Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-05 / 30. szám
február s 6 Szombat * CSALAD-OTTHON Z. NámzsUszuren: Mese a hűségről és a könnyelműségről A farsangi ruhákról kabb átmeneti ruhához jó, de sokan vásáiroiják a türkisz színű, a fekete, barna Salome nevű anyagot is. Nagyestélyi ruhákra a kínai és fémszálas brokátokat ajánlották, s azoknak a nőknek, akik nagyon szépek szeretnének lenni, francia és angol bársonyt rendeltek. A pűderrózsaszlntöl, a feketéig, a halványkéktől a vérvörösig sokféle színben kapható. A bársony mellett a legnagyobb divat a csipke. Legkeresettebb a fekete, de a fehér, színes alátéttel ugyanolyan elegáns. A színek: a farsang legkedveltebb — s valljuk be — legelegánsabb színe a fekete. A divat ugyanis nemcsak szép, de okos is. A fekete ruha minden nőt karcsúsít, s hangsúlyozza az ünnepi alkalmat. Persze, a fiatalabb korosztály inkább a négerbamát válassza, de ezen a télen a rózsaszín és • világoskék is divatos, A ruhák fazonja: az egyszerű trapéz forma mellett a fodros, lengö- szoknyáS4 szűk derekú ruha is divatos. A trapézruhák általában ujj nélkül elől magas nyakkal, hátul mélyen kivágva készülnek. A szoknya formája enyhén bővülő, s a ruha lazán követi a test vonalát. Egy strassztű vagy hátul a ruhakivágásban düsesz szalag- csokor díszíti. Ehhez a ruhafajtához általában a díszítő tűhöz illő fülklip- szeket hordanak. A romantika koráit idéző ruha szoknyája bő, pliszírozott, loknisan szabott vagy a szoknyát alul egymás felett többsoros fodor díszíti. Ugyan- ^ e®ü®t gyönggyel hímezték ki csak fodros a gallér és a hosszú ujj SMSár alakban, kézelője. Ehhez a ruhához a hajban Kovács Margit viselnek strassztűt, s gyöngysor csak Rusai Magda rajza akkor illik hozzá, ha a nyak kivágott ............................... R éges-régen, olyan régen történt, hogy rajtam kívül erre már senki sem emlékszik, élt egyszer egy pásztor. Volt neki egy nagy birkaíalkája és egy hűséges pulija. Mindkettőjüknek — neki is, a pulinak is — voltak jó szokásaik. A puli hűséges volt hozzá, ő pedig ragaszkodott a kis pulikutyához. Amíg a pásztor az íjra szerelte a húrt, a puli terelte a nyájat. Amíg a pásztor célba lőtt, a puli elhajtotta a nyájat inni a vízeséshez. Amíg a pásztor megtanult pontosan célozni, addig a puli hűségesen szétkergette a támadó farka scsordát. Így lett a puliból a leghűségesebb szolga és a legjobb barát, a pásztorból pedig a legkönnyelműbb ember a világon. Már azt hitte, hogy semmi dolga sincs. Elvégzett helyette mindent a hűséges puli! Már csak azon sóhajtozott, miért nincs a mezőn almafa, és azon miért nem nő alma, mert már pontosan tud lőni, de azt azért még nem tudja, hogy el tudná-e találni az almát. Most már éjjel is nyugodtan aludta az igazak álmát, annyira mélyen aludt, hogy még azt sem hallotta, amikor a hűséges társa hadakozott az éhes farkascsordával. Az egyik éjszaka aztán hatalmas anyafarkas támadt a nyájra. A pásztor felébredt valahogy a hatalmas lármára: a hűséges püH foggal és körömmel védelmezte most is a nyájat és önmagát. Erre aztán fogta a pásztor az íját, kifeszítette jól és a csatazaj irányába röpítette a vesszőt. Csend lett. ö pedig megelégedetten megint a subára feküdt és aludt tovább. Reggel, amint felébredt, rögtön a csatatérre vette útját. Körülnézett, s hirtelen megakadt a szeme a hűséges puliján, amint ott feküdt mozdulatlanul, átlőtt szívvel a harcmezen. Látta és kénytelen volt belenyugodni, hogy nem az ellenséget, hanem a barátot lőtte le. Nagyon bántotta a dolog. De mégsem a hű barát elvesztése volt a legfájdalmasabb neki, hanem az, hogy az em,berek majd kinevetik ügyetlensége miatt: még lőni sem tudsz! S ő így okoskodott; ezt mondom majd: — Pontosan láttam én, hogy a pulimat vettem célba. De a farkassal lepaktált és az egész nyájat