Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
lfloe. január X. 6 Szombat — Hogyan látják megyénk művészeti életét ? — A fellendülést állandósítani, ez a dolgunk — Dr. Kertész Márton, * megyei tanács elnökhelyettese — Megyénkben a művészeti életét nem gyors, de a biztos fejlődés jellemezte 1965-bem. A színház munkáját — ismert nehézségei ellenére is — komoly művészi igény jellemki. Ennek bizony!, tékái a nívó-díjak, a kitüntetések és jutalmak. A Nóra című dráma és a gyulai Várszínház Dózsa című előadása élményt jelentett mindenki számára. Fejlődés jellemzi megyénk képzőművészeti életét is. Megszaporodtak és rendszeressé váltak a kiállítások. Képzőművészeink ezeken a kiállításokon sikeresen vesznek részt. A tudományos tevékenység és az irodalom terén is van fejlődés. Ezt a megjelent tanulmánykötetek bizonyítják elsősorban. Megnőtt az igény a hangversenyek iránt. A megye városaiban filharmóniai hangverseny-sorozatokat rendezünk és megszerveztük az Ifjú zenebarátok hangverseny-sorozatait. Művészeti. életünk tovább fejlődését 1966-ban is biztosítjuk. A színház tagjai birtokukba veszik az újjáépített színiházat. Üjabb képzőművészeti kiállításokra gondolunk. Foglalkozunk a tervvel, hogy Békéscsabán kollektív műtermet, majd művésztelepet hozzunk lét. re; ez azonban hosszú évek munkája lesz. 1966-ban először jelenik meg a Békési Élet című nép- szierű tudományos és kulturális folyóirat —, hogy csak egy-két dolgot említsek a leglényegesebbek közük \ Szabad Olga könyvtáros — 1965 egy Békés megyei könyvtáros visszapillantó tükrében? Nein mutat rossz képet. A felszabadulás 20. évfordulójára jelent meg a Mi időnk című irodalmi antológia s ezt helytörténeti kötetek, Orosháza története, néprajza, az Orosháza környéki népi szöveggyűjtemény, a sorozatban megjelenő békéscsabai színháztörténet követték* A megye életének művészi, tudományos feltárása nagy öröm a könyvtárosnak, de épp munka közben érzékelhető az is, hogy a mindennapok iránt érdeklődők számára kevés lenne a ritkán megjelenő, bármilyen nívós kötetek, sora, sürgető szükség van a rendszeres, sokrétű tájékoztatásra, művészi közlésre. Ezért az eredmények összegezésénél nem feledkezhetünk meg a Népújság kulturális melléklete, a Köröstáj szervező és publikáló szerepéről. Hogyan jellemezhetném? Közöl verset, novellát, alapvető elméleti tájékoztatókat, sokrétűen számol be kritikáiban nemegyszer országos jelentőségű művekről, kultu- rális megmozdulásokról is. Felkutat« az ifjú tehetségeket, ápolja Körösztös István színművész Békéscsabán Közös megállapításunk, hogy megyénk művészeti élete 1965-ben általában a fellendülés jegyeit hordozta. Tapasztalatunk szerint a művészi alkotómunka igénylése — a legkülönbözőbb vonatkozásban — jó irányban változott és fejlődött, és ez kétségkívül az általános fellendülést alapjaiban elősegítette. A kulturális forradalom áramában erősödött a figyelem és a megbecsülés nemcsak a műalkotások, hanem alkotóik iránt is. Megteremtődött a megye művészeti életének egyik hatásos fóruma, a TIT művészeti klubja, ahol havonta találkozhatnak a megyében élő művészek, kicserélhetik gondolataikat, művészi problémáikat megvitathatják. Lényegében ezekről mondották el véleményüket interjúnk szereplői, és nem- véletlenül saját alkotóterületük, munkájuk nézőpontjából. Válaszaik megfelelően tükrözik megyénk művészeti életének mai valóságát. vissza. MIadonyiczky Béla szobrászművész — A képzőművészet csak úgy frissülhet fél, ha egyéni, nemes hangját megteremtjük. Erre törekedtem és törekszem ezután. Persze, a szobrász dolga nem könnyű. A publikálás lehetősége erősen korlátozott, és időben is lényegesen lassabban dolgozunk. Jelenleg a békési tanácsháza előtt felállítandó kétméteres figurán dolgozom, remélem 1966 tavaszán felavatják. További terveim most rendszerezem