Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-05 / 3. szám
1KS6. január 3. 5 Szerda Gondolatok Egységes nevelést a mezőgazdasági szakmunkásképzésről egyénik terrnelőszövetkeze. * * teiben a gazdálkodási eredmények nagyon eltérőek. Vannak jók, kevésbé jók és sajnos, gyengék is. Ha egyenként vizsgáljuk őket és kutatjuk az okokat, hogyan érték el a jó eredményt, illetve miért lettek gyengék, bizony nagyon sok befolyásoló tényezőt, találunk. Persze, sokszor olyan is akad ezek között, amelyiknek nem sok köze volt a jó vagy rossz eredményhez, mégis igyekszünk felhasználni érveink között. A termelőszövetkezetek vezetői a járási mezőgazdasági osztályok illetékes előadóival együtt főleg a zárszámadás, valamint a tervkészítés idején igyekeznek a lehető legjobb termelési utat választani. Osztatnak, szoroznak, s minden lehelő legjobb elképzelést igyekeznek a tervekbe beépíteni. Szó van a talaj előkészítésről, a vetésről, a trágyázásról, a növényvédelemről, a növényápolásról, a betakarításról, a tárolásról és még sok-sok hasonlóról, csak egyről nein esik szó vagy ha igen, nagyon kevés — a hozzáértésről. Pedig erről több szó kellene, hogy essen. Szépek a tervek, de igen sokszor, valahol a végrehajtásnál akad egy-kót hiba. S néha nem is olyan kicsi. Csak példaként: szántásikor a sarkok vagy útmenti részek fel nem szántása már csökkenti a termőterület nagyságát. Csökken az eredmény, ha több vagy kevesebb 10—20 kilo- grammal; ha a tőszóm nem megfelelő; ha a műtrágyakiszórás nem egyenletes; ha a csibeóil néhány fokkal hidegeob; ha a teheneknél a kifejés nem tökéletes. & még sok-sök olyan, viszonylag apró dolog, ami egy-egy esetben talán csak 1—2 forintot jelont, de tömegében ezrekre rúg. Mi volna akkor, ha kiszámítanánk minden termelőszövetkezetben, hogy például a későn végzett növényvédelem folytán mennyi kár érte a termelőszövetkezetet vagy az egyenlőtlen vetés folytán mennyi terméskiesés lett’ Hihetetlen összegek tornyosulnának a papírra. olyan forintok, amelyekért tulajdonképpen megdolgoztak, hiszen vetés volt, növényvédelem volt, csak nem kellő időben és nem kellő hozzáértéssel, s ezért az eredmény elmaradt és nem került a termelőszövetkezeti tagság zsebébe a pénz. Ezeket a hozzáértés: vagy ■hozzá nem értési tényezőket is bele kellene kalkulálni a tervekbe és akkor mindjárt más képet mutatna. Persze azt is meg kellene tervezni, hogy miként kell tökéletesen elvégezni, illetve elvégeztetni a munkát. Igaz, munkaerőmérlegek készülnek, de vajon ezek reális számot mulatnak? Nem'. Rendszerint rzt mutatják, hogy ennyi és ennyi emberre van szükség és ennyi van. De a meglevők száma vajon mindig egy egészet jelent? Egy idős ember munkaereje felér egy középidőiével? A képzetlen, hozzá nem értő ember munkája olyan értékű, mint a képzetté? Nem! S a tnun- kaerőmérlegnél ezt nemigen vesszük számításba, hanem csak darab-darab és kész, s mire jön a tényleges munka, akkor jönnek az „objektív” nehézségek, amik kellő körültekintéssel már előreláthatok voltak. Számolni és tervezni keli az emberi munkával is. számolni azzal is, hogy ez a munkaerő minél jobb legyen, minél jobb eredményt remélhessünk tőle. Meghatározni honnan és milyen, munkaerőt tudunk igénybe vermi, és hogyan teremtjük meg a megfelelő írnunk aeröell á to t tság alapját Gondolkozzanak el ezen a termelőszövetkezet vezetői, tagjai, de az illetékes igazgatási szervek is. Ne csak egy vagy '.tét ember feladatának tekintsék a munkaerő- probléma megoldását és főleg a hozzáértő szakmunkásgárda kine- velését. Viszonylag megbízható adala- taink alapján jelenleg mintegy 2800 szakmunkás és 3500 betanított munkás dolgozik a termelő- szövetkezetekben. 