Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

Újdonságok és régi sikerek Válogatás az Európa Könyvkiadó könyveiből Az Európa Könyvkiadó az utóbbi években mindinkább hivatása magaslatára emelke­dik és megfelelő körképet ad, kitekintést nyújt a világ iro­dalmára. Sorozatainak szín­vonalas összeállítása és az irántuk megnyilvánuló nagy érdeklődés szintén ezt bizo­nyítja. tJj kiadványai közül választottuk ki e néhányat, melyeket olvasóink figyel­mébe ajánlunk. A. KUZNYECOV: ITTHON A legenda folytatása című regényéről nálunk is ismert szerző új művében, mely falu­si környezetben játszódik, egy fiatal lány küzdelmes élete ele­venedik meg a maga sokszín ű­DESNOES: MINDEN RENDBEN A fiatal kubai író izgalmas regényének hőse. Sebastián, a már-már arisztokratává fino­mult kubai nagy polgárfiú fényűző életét éli a havan­nai turistaparadicsomban: pénz, autó, kényelem mégsem boldo­gítja. A kicsit anarchista, ki­csit fásult, de függetlenségre vágyó fiatalember lassan meg­undorodik a Batista önkény- uralmát támogató polgári kö­zömbösségtől és gyávaságtól, és szinte unalomból lép kapcso­latba az ellenálló mozgalom­mal. Számára nem létkérdés, katonának”. Hőseit, a fronton újra magára találó Szincovot, a mindig józanul gondolkozó, megfontolt és nagyon rokon­szenves Szerpilin tábornokot, a partizánmunkában életét koc­káztató Tánya orvosnőt és a többieket a Honvédő Háború talán legizgalmasabb és leg­drámaibb szakaszában, a sztá­lingrádi csatában látjuk vi­szont. Az író ebben a művé­ben is hű marad kitűzött cél­jához: a nagy szavak pátosza helyett mély emberséggel, őszintén beszéli el a harcok drámai történetét és hősei sor­sát, s a maga teljességében áb­rázolja a háború borzalmaiba kény szeri tett ember helytállá­sát — de gyengeségét, megin­gásait is. ségiével, megkapó közvetlensé­gével. Galina nyílt, egyenes lé­lek, aki nem bírja elviselni az Cserei Pál: cA begklsebh Szegő igazságtalanságot, nemtörődöm­séget, hazugságot és ámítást, mely környezetében megmutat­kozik. Fiatalságának minden szenvedélyésségével bátran harcba indul ellenük. Kudar­cok érik, szerelme is elárulja, mégsem törik meg. Az embe­rek iránti bizalma, szívós kö­vetkezetessége, munkája végül Galinát igazolja. SZTYEPANOV: PORT ARTHUR A 15 évvel ezelőtti nagy könyvsikert jelentette meg is­mét az Európa Könyvkiadó ki­bővített, átdolgozott formában. A neves szovjet író, Alekszandr Sztyepanov az 1904-es japán— orosz háború talán legizgalma­sabb fejezetét beszéli el regé­nyében: a Port Arthur-i erőd védelmének hiteles történetét. Kitűnően megkomponált, for­dulatos cselékményű film koc­káiként peregnek előttünk az események, a hatalmas tengeri csaták, szárazföldi összecsapá­sok, a japán kémhálózat mű­ködése, a cári tábornoki kar korlátolt, bűnösen önző had­vezetése, mely végül tragédiá­hoz vezetett. Sztyepanov nagy­szabású regénye mindvégig le­bilincselő olvasmány; szeren­csésen ötvöződik benne a tör­ténelmi hitelesség és az író te­remtő képzeletvilága. SZIMONOV: NEM SZÜLETÜNK KATONÁNAK fl községi nőtanács ve­zetőjének intenciójára a nő­bizottságok nagy rössel lát­tak neki egy pénteki na­pon, hogy vasárnap méltó ünneplésben részesüljön Jutka, a borbély Szegő Bandi felesége, aki már a nyolcadik gyereknek adott életet. Szeles Gézáné, Kató, a nőtanács kultúrosa pén­teken délután volt náluk, hogy az időpontot is meg­beszéljék, mikor vigyék az újszülöttet a tanácsháza dísztermébe, ahol a piciny személyi nevét nyilvánosan is megkapja, nemcsak az anyakönyvben lapul majd. Jutka megnyúlt arca érzé­kenységtől rándult meg, halkan kiszólt a konyhában zsivajgó gyerekekre, hogy ne rosszalkodjanak. Már csak öten voltak otthon, András, a legidősebb, kato­naidejét töltötte, az utána jövő Péter pedig