Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-05 / 3. szám
iS» 66. január í. 3 Szerda Miért k prémiumot? A kérdést, melyet a címben teltettünk, egyik vállalatunk gazdasági vezetője intézte önmagához. Kivételesen őszinte ember az illető. Olyan, aki mindig és mindenben az igazságot keresi, nemcsak akkor, ha a tények a saját javát szolgálják, hanem abban az esetben is, mikor a valóság elemzése nem éppen kedvező eredménnyel végződik. Munkatársai, beosztottai körében éppen azért örvend megbecsülésnek, mert minden esetben az igazságot igyekszik kideríteni, valami furcsa szenvedély fűti, mely képes felülemelkedni az önös érdek, a részrehajlás apró-cseprő emberi hibáin. Nos, a szóban forgó vezető egy szép napon, mikor kézhez kapta a borítékot, föltette magának a kérdést: vajon mivel is szolgált rá a jutalomra? Ugyanis prémiumot kapott (a rendes negyedévit), márpedig a prémium olyan ösztönző, mellyel a kötelességen és a terven felüli külön fáradozást, a kiemelkedő munkát szokták honorálni. Itt mindjárt álljunk meg egy pillanatra. E sorok írója zárójelben megjegyezte, hogy: „a szokásos negyedévit!” Hát éppen erről van szó- Némely ember tudatába- annyira befészkelte magát az elképzelés, miszerint a negyedév végén automatikusan több fizetést kap, mint máskor, s ez így van rendjén, hogy hajlamos megfeledkezni róla: egyáltalán nem fizetéskiegészítésről van szó, A másik eset szintén nemrég történt. Az egyik gépállomás dolgozója vitába keveredett a falujabeli tsz-tagokkal arról, hogy kinek mennyi a jövedelme azonos munka, azonos szorgalom mellett. A gépállomási dolgozó — lévén ő is őszinte ember — védekező állásba szorult és ekként érvelt: „Én igazán nem tehetek arról, hogy prémiumot is kapok”. Valljuk be őszintén: bár a jó munkáért juttatott külön anyagi megbecsülés, a prémium legtöbb esetben valóban kiemelkedő teljesítményekre sarkall, mindenki tudna jó néhány esetet felsorolni, amikor a prémiumot mechanikusan ítélték oda, nincs mögötte különös erőfeszítés vagy többletmunka. Akadnak vállalatok, ahol a prémiumfeladatokat olyan módon is képesek teljesíteni. hogy közben a népgazdaság tényleges haszna egyáltalán nem emelkedik olyan mértékben, mint a jutalmat felvevők „magánháztartása”. Akadnak bizony olyan beosztásban dolgozó emberek, akik napi munkájukat így vagy úgy ellátják, azonban semmiféle kiemelkedőt nem nyújtanak, a fizetésen felüli jutalékot mégis rendszeresen élvezik. Hogy ezek közül az emberek közül valaki észrevegye, sőt szóvá is tegye: itt valami nincs rendben, az már ritkábban fordul elő. A szóban forgó gazdasági vezető és gépállomási dolgozó tehát igazán ritka kivételek. Az 1966-os esztendő küszöbén azonban azzal az elhatározással léptünk át, hogy megpróbálunk egy kicsivel jobban dolgozni, mint eddig, egy kicsivel eredményesebben fáradozni gazdasági elképzeléseink, céljaink konkrét megvalósításáért, mint az elmúlt esztendőben. Az ötéves terv teljesítésének számadatai, az egymásra következő esztendők fejlődésének emelkedő tendenciája azt mutatja, hogy ezek az év eleji nekirugaszkodások nemcsak lelkes elhatározások, hanem reális, a munkás hétköznapokon megvalósuló tervek. A január elsejével életbe lépett rendelet, mellyel ez év elejétől tovább finomítják, gazdasági életünk követelményeihez pontosabban igazítják a premizálás rendszerét, remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy minden dolgozó: beosztott vagy vezető, a mezőgazdaságban, vagy az iparban foglalkoztatott szellemi, vagy fizikai munkás pontosan tudja, hogy miért is kapott prémiumot, pú az a kötelességen felüli többlet- munka, amivel kiérdemelte a megszabott munkabéren felüli többlet jutalmat. (ajda) Rá két napra újabb Nagytanácson vettem részt. Végleges formáiba öntöttük a Nagy Műveletet, majd megkaptuk a