el akarták hajtani. Erre az emberek így válaszolnak: — Jól tetted: az ellenséggel együtt végezni kell az árulóval is. Voltak olyanok is, akik ámuldoztak a pontos célzásán és ezt hajtogatták: — Ha a réten almiá nőne, akikor hűséges pulid helyett biztosan az! találtad volna el. Fordította: Bállá Imre mmammmmwmmmmmmrnm Bwmmmmmmmmmmmrnmmmwmmmmm Megkezdődött a farsangolás, a szó- vagy gallér nélküli. „közás, tánc, vigadom ideje. A báli végezetül *** ^ !TKXten , ^ meghívó érkezésekor minden nőben saI>& ^ivzt jegyében, azonnal felötlik: máit is vegyek fed? Alegtoérdeztük az illetékeseket: mi a 106 alkalmi ruha: anyaga feikete- ''úivat, mit Ülik felvenni? öordó fémszálak szövet. Gallérját íeAz anyagok szépek és nehéz válasz- kebe düses7' borítós diszíti- Feikete ■ad. A Textilnagykereskedelmi Vál- gyöngygombokkal gomtoolódik a ruha aiat tájékoztatása szerint a legkere- ele3e> s a kézelő is. atéefbö ruhaanyag a fémszállal árt?- Egy báli ruha: fehér düsesz felső- *őtt szövet. Kapható szürke, fekete, rése, fehér és fekete pliszírozott tüll- zöki, sárga, hordó beszövésekkel. In- szoknyával. A ruha elejét strassztű A gólyamese Hagyjuk a gólyamesét — hangzik votkszor, s cinikus hangsúllyal a fed- • lőttek társaságában, ha valamit kétkedve fogadnak. Mit szóljon hát a gyerek, aki az iskolában már tanult a növények és az állatok szaporodáscaerftjük gyermekünket, hogy másutt — többnyire pajtásaitól — kérjen választ... fis ezek a válaszok, sajnos, sokszor távol esnek a jó ízléstől, durvaságukban valóiban lélekmérgietzöte! •>aró(L, sőt ..fülheggyed” hallotta húgának vagy öccsének születését is, A szülői tekintélyen mégis otthon tartja magát az a mese, hogy a testvérkét a gólya hozza! Elhiszi? Csak annyira, hogy nem vitatkozik; n szülőkkel, nagyszülőkkel, fis ezr 'ed —. észrevétlenül — festeni kezd u szülő és a gyermek közti kapcsolt szála. A legtöbb szülő abból indul ki, hogy ;ekl is ezt mondták, s különben is, ■.& az egész nem tartozik; a gyerekre! Struoc-poliitálkát folytat az a szülő, „ki nem veszd tudomásul, hogy a -yérmék érdeklődési körét nem egyedül maga, hanenj a tágabb értedem- >en vett környezet, sőt élettani, pszichológiai tényezők is befolyásolják. A legtöbb szülő — sajnos — mindennek nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, minit annak, hogy gyer- :neke szereti-e a spenótot vagy nem? ’edíg könnyen meggyőződhet arról, hogy négy-, öt-, hatéves korban már egyre világosabb és egyértelműbb megfogalmazást nyer a gyermeknél a kíváncsiság; hogy születtem én? Ha az életkori sajátosságoknak megfele-j •ően felmerülő gyermeki kíváncsisko- d ásókra — mert ezek még nem kérdések — nem tudunk vagy nem flttfiBirunk megfelelni, szinte arra kény-1 esne csorba, ha mi válaszolnánk? Semmiképpen ! Tekintélyünk inkább akkor kerül veszélybe, ha gyermekünk idegentől — nemtörődöm felnőttől vagy nagyszájú kamasztól— szerzi ,,információit”, akik legtöbbször drasztikus magyarázatukból nem hagyják ki sem az apát, som az édesanyát..«. Rosszul értelmezett szemérem, azaz áiszemérem az, ha gyermekünknek — okosan fogalmazva— nem mondjuk meg az igazat. Nincs az az iskola, amely képes lenne a szülők válláról levenni a felvilágosítás gondját! Igen sok hasznos könyv szolgál útmutatásul, segítséget adnak tanácsaikkal a pedagógusok is, de a szülők helyett senki sem tudja mindezt jól megoldani. Nehogy úgy járjunk, mint az I egyszeri ember, aki elé odaáll* alig tízesztendős fia: — Édesapám! Megtudtam, hogy engem nem a gólya hozott! — Micsoda-a-a? & máris elcsattant két nyakleves. — Tanultuk az iskolában... — szipogott a gyerek —, hogy a gólya költöző madár.... Én novemberben születtem, engem csak a varjú hozhatott... — Varjú? Az más! Az lehet!...... Kolozsváry Gyula Hidegvér, bátorság, helytállás a végzetes! pillanatbqnl / !
