Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

1*6«. fetoriiai 4. 5 Péntek Ebben az évben 410 vagon vágóbaromfi felvásárlását kell lebonyolítaniuk az fmsz-eknek A FöldművesSzövetlkieaeitek Bő­a monori pusztán Voes megyei Szövetkezeti Központ­jának Igazgatósága legutóbbi ülé­sén az idei naposbaromfi-elfláitást, a ezen igényeik megfelelő kielégí­téséi; vitatta meg. Megállapítot­ták. hogy 1966-ban 410 vagon vá­góbaromfi felvásárlását kéül lebo- nyalítaiwa a föCdmüvesBzövetke- aeteknek. Ez 50 vagonnal több, mint a múlt. évben volt. Jelentős he­lyet kapott a tanácskozáson a négy testű és a nagy tojáshoza­mú baromfi fajtáig eUterjesztésé- nék megoldása is. A Szövetkezetek Megyei Érte- toesítö Központjának vezetői töb- bdk között arról tájékoztatták az igazgatóságot, hogy a korábban meghatározott, illetve tervezett 140 ezer napoébaroamii helyett feb. mórban 250 ezret helyeznek ki a íöld-rnűvesszövetkjezeték a megye községeibe. Ennék megfelelően ezekben a napokban kerül sor a mezőkovácsházi és a csorvási kettertőállomásoikon nagyobb mennyiségű tenyésztoioe berakó . sóm. A MÉSZÖV igazgatósága bírál­ta több földmű vesszövetkezet ve­zetőjének nemtörődömségét, amit a TEapostooromfi -igény számbavé­telének ellenőrzésekor' tapasz­talt. Végül is határozatot hozott az es oktatási évben mintegy 66—67 ezer fiatalít vesznek fel a különbö­ző típusú középiskolák nappali ta­gozatának első évfolyamaira. Elő- leLáthatólag a gimnáziumokban körülbelül 40 000, a szakközépis­koláikban 15 000, a technikumok­ban pedig mintegy 10 000 elsősnek tudnak helyet biztosítani. Az általános iskoláik Vili. osz­tályaiban már lezajlottak a pá­lyaválasztással kapcsolatos órte- ikezletek, amelyeken az osztályfő­nökök a legfőbb tudnivalókat be­szélték meg a szülőkkel. A napok­hoz tartoznak, az is természetes, hogy szakmájuk legjobb ismerői. Megfigyelhetjük, hogy a va­gyont érő, legkorszerűbb gépek mellé mindig az üzem első szak­emberei kerülnek. Azok az embe­rek, akik — családi tervük meg­valósításáért is, szakmai becsüle­tükért is — már ezerszer bebizo­nyították alaposságukat. Amikor felteszik a kérdést; mi­ből lesz meg az új bútor, a szö­vetkezeti lakás, a motorkerékpár vagy az idei tengerparti utazás, azonnal számolni is kezdenek... A minőségi munkáért kapott pré­mium, a túlórák összege, a nye­reségrészesedés, a legújabb újí­tás tiszteletdíja... Az összeg egy­re szaporodik és megmutatja — még a tervezéskor — a családi terv realitását. Esztergályos ismerősöm mond­ta: „Motort veszek... Benne van a gépemben! Kiszámítom, hogy most keresem meg az egyik kere­két, ezzel az ésszerűsítéssel a telesz kópot... Őszre meghozza nékem a gyári masinám a másikat...” Ko­molyan mondta, tréfálkozás nél­kül. S úgy simogatta tekintetével az esztergapadot, mintha valójá­ban is onnan gurulna elő a Pan­nónia. Az is tény, hogy az igényes em­jgazgaitóság, mely szerint a MÉK vezetői hívják meg tanácskozás­ra a földművesszövetkezetek: fel­vásárlóit, a felvásárlást irányító üzemágvezetőket a részletes fel­adatok sürgős megbeszélésére. * * * A MÉSZÖV igazgatósági ülését követően ellátogattunk a Gyula és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezetbe. Kíváncsiak voltunk: vajon november végétől mit tet­tek a naposbaromfi eladásáért. Paulák János ellvtárs, a szövetke­zet igazgatóságának elnöke el­mondta, hogy februárra 30 ezer naposcsibe-igényi írtak össze. Márciusra 70, áprilisra 78, május­ra 33, júniusra 38. júliusra 33, augusztusra 17 ezer. szeptember­re pedig 1000 naposcsibét igényel­tek a körzetbe tartozó községek. A naposcsibe-igény 42 ezerrel több, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Kedvezőnek mondható a Gyula és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezetnél a napo6iliba-, a puly­ka-, a kacsa- és a gyöngyösigény is. Naposilibábál 13 ezer 600, puly­káiból 7 ezer 200, kacsából 4 ezer 600, gyöngyösből pedig 4 ezer 200_ ra érkezett be igény a szövetkezet felvásárlási üzemágához. (Balkus) lapot az. általános iskola az első helyen megjelölt oktatási intéz­ménynek: külldii meg, legkésőbb március 1-ig. A szakmunkástanu­ló-iskoláikban, a művészeti irányú középiskolákban és a techniku­mokban felvételi, valamint pá­lyaalkalmassági vizsga tartható, a gimnáziumok matematika, ma­tematika-programozó osztályaiban felvételi vizsgát kel1! tartani. Azokban a gimnáziumokban és szakközépiskolákban, ahoi túlje­lentkezés van — a helyes kivá­lasztás érdiekében —tájékozódó jel­ber, nemcsak önmaga fegyel­mezett és tudatos, hanem meg­követeli a szervezettséget az üzemben, a munkahelyen. Nem engedi meg, hogy órák hosszat vesztegeljen a gép. mert hiány­zik valamilyen filléres alkatrész. Rohan a művezetőhöz, ha nincs elegendő anyag tartalékban a gép mellett, veszekszik azért, ha az előző munkákat szépséghibák­kal készítették el, s szíwel-lélek- kél az újnak, a korszerű techni­kának a harcosa. Ahol nagy ter­vekkel, sokat akaró elképzelések­kel dolgoznak a munkások, ott a vezetésnek is nehezebb a dolga. Mindent meg kell tennie, hogy zavarmentesen haladjon az üzemi élet. Az igényesség a munkában, a többet akaró családi terv elvá­laszthatatlan az igényes gon­dolkodástól. A maguk elé komoly célt kitűző embereknél a kereset növelése, az anyagi részesedés növekedése mellett jelentkezik egy nagyon pozitív tényező is: a nagyobb tudás. És ez az ismere­tek utáni nyugtalan vágy — ha akarja, ha nem — már magasabb gondolkodási szintre emeli, töb­bet érővé teszi a munkást. Ha jó szakmunkás akar maradni, mert félemelt mércéjét csak így ugor- hatja át, ha szakmai ismereté­Könyvek Manor egészen kis település. Nyolcszáz lelket, ha számlál. Er­ről beszélgetünk, ahogy halad a mikrobusz hármunkkal meg egy csomó könyvvel Hatalmas fefhér takaró atatt szunnyadó síkság for­dul el lassan az út két oldalán. A monori általános iskola előtt tíz­tizenöt gyerek fut elénk: már várták a cserekönyveket. Segíte­nek behurcolni a frissen jött ol­vasnivalót az iskola egyik tan­termébe. Vágási István könyvtá­ros vidám tánczenét keres táska­rádióján, s egyszerire meleg kis kultúrsarokkó alakul át a délutánonként üres tanterem. A gyerekek meglepik a könyveket, s egyet-egyet közösen unustrálgat- naik. Aztán lassanként kendős né­nik, kucsmós bácsik is feltűnnek a ködbe hajló téli alkonyon. Bónus Jánosné tipegő öreg né­ni. Belép, egy pillanatra megtor­pan. Nagy fekete kendője alól nyalábnyi könyvet varázsol elő, s nagyot sóhajtva leteszi az asztal­ra: messziről cipelte. Következő mozdulatával a szemüvegét veszi pártfogásba, kendője sarkával le­törli a párát az üvegekről, s csak aztán pillant körbe. — Tessék segíteni válogatni va­lami jó érdekeset — szól a fiatal könyvtároshoz. .