Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
február 2. 4 Megbeszélés Békéscsabán: A Tiszakáj akkor tölti be funkcióját, ha tartalmában is a három megye folyóiratává válik Januar 25-en. Békéscsabán. a TIT Értelmiségi Klubjában a Tiszatáj szerkesztősége kérésére a megyében élő írók. továbbá a megyei művelődésügyi osztály, s a terjesztő szervek vezetői, képviselői megbeszélésen vettek részt. Andrassy Lajos, a Tiszatáj fő- szerkesztője részletesen feltárta azokat az okokat, melyek miatt a folyóirat éveken át képtelen volt maradéfctaiarnil három megye: Báes, Békés és Csongrád tájjellegű s egyszersmind országos szintű irodalmi fórumévá lenni, majd a kibontakozás lehetséges módozatairól szólt. A szerkesztőgárdát önkéntes külső munkatársakkal kívánják megerősíteni, negyedévemként pedig olyan megbeszéléseket tartsalak Szegeden, melyeken mindhárom megye öt-öt. irodalmi, tanácsi és terjesztési képviselője vesz részi A vitában a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója. Kovács László elmondotta, hogy véleménye szerint olyan követelményt keiH támasztani a laopal szemben, hogy az valóiban a három megye irodalmi és művészeti bükre legyein. Varga István, a Békés megyei művelődésügyi osztály munkatársa szerint kevés könyvtár és művelődési otthon járatja a Tisza- táj-aít, holott ezeken a helyeken, továbbá iskolákban és KlSZ-szer - . ezetekben, s a KISZ-kioboSíban szívesen vett olvasmány lenne. A TIT csabai irodalmi szakcsoportjának vezetői«- Püski Gábomé tanárnő és Virágh Ferenc tanár, szakító szerint a középiskolákban, a KISZ-íben, az önképző kőjükben, irodalmi szaíkkörökben erdemes lenne időmként Tisaatáj- anikétot szervezni, ami nagyban felkeltené az érdeklődést az iskolás ifjúság körében a folyóirat iránt. Az írók közöl. Fiiadalíi Mihály részletesen teltért arra, hogy a megye irodalmi élete és a Tiszatáj között nagyon laza a kapcsolat. A nyűit, őszinte szavak nyomán azonban bízik a helyzet: egészséges megváltozásában Véleményéhez csatlakozott Kovács György író is. Kérte, hogy a szerkesztőség ezentúl minden beérkezett, kézirat küldőjének válaszoljon, bárhonnan érkezzék is anyag. A Békés megyeiek — mondotta — nyilván - valóan altkor olvassák szívesebben a Tiszíítáj-at, ha a körükben élő írók, költők, esztétáik, kritikusok. szakírók tollából is rendszeresen kapnak publikációt Az értekezlet célkitűzésének megfelelően, befejezésül a terjesztés megvitatására került sor. A Írét lapkiadó vállalat igazgatójának, Lehoczky Mihálynak és Kovács Lászlónak ilyen értelmű fejtegetéseihez kapcsolódva dr. Bán Ferenené, a szegedi posta hírlap- csoportjának a vezetője úgy vélekedett, hogy a Békés megyei olvasók .számánál: stagnálása elsősorban a Tiszatáj Békés megyei vonatkozású írásainak hiányával magyarázható. A szervezés nem képes egymaga megbirkózni a feladatba!. Ahhoz, lrogy három megyében újabb 700 előfizetőt nyerhessünk", minden kulturális szervnek és társadalomi aktívának, segítőtársnak együttműködésére van szükség. Dr. Bánné elvtársim véleményéhez csatlakozva, ilyen értelemben nyilatkozott Honfi József élvtárs, a posta Békés megyei bíriaposztályárrak a vezetője is H. R. Ifjúság védelmi albizottságok segítik a rendszeres iskolába járási Igen sok gondot okozott Dobozon, Eleken és Kétegyházán a cigánytanulók rendszertelen iskolába járása A községi tanácsok, a végrehajtó bizottságok az ifjúságvédelmi albizottságokkal felkeresték a hátrányos szociális körülmények között élő családokat, hogy rendszeres iskolába járásra hívják fel a szülök figyelmét gyermekeik érdekében. Ahol arra szükség volt, ott. a ruha- és élelmezési leeret biztosítását is szorgalmazták. A sok gyermekes családok gyermekéit napköm otthonokban helyezték él. Ezzel két gondtól szabadították meg ezeket a családokai: egyrészt, gyermekeik számára biztosították a rendszeres étkeztetést, másrészt a rendszeres iskolába járást, amely maga után vonta a tanulmányi eredmény emelkedését is. Dobozon, Eleken és Kétegyhá- zán a vezetők a mulasztó cigány- tanulók szüleivel rendszeresen elbeszélgettek nemcsak az iskolába járásról, Iranern egyéb hétköznapi gondokról is. A közös erőfeszítések igen eredményesnek bizonyultak: az igazolatlan mulasztások a minimálisra csökkentek ezekben it községekben. I