esztergá­lyostanuló volt Pesten. Szelesné ráhajolt a pólyá­ban szuszogó legkisebb Sze­gőre és mutatóujjával az orrát ütögette. — Te kis édes, hát min­dig alszol? Vár ám téged vasárnap sok néni, bácsi... Ott lesznek az úttörők is... Jutkának megdobogtatták a szívét Szeles Gézáné, Kati dolgokkal zaklatni, sok munkát ad úgyis a névadó ünnepség­rest, hogy nagy élfoglaltsá­ga mellett, ami a tsz-főag- ronómusi tisztjével jár, még a tanács szociális bi­zottságának az elnöke is... Saját autónkkal viszünk él vasárnap, ne kelljen cipel­ni a gyereket... Nézd a drága, hogy forgatja a fejét — fordult a legkisebb Sze­gőhöz, aki nyöszörögni kez­dett. — Egyem meg a szí­vét — s mutatóujjával újra ütögette, birizgálta az orrát. lUtka a szekrényhez ment s a fehérnemű közül kivett egy fél csomag Kossuthot. Reggel férjének, Bandinak ebből tett a cigarettatárcá­jába tizenkettőt, hogy elég lesz az, amíg hazajön, hi­szen a borbélyokat meg is kínálják cigarettával a ven­dégek. — Tessék' — nyújtotta Szélesnének a cigarettát —, ha megfelel, a férjem ezt használja. — Ó, máért ne — vette ki retiküljéből az apró ön­gyújtót a nikkelezett ciga­retta-tárca mellől.- — Egy­forma mind. Mindegy, hogy Kossuth vagy Harmó­nia. Füstöl ez is, füstöl az is. — Katóka, tudod, csak so­kan vagyunk. Szeretnék szavai s rátapasztotta nagy könnyíteni valamit Bandi- bama szemét. nak. Elmennék valahova — Lehet, nem szép dolog, konyhai munkára. Férjed is Katóka, most téged más ott van abban a bizottság­ban... Ha tudnátok segíteni? Szelesné gyorsan elnyom­ta a cigarettát és felállt. A nagy sikert aratott Elok és — Miért ne? Tudod, hogy — Erről csak a munka­holtak című számonov-regény mindent megteszek a kul- közvetítőben tudnak mon- taiytatása a „Nem születünk túráért. Meg a férjem sem dani valamit — húzta fel hanem morális kényszer a po* ütíkai állásfoglalás, s majd a rendőrség kfnzékamráíában fé­lelemtől verítékezve fogalmaz meg olyan igazságokat, amiket azelőtt maga sem érzett át iga­zán. Darázs Endre: ggre&'tn.. ZAMFIRESCU: VÁROSSZÉLI SZERELEM A két világháború közötti ro­mán próza- és drámairodalom jelentős képviselője fiatalon kezdett írni. Első írásai 1919- ben, a Városszéli szerelem cí­mű regénye 1933-ban jelent meg. A magyar nyelven első ízben megjelenő regény lapja­in a század eleji Bukarest kül­városának jellegzetes alakjai elevenednek meg. • A szerző lí­rai melegséggel, mély rofcon- szenvvel ábrázolja a nyomasz­tó, kilátástalan életben eltom­pult, reményeiket vesztett kis­emberek sorsát. Hőse: lacoy, a kamaszfiú, egy olyan városról álmodozik, ahol minden gye­rek szép ruhában jár és naran­csot dobálhat az állatkerti ele­fántoknak, VÖRÖSKATONA Sokáig dugdosta néném a fényképet, Hogy senki se lássa, Se szomszéd, se gyerek. Mindig rejtegette. Hogy ne lássa mása A fonnyadt gépész se, aki bizony más voit A törött fényképen. Hol egy repülő állt csillagos sapkában, Háta mögött éggel. Pedig, ha kiteszi vékonyka keretben A szoba falára, Akkor se tudják, ki. Már nem hasonlított. Sehogy se, hiába A hajlott kis ember. Csak a szeme volt, mely Régi fénnyel égett És kettős csillagként világlott keresztül Csendőr-sötétséget. Új Rezső: Menni, menni! Ódon dómokból napvilágra aranyverőre feketéből örök nyárba az örök télből... Hinni mosolyban könnyek közt is hinni életben zuhanáskor s mindig szeretni, soha máskor. Öreg papoktól elszakadni friss pogány kedvvel kelni-járni és az elmúlást sírba zárni! szemöldökét. — Nekem csak a kulturális ügyekbe van jogom beleszólni. — Katókám, csak említet­tem, nem akartam én ne­ked bajt okozni — mente- getődzött Szegőné. — Isten ments, hogy ártsak valaki­nek... Nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy nem sajnáljátok a szép autót?... II