1970-ig a minimális igényt figyelembe véve 9000 szakmunkásra és 6500 betanított munkásra volna szükség. Tehát ki kel! képezni még 8400 szakmunkást és 3500 betanított munkást. Megjegyezni kívánom, hogy ez a. felmérés 1965-ben készült a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak közreműködésével, tehát feltehetően a termelőszövetkezetek igényei alapján, figyelembe véve azok termelési ágait. elenleg 1100 fiatal mezőgazdasági tanulónk van. Az elkövetkező években évente 400-nál többet nem szerződtethetünk, mert az iskolai férőhelyek korlátozottak. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi tanulókkal és a leszer- ződendőkböl kétezernél több szakmunkást nem nyerünk 1970-ig. Marad mintegy 4400 szakmunkás és 3500 betanított munkás hiány, amit csak egy módon tudunk kiképezni: a felnőttekből, tanfolyamokon. És itt jön a neheze, a rengeteg probléma és főleg az; hogy az illetékesek ezt a szamot látva, nem azt igyekeznék magyarázni, hogy miként lehetne megoldani, hanem azt, hogy miért és hogyan nem lehet kiképezni. Van olyan hangulat a jelen pillanatban, amire az a jó magyar közmondás nagyon ráillik, hogy „Nem akarásnak nyögés a vége”. Mire alapozom ezt? Arra, hogy az 1965,66-os oktatási évre az alábbi előrejelzések jöttek a tanfolyamok szervezésekor: előkészítő tanfolyam 24 (720 fővel), alapfokú traktoros és egyéb betanított 27 (940 fővel), szerelő és gépész 6 (190 fővel), új I éves szakmunkás 15 (480 fővel), régi II. éves szakmunkás 33 (722 fővel). régit III. éves szakmunkás- tanfolyam 27 (558 fővel). Ez csak az előjelemét, volt, a jelenlegi tény ennél -sokkalta szomorúbb. Az előkészítő tanfolyamok közül csak néhány működik, van olyan járás, ahol egyetlen egy som, például az orosházi járásban. Nem tudom elképzelni, hogy ott is és másutt is már csupa nyolc általánost végzett termelőszövetkezeti tagok legyenek, akiknek nincs szükségük arra, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés beindulása előtt pótolják az általános műveltségi hiányt. Felvetődik a kérdés, hogy ismeri k-e eléggé a termelőszövetkezeti tagok ezt a lehetőséget? Foglalkoztak-e ezzel kellően az illetékes járási szervek es termelőszövetkezeti vezetők? Volt-e, illetve van-e gazdája a termelőszövetkezetekben egyáltalán a tagság továbbképzésének? Mí szerettünk volna megyei szinten legalább ezer-ezerszáz traktorost kiképezni. Lehet, hogy nem jó az információ, de aszerint csalt 75o jelentkező van. Félő, hogy nem lesz meg a kívánt létszám, pedig örökké küzdünk a két műszak emberhiányával. E tanfolyamokból — a jelzés szerint — 1965. december 15-ig csupán négy kezdődött. Más szakmunkások képzésénél is hasonló a helyzet. A fenti időpontig alig jelezték tíz tanfolyam kezdetét. Ha eddig nem ment a tanfolyam, akkor mikor megy? Jön a tavasz, akkor már nem. Ha télen ezt az 1—2 hónapot nem használjuk ki, akkor a gond továbbra is fennmarad. Tavaly télen is az volt a bajunk, hogy soká húztuk, míg végül mozdulni nem bírtunk. Igaz. akkor is lehetett volna, ha akartunk volna, hiszen a traktorostanfolyamok zöme, ha kisebb létszámmal is, de ment. Ez a néhány szám mutatja " azt, hogy mit kell tenni. Most pedig jó lenne, ha minden arra illetékes szakember megnézné azt, hogy konkrétan