sz-építővállalkoz ás alakul Békésen Két év óta állandóan visszatérő tenia megyénk egé6z területén a termelőszövetkezeti építkezések tervszerű megoldása. A mezőkovácsházi járásban ezen egy házi brigáddal könnyítettek. Hasonlóan jártak el a szeghalmi járásban is. Most a békési járás termelő- szövetkezetei közül a békési, a t arhosi, a mező herényi és a bél- megyeri tsz-ek foglalkoznak a gondolattal, mely szerint még ez év tavaszán megszervezik a termelőszövetkezetek közös építővállalkozását. Előreláthatóan 10 termelőszövetkezet csatlakozik az elgondoláshoz. Ebben az évben 45—30 kőművest, ácsot es villanyszerelőt foglalkoztatnak. Szó van. arról is, hogy az 1967. évi beruházás egy részét — mivel az idei tervfeladatokat; a különböző vállalatok és ktsK-ek már elvállalták — előrehozzák. A megyei szervek mesz- szemenően támogatják az új társulást céljának betöltésében. A legújabb értesülések szerint — amint azt Szabados Károly, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályénak'főelőadója is említette — a szarvasi és az orosházi tsz-ek is érdeklődnek egy közös építkezési társulás szervezése irántAutóbuszon Debrecentől Békéscsabáig o Jelzők állnak glédában, és az ember kedvére válogathatna belőlük, és könnyű is lenne a válogatás, ha nem tűnne mind megviseltnek, szürkének: mert a havas Hajdúság és a Körösök vidéke olyan, hogy egy-egy villanására jellemző arcára feltétlenül új ízű, eddig nem használt jelzőit kellene keresni. Tudom, hogy az olvasót mindez nem nagyon érdekli , az olvasó olvasni akar, érzékletes képet látni az újságíró szavakba formált gondolatai nyomán. Hogy sikerül-e, az majd a végén derül ki, addig is, kérem parancsoljanak: a debreceni AKÖV-áilomásra (nem hagy nyugodni az ördög: mi az, hogy állomás? Egy indítófülke az egész, kint a fagyos utcán, és négy-öt tábla; lám, mi, csabaiak ezit már nem ismerjük, a mi állomásunk... Jó lenne, más dolgokra is ezt mondhatni), szóval, az állomásra befutott a debrecen—szegedi gyorsjárat hatalmas, farmotorus Ikarusza. Beszállás, először, aki távolobbra igyekszik, aztán a törzsvendégek hada Derecskéig, esetleg Berettyóújfaluig. Kitűnő a helyünk, közvetlenül a vezető mögött. A kocsiban kellemes meleg, és udvarias, ritka emberséges kalauz; az ablakon át a didergő utca és a még jobban didergő emberek, a következő járatok utasai. o — Szilágyi Péter vagyok, asze- 1 gedi 10-es AKÖV-nél dolgozom. | reggel érkeztünk 95 perc késéssel. Síkos az út, harmincöt-negyvennél gyorsabban alig haladhatunk. Az ismerkedés ezzel megtörtént, a kalauz: Faragó János — még a felszállás lebonyolításával van elfoglalva, 10 perc múlva indulunk. Ez a tíz perc pedig elég ahhoz. hogy ismeretségünk a remek Ikarusz vezetőjével elmélyüljön kissé, és arra is, hogy néhány gyors kérdésre válaszolhasson. — Tizenhat éve vezetek, tavasztól őszig különjárati» vagyok, legtöbbször külföldre, ősz végén például Jugoszláviába vittem egy tsz- kirándülócsoportot. Télen beszállok a távolsági járatokba, ilyenkor sűrűbb a váltás, mert sokkal fárasztóbb az út. Mikor keltem ma reggel? El sem hiszi: fél négykor. Először elvittem egy helyi járatot, aztán a menetrend szerinti időpontban: irány Debrecen! Oda- vissza kb. 500 kilométer. (Ha úgy i mondaná, hogy félezer, valósággal ijesztő lenne, annyi, hogy Békéscsabáról éppen elérne észak félé Kassáig, nyugatra majdnem Bécsig. Még tavasszal, nyáron is alapos feladat, nemhogy jég hátán, hóhalmokon átvágva, ködben, fagyban, szemerkélő esőben vagy hószállingózásban...) A volán ura,- gondolom közben, és amikor magasba lendül az indító tárcsája, az Ikarusz motorja felbőg valahol messze, hátul; félkörívben elfordulnak a szélvédő üvegen túli házak, az utcasarok, egész Debrecen. Kis utcáikon gördül a hosszúra nyúlt kerekes ma- ána, . .. . ____ — Terelőút, Debrecenből kijutni több időbe telik, mint le- i szaladni Mikepércsig. Másfél-két percig állunk egy útkereszteződés előtt, míg végre elbutkdácsolnak előttünk a személyautók, egy autómentő (rossz ; előjel?!) és egy traktor. A műszer- i talon kitartóan villog az index piros ellenőrző lámpája, aztán sza- < bad az út, most már meg sem ál- j lünk Mikepércsig. Mikepórcs előtt, érkezik hozzánk j a kalauz. Siet, de ígéri, hogy lesz ; még alkalmunk csevegni, Csabáig j hosszú az