Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
KÖRÖSTÁJ 9 KULTURÁLIS MELLÉKLET • •••••• *•*'•»*•**•**•*■*•»•**»«•• tluMtlimMIIIimillMllllimHUrai Lipták Pál Portré ■ k.*aa«aaa**«aM«aa*aa <«a«aaaaaaaaaaaaa»aaaa«aaaaaaaa«aaaa«aaaaaaBaaaaaaaaaaiaaaaBaaaaa»»MkaaaBa»»aaaaaBB«a*a« OLVASÓNAPLÓMBÓL Somlyó György: Szélrózsa 2 rakes ' ábránd javai: egy PETŐFI NAPJÁN Az emlékezés szokványos szavai helyett Szélrózsa címmel 1958- ban jelent meg a szerző válogatott műío rdí tásairtak első gyűjteménye, amelynek két ciMrusa (A kezdete kiöl a XX. századig és a XX. század) a teljes világirodalomban való kalandozás szellemi zsákmányait önti bőkezűen az olvasó elébe. A Szélrózsa második kötetében főiképpen a XX. század bemutatására vállalkozott. A „huszadik század” meghatározásinak — amely egyébként a kötet alcíme is — azonban inkább gondola, ti, mint idő elhatároló jelentése van: ez a könyv tulajdoniképpen a költészet „modern” korszaítánaík nevezett utolsó száz esztendő átfogó képét adja. Száznál több modem költőt sorakoztat föl, szinte minden nyelvterületből, s ha korunknak nem is minden jelentős alkotóját, de minden jelentős irányát és kísérletét igyekszik bemutatni „a fordítás pauszpapírjával” — amint egy helyütt idegen költők művének utánamon. dósát, magyarra átültetését a fordító találóan jellemzi. Somlyó György azt tartja, hogy korunk legteljesebb lúfejezését csak a művészi megközelítésmódok leg- elektrikusabb kezelése eredményezheti. Olyan költő, akinek — vallomása szerint — a fordítás mintegy második énjévé lett, s általa képes „eljátszani megvaló- aWhatatlan s titkoltan gyeolyan költőről, aki egymagában a költészet minden korunkban elképzelhető lehetőségét betöltené, aki egymaga tudna szólni minden emberi hangon, s ki tudna fejezni minden kifejezhető!.” Fordítói „ars poeticának” nagyon szimpatikus ez az álláspont, s az eredménye az a mindenfajta költői kifejezésre reagáló érzékenység, amely a kötet döbbenetes éknényszerűségét okozza. Külön értéké a könyvnek a mintegy öt ív terjedelmű jegyzetanyag, a száznál több miniatűr esszé, az egyes költők portréja. Ez a jegyzetanyag — a legutóbbi kor költészetéről lévén szó — sok eddig ismeretlen tényt közöl, ezek mellett bőven és izgalmas elevenséggel tartalmazza és világítja meg a modem költészet igen sok problémáját. Kovács György J anuár elseje:'Petőfi napja. E napon, 1833. január elsején született a világirodalom egyik költönagysága. aki huszonöt esztendő múltán, katonai kinevezését kérő levelében ezt írja Kossuth Dajosrák: ..Ha pedig kinevez ön őrnagynak ... arra kérem, hogy ez iamianus l-én történjék. Én csak íebruarlus 1-jén mehetek rendeltetésem helyére, de igen óhajtom, hogy ktaeveztetésem az év első napjára essék, minthogy az születésem napja. Én nagyot tartok az ily kicsinységeik felől.” Addigi költészete is igazolja Petőfinelc ezt a vallomását: az egymást követő évkezdő napok egy-egy Petőfivel« dátumaként szerepelnek; Szilveszter a neve a költő forradalmár hősének, s talán a születési nap ihlette Petőfit arra. is, hogy január elsején vesse papírra híres jelszavát : Szabadság, szerelem .: s Az emlékezés szokványos szavad helyett egy aktuális problémát említenék meg itten. Kezdjük a dolgok közepén. Magáénak érzl-e mai versolvasó fcö- zönségtink Petőfit? Szereti és érti-e az olvasók népes tábora Petőfit? Nehéz, erre a kérdésre sommás választ adni, de az a benyomásom, hogy nem eléggé. Tapasztalataimat elscíbrban az ifjúság köréből gyűjtöttem — s bér itt is ajkadnak lelkes Petőfit olvasók, az összkép nem mondható kedvezőnek. Természetes a következő kérdés: miért nem szeretik, miért nem értik eléggé nálunk ma Petőfit? A sok. és egymással összefüggő lehetséges válasz közül egyetlen egyet emelek most ki. Nem ismerik eléggé Tudom, kemény ez a megállapítás, de langyos-szürke szavakkal nem lehet érzékeltetni egy jelenség, egy probléma tényleges súlyát. Senkit ne tévesszen meg az a tény, hogy talán Petőfitől ismerik nálunk a legtöbb költeményt, hiszen az általános iskolától kezdve a különböző közép- és felsőfokú tanintézetekig tanítják, magyarázzák. szavazatják a köétő versei. Néhány Fetóií-fcöltamény valamiképpen a „levegőben van” minálunk: annak ismeretéhez, hogy „Talpra magyar”, hogy „Befordultam a konyhára”, hogy „Rózsabokor a domboldalon” bárki eljuthat, iskolán kívül is. De mi az, ami az iskolát végzettek venskinesátárá- ban Petőfiből megmarad? Tizenöt—húsz költemény, néhány strófa vagy sor foszladozó emléke, s a nagy nemzeti költőt