legmodernebb automata fegyvert, a térképeket, amelyeken pontosan ki volt jelölve a gépkocsi- oszlop útvonala. A nagy mágusi parancs értelmében álarcban, de csuklya nélkül hajtjuk végre a Nagy Műveletet, tekintve, hogy nappali akcióról van szó. Bár a fehér csuklyás ruha majdnem földig ért, az alakjuk-1 ról, beszédmodorukról és hangjukról ráismertem Ornoldra, Jimmyre, Finleyre, sőt Tom Su- ryra is. Csak a Nagy Mágussal nem voltam tisztában. A Vendég névre hallgató testvér különleges feladatot kapott. A fővárosba kellett utaznia, lebeszélni az illetőt a texasi utazásról. Közismert volt makacs természete s tudtuk, ha le akarjuk az útról beszélni, csak azért is lejön Texasba, nehogy gyáva színben tűnjön fel. Omold is különleges megbízást kapott. Raktárosként kellett elhelyezkednie egy iskolapak- tánban. Nekem, Fütykösnek és Billynek célba kellett lőnünk az új fegyverekkel, hogy kipróbáljuk és begyakoroljuk velük a pontos céllövést. Mert olyan pontosan kell céloznunk, mint eddig még soha. Nagy volt a tét: ha nem találunk célba, mindnyájunkra villamosszék vagy a Klan halálos ítélete vár! Omold testvér másnap már él is helyezkedett az iskolaraktárban. Én, Finley és Fütykös reg- géltől estig gyakoroltuk magunkat a rendőrség zárt lőterén. Nekem pontosan ment a lövés. Minden golyóm célba talált. Fütykösé is. Csak Billy barátom nem boldogult sehogy sem a fegyverrel. Ki kellett cserélni. Az újjal aztán úgy lőtt ő is, mint én és Fütykös. Este levelet találtam íróasztalomon. Peggy írta. Boldogan számolt be arról, hogy főszerepet kapott egy cowboy-filmben és már folynak is a külső felvételek a kaliforniai prérin. Hívott Hollywoodba, hogy nézzem meg a műtermi felvételeket. Azt írta, nagyon vágyódik utánam, és boldogsága akkor volna teljes, ha ott lennék mellette. Sajnos, nem lehettem ott, pedig a szivem nagyon sajgott miatta. De még csak azt sem ígérhettem meg, hogy ha majd elvégeztem a feladatomat, leutazom hozzá. Nem tehettem, mert a Nagytanács már azt is elhatározta, hogy a Nagy Művelet után emigrálnom kell az Államokból. Ki tudja, mikor láthatom majd újra az én drága kis Peggymet! Talán soha ... (Folytatjuk) SZÖVET VEZETES I® VEZETŐK A pártszervezet szerepe a tsz-ben A termelőszövetkezetek életében, munkájában kezdettől fogva kiemelkedő szerepük van a pártszervezeteknek. Működésük, az a tevékenység, amelyet a tsz-ekben dolgozó kommunisták kifejtenek, rendkívül nagy jelentőségű most is, amikor az öt-hat évvel ezelőttiekhez mérten újfajta feladatok kerültek előtérbe. Elég gyakran hangoztatott igazság ez, de az már ritkábban tapasztalható, hogy a termelőszövetkezet, a község, illetve a pártszervezet vezetői egyértelműen tisztázták volna, mit követelnek meg gyakorlatilag a mindennapi életben ezek a megváltozott és újként jelentkezett feladatok. Az alaptétel természetesen továbbra is az, hogy a pártszervezet a gazdasági vezetéssel egyetértésben segítse élő a termelőszövetkezet szüntelen erősödését, fejlődését. A kérdés az, hogy miképpen. A szotkványos felelet: „ a maga sajátos módszereivel”. A valóságban azonban nem ritka eset, hogy a párttitkár amolyan második tsz-elnök, helyenként míg második agronómus szerepét is igyekszik betölteni. Ebből következik azután ezeken a helyeken, hogy a pártszervezet működését is szinte kizárólag a gazdasági kérdésekkel való törődés jellemezi. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy a párttitkái-, a kommunisták ne foglalkozzanak a közös és a háztáji gazdálkodás problémáival. Ellenkezőleg, mindig tartsák napirenden az ezzel kapcsolatos lényeges kérdéseket, beszéljék meg a teendőket, adjanak tanácsot a gazdasági vezetőknek és hívják fel a figyelmüket az előforduló hibákra éppen- úgy, mint az életrevaló javaslatokra, kezdeményezésekre. De ne akarják „elvenni” az elnök, a szakemberek, a különféle bizottságok „kenyerét”, mert ha azt tennék, akkor súrlódásokra teremtenének lehetőséget, akaratlanul is csökkentenék a gazdasági vezetők személyes felelősségét és munkakedvét. Mindehhez járulna még az, hogy igen fontos, az egész falu előrehaladását szolgáló teendők háttérbe szorulnának, el- hanyagolódnának. De hát akkor mi a megoldás, melyik a helyes pártszervezeti munkaprogram? A jól működő falusi termelőszövetkezeti párt- szervezetek példája, tapasztalatai segítenek abban, hogy választ találjunk erre. Ezek a tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy az eddiginél sokkal többet foglalkozzanak a pártszervezetek a társadalmi, kulturális tennivalókkal és mindazzal, ami a demokratizmus hatékonyabb, közvetlenebb érvényesülését előmozdítja. Következik ez abból a nemegyszer szem elől tévesztett igazságból, hogy a termelőszövetkezet nem csupán gazdálkodási forma, hanem társadalmi egység is. Olyan szocialista mezőgazdasági nagyüzem, amely alkalmas eszköze annak, hogy a szövetkezeti útra lépett parasztság anyagilag és szellemileg egyaránt felemelkedjék. Amellett tehát, hogy a pártszervezet tagjai személyes példaadással, meggyőző szóval lelkiismeretes munkára serkentik a termelőszövetkezeti gazdákat, gondot kell fordítani másra is. Hiszen az embereknek — akár párttagok, akár nem — a szántáson, vetésen, kapáláson, betakarításon, állatgondozáson kívül másféle örömeik, gondjaik, vágyaik, törekvéseik is vannak. S téved, aki azt gondolja, hogy a tervek teljesítését, a közös vagyon gyarapítását, a termelési költségek csökkentését csak azzal lehet elősegíteni, ha szüntelenül ezekről a dolgokról beszélünk. Persze, hogy a termelés fokozása, az eredményesebb gazdálkodás az alapja a tagok boldogulásának. Viszont károsan leegyszerűsítené ezt az igazságot az, aki nem venné figyelembe, hogy a közvetlen termelési agitáción kívül egyéb, nagyon fontos, hasznos lehetőségek is vannak ennek a célnak a sikeres szolgálására. Az égjük — ami különben igen nagy hatással van nemcsak a termelésre, hanem a falu egész fejlődésére —, hogy a tsz-tagok valóban gazdaként vehessenek részt a közös ügyek intézésében. A pártszervezet nagyon sokat tehet ezért azzal, hogy mindig figyelemmel kíséri, nincs-e ennek valami akadálya, s ha van, akkor örvosolja vagy kijavíttatja a hibát. Sokszor hivatkozunk arra, hogy hány mázsás terméstöbbletet jelent például a megfelelő műtrágyázás, növényvédelem vagy más termelési eljárás. Nem árt végiggondolni azt sem, milyen nagy gazdasági haszon származik csupán abból, hogy a tagok és családtagjaik szí v vei -lélekkel, legjobb tudásuk szerint dolgoznak a termelőszövetkezetben. Ehhez pedig nem kizárólag anyagiak szükségesek, bármilyen sokat nyom is a latban a biztonságos és kielégítő részesedés, jövedelem. Egyébként szorosan ide kapcsolódik az, hogy olyan munkadíjazás, bérezés legyen a termelőszövetkezetben, amilyet a tagok igazságosnak tartanak és amely a termelés fokozására, a költségek csökkentésére ösztönöz. Ha a pártszervezet élharcosa ennek a feltétlenül helyes törekvésnek is, akkor tovább növekszik a tekintélye, még jobban meg tud felélni hivatásának. S így erősíti igazán azt az alapvető elvet a gyakorlatban, hogy helyesen kell összeegyeztetni a népgazdaság, a termelőszövetkezet és a tagok érdekeit. A pártszervezet politikai szervezet, nyilvánvaló tehát, hogy politikai feladatokat kell ellátnia. Csakhogy a gazdaságiaktól független politikai teendők nem léteznek. Az előbb említettek és a hozzájuk hasonlók is szerves kapcsolatban vannak a leglényegesebb politikai célok megvalósításával. Példának okáért azzal, hogy minden termelőszövetkezeti tag erős meggyőződésű híve, harcosa legyen szövetkezeti mozgalmunknak, szocialista rendszerünknek. Ezért dolgoznia