föidművesszövetkezet nőbizottsága rugdalódzót vett a picikének, a téeszé babát, labdát, a kátóeszé babahintőpart, pelenkát. A tanács nőbizottsága pedig élő virágokat, hogy ne csak azok az örökzöld növények díszítsék a termet, melye­ket esküvők és névadó ün­nepségek alkalmával rak­nak be. — Nagyszerű, asszonyok, lányok, nagyszerű! — ör­vendezett Barna Jenő ta­nácstitkár. — Ilyen nagy- családú asszony minden fi­gyelmességet megérdemel... Ecetes vízzel keféljék fel a szőnyeget, melyet a lépcső­re terítünk. Ettől visszakap­ja a fényét. Hirtelen kinyitotta az aj­tót és elsietett. A népfront­bizottság elnökéhez, Köves Mártonhoz ment. — Marcikám — tolta fel­jebb szemüvegét —, nagy ünnepség lesz vasárnap, minél több embert mozgó­sítsatok. De már megyek is, felkeresem a szőnyegszövő szakszervezeti bizottságát, azok is tehetnek valamit. Hadd legyen szombat délre minden együtt. Vasárnap azután zavartalanul ünne­pelhetjük Szegőnét... Vasárnap reggel fénylett a tanácsháza lépcsőjén a bordó szőnyeg; a szőnyeg- szövő szakszervezeti bizott­ságának ajándéka is ott he­vert a többi közt, a gyerek­kocsiba való paplan és a csörgő. Szeles Gézáné az úttörőkórust rendezgette. Nehezen várta a tanárnőt, csak jönne már, annak is most kellett magához hívni a fodrásznőt, hogy rakja be a haját. Köves Márton, a nép­frontbizottság elnöke le-fel szaladgált a lépcsőn, jön­nek-e a meghívottak, Barna Jenő tanácstitkár pedig az anyakönywezetővél, Gon- da Árpáddal beszélt abban az irodában, amely köz­vetlenül a díszterembe nyí­lott — Az élőbb említette Sze­lesné, hogy munka után érdeklődött Jutka, amikor nála járt — nézett órájára Barna Jenő. Gonda hümmögött és ál­lát vakargatta. — Nehéz ügy... Nem tu­dom, milyen asszony. Oda­járok borotválkozni, ahol Szegő Bandi dolgozik. Na­gyon hosszú idő óta ugyan­azt a nyakkendőt látom raj­ta. Szövése helyenként már kicsit foszlott is... — Ha fel is tudnánk ven­ni valahogy a konyhára, mi lenne? Csak másként kell öltözködni, mint otthon. Hogy nincs vizsgája? Majd belejönne; később mehetne tanfolyamra is. De hát k gye­rekek? Itt van, ugye, Sze­lesné. Annak sem volt sem­milyen szakmai vizsgája, el­ment tanfolyamra és milyen ió felvásárlója a földműves­szövetkezetnek. De hát ott nincs gyerek. Gonda újra csak hum­mögött s közben keresztbe- öltötte magára a nemzeti- szinű szalagot. Tíz óra kö­zeledett. — Nehéz ügy, nehéz ügy — mormogta, ahogy elsi­mította a szalagot a kabát­ián. Szelesné robbant be. Sző­kére festett toronymagas hajával, mintha a mennye­zetet akarta volna fúrni. — Megjött a tanárnő: férjem most állt meg a be­járat előtt a kocsival. Hoz­ta Szegőéket... Mindenki helyezkedett és a nyakát nyújtogatta. A bordó szőnyegen elöl hoz­ta a piciny gyereket egy ki- szista lány egy fiú oldalán. Utánuk a Szegő házaspár ment. Bandi belekarolt Jut­kába, vékony teste feszes merevséggel tapadt hozzá. Csak a lába jelezte, hogy mozog. Fekete csokomyak- kendője veszettül fénylet’ Jutka megnyúlt, halvány arca mellett... Néma csend borult a dísz­teremre. Mindenki Gonda Árpádra nézett, aki szobor­ba öntött nyugalommal fűz­te a szavakat és fordította egymás alá a papírlapokat: ...a legszentebb öröm, az anyai öröm birtokosa ismét Szegő Andrásné. Híven ele­get tett állampolgári köte­lességének is... Büszkén és boldogan tekintünk rá... Kí­sérje minden lépését a meg­becsülés magasztos eszmé­je... Minden aktus jobban és jobban bevonta ünnep: fénnyel az arcokat. Amiko: egy kis úttörő a pajtások kék nyakkendőjét terítette a piciny, most már Katinka pólyájára és felcsendült Csajkovszkij Bölcsődala, az áhítat gyönyöre vibrált a szemekben. Csengett-bon gott a gyermekek hangja ...szép csillagos az ég.» I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom