Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

I9M. március 26,

3

Szombat

Következetesebb

állattenyésztést

A mezőgazdaság átszervezése óta sokat fejlődött megyénkben az állattenyésztés. Az eddig foganatosított intézkedések, a gazdaságokban megnövekedett számú szakemberek mindjobb hozzáállása következtében jórészt eltűntek az állomány soraiból a korábbról örökölt korcs egyellek. Űgyannyira, hogy állami és szövetkezeti gazdaságaink egyre jobban ki tudják elégíteni a népgazdaság hús-, zsír-, tej-, tojás- és gyapjúigényeit. Azonban mint ahogyan sok minden másban, az állattenyésztésben sincs még minden rendben, vagyis nem mindenütt tartják még be az állattenyésztés minőségét tovább javítani hivatott rendelkezéseket.

Köztudomású, hogy a hivatott állami szervek igyekeznek a lehető legjobb vérvonalú, legjobb teljesítményű elődöktől származó tenyész-apaállatokat tartani. Nem riadnak vissza szükség esetén attól sem, hogy drága pénzen külföldről vásároljanak néhányat, ha a tenyésztés úgy követeli. Az állatfajok jó részének megfelelő irányú, gyors szaporodását a tudomány alkalmazásával igyekeznek elősegíteni. Ez a törekvés azonban jó néhány helyen megbicsaklik a nemtörődömségen és a szűklátókörűségen. Magyarán, egyes gazdaságok az általános tenyésztési célokra fittyet hányva, önkényesen apaállatok egész sorát tartják félig zugban, félig nyíltan.

A mesterséges termékenyítő állomások és mellérendelt intézmények rendelkeznek annyi jó minőségű különböző fajú apaállattal, hogy a termelési és tenyésztési céloknak megfelelően biztosítsák az állatok szaporodását. A világhírnévre szert tett

nóniuszfajtából például 100 mént tartanak. A Szovjetunióból olyan kosokat hoztak megyénkbe, amelyek átlag 12 kilogramm gyapjú termelésére képesek. A magyartarka és más jól bevált szarvasmarhafajta minőségének tartására, továbbjavítására is rendelkeznek elegendő apaállattal. Csakis a nemtörődömség, az állomány minőségét rontó „darab-darab” elmélet tartat ennek ellenére 7000 nagyon vitatható minőségű zug kost megyénk gazdaságaiban. Egymaga a mező- gyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz 170 ilyen kost tart.

A zugban tartott korcs apaállatok ellen nem elég most már a korábbi évekhez hasonló megállapításokkal, bíráló megjegyzésekkel küzdeni, csodálkozni azon, hogy egyes szövetkezeti állattenyésztési szakemberek is fittyet hánynak a megszabott tenyésztési elvekre. Az eddiginél következetesebben kellene hozzálátniuk irányitó szerveinknek a zúg apaállatok felkutatásához, s határozott intézkedésekkel a törvényes rendelkezések betartására kellene végre kötelezni minden gazdasági vezetőt.

K. 1.

Javítják

a legelőgazdálkodást

Az eddigi 511 hold legelőhöz továbbá 200 holdat kapott az idén a mezőberónyj Aranykalász Tsz. Nagy szükség van erre, hiszen általában 600 szarvasmarhát tart évente és az idén az eddigi 105-ről 520-ra növeli az anyajuhok számát. A legelő fűtermését az idén úgy akarják növelni, hogy megja„ víttatnaik belőle 228 holdat, ezenkívül nagyobb területet újratelepítenek és műtrágyát is terítenek lii. Elhatározták azt is, hogy a nyáron kézi erővel irtják ki a káros gyomnövényeket a legelő egész területéről.

A világ legnagyobb légkondenzációs berendezésének szállítását kezdtük meg az NSZK-ba

A nyugatnémet GEA-cég a KOMPLEX külkereskedelmi vállalat útján 150 000 kilowatt teljesítményű Heller-forgó féle lég- kondenzációs berendezést rendelt, amit egy hegytetőn, az ibbenbü- reni erőműben szerelnek majd fel. Ezen a vízszegény vidéken különösen nagy hasznát veszik a berendezésnek, mert ennek éppen az a nagy előnye, hogy nem vízzel, hanem levegővel kondenzálja a turbinából kiáramló gőzt.

ban szeretne beszélni véle. Hosszú várakozás után a központ?, telefonos kisasszonya közölte vele, hogy Mellon még nem jött be, valószínűleg n«m jel érzi magát, a közelmúltban is néhány napig beteg volt.

Crawford látta, hogy neki kéft vágnia a munkának, különben pótolhatatlan időt veszít. Taxiba ült hát és a Raglan Street 15-be vitette magát. Amikor kiszállt, azt mondta a sofőrnek, várja mag.

Szerencsére Mrs. Elliot odahaza volt. De most még jobban elsápadt, mint tegnap este.

— Én csak azt teszem, amit szabad, nem, akarok a törvény éllen tenni — motyogta Crawford után csoszogva.

— Tudom én azt, Mrs. Elliot... De mondja csak, mit akar ezzel mondani?

