Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

UH36. február 13. 5 Vasárnap Embereken múlik Nem a munkafegyelem lazítói érdekében emeltünk szót! A lapunk február 3-i számá­ban Több megértést! címmel olyan magatartást bíráltunk, amely emberileg kifogásolható. Az idézett cikkben lényegében két kötöttárugyári munkásasz- szony panaszát tolmácsoltuk, akiket művezetőjük azért dor­gált meg, mert a helyi autóbusz- járatok késlekedése miatt elkés­tek munkahelyükről. Az említett írásból világosan, egyértelműen kitűnik, hogy nem a számonkérés, hanem annak módja ellen emeltünk szót. Ezút­tal is leszögezzük, hogy minden­nemű késlekedés a munkahely­ről elsősorban munkafegyclml kérdés, bármi is legyen annak a kiváltó oka. Mi sem természete­sebb, mint az, hogy minden ilyen esetben jogos — sőt: kötelező! — a számonkérés, csupán annak módja — az októl és az esetek gyakoriságától függően — kíván bizonyos diszlingválást. Semmiképpen sem állt szán­dékunkban, hogy a notórius kés­lekedőket, a munkafegyelem la- zitólt vegyük pártfogásba. Csu­pán arra hívtuk fel a közfigyel­met, hogy egy-egy elszigetelten előforduló, vétlen késés esetében helye van a megértő magatartás­nak. Nos, a gyárban némelyek mé­gis szándékosan igyekeznek ki­forgatni jó szándékú cikkünk mondanivalóját. Egyesek még azzal is megpróbálkoznak, hogy takarónak használják kisebb-na- gyobb fegyelemsértéseikre. Meg arra Is, hogy kétes értékű igaz­ságkeresésük során szembehe­lyezkedjenek művezetőjükkel, aki egyébként csaknem két évti­zedes, becsületes dolgozója a gyárnak, tiszteletnek és tekin­télynek örvendő asszony, nem kevés felelősségei. Az említett helytelen magatar­tást némely dolgozók részéröl, az Az Állami Biztosító, a Pedagó­gusok Szakszervezetének megyei bizottsága és a Munkácsy Mihály Múzeum Munkavédelem az isko­lában címmel kiállítást rendez Békéscsabán a múzeumban. A ki­állítást 1966. február 18-án dél­A Medgyesegyházi Vas- és Fa­ipari Kisipari Termelőszövetkezet eredményes esztendőt zárt 1965- ben. Helyiiparpolitikai tervüket 160 százalékra teljesítették. Eb­ben a számban számtalan szakma eredménye szerepel, hiszen a szö­vetkezet foglalkozik faipari, la­katos, villanyszerelő, valamint építőipari munkákkal, javítanak háztartási kisgépeket, rádiót, te- lévíziót, sőt motorkerékpár szere­léssel is foglalkoznak. Termelő- tevékenységük is sokrétű, 17 kü­lönféle termékük egy része buda­pesti vállalatokhoz, illetve az Orosházi Vasipari Ktsz-hez kerül. Az elmúlt évben 1Ö millió 680 ezer forintos tervet teljesítettek. Egyik legfontosabb termékük az angol min tájú csővázas kerti szék, oktalan és jogtalan ferdítéseket, megnyilvánulásokat éppen ezért csak mélyen elítélni lehet. Sze­rencsére az öntudatos, fegyelme­zett dolgozók vannak túlnyomó többségben. Az ö feladatuk, hogy a felelőtlen fccscgőket leleplez­zék, fegyelmezett magatartásuk­kal továbbra is példát mutassa­nak. Neveljék rendszeretetre azokat, akik gyakorta már 19—13 perccel a műszak befejezése előtt abbahagyják a munkát. Persze, a késések gyakorisá­gának csökkentése szempontjá­ból az Autóközlekedési Vállalat fokozott felelősségét sem lehet figyelmen kívül hagyni. Végté­re is a békéscsabai helyi járatok tekintetében az AKÖV-nek csu­pán néhány tucatnyi dolgozót — buszvezetőt és kalauzt — és né­hány üzemképes kocsit kell per- manenciában tartania ahhoz, hogy naponta sok száz munkás késedelem nélkül jusson el mun­kahelyére. Tudjuk, nem könnyű a közle­kedésiek munkája, kiváltkép­pen télvíz idején. Am mégis ar­ra kérjük őket, amit a televízió­ból ismert szállóige frappánsan fejez ki: csak egy kicsivel job­ban! Gondoljanak csak arra, hogyha egy gyárban mondjuk, Z4U dolgozó egyénként csupán két percet késik, az egy munkás­ra vetítve már kereken egy egész műszaknyl munkaidőkiesést je­lent! Másrészt, a buszkéscsek megszüntetése elejét venné az olyan lehetőségeknek is, hogy némelyek felelőtlenül akkor Is ilyen okra hivatkozhassanak, amikor saját hibájukból késnek cl... Száz szónak is egy a vége: in­dokolt esetben több megértésre csak az számítson, aki a munka­fegyelemben példát mutat! Kazár Mátyás