út, és van olyan sza-; kasz, amikor kevés az utas. A község előtt 25—30 centiméteres^ gödrökben ugrál a nehéz jármű, Szilágyi Péter keményen koncentrál: az utat figyeli és a busz nyögéseit hallgatja, a karosszéria most vizsgázik kitűnőre századszor talán, és a motor is hűségesen teljesíti a vezető parancsait. Másfél kilométer után gyolt havat is, és az enyhe déli olvadásból jégtükröt csinál. — Itt állt egy lánctalpas — mutat ki az ablakon — a „dugókban" egymás után húzta át az autókat, buszokat. Amikor a legnagyobb volt a hófúvás, háromórás késéssel értünk be Szegedre. — Egyszer sem maradtak az úton? — Egyszer sem. Az ember ugye. mindent megpróbál. Szürke kiscica ül az út közepén Szeghalom előtt. A hideg havon szunyókál. — Sicc te, kiált rá a vezető, és lassít, kürtői. Szinte megálL A cica felijed, elszalad végre. Az ember... mindent megpróbál, ugye. Szeghalom, vasútállomás, pihenőhely. A vendéglőben kellemes kávé- és lángosillat. Szilágyi Péter. a volán ura, forró feketét kortyol. A kalauz az utasokkal (új ismerősök, már össze is barátkoztak!) a legfrissebb vicceket csetisztább az út, a községben viszont kritikán aluli. — A Békés megyei községeik belterületi útszakasza is ilyen — mondja ironikusan dicsérő hangsúllyal — Békés községgel az élen. Ügy látszik, a községi utak takarításéra már január végére kimerült a keret... Erre nincs mit mondanunk. A kritika jogos. Vajon a községek vezetői sohasem utaznak autóbuszon, ha tél van? Egy felszálló, két leszálló Mike- pércsen. Előttünk az egész Berety- tyó völgye, a Kis-Sárrót és a Körösök alatti síkság. Szürkül. A házak közül kiérve, tiszta, szép az út. Itt nem is jeges. A motor hangosabban zúg, növekszik a sebesség. Két oldalt hó, hó, a szürke alkonyaiban is megcsillanó végtelenség. Távolban, mint földig leszállt felhő, ködcsík húz sorompót az utat szegélyező fák közé. Derecskére 4 óra 50 perckor érünk, 15 percnyi késéssel. A községben neonfények színesednek, főutcáját vastag, jeges hó fedi. Később a tépei elágazásnál vezetőnk országúti reflektorra vált: 5 óra múlt, itt az este. Debrecen alig 20 kilométerre mögöttünk. Előttünk Békéscsaba, valahol a messzeségben, a horizont alatt, hiszen kétszáz kilométernyi gömbcikkely már a látóhatár alá viszi utunk végcélját, megyénk ötvenezer lakosú központját. o Berettyóújfalu után valóban kiürül a busz, nyolcan-tlzen vagyunk mindössze. Faragó János (olyannak képzelném el az igazi kalauzt, mint ö) élményeket idéz a nagy hóesés, és hóförgeteg napjaiból. Amikor az útszakasz, ahol éppen haladunk, járhatatlan volt. Egy-egy kanyarban két méter magas a hófal, és az út jeges. A puszta kellős közepén járunk, fúj a szél rendületlenül, hordja a faréin — Negyvenöt perc késésünk lesz — nézi az óráját a vezető, de ha lefaragták az utat, akkor annyi sem. Mi tagadás, drukkolok: lefaragták-e vagy nem faragták? Elvégre itthon vagyunk, ez már Békés... o Szeghalom után kitűnő az út, lefaragtak. Hatvannal vágunk neki Körösladánynak. Az utasok majdnem teljesen kicserélődtek. Akik Szeghalmon szálltak fel, Csabára igyekeznek vagy Berény- be, Békésre. Morzsoljuk az időt, a kép mintha nem kívánna változni: a busz fénycsővé ja gondosan lefaragott fehér színű útra hull, két oldalt megszakítatlan hómező, és a községekben nyaktörő bukdácsolás, vánszorgás a megállóig. Körösladány, Köröstarcsa, Mezőberény, Békés... A volán ura azonban türelmes és jó humorú ember. Azt mondja, a műkorcsolya Európa-bajnokságra tréningezik, hátha beiktatják ötödik versenyszámnak a busz-táncot, Békés megyed módra. A Békéscsabai Konzervgyár fényéi áttörik a hirtelen kerekedett ködöt. Mögöttünk kétszáz kilométer fagyos, havas, jeges út. Nyolc óra lesz néhány perc múlva, a késés nem egészen 40 perc. A tél változatlanul uralkodik a tájon, az ember azonban kifog rajta, és nem enged. Debrecentől Békéscsabáig is ez történt: a távolsági gyorsjárat célhoz ért. A kalauz, miközben egyenként lesegíti utasait, mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kíván. Van, aki kezet ráz vele, és van egy „viszontlátásra” búcsúzója a vezetőhöz is. Jó, hogy megismertük őket. A házak tetején vastag hótakaró. Sülé István festőművész képeit látom a valóságban: havas háztetők, téli utca... Itthon volnánk, kedves olvasóm. Sass Ervin