s ezek alakulása attól is függ, hogy milyen megbízások teljesítésére vállalkozhatok majd. Sass Ervin Két új könyv jelent meg A napókban hagyta él a nyomdát két újabb helytörténeti, illetve néprajzi munka. Az egyik Panp János gimnáziumi tanár műve. A békéscsabai színészei története IV. része, mely 1931-től 1944-ig követi, nyomon és ismerteti Békéscsaba színházi életének esieményeit. A könyvet a Békéscsabai Városi Tanács V. B. adta ki 1000 példányban, 6,5 ív terjedelemben. A „Néphagyományok Orosházáról és környékéről” című néprajzi gyűjtemény Beck Zoltán muzeológus munkája. Mint azt könyvének bevezetőjében megjegyzi; gyűjteménye közös munka eredménye. anyagát hatéves tanári működése alatt tanítványaival együtt kutatta fel. Ez a kötet a Békés megyei Múzeumi Szervezet kiadványsorozatában jelent meg 700 példányban, 10,4 ív terjedelemben. Mindkét könyv a Békés megyei Nyomadipari Vállalat gyulai üzemében készült Nagy évfordulókra készül a Viharsarok Az 1966-os év nagyon fontos dátum lesz megyénk társadalmi és politikai életében, mert több olyan jelentős történelmi eseménynek lesz ünneplésre méltó évfordulója, amely szerves alkotó része volt a legújabbkori történelemnek. Békés megyére, mint a Viharsarok harcos részére, sokan föltékintenek. A megye népe is büszke — és joggal — arra, hogy forradalmi aktivitásával és azzal, hogy az országnak sok kiemelkedő vezetőt adott, nagy részt vállalt az új élet építéséből. A haladó hagyományok ápolásának is sok szép példáját adta már. A következő év e szellem még nagyobb méretű kibontakozásának, és a meglevő talajról való továbbhaladásnak az esztendeje lehet. Különösen a megye két helységében, Orosházán és Szarvason készülődnek a társadalmi vezetők és a tudományos, kulturális élet képviselőd az elkövetkező ünnepi alkalmakra. Orosházán azért, mert az 1891-es május elsejének — ami „orosházi véres május 1” néven vonult be a történelembe — lesz a 75. évfordulója, Szarvason azért, mert ebben az évben ünnepük a község szülöttjének, Bajcsy-Zsiünszky Endre születésének 80. évfordulóját, valamint Vajda Péter, a nagy nevelő és politikus halálának 120. évfordulóját. Mindkét helyen megtörténtek már az első lépések, mélyek nagyjából fölvázolták az ünnepségek tartalmi és formai rendjét. Orosházán országos történész- találkozót rendeznek, melyen el- j sógorban a legújabb korral fog- j lalkozó történészek vesznek részt. Neves kutatók előadásai hangzanak el az agrárszocialista mozgalmakról. Ugyancsak ennek a több napos ülésszaknak a feladata lesz a közelmúltban megjelent „Orosháza története és néprajza” című monográfia hivatalos szakmai bírálata, megvitatása is. Az előadásokon kívül kiállításokra is sor kerül. Az egyik kiállítás az agrárszocialista mozgalmak levéltári dokumentumait mutatja be, a másik pedig képzőművészeti alkotásokkal az alföldi szegénység életét. Emléktáblát is avatnak az 1891-es eseményekben részt vett harcos elődök tiszteletére. Szarvason is megalakult a szervező bizottság, és folyamatosan szervezik az ünnepségeket. Baj- csy-Zsilinszky szülőházán emléktáblát helyeznek el, kiállítás készül. a nagy politikus életpályájának dokumentumaiból. Nagy segítséget kapnak a szarvasiak e munkákban dr. Vígh Károlytól, a Legújabbkori Történeti Múzeum munkatársától. .Vajda Péter munkásságának emlékére emlékérmet adnak lei, amit a legjobb vidéki ismeretterjesztők kapnak. Gondolnak arra is, hogy a magyar és a szlovák népi kultúra óletrekel- tése érdekében közös népi együttest szerveznek. Előzetes beszámolónkban arra törekedtünk, hogy jó előre felhívjuk a figyelmet ezekre a minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó eseményekre, és — mert még van idő odáig — lehetőséget adjunk arra, hogy minél több egészséges ötlettel tartalmasabbá tudjuk tenni mindenki számára. Beck Zoltán