az ö termelőszövetkezetében. illetve az ő munkaterületén mit kellene tenni. Gondoljunk tehát mindig arra, lia termelni akarunk, hogy kivel termeljünk és a termelésünk ered ménye a hozzáértés vagy hozzá nem értés folytán alakulhat. A szakmunkástanfolyamok egész évben működhetnek, ha nem halogatjuk a szervezésüket. Mindig lehet indok a halasztásra, hiszen minden évben vetünk, aratunk, szántunk és újra vetünk és újra aratunk és újra szántunk. Ezért a hátralevő téli időben az eredetileg betervezett tanfolyamokat kezdjük meg és fejezzük be. A hallgatókat nagyon készítsük elő a szakmunkásvizsgára, inert ott nem papi Fosztogatás van. A szakmunkásvizsgán tudni kell, s a hallgatók tudása nagyban függ az őket előkészítő szakemberektől. A vizsga napjára ne programozzunk be különféle halaszt hatatlan munkákat, ne gáncsoljuk a hallgatók felkészülését. Ne tartsa a termelőszövetkezet vezetősége szükséges rossznak a tagság tanulását. Arra kell gondolni, hogy abból a termelőszövetkezetnek lesz haszna, hiszen ott értékesíti a tanultakat a szakmunkás. finden szakember gondoljon ™ arra, hogy a tervet a saját két kezével nem tudja végrehajtani. Abba másoknak is bele kell dolgozni. Márpedig, ha mások is beledolgoznak, legyen minden szakember igényes arra, hogy leik hajtják végre a tervet. Gondoskodjanak arról, hogy beosztottjaiknak legyen kellő hozzáértésük, ha nincs, akkor segítsék őket, hogy mielőbb megszerezzék. Jó volna, ha minden termelőszövet- Kezet elkészí tené az egész tagságra vonatkozóan a továbbképzési tervét, de nem az íróasztalfiók számára, hanem úgy, hogy a tanulást szervezzék és a lehetőségekről a tagságot mindig tájékoz tatna is. Molnár Lajosné Egyik alkalommal kollégám így fakadt ki, amikor az egyik szülővel beszélgetett: „Most már öntsünk tiszta vizet a pohárba, lássuk, kinek van igaza, mert anélkül, hogy közös nevezőre jutnánk, nem tudok semmit sem tenni.” Miről van szó? Arról, hogy az egyik tanuló iskolai előrehaladása, magatartása erősen hanyatlásnak indult. Az osztályfőnök behívatta a szülőket, de csak az apa jelent meg. Az apával történt beszélgetés nem vezetett eredményre, javulás nem mutatkozott a gyereknél. Behívatta az osztályfőnök az anyát s vele is elbeszélgetett. Kiderült: mindkét szülő homlok- egyenest mást mond, egymásra hárítják a felelősséget. Sajnos, az ügy odáig fajult, hogy a gyereket ki kellett zárni az intézetből. Felmerült a kérdés, vajon nem alakulhatott volna másként? Bizony, alakulhatott volna. De nem úgy, ahogy az adott esetben a szülők felfogták a gyermek nevelésének fontosságát. Sokat hangoztatjuk a családi nevelés jelentőségét. Nem is alaptalanul. Nyilvánvaló, a gyermeknevelésben nem nélkülözhető a szülők teljes összhangja, fokozott gondoskodása, a gyermek fejlődésének figyelemmel kísérése. Nem lehet elfogadni azt a szülői állásfoglalást, hogy majd az iskola megneveli. Sajnos, ilyen jelenségek elég gyakran megfigyelhetők. A közelmúltban lezajlott nőkongresszuson hangzott el Kállai elvtárs felszólalásában az ifjúság nevelésével kapcsolatban: „Fogjon össze család és iskola, minden szülő, hogy tovább növeljük ifjúságunk előtt az alkotó munka becsületét, neveljük ifjúságunkat dolgos, munkás életre, segítsük és támogassuk az is kolát, a pedagógusok munkáját.' Nagyon aktuális helyen hangzott el az idézett mondat, valójában a gyermeknevelés legfontosabb fórumát szólította fel Kállai elvtárs a pedagógusod segítésére. Mert az igaz, hogy az apa