Ügy forgatja a könyvet a kezében, mint valami portékát a vásárban; üdvül-belül megnézi, még a súlyát is mére­geti. Szinte várja az ember a kér­dést: „Ez vajon mit kóstál?” S aztán, amikor kicsit kétkedve, de mégis elfogadja a könyvtáros ja­vaslatát, becsavarja a könyveket nagy kendőjébe, úgy köszön el. — Majd megmondom két hét múlva, hogy jó könyveket adott-e! — Ezt minden humor nélkül, ko­molyan mondja az ajtóban. Egyre többen válogatják, viszik a „kultűrportékát”. — Gyertek, itt vannak a köny­vek — nyolc év körüli, füles sap­kás, kerek fejű kisgyerek szól vissza az ajtóból, friss hideget hozva be néhány társával. Topog­ből nem akar veszteni, akkor lé­pést kell igazítania a technika ha­ladásához, a legújabb ismeretek­hez. Az igényes ember általában nem csupán a keresetre igényes, hanem mindenben az. Olyan kör­forgásról és kölcsönhatásról van szó, amely elindul a család na­gyobb célt kitűző költségvetésénél és azon keresztül, hogy ezért többet dolgozik, többet tanul, többre képes, nemcsak a saját elképzelését valósítja meg, hanem többet ad az egész társadalom­nak is. Az igényes munkával és gondolkodással ötvözött ember kapcsolata ez — az igényes tár­sadalommal. „Gazdagságot csak munka hoz­hat...” Napjaink intézkedései, a gazdasági irányítás távlatai és a jelen elképzelései — mind-mind az igényes emberek szolgálatába szegődnek. A megvalósuló bér­emelések kiket érintenek elsők között, ha nem őket? A nyereség- részesedés és a jutalom kiknek járna, ha nem éppen nekik? A társadalom megbecsüli az igényes embereket, mert — mi­közben igényes tervüket valóra váltják — általuk lesz több és '• izdagabb az egész társadalom. Bán János ja a havat embernek való csizmájáról, bal kezével melléhez szorít egy csapat könyvet, jobb kezével pedig cibálja a fejéről a nagy füles sipkát. Azt lehuppant- ja a földre, szippant egyet az or­rán, s kakas taréj ként felborzolt hajával közelebb óvakodik. — Hogy hínak, kisfiam? — Tóth Jóska vagyok, harma­dikos. Kigombolja kabátját, alatta számtalan különféle szvetter és pulóver melegíti a kis széles em­berke testet: — Móra Feronctől alvastál-e már valamit? — Ajaj! A „Rab ember fiai”-t tán már tízszer is. Azt meg is vetettem édesanyámmal. — Most milyen könyveket vi­szel? — Hát majd válogatok valami­lyeneket magamnak is meg a szomszédoknak is. Sok ilyen kis „fiófckönyvtáros” működik Monoron, akik nem csu­pán maguknak, hanem a szomszé­doknak is viszik a könyveket. Van, aki kilométereket gyalogol be kéthetenként a kis település iskolájához, s egyszerre négy-öt családnak is visz olvasnivalót. Mint Tóth Jóska. A „tanító néni”, Borsi Vincéoé, halk szavú, nagy szemű fiatalasz- szony. — Itt lakunk a pusztán, sará- Idión kívül ei a legfőbb szórakozásunk. Férjem is. én is szenvedélyes könyvmolyok vagyunk, néha éj­szakákon át olvasunk. Ö is peda­gógus. — Ez a kis mozgókönyvtár minden igényüket kielégíti? — Igen. Ha valami nincs meg, amit keresünk. föliratjuk a könyvtárossal, s legközelebb biz­tosan kihozza. Két serdülő kislány csöndesen, összebújva lapozgat egy könyv­A mozik és a televízió jóvoltá­ból az utóbbi időben sokaknak vált kedvenc időtöltésévé a kri­mi-filmek nézése. Ennek követ­kezményeként a nyilvánosság ré­széről mind nagyobb az érdeklő­dés a bűnüldöző szervek tevé­kenysége, működése iránt. Keve­sen tudják azonban, hogy a szinte izgalmas szórakozásnak látszó „nyomozás” ma már évszázados gyakorlati tapasztalatokra és jo­gi fejlődésre alapozódó tudomány. A kriminalisztika tehát a bűncse­lekmények nyomozásának a sza­A Budapest felszíne alatti