előtt 11 órakor Mizó Mihály, a Pedagógusok Szakszervezete Bé­kés megyei bizottságának titkára nyitja meg­A kiállítás alkalmával az álta­lános iskolai tanulók között érté­kes tombolatárgyakat sorsolnak ki. melyből 13 ezret és a Lálity biz­tonsági zár, melyből 24 ezret ad­tak át a kereskedelemnek. Ugyancsak itt készülnek a Parázs kistűzhelyek, valamint szeneskan­nák és egyéb háztartási vasáruk. Az idén az első negyedévben mintegy 1 millió forint értékben tervezik a lakossági szolgáltatá­sokat ellátni és több beruházást kívánnak megvalósítani. Korsze­rű elszívóberendezéssel felszerelt festőműhelyt létesítenek, mely­ben infralámpás alagútkemencét helyeznek üzembe. Az új festő­műhelytől azt várják, hogy — egészségesebb munkakörülmények megteremtése mellett — jelentő­sen csökkenteni tudják az úgyne­vezett szárítási selejtet. 1964. március 4-ón tragikus sze- i rencsétlenség történt a Nagykun­sági Állami Gazdaságban. Egy 17 éves fiatalember, Papp János, I Ecsegfalva, Hunyadi- utca 4 S2ám alatti lakos, segiédmunkás a mész­oltó ládába esett és a felcsapódó forró mésztől mindkét szemére megvakult. A súlyos balesetet Monostori Tibor építésvezető mu­lasztása okozta, aki neim gondos­kodott az óvórendszabályokban előírt munkakörülmények kiala­kításáról. Papp János egyik percről a másikra teljes munkaképtelenné vált. összeomlott benne minden elképzelés, amit az életéről, a jö­vőjéről kialakított magában, s ez sokszorosan tetézte azt a fájdal­mat, amit a baleset után el kellett viselnie. Mert nagy célt tűzött maga elé, azt, hogy kőműves lesz. Kedvet érzett a szakmához, az ereje, képessége is megvolt hozzá. Az igényét elutasítják Arról talán nem kell külön be­szélni, hogy mit éreztek szülei, amikor tudomásukra jutott a szomorú hír. Az öt gyerek közül egyedül ő keresett, amire, érthető­en, nagyon is rá volt szorulva a család. Hogy lesz* most majd to­vább? Megpróbáltak mindent, hátha segíteni lehet még a fiún. A kór­házból 1964. október 7-én jött ki, kevés biztatással. Mivel azóta is állandó közvetlen gondozásra szo­rul, édesanyja nem hagyhatja magára, dolgozni képtelen, így a család helyzete rosszabbodott. Papp Istvánt, az apát — aki maga is a Nagykunsági Állami Gazdaság dolgozója — közben tá­jékoztatták, hogy • a balesettel kapcsolatos minden igényét eluta­sítják. Emiatt dr. Kelemen Zoltán dévaványai ügyvédhez fordult, aki díjmentesen vállalta, hogy perrel lép fel a gazdaság ellen, iűgy érezte, hogy ebben az ügyben emberileg segítenie kell. Közben megjelent egy rendelet, amely az első fokú döntést az igazgatóra bízza, ezért a bíróság november közepén az iratokat hozzá küldte el. Az igazgató 1965. január 29-én közölte Papp János­sal, hogy zárlat miatt egyelőre elhalasztja az ügy intézését. Hiába kereste fel az SZMT Szolnok me­gyei munkavédelmi bizottságának a vezetője is, hogy tegyen eleget ennek a kötelességének, ő csak május 4-én hozott határozatot, amelyben havi 950 forintot álla­pított meg a táppénzen felül és 7J forint gondozási költséget, Május 10-én dr. Kelemen Zol­tán fellebbezett és a vállalati dön­tőbizottság néhány nap múlva (a táppénzt kiegészítve) 1536 forin­tot, a fiú átlagkeresetének meg­felelő összeget és 250 forint gon­dozási többletköltséget állapitolt meg. Ez utóbbit újabb fellebbezés után a gyulai járásbíróság jogerő­sen 600 forintra emelte. Csak hivatalosan Az immár csaknem kétéves hu­zavona után joggal gondolhatná az ember, hogy a gazdaság a visz- szamenőleges tartozását (13 ezer 800 forintot) kiegyenlítette azzal szemben, akinek a szerencsétlen­ségéért erkölcsileg is felelős, azonban nem ez történt. 