Az öregasszony riadtan nézett a férfire, aztán csak ennyit mondott:

— Menjen csak fel a szobába.

Crawford azt hitte, Mellon hagyta meg az asszonynak, hogy küldje fel őt, amint megérkezik. De azért még mindig az öregasszony furcsa mondatán töprengett. Gondolatokba merülve ment fel a lépcsőn.

Legnagyobb meglepetésére Mellon szobájában egy nagy darab vörös képű férfit talált, aki hatalmas termetével szinte az egész szobát betöltötte.

— Bocsánat — szólalt meg Crawford zavartam —, hói van Mr. Mellon?

— Miért érdekli ez magát, uram? — kérdezte az idegen.

— Mert látni szeretném. Beszélni akarok vele. Tegnap este már kerestem, de nem volt idehaza.

— Maga kereste?

— Igen, én. Délután a gyárban találkoztunk és megbeszéltük, hogy este fél tízkor feljövök hozzá — felelte Crawford.

A vastag férfi bólintott.

— Ez legalább őszinte beszéd — mondta. — Thompson felügyelő vagyok. Kihez van szerencsém?

— Henry Crawford vagyok.. De most jut eszembe, hogy odalent hagytam a taxit. Előbb kifizetem és elküldöm...

— Hagyja kérem. Átmegyünk vele az irodámba.

Thompson felügyelő nehézkesen tápászkodott fel a szélerői.

A taxiban egy szót sem szóltak egymáshoz. Crawford azon töprengett, vajon mennyit mondjon el Thompsonnak. A főnök mindig rájuk szokta bízni, kit avatnak be dolgaikba. Aztán eszébe jutott, hogy alighanem együtt kell működnie a rendőrséggel, Írisz Mellon körül valami nincs rendben. Persze, a munka kezdetekor azért jobb, ha a hatóságok semmit sem tudnak róluk.

(Folytatjuk)

Ezer forinttal emelkedett az egy tagra jutó évi

a mezokováesházi járás tsz-eiben

A mezőkcuvácsfiázi járási párt- vb április 2-án tárgyalja a termelőszövetkezetek 1965. évi zárszámadását, a mutatószámok tükrében elemzi, hogy a pártalapszerveze- tek mit tettek az eredményért. Megállapítható, hogy a tsz-ek tovább erősödtek. A tiszta vagyon

1964-ben 406 millió 756 ezer forint volt, 1965-ben pedig elérte a 466 milliót. A takarmányalap értéke csaknem 9 millió forinttal emelkedett. Az egy tagra jutó évi jövedelem 1964-ben alig haladta meg a 15 ezer forintot, 1965-ben pedig 16 ezer forint fölé emelkedett.

A 75. metróállomás

kezdte meg működését Moszkvában (lásd a fényképet). A szovjet főváros „földalatti” vonalainak hosszúsága már eléri a 116 kilométert. Fotó: Komykov

«■eiceaiaBiiauaMinHHHMiHaMBcaHiiBeeauMftaaMaBi

T ermelőszö v etkezeteink és a jogszabályok

9 szövetkezeti mozgalom kibontakozása óta sok mindentől való idegenkedést és gyanakvást kellett széjjeloszlatni dolgozó parasztságunkban. Nem is kell különösebben erőltetnünk emlékezőtehetségünket, mert csak úgy rajzik elő a traktor, a kombájn, a hibrid és a külföldi vetőmagvak, egy egész sor új agrotechnikai eljárás és a szakemberek alkalmazása elleni szembeszegülés és hú- zódozás. Hogy a mostani időszakban is legyen ilyen elfoglaltságuk a termelőszövetkezetek gazdálkodásának fejlődésén, a közös vagyon gyarapodásán, a törvényesség és a szövetkezeti demokrácia erősítésén fáradozóknak — jelentkezett az, hogy megértessék a jogászok alkalmazásának szükségességét.

Ez ideig kevés szövetkezet ismerte fel annak jelentőségét, hogy állandó jelleggel jogászt alkalmazzon. Töíbb szövetkezetben csak azt nézik, hogy egy fizetett alkalmazottal több lesz. Pedig a múltban nem tudtak meglenni jogász nélkül, űgyannyira nem, hogy Varga Mihály, azL orosházi Űj Élet Tsz elnöke szavaival élve ‘ 8—10 paraszt tartott el egy ügyvédet. Most nincs annyi adóhátralék, örökösödési, tnesgyeel- szántási és sok másfajta, a kis- birtokrendszer szülte per- és jogvita. A 600—800 vagy ennél jóval több családot egyesítő szövetkezetekben alig vehető észre egy jogász rendeletben megszabott fizetése.

