Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
1W6. február 24. 5 Csütörtök Egyéni—és közös érdek Az elmúH hónapban sok szó esett a gazdasági irányítás reformjáról, arról, hogy vállalataink önállósága fokozatosan megvalósulhat azért, hogy a lakosság érdekében jobban lássák el feldataikat. Több helyről is hallottunk már biztató kezdeményezést, keresik annak módját, hol lehetne még további ész- szerüsítéseket végrehajtani, azaz minél olcsóbban, minél többet adni a közösségnek. Természetes, hogy a közösségi célok párosulnak bizonyos egyéni céllal is, hiszen az, aki jobban dolgozik, nagyobb fizetést kaphat, emelkedhet prémiuma, azaz összjövedelme. E konkrétságtól mentes bevezető után találkoztam most egy újabb kezdeményezéssel, amelynek megvalósulása, ha forintok-. ban nehezen kifejezhető is, érződne a népgazdaság egészében. Miről van szó? Ismert, hogy az autóközlekedési vállalat évek óta üzemelteti menetrend szerinti darab- árus részlegét. Ez a szolgáltatás eljuttatja rendeltetési helyére — mondjuk a nagykereskedelmi vállalattól — az árut a kiskereskedelmi boltokig. Volt szakember, aki nem csupán saját vállalatának érdekét tartotta szem előtt, hanem túllátott ezen és népgazdasági összefüggéseket is felfedezett. Látta, hogy például az AGROKER vállalattól, valamint az autóker vállalattól naponta sok száz kilós tételben gépet és alkatrészeket szállítanak vidékre. Javasolta, jó lenne, ha e két vállalat is igénybe venné a darabárus részleget, ezzel csökkentenék a tumultust az üzletekben, egyszerűsödne az anyagellátás. Igen ám, de nem a két vállalat emelt ez ellen kifogást, hanem inkább azok, akik az AGROKER-től és az autókereskedelmi vállalattól szerzik be alkatrész- vagy gépszükségletüket. Miért az ellenkezés? Azért, mert igy „ugrik a kiszállás”, nem lesz napidíj és nem lehet esetleg egyéni ügyeket intézni a megyeszékhelyen. Több állami gazdaságunk és termelőszövetkezetünk inkább egész napra kivon a munkából egy gépkocsit, rakodókat, akik itt töltik el idejüket a két vállalat üzlete előtt, várják, hogy ketyegjen az óra, teljen a nap és akkor majd egy alkatrésszel vagy egy géppel este érkeznek meg kiindulási helyükre. Lehet, hogy a közeljövőben a szakmai megbeszélésen, amelyen mindez szóba kerül, majd tisztáznak egy sor kérdést. Félő azonban, hogy a jó szándék, a népgazdasági érdek háttérbe szorul egy-egy ember, egy-egy termelőszövetkezet vagy gépjavító állomás, esetleg állami gazdaság miatt. Egy-egy vállalatnál ez a fölösleges kiszállási költség mindösz- sze néhány ezer forintot jelent. Ám megyeszerte ugyanez s hozzá a felesleges szállítás, gépkocsiállás már százezrekre, esetleg milliókra rúg, ami mindannyiunk zsebéből — „ugrik”. (—czi) Két pavilonban, ötezer négyzetméternyi területen kapnak helyet a BNV könnyűipari kiállításai Ajtók a szélesebb utcára A könnyűiparban megkezdődött a felkészülés a május 20-án kezdődő Budapesti Nemzetiközi Vásárra. Jóváhagyták a kiállítási programot, amely szerint a köny- nyűipar kiállításának központja változatlanul a tavaly átépített és nagy sikert aratott Kossuth-pavi- lon lesz. Ebben mutatják be a textil- és bőrruházafi ipar kollekcióin kívül a nyomda, és papíripar termékeit is. A lakberendezés egy most épülő új csarnokban, a Kossuth-pavilon melletti épületben kap hélyet. A magyar könnyűipar termékeinek kiállításai összesen ötezer négyzetméternyi területet foglalnak eL A nagy választék teljes bemutatására azonban meg ez sem elegendő, ezért a nemzetközi vásár jellegének, a külkereskedelmi érdekeknek megfelelően elsősorban az exportra ajánlott termékeket helyezik előtérbe a kiállítás anyagának kiválasztásánál. Az üzemekben már tervezik, sőt készítik is a BNV-re szánt termékeket, meghatározták, milyen gyártmánycsoportok új készítményeit állítják ki. A vásár idején a könnyűipari szakemberek számára szakmai napokat rendeznek, ahol megbeszélik a gyártmányfejlesztéssel, az új technológiák kialakításával kapcsolatos problémákat. (MTI) Katonák az ország minden résbéből: Észak-Magyarországról, Bács-Kiskunból, Dunántúlról meg ki tudja, még honnan vettek részt azon a „Ki mit tud” művészeti vetélkedőn, amelyet Békéscsabán, február 20-án rendeztek meg. Igaz, hogy mindössze egy plakát jelezte csak ezt, azt is letépte a vizet árasztó viharsarki tavaszi szél. Különben is zártkörű volt ez a Ki mit tud. Érzésünk szerint azért hívták meg a megyei s a városi KISZ-bizottságot is a zsűribe. hogy minél nagyobb legyen a „civil” tárgyilagosság a bírálatban. Szerencsére volt mit bírálni. * Ötvenöt versenyző lépett fel a csabai Üttörőház miniatűr színpadán — s ugyanannyi meghívott, csinosan felöltözött konzervgyári leány szorongott a nézőtéren. Meg néhány báli mama. A hangulat a kezdés előtt olyan volt, mint amilyen egy koncertteremben szokott lenni: hangszereket stimmeltek (főleg gitárokat), s a „technikai alakulat ' az erősítőt nagy ügybuzgalommal, de kissé kamaszos felelőtlenséggel szerélgette. Szóval minden együtt volt ahhoz (főleg a személyi feltétel), hogy a fiatalok jól érezzék magukat. Hiszen a zsűri kivételével mindenki fiatal volt ott, még a rendező garnitúra is. Azon lehetne vitatkozni, hogy az első számot miért éppen egy „egyéb kategóriába tartozó művész” nyitotta meg; tudniillik a hosszú -baju-szú, 20 éves fiatalember „fogciterával” bizonyította be, hogy valamit tud. Magyar népdalt cifrázott, s aztán szinte nem is kellett volna bemondania, hogy az ,,Ö, Szerenella”-t adja rá, hiszen mindenki felfogta fülével a dallamot. Tulajdonképpen a konzervgyári lányokat megtisztelés érte, hogy ezen a rendezvényen részt vehettek. Vagy köszönhető ez annak a katona KlSZ-titkár- nak, aki elgondolta a műsor előtt, hogy túlságosain száraz lenne az egész vetélkedő a gyengébb nem képviselői nélkül. (Igaz, ő is jóval alul van a harmadik „ikszen”) Miklósi József honvéd, aki tíz éve már, hogy jógázik, egy rozoga asztal tetején úgy csavargatta ki kezét-iábát, hogy arra a legbla- zírtabb néző is ‘felszisszent. Parancsnoka szerint olyan szelíd, kötelességtudó katona, hogy alig találja hirtelen azt az embert, akit hozzá hasonlíthatna. A kezdeti groteszk testsanyargatás nevetés- hullámai a mind nehezebb, a test fölötti uralmat kifejező produkciók után eltűntek, s amikor kissé misztikus látszólag külsőséges gesztussal (amely hasonlatos volt egy indiai önsanyargató gesztusához) meghajolt, csöndet törő vas- taps hangzott fel éppen a konzervgyári lányok tenyereiből... Vajon ki felejtené el Godwolh György szakszoíönista improvizációját, csodálatos ritmusérzékét, dallamgazdagságát, szinte az „abszolút” kifejezést is elbíró hallását; s ugyanőt egy fél óra múlva, amikör Történelem című saját versét adta elő (rosszul), ezt a jó verset, amelynek egy sora minket, az egy korosztállyal idősebbeket ütött mellbe: „Nem vagyunk bűnösek, ha - mindig azokat az ajtókat keressük, amelyek szélesebb utcákra nyílnak...” Nem tudni, ha felnőtt közönség van (egy ilyen válogatott szereplőkkel, s ilyen felfokozott igény- nyél), hogy nem fulladt volna-e botrányba az a jelenet, amikor az egyik „kiskun-katona”, aki mik- rolonba „búgott”, csak arcmozgását tudta átadni a közönségnek, mert közben megszakadt a kapcsolat „drótilag” az erősítő és a hangja között. Egyik ellenfele figyelmeztette erre a technikai hibára. Ezt a szituációt azért keli megemlíteni, mert még ő, a szenvedő énekes sem kapott lámpalázat, hiszen felemelve a drót végén levő banándugót, együtt kacagott az ötvenegynéhány konzervgyári lánnyal. S a zsűri elnöke, egy markáns őrnagy ezt mondta: „Nyugodtan ismételje meg a számát”; s ő vigyázzba Vízszintes: 1. A je.mondat első része. 9. Fohász. 10. Hely határ ózó szó. 11. A halotti beszéd egyik része. 12. Duplázva édesség. 13. Paradicsom. 15. Kettős betű. 16. Fa része. 17. Arany franciául. 19. Arc része. 20. Háziállat. 21. Névutó. 22. Rangjelzés. 24. Szóöez- szetételekben: egykori. 25. Téli sporteszköz. 27. Módhatározó. 30. Mesefálm. 31. Bútordarab. 32. Nemzet. 33. Mezőgazdasági eszköz. 34. Kettős betű. 35. Tiltakozás. 