1966. ja­nuár 17-én végrehajtást kellett kérni a bíróságtól, amit az el is rendelt. Felmerül a kérdés: vajon ho­gyan vélekednek ebben a gazda­ságban? Így kell gondoskodni a bajba jutott emberről? Szilágyi Sándor, a gazdaság pártütkára sajnos, nem sokat tud arról, hogy mi történt Fapp Já­nossal a baleset óta. Megnyugo­dott abban, hogy hivatalosan in­tézik az ügyet. A fiú apjával be­szélgetett néha, de ő nem mondott neki semmit Bökény Gyula, a szakszervezeti bizottság titkára sem sokkal job­ban tájékozott. Azt azonban hang­súlyozza, hogy „Jancsi rendes, szorgalmas fiú, soha semmi baj nem volt vele”. Tehát minden „csak” hivatalo­san történt és — ha késedelmesen is — bizonyára Papp János ügyé­ben a jog és törvény szerint járt el a gazdaság. Emiatt talán senki el nem marasztalható. A mi rend­szerünkben azonban vannak írat­lan törvények is, amelyek ugyan nincsenek pontosan körvonalazva, de maga az élet adja hozzá a ke­retet. A bajba jutott emberen se­gíteni kell, nem pedig a parag­rafusok útvesztőjében kutatva, valamiféle védekezési álláspontra helyezkedni vele szemben. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az állam érdekeit védi, ha megfe­ledkezik a humanizmusról. így is lehet Persze az embereken ' múlik minden. Mert lehet olyan megol­dást is találni, ami több a hiva­talosnál és amire nincs külön sza­bály. Erre ä sok példa közül csak egyet ragadunk ki. A Mezőhegyes! Állami Gazda­ságban történt. Erdélyi Károly 1963-ban, a mezőgazdasági techni­kum elvégzése után Mezőhegye­sen volt üzemi gyakorlaton. Egy alkalommal a járvasilózóhoz osz­tották be, amelynek munka köz­ben a felhordó szerkezete eldu­gult, az erőgépet tehát le kellett állítania. A tapasztalatlan fiatal­ember a Zctor vonószerkezetére lépett és a védőburkolat nélküli erőátviteli szerkezet a bal lábát térdben leszakította. A felelősök természetesen meg­kapták méltó büntetésüket, de ez a tragikus helyzeten mit sem vál­toztatott. A gazdaság vezetői Nemrégiben jelent meg egy ren­delkezés, amely az állóeszköz-gaz­dálkodás egész kérdését^ szabá­lyozta, s a megjelent utasítások sok tekintetben új helyzetet te­remtettek mind a vállalatok, mind az irányító hatóságok számára. A változás közgazdasági okainak elemzése és kihatása, valamint az új lehetőségek megismerése, az eddigi mechanizmus átalakítása egyáltalán nem könnyű feladat. Éppen ezért az Építőipari Tudo­mányos Egyesület, valamint a azonban a fiú segítségére siettek. Moszkvából hozattak műlábat, hogy újra járni tudjon és ezzel visszaadták az életkedvét is. Gyógyulása után sikerült elintéz­ni, hogy felvegyék a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemre, ahol már a második éve jeles ered­ménnyel folytatja tanulmányait. A gazdaság havi 900 forint ösz­töndíjat biztosít részére, az egye­tem befejezése után pedig meg­felelő munkahely várja. * Papp Ján<» és Erdélyi Károly helyzetét nem egészen állíthatjuk párhuzamba, mert a megvakulás pótolhatatlan veszteség. Az em­berrel való törődésben azonban lehet összehasonlítást tenni és ebből talán egy-két következtetés is levonható. Pásztor Béla Postások a takarékbetét gyűjtésért Az elmúlt évben a postaigazga­tóságok között verseny indult, hogy ki gyűjt több takarékbeté­tet. Az elmúlt évi versenyt a hat igazgatóság közül a szegedi nyer­te meg, amelyhez Bács, Békés, Csongrád megye postásai tartoz­nak. A versenyben is kiemelkedő eredményt értek el megyénk pos­tásai, és az elmúlt év eredmé­nyeit értékelve, Békéscsabán ren­dezik meg a betétgyűjtő postások aktívaülését. A február 18-i gyű­lésen részt vesz a Szegedi Posta- igazgatóság képviseletébej} Fodor István igazgató, az Országos Ta­karékpénztár részéről pedig Pécsi János főosztályvezető. Magyar Közgazdasági Társaság helyi csoportja 18-án délelőtt & órakor Békéscsabán, a városi ta­nács nagytermében ankétet ren­dez. Itt bevezető előadást tart dr. Szabó László, a Magyar Beruhá­zási Bank helyettes főosztályve­zetője, valamint Gallai László, az Országos Tervhivatal helyettes osztályvezetője. Az ankét szerve­zésével lehetőség nyílik arra, hogv a vállalatok megismerkedjenek az új rendszerű állóeszköz-gazdálko­dás közgazdasági okaival. Vásároljon halkonzervet ízletes. k i a dós Treszka 350 grammos doboz ára 1 Marine Elel 256 grammos doboz ára l Stavrida 350 grammos doboz ára Sprotni 350 grammos doboz ára Compass Brand 365 grammos doboz ára : 2523 Munkavédelem az iskolában címmel kiállítás nyílik a csabai múzeumban Tizenhét termék — sokféle szolgáltatás a Medgyesegyházi Vas- és Faipari Ktsz-nél " Tanácskozás az állóeszköz-gazdálkodás változásairól /

Next

/
Oldalképek
Tartalom