ré­tegekben, ott, ahoi a földalatti gyorsvasút kocsijai gördülnek majd, 50—60 méteres rétegekben az utolsó 20 millió év írta meg a maga történetét, betűk gyanánt az itt éltemetődött hajdani élőlények maradványait használva fél — állapítottak meg a szakemberek. A leletanyagból ennek a hosz- szú korszaknak gazdag állatvilá­ga bontakozik ki. A megszámlál­hatatlan mennyiségű csigán és — amelyek különösen a Hungária körúttól keletre kerültek elő — és a Vérmező táján talált hal maradványokon kívül számos ben. Nem illik, de mögéjük lo- pódzotn. — Látod milyen szép? — mond­ja az egyik. — Mit olvastok, gyerekek? Az előbbi kislány elpirul. — „Hogyan öltözködjünk?” — felel helyette a másik, Várdrú Magdolna hetedikes tanuló, gesz- tenyebama hajú, kék szemű szép kislány. Én nem azt fogom olvas­ni, csak nézegetem. Az osztálytár­sam, Ádám Marika szereti az ilyen könyveket. — A tanulás hogy megy? — Az én értesítőm félévkor 4,9 volt. Barátnője néma marad a kér­désre. — Nem fordul elő, hogy egy­néhány könyv szőrén-szálán eltű­nik ilyen tumultusban? — fordu­lok a könyvtárosihoz, amikor a csereberélők megfogyatkoznak. — Előfordul, de ezzel számol­nia kell minden könyvtárosnak Főleg nekem, aki egyedül, ilyen hevenyészett könyvtárban cseré­lek — mutat a padok tetején nerr- valami nagy rendben hagyot t könyvma radókökra. Lassan „elfogynak” az öregek is. fiatalok is. Várunk még egy iái óráit, hallgatjuk a rádiót, s aztán bepakolunk a mikrobuszba. Százhetven könyvet kölcsönöztem ma a memóriáknak — szól csöndesen a könyvtáros. Leszáll az est a hatalmas pusz­taságra, s arra gondolok, hogy a házak pislogó fényű ablakai mö­gött mosit az öreg nénik, bácsik és az iskolás gyerekek böngészik a könyveket, ismerkednek Móricz Zsigmond örökké éhes kétkezi munkásaival; ismerkednek Móra Ferenc és a népek meséinek cso­dálatos világával. Ternyák Ferenc bályaival foglalkozó tudományág, melynek képviselői munkájuk közben gyakran veszik igénybe más tudományágak egész sorának a támogatását. Mindazok, akiket ennek a téma­körnek a kulisszatitkai érdekel­nek, február 9-én, 19 órai kezdet­tel Békéscsabán, a TIT Értelmi­ségi Klubjában előadást hallhat­nak A kriminalisztika és a bűn­üldözés címmel. Előadók: Pintér István és dr. Szabó László újság­írók, a Népszabadság ismert mun­katársai. — hr — gerinces csontjai is felszínre ke­rültek. A Hungária körút és a Dó­zsa György út sarkánál Barabás Antal megtalálta a ma élő rág­csálók egyik ősét is, ami mint ős­lénytani lelet, európai vonatko­zásban is ritkaságszámba megy. Ugyanitt kerültek elő egy orrszar­vúféle ősi emlősnek a maradvá­nyai. Az egész megvizsgált anyag­ból tömegesen jutottak napvilág­ra rákollók, hajdani antilopok, rinocéroszok és delfinek csontjai és fogmaradványai, sőt cápafogak és a Népstadion táján egy 15 cen­timéter hosszú, 10 centiméter át­mérőjű mammutfog is. (MTI) Kezdődnek a középiskolai jelentkezések Felvéteti, pályaalkalmassági vizsgák, tájékozódó beszélgetések A Művelődésügyi Minisztérium kük hol káván továbbtanulna. A lajékoztatása szerint az 1966—67­ban [kézhez kapják a nyolcadikos ; legű beszélgetéséket folytathat- diákok szülei a jelentkezési lapot, i nak a jelentkezőkkel. Mindezeket amelyre beírják, hogy gyerrne-1 április 10-ig kell lebanyah'taná. Előadás Békéscsabán a „krimiről“ Orrszarvú-, mammut- és cápamaradványok a földalatti gyorsvasút útvonalán kagylón

Next

/
Oldalképek
Tartalom