Egyes helyeken nem is a fizetés miatt húzódoznak alkalmazásától, hanem azért, hogy „ne piszkálgassa itt a mi határozatainkat, fegyelmi ügyeinket és egyéb dolgainkat.” Erre vall, hogy helyenként alig adnak munkát az alkalmazott jogásznak, de még asztalt és széket sem. Helyenként pedig hivatása gyakorlásától távol eső feladatokat, adminisztrálást és kimutatásgyártást bíznak rá. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal teszik ezt, hogy a jogászt „elvadítsák” a szövetkezetből. Mert peres ügy, jogvita, fegyelemsértés, közvagyon elleni vétség ugyan akad elég, de jobbnak tartják, ha másodállásban szerződtetett vagy ügyvédi munkaközösségi tagú jogászra bízzák, aki csak azzal foglalkozik, amit rábíznak, s nem feszegeti az önkényes tagkizárást, az előlegre spekuláló, alap nélküli szerződéskötést és más törvény- sértő ügyeket. Ez eddig a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak lett volna a feladata főleg, de a beküldött jegyzőkönyveket, határozatokat nem értek rá megfelelően elemezni, s nem vettek észre egy egész sor jogszabályba ütköző hibát.

Minden amellett szól, hogy

szükséges állandó jelleggel jogászt alkalmazni, mert a szövetkezetek tucatnyi felvásárló szervvel, termeltető vállalattal állnak szerződéses viszonyban. Az egymásra utaltság és a jó partneri kapcsolat hangoztatása, bizonygatása ellenére egyik vállalat sem akar ráfizetni a termeltetésre, s ha csak egy mód kínálkozik rá, szükség esetén a szövetkezet rovására is kiverekszi a maga előnyeit. Elég, ha a szövetkezet elfelejt például akadályiközléssel élni, máris fizetheti a kötbért. Tavaly 755 peres ügyük volt megyénk termelő- szövetkezeteinek, s ebből 420 esetben felperesek voltak, s a követelt 11 millió forintból 7 millió forintot nyertek meg jogászaikse- gítségével. Ebben az évben új alapokra helyeződött a szerződéses árutermelés, jobban ki van zárva az eddigi hátrányos helyzetbe hozás lehetősége. Jogászra mégis szükség van azért, hogy a szerződés és az áruszállítás eleve a törvényes keretek között, a kártérítési, kötbérezés i perek kizárásával történjen,

I törvényesség betartása feletti őrködés, a perlekedés megelőzése a jogász fő feladata a más természetű jogviták számáidők óta a vízi madarak kedvelt szálláshelye volt. Az utóbbi években a nagyarányú építkezéssel járó éjjel-nappali zaj, a munkások, a gépek lármája elidegenítette a legnagyobb csendre, nyugalomra vágyó érzékeny madarakat, Biharugrán csendesebb most az az élet, mint az elmúlt évben volt. A vízi madarak máris jobban érzik magukat, lassan. kezdenek visszaszokni erre a tájra. Jelenleg nemzetközi „madárszálló” név illeti meg a tavak víztükrét. A délről északra vonuló sirályok, szárcsák és egyéb kedves madarak pihennek néhány napot „békés

nak csökkentése és elkerülése végett is. Nem dicsőség az, hogy tavaly 1035 különböző természetű, peren kívüli jogügyi vitája akadt megyénk 162 termelőszövetkezetének. Ezenkívül 105 egyeztető bizottsági és 735 fegyelmi eljárás is tetézte a perlekedéseket. Azért, mert eddig nein volt kielégítő a megelőző tevékenység. Egyes jogászok a szövetkezetek jogvédelmét csak keresetleheíőségnek tekintették, s 4—5 helyre is leszerződtek másodállásban. A nemrég megjelent rendelkezések értelmében csak egy tsz jogvédelmére köthetnek másodállásként Szerződést, w csak addig, amíg minden szövetkezet nem tud állandó jogászt alkalmazni. Ez ugyanis követelménnyé lépett elő. Csakis az állandó jelleggel alkalmazott jogászt tekinti és érzi magáénak á szövetkezet. Csakis ilyen státuszban lehet kötelezni arra, hogy közlésre- készítse elő a határozati javaslatokat, hogy részt vegyen a szövetkezeti választott szervek, vagyis az igazgatóság, az ellenőrző bizottság, a fegyelmi bizottság ülésem és a közgyűléseken s őrködjön a törvényesség és az alapszabályszerű működés felett. Ezen túl feladata a szövetkezeti gazdáknak jogügyi felvilágosításokat adni, a közös vagyon védelmére, a balesetelhárításra és más olyan természetű dolgokra nevelni őket. amelyekkel elkerülhetik az összeütközést a jogszabályokkal, a tör vényekkel.

Kukk Imre

egymás mellen elésben” Bihar- ugrán.

Egyébként megérkezteik az előhírnökök erre a tájra: egy gólyapár kelepelgjet a fészkében a gyermekek nagy örömére s ha az idő felmelegszik, várható, hogy hamarosan megjönnek a többi gólyák is.

Biharugrán egyébként is népesek a halastavak: csaknem négymillió egy- és kétmyaras — iőleg nemesponty — ivadékot raktak ki a tavakba. Ezenkívül jelenleg 4 és fél ezernyi kiskacsa úszkál a víztükrön, de ezentúl hetenként 10—12 ezerrel gyarapszik a halastavi pecsenyekacsa-állomány.

Nemzetközi „madárszálló ? a biharugrai vadvízországban

A biharugrai vadvízország ös-