megillető természetes tisztelet. Ä m ez a tisztelet viszonylag kevesekben fonódik össze a mű sokoldalú ismeretével. Tizenöt vagy húsz vers halványuló emléke nem elegendő ahhoz, hogy igaz képet adjon Petőfiről. Ismerni keH a Nemzeti dalit, — de érdemes megismerni, meg leéli ismerni az „Egy goromba tábornokhoz” merész, önérzetes sorait s a sorok mögött húzódó keserves tényeket. Ismerni kell a ,fszeretlek, kedvesem” megkapó, elragadó vallomását, de érdemes megismerni, meg kell ismerni a „Pacsirtaszót hallok” megint fájóan igaz, bús-férfiasan zengő sorait is. Ismerni kell a klasszikus költői felhívást a XIX. század költőihez, de teljesebbé válik a kép, ha ismerjük a „Szomorú éj” kettős gondot görgető strófáit. Ismernünk kell a „Szeptember végén” elé- glkus szépségét, de ismernünk keH a „Válasz, kedvesem levelére” izgalmas gondolati íveiéFerenczi Béni Petőfi-szobra sét Iß. Nem folytatom a fellhí- vóbo’Ic sorolását, aki értem akar, ennyiből is ért. D e hogy sémámképpen se essék félreértés, egy megjegyzés még idekívánkozik. Egyidőben sokat emlegették, s nem iß aLapta-lanul. hogy a tanikönyvek, ifanertetések, előadások egyoldalúan mutatták be Petőfit, amikor csakis politikai költeményeire vetettek fényt. Az egyoldalúság megmu- tatkozjoitt abban ás, hogy tájlíráját, szereim! költészetét, népdalait mindig ugyanazzal a három-négy veresei mutatták be a különböző könyvek és ismertetések, s így alakult ki a közismert Petöfi-versek sokat ismételi listája. Ez a lista azonban a politikai lírájának' telHeimrioh Fäustchen rette, netetés krízisen lábait át nemrég. Elvesztette vezér- gondolatát. „A fene egye meg, a konfirmálásnál még megvolt” — gondolta. Az emlékeiben kutatott. Eredmény nélkül. „Természetesen forró igyekezettel tanulmányoztam a marxizmust, tudom, hogy a lét meghatározza a tudatot, de ezt a bölcsességet ma már minden iskolásfiú tudja. Ami nekem hiányzik, az egy aranyigazság, ami engem a világot normálisan néző emberek fölé emel.” Heinrich Fäustchent a véletlen egy üzlet elé vezette, ahol a kirakatban, kézzel festett és csinosan berámá- zott jelszavak és közmondások tömege várta a vevőket. Fäustchen a boltba lépett: „Adjon nekem, legyen szíves, egy vezérgondolatot!” Gyű Ián jességót sem képviselte, s Joüt- tészete más tájairól sem adott friss és izgalmas képet. S az is előfordult, nem is ritkán, hogy egy-egy vita Petőfi szülőhelyéről vagy halála helyéről nagyobb érdeklődést keltett, mint maga a Mű™ Pedig minden, ami Petőfi életében és utóéletében érdekes, az csaki6 a Műtől, a Mű fényében kapja meg Igazi értelmét Mi hát a leendő? Ápolni Petőfi kultuszát, csak nagyobb lélek- zetet véve költészete levegőjéből; terjeszteni iskolában és iskolán kívül a verseit, de nemcsak a régismert Béta alapján; érteni és megértetni költészete izgalmát, Illyés Gyula szava: szerint: „a szépség mellett a szellem átérzésévei”. „Rendben van, uram. Mit szól ehhez: az ital és a szerelőm, mind a kettő sötét verem.” Fäustchen leintette: „Nem, köszönöm. Csak semmi fól- klór. Jobban szeretnék valami filozofikust.” „Nagyon jó, valami filozofikust. Kérem szépen, van itt egy egészen filozofikus: Mindenben kéteL kedj.” „Nem rossz” — mondta Heinrich Fäustchen és eszébe jutott az időjárásjeJen- tés, meg a bádogos, aki felültette, a 83-as vonal állandó késése és a saját versenyfeladata...” „Jó, ezit megveszem” — mondta és fizetett. Alig hogy megvette a vezérgondolatot, megszállta a kételkedés. „Hurrá, kételkedem” — gondolta. „Itt van, megszállt a kételkedés szelleme! Kételkedő vagyok. A legnagyobb... ón vagyok minden Fayad Jamis: Mind együtt * A költeményt mind együtt írjuk. A* utcán minden most ültetett fából, minden falból, mely védelmezni épül <a nyomorultak álma) a paraszt minden izzad tság-eseppjébol (sötét könnyekkel szemében nézi a földet, mely annyi kínját látta) költemény születik, termékeny tűzvész terjed szelek, hegyek és tenger hangján a földhasadó földek hangján földet hasító eke [hangján s az emberén, ki dallal szánt a napsütésben. Vers, költemény, amit mind együtt írunk műhelyre folyópartra a házra és a hegytetőre a nádvágókés pengéjére olvasni tanuló gyermekszemre írni tanuló kezeimre s sziviben mindazoknak, akik csak most tanulják hogy szenvedés nékül is lehet élni. Esik a hajnal neszei rebbentgetik az utcát. Eöld, virág, friss kenyér szaga érzik. A forradalom nem alszik sem nappal sem éjjel. András László fordítása * Fayad Janik fiatal kubai költő és festőművész. Pándi Pál Clemens Taft: A vezérgondolat