megyénk történelmét, népművészeti, néprajzi hagyományait. Mit várunk 1966-ban a Köröstájtól? Azt, hogy elemezve eddigi eredményeit haladjon tovább megkezdett útján, mert ez — s ezt látni kell — az az út, amelyen járni lehet és szüksége®. a lerakáséinál szorgoskodunk, íróink egyre gyakrabban bizonyítják, hogy a kulturális munkában helytállnak és szívesen vállalnak feladatokat. Ezzel tulajdonképpen nyitott a kérdés és adott a válasz is, hogy mit várok 1966-tól. Azt várom, hogy a fellendülő művészeti élet alapja, a már említett összefogás még aktívabb és eredményesebb legyen, hogy a fentebb említett, sok gondot okozó zsákutca többé sohase térjen Koszta Rozália festőművész — 1965 volt az első óv, amikor minit a hódmezővásárhelyi nagy csoport tagjaiként tevékenykedtünk. A közös kiállítások már jelzik a várható további fellendülést. Ügy vélem, azzal, hogy a vásárhelyi művészekkel szorosabb emberi és alkotó-kapcsolatot teremtettünk, távlatokban, is meghatároztuk fejlődésiünk irányát és olyan lehetőséggel élhetünk, mely eddig nem volt biztosított. Jó lenbe, ha mielőbb Békéscsabán is megfelelő kiállítási lehetőségeket kapnának képzőművészeink, ez a megyeszékhely számára bizonyára nem közömbös. Egyéni terveim: tovább érlelni a megformálásra váró élményanyagot és talán két óv múlva, 1968-ban egy kiállításról is szó lehetne. Erre készülök s szeretném elgondolásaimhoz híven megvalósítani. Még egy kívánság: jó lenne a TIT művészeti klubjának életét az új esztendőben változatosabbá, vonzóbbá tenni. — Mi elsősorban évadokban gondolkodunk, ezúttal viszont 1965-öt kell mérlegre tennem. Ügy érzem, színházunk számára jó óv volt ez, és egyénileg sem mondhatok mást. A táj előadások számának növekedése a vidéki közönség és a színház kapcsolatának mélyülését jól szolgálta. Nem titok, éveken át készültem arra, hogy el játszhassam a Földindulásban Kántor János szerepét. Ez megvalósult, és nagy örömöm telt benne. 1966-ot viszont kiemelkedő évnek számítom: 25 éves színészi működésem ünneplem. Remélem, hogy az újjáépített színház új lehetőségei valamennyiünknek nagy élményt, jelentenek majd és a művészi színvonal, a megye színházkultúrájának gyors emelkedését is egyben. Üj Rezső költő, újságíró Csoór István író — A Mi időnk című antológia példázza a fellendülést, de ugyanakkor még a nyomdában levő „Sárréti írások” is bizonyítanak majd. Az új esztendő, hogy mit hoz, nem tudnám megmondani előre. Egy regényem a Szépirodalmi, egy novellas kötetem pedig a Magvető Kiadónál van, most foglalkoznak mindkettővel. Dolgozom és 1966-ban is szívesen és sokszor szeretnék találkozni olvasóimmal. Legutóbb egy szocialista brigád hívott meg, az együtt töltött órák naigyon hasznosak voltak. Még valamit: örömmel üdvözölnénk mi, Békés megyében élő írók 1966-ban egy új antológia megjelentetését, annál is inkább, hiszen az első, a Mi időnk tudomásom szerint fél év alatt egy szélig elfogyott — Ha arra gondolok, hogy a magyar prózaírók és költők Békés megyében élő és tevékenykedő részének — különösen az utóbbi időben — mindjobban sikerül kilábalnia a „különcként”, az „alkalmi attrakcióként” kezelés, a félreismerés, a mellőzés kényszerű zsákutcájából, minden okom megvan a bizakodásra. A dolgok -ilyen egészséges alakulása egyaránt múlott az irodalom és a hivatalos népművelés képviselőin, mint ahogy itt és amott is voltak a múltban helytelen, apolitikus vélemények, elképzelések, értékelések arról, hogy szükségünk van-e egymásra? Kiderült azonban, hogy gazda nélkül végeztük a „számítást”, hiszen a tömegművelődésnek van legelsősorban szüksége az összefogásra és szoros együttműködésre. Ám ne ámítsuk magunkat azzal, hogy most már minden a legnagyobb rendben. Az egymásra utaltság felismerésének csupán a kezdeténél tartunk, s a további, fellendülés alapjainak Erősödő figyelem
