettek fel, hogy a legelőnyösebb oldaláról mutassák be a közönséget lenyű­göző „Führer”-t, a hódítani in­duló, vidám „Wehrmacht”-legé- nyeket, az ünnepelt „Ducé”-t. És bár a film képsorainak csak kis hányadát teszik azok, amelyek az embertelenség jelenségeit közvet­lenül elénk tárják, a film gran­diózus mementó. Annak érezhetik azok a nemzedékek is, akik nem élték át a Radnóti Miklós-féle „Oly korban éltem én...'’ szégye­nét és megaláztatását, akik nem Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szombaton délelőtt fél kilenc órai kezdettel műszaki konferenciát rendez Bé­késcsabán. a vállalat központi irodájának tanácstermében. A lábam a boltjába. Bizonyítsa be az ellenkezőjét! — Nem kellett bemennie a boltba — felelte a kapitány. — Ha a bolt tulajdonosnője üzen­ni akart, kitette a kirakatba Nagyon szép játék volt, Nor- thon ezredes, a város befolyá­sos embere, a Charters Művek igazgatósági tagja, akinek ina­sa egy Hans Krammer nevű Gestapó-százados, a gretley-i kémközpont főnöke a „nagy ha­zafi” védőszárnyai alatt bizton­ságban dolgozhatott! Ki gyanú­síthatta volna például Dianna Simpsont, a Grissom ajándékbolt bájos tulajdonosnőjét, a gret­ley-i előkelő társaság közkedvelt szépasszonyát, aki pedig Kram­mer ügynöke volt?! És itt volt James, a behízelgő modorú, szolgálatkész mixer, aki a White Club bárjában keverte az italo­kat. Tudta, hogyan kell a fiatal ! ölni, hanem az is, hogy oly so­kan nem vették észre a gyilkoso­kat és gyilkosságokat. Roram és munkatársai az ese­mények és dokumentumok gaz­dag arzenáljából a legjellegzete­sebbeket mutatják fel. Nemcsak fal mellé állított áldozatokat Hát- hatunk, hanem — például — a varsói gettóba kiránduló „turis- ták”-at is. És mai szemmel a ki-, végzések látványa sem borzal­masabb. mint az. hogy a gettó szenvedéseiben élvezetüket lelő kirándulók visszafelé, a hajón vi­dáman süttetik arcukat a nap­pal... Az elriasztó és groteszk, az önmagában borzalmas és éppen „derűjével” elborzasztó képeknek romimi „ellenpontozás”-a „A hét­köznapi fasizmus” egyik művészi módszere. Mert művészetet is ád ez a dokumentumokat pergető film! Az igazság megmutatásá­nak művészete ötvözi össze a fa­sizmus történelemellenes történe­tének dokumentumait. Több mint két évig készült „A hétköznapi fasizmus", amely a fasizmust — és a fasizmust szülő imperializmust — leleplező dokumentumfilmek sorában egy eddig el nem ért összegező szin­tig jutott el. Az ilyen okosan ne­velő filmek, mint amilyen ..A hétköznapi fasizmus", nagy segít­séget jelentenek az új Arturo Ui-k — és Ui-jelöltek — leleple1- zésében és megállításában. konferencián az első negyedévi eredményeket értékelik, majd a második negyedéves feladatokat határozzák és beszélik meg. A be­számolót vita és javaslatok köve­tik. tiszteknek keverni, hogy azok rózsás hangulatba jöjjenek és minél többet fecsegjenek ala­kulatukról, gépeikről meg ha­sonló hadititkokról. A kémköz­pont közben mindig újabb ötle­tekkel bővítette működési terü­letét. Legutóbb egy Bessy nevű aikrobatanő lett a szövetsége­sük a Hippodromme színpadán. Nem, dehogy gondolom, hogy valaha is szót váltott ezzel a nö­vel. Nem volt rá szüksége. Mu­tatványaival nagyszerűen tudott ..beszélni". Krammer azonban túlságosan elbízta magát és meggondolatlanul Dianna Simp­son lakáséra hívta régi ismerő­sét... — Mondja, hol tanult meg ilyen szépen mesélni? — kér­dezte Northon gúnyosan. — És még mindig nem értem, miért engem szemelt ki hallgatójának? Azt hiszi, az én türelmemnek nincs határa?! — Ne tetesse magát, ezredes úr! Hisz maga ma reggel is el­árulta magát! Emlékszik, azt mondtam, hogy Hopkins a ha­dianyaggyártási minisztériumból volt szíves néhány szót monda­ni önnél az érdekemben. Ön pedig azt felelte erre, hogy csak­ugyan emlékszik erre a beszél­getésre s ez döntötte el a gyári felvételemet. Pedig... — Craw­ford elhallgatott. (Folytatjuk) Békéscsabai gimnazisták a Bükkb Műszaki konferencia az építőknél

Next

/
Oldalképek
Tartalom