feladata is a gyermekneve lés, de a gyakorlat mégis azt mii tatja, hogy leginkább az anyái törődnek iskolás korú gyermekeik nevelésével, fejlődésével Egy-egy szülői értekezleten 80 százalékban édesanyák jeleim l meg, s csupán 15—20 százalék ban az édesapák. Mindez persz- nem jelentheti azt, hogy az is kolás korú gyermek nevelése ki zárólag az anya feladata, mégis azt kell tapasztalni, hogy az apák csak akkor néznek gyermekük után, amikor szinte megoldhatatlan problémák adódnak. Ha azt hangoztatjuk, hogy a nevelés összhangja nélkül komoly eredményt nem érhetünk el. akkor ezalatt azt értjük, hogy a család a két szülővel, az iskola a pedagógus apparátusával, a munkahely a felnőtt gárdájával valósítsa meg a nevelési célokat. Ha bármelyik tényező hiányzik, nincs meg az összíhan::. a nevelés sem lehet egységes, eredményes. Feltétlen szükséges tehát hogy ténylegesen alakuljon ki szülök, pedagógusok, munkaadók között olyan egészséges kapcsolat, amelyről Kállai elvtárs szólott a nőkor.gresszuson. Ha így lesz. kevesebb félresikerült élettel találkozhatunk, ’ s mind ritkábban fordul elő olyan jelenség, amikor a nevelésben anarchia mutatkozik. Háló Ferevc V endég, vagy csaposlegény...? Ünnepek előtt egy külföldi vendégem veit, akivel békéscsabai városnézés közben spontán elhatározással egyszer csak megálltam az Irányi utcai büfé előtt. — Kedves öregem, ide benézünk valami reprezentatív Mókára, mondjuk egy barackpálinkára, amihez ti úgyse tudtok olyan könnyen hozzájutni odaát... — mondottam barátomnak majdnem hivalkodva, amiért a sors büntető keze utol Is ért nemsokára. Mert én se jutottam hozzá a nem kis büszkeséggel kilátásba helyezett italhoz. Ugyanis a pénztárnál közölték velem, hogy semmiféle szeszes itallal nem szolgálhatnak, csupán borral. Így kénytelenségibő! be kellett érnem két silány fröccsel. Amikor a kiszolgálón« a két pohárba beleöntötte az egy-egy deci bort, a pulton át a kezembe nyomta a szódásüveget, hogy: „a szódavizet tessék belenyomni...!” Egy darabig értelmetlenül bámultam hol a kiszolgálót, hol a kezemben levő szódásüveget, de az újabb erélyes felszólításnak végül is engedtem. 1-Im — gondoltam magamban —, nem túl nagy önállósítás ez a vendéglátóipari vállalat részéről...? Szerettem volna még valami ételféleséget is rendelni, de ezek után féltem, hogy majd kikülde- nek a konyhába rántást készíteni, márpedig a konyhaművészet vi- i lágéletemben gyenge oldalam volt. 1 Ezek után tartok bemenni min. I dén olyan italboltba, büfébe, ahol fennáll az önkiszolgálás bármilyen mérvű veszélye, mert még megérem, hogy rendeléskor feher kötényt akasztanak a nyakamba ezzel a bókkal: — Na, milyen akkurátus csapó.-, legény lett a kar társból...! Mosson csak el akkor izibem egy poharat... addig mi majd rágyújtunk egy Fecskéire... (s—I) Működő üzemeket mutatunk be a kijevi baromfitenyésztési viiágkiáliíláson Magyarország is részt vesz az augusztusban Kijevbem megnyíló baromfi tenyésztési világkiállításon. A KOMPLEX és a TECHNO- IMPEX, a Földművelésügyi Minisztérium közreműködésével átfogó képet: ad majd a magyar nagyüzemi baromfitenyésztés és feldolgozás helyzetéről, fejlődés ről. A tervek szerint felállítanak egy 10 000 férőhelyes gépesíti húscsíbenevelőt hazai gépekkel, berendezésekkel felszerelve, s azi a Bábolnai Állami Gazdaságból szállított csibékkel népesítik be. Ugyancsak üzemelés közben mutatnak be egy feldolgozó gépsort, amelyről óránként 3000 baromi keiül le. 7