36. Vissza: kicsinyítő képző. vágta magát (a miniatűr jelzőt nem eléggé hangoztatható színpadon), s így válaszolt: „Értettem." Ez így nem is mondana sokat. De a fiú közben mosolygott. Még nála kell időznünk riportunkban. Mert amikor improvizációkkal tarkított előadásában átadta magát a maga énekelte tánc- dal ritmusának, s karcsú alakja láthatólag is nekünk adta a dinamikát, szinte vele rezgeti, lábbal dobogott az egész terem. Rezdültek a hajfürtök, «libbent a szók nya, amely a térdet borította, s az őrnagy el méla zva nézett ki az ahlakon... Aztán a zengő-bongó gitárzene. Mészáros Attila táncdalciklusa De főleg a csabai származású Fel- czán Béla nyomdász és felesége által előadott rumba-boleró, szamba-improvizáció (a fiú szmokingban, feleségle tüli estélyiben) elgondolkoztató, megható gondolatokat keltett az emberben: vajon mikor táncolt szmokingban akár milyen „borélót” egy katona tüll- ruhás feleségével?! És vele kapcsolatosan jut eszembe az is, ami a parancsnoka mondott: „Még csak alig féléves katona de nem lesz egyéves sem, megkapja a „Ki váló” címet...” Fürtös fejek ritmikus ingasd, rezdülése a nézőtéren; szép szava latok a színpadon, szakszofon - improvizáció, és sorolhatnám tovább... Utána szép, intelligens bál; sok cím felírása, néhány fénykép kicserélése zárta le ezt a „Ki mi tud”-ot. Néhányan ilyenkor vesz- szük észre: egy évtized ismét elszállt fölöttünk. Függőleges: 1. A jelmondat másod) része. 2. Férfi becenév. 3. Vissza: névelő. 4. Bont. 5. Tó, tenger németül. 6. Szemeiynéémás. 7. Kártyalap, s. A rabló lovagok várát nevezték igy. ! Lobog. 14. Indulatszó. 16. Értéke, in Király latinul. 23. Szolmizációs hang 24. Betű kiejtve. 26. Módhatározó. 26. Birtokos kérdőnévmás. 29. Kárt okoz 36. Indoka. Beküldendő: a vízszintes 1 és a fúr göleges L Ternyik Ferenc Farsangi rejtvénypályázat — Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj 7 napos üdülés Zakopanéban — Eredményhirdetés az április 1-i számunkban — Kilencedik rejtvényünk: (Valamit hoz a ... Mintha egy új Balaton keletkezett volna máról holnapra itt a Körösök vidékén. Víz és víz, ameddig a szem ellát. Szakaszonként hódította e hatalmas területet az ellenszegülő emberektől. Azok, akikkel együtt hordtam a földdel teli zsákokat, legtöbbjük az elmúlt éjjel itt álltak őrt. Ahogy emelkedett a vísj, úgy magasították ők is a töltést a fáklyák fényénél. A délutáni órákban már mindenki holtfáradt volt. Már- megszűnt a felesleges járfcá- lás. Még akkor sem láttam, hogy kíváncsiskodna valaki, mikor egy helikopter elszállt fölöttünk. Csak akkor élénkült meg az elcsigázott emberek érdeklődése, mikor valaki újságolta: — Valamit hoz a ví2... Mindenki a végtelenbe nyúló víztükröt kutatta tekintetével. De csak egy-egy fiatal fa csupasz ágai kalimpáltak a víz fölött, mint valami felfordított óriásbogár lábai. Nem sokáig kellett kémlelnünk a messzeséget. Velünk szemben valami sötét pont közeledett. — Az egy őzike lesz! — kiáltotta valaki. Az agyongyötört fiatal állat már két-három lépésnyire állt a gáttól. De ott, mintha elfogyott volna az utolsó csepp ereje, a víz alá merült. Majd újból feltápászkodott. Látva ezt két fiatalember, segítségére siettek és partra hozták. Egy fiatal dámbika volt, s minden porcikája remegett a kimerültségtől. Az emberek mintha valami csodaszert ittak volna, új erőre kaptak. Mindenki igyekezett valamivel a segítségére lenni a halál- veszedelemből menekült állatnak. Törülgették, dörzsölgették száraz zsákokkal, majd betekerték zsákokba és csoportunk egyik tagja, Endrész Vilmos távolabb vitte a töltéstől, hogy a megriadt -kis állat nyugodtan pihenhessen. De nem sokáig maradt ott, egy félórányi idő múlva kiszabadította magát a zsákok közül és eliramodott Dénes máj or felé. Mi pedig ott maradtunk továbbra is erősíteni a gátat azzal a jóleső tudattal, hogy sikerült útját állni a víznek, amíg kiköltöztették a tanyasi lakosságot és megmentettünk egy ártatlan állatot is... Ivános Illés Farsangi rejt vény pályázat 9. 1966. február 24. szelvény