persze más módszerekkel is sóikat lehet és kell a pártszervezetnek. Egyebek között úgy. hogy a KlSZ-szerve- zet, a nőtanács és a többi tömegszervezet révén is jól átgondoltan, tervszerűen, a helyi körülményekhez igazodva fáradozik az egyre növekvő kulturális igények kielégítésén. Törődik azzal, hogy tartalmas és érdekes legyen a községben a népművelő, ismeret- terjesztő munka, otthonosan, jól érezzék magúkat az emberek a kultúrházban, a klubban, a különféle összejöveteleken. Végül, de nem utolsósorban: a pártszervezet a leghivatottabb arra, hogy rendszeresen tájékoztassa a termelőszövetkezet tagságát a belpolitikai eseményekről, a nemzetközi helyzetről. Nem szabad lehetőséget adni arra, hogy bárki is félrevezesse az embereket, nehezítve ezzé! igaz törekvéseink sikerét, szép céljaink valóra váltását. Gulyás Gyula Máz az utca derekán A Jókai utca 83 szám alatti házat Magyarbánhegyesen Vajda Sándorók lakják. A ház előtt földes gyalogjárda. Felázott, sáros. Az ember bokáig süpped. A deszkakapuba belemart az idő. A kis ajtóban néhány téglából járda a pitvarig. A férfi két aprócska gyermekkel az oldalán, a kert felől jön. Mosdótálat tart csípőjén. Benne sárgaföld. A pitvarban egy új üstház, még ki sincs tapasztva. Disznóvágáshoz készülődnek. Vajda Sándor az üstházat szeretné kitapasztani. A szobába invitál. A szobába a konyhán át jutunk. A konyhát mindössze egy üvegajtó választja el a pitvartól. Benne félhomály. Káposztásdézsa, asztal, szék, tűzhely, stelázsi. Egyszerű a berendezés. A konyha földes, mázolva régebben lehetett. Az anya beteges, a gyerekek kicsinyek. Az apa sertésgondozó az | Egyetértés Tsz-ben. így reggeltől ■ estig elfoglalt. Jól keres. 1965-ben 600-nál is több munkaegységre tett szert. A háztájiban is tartanak jószágot: tehenet, sertést, baromfit. Nagyszámú a család, s így könnyebben élnek. Gyermekeik nem lehetnek csintalanok, hiszen a szobában, ahol a karácsonyi fenyő illata árad, figyelmesen ülnek, fülelnek. A szobában három ágy, kettő egymás mellett, egy pedig az ajtó mögött. A sarokban sárkemencét ölel a padka. Egy festett szekrény és egy toalett-tükör, asztal, székek alkotják a berendezést. A szoba földes padozatú. Ilyenkor télen ebben a helyiségben élnek Vajdáék. A szoba tiszta, a gyerekeken és az apán is tiszta az inig és a felsőruha. Vajdáék nem tartoznak a jobb , módban élő családok közé Magyarbánhegyesen. Bár az apa sokat dolgozik, jól is keres, a megélhetést nehezíti a feleség, az édesanya betegeskedése és Katika kórházi ellátása. A család viszont egyike a legnagyobbaknak. Vajda Sándor kilenc gyermek apja. A legfiatalabb 5—6 év közötti. A család négy idősebb leánya már férjhez ment. Ketten a faluban maradtak. A férjük tsz-tag ugyancsak az Egyetértésben, a másik kettő pedig pesti lakos. Az apa szeretne a jelenleginél több anyagit juttatni gyermekeinek, de hetedmagára a keresetből bizony csak kevés jut. A szövetkezettől jelentősebb anyagi támogatást 1965-ben nem kapott. A család ellátását a háztáji gazdaságból igyekeznek biztosítani. A kereset kell ruhára, erre azonban kevés jut. Annak a néhány darab fehérneműnek és felsőruhának, ami van, nagy becsülete van. Az állam tőle telhetőén segíti a sokgyermekes családokat. Eddig 219 forint családi segélyt továbbított Vajdáék címére a posta. Most azonban, hogy a párt és a kormány nagyobb összeget irányzott elő a termelőszövetkezeti gazdák családi pótlékára, Vajdáék helyzete is könnyebb lesz. A négy 14 éven aluli gyermek után minden bizonnyal 210 forintnál többet kapnak. A sokgyermekes családokat támogathatná egy kicsit job- | ban a tsz szociális bizottsága is. ! A Vajda család 1965-ben is megszolgált a bizalomra. Vajdáék családi fészke olyan, mint Magyarbánhegyesen igen sok emberé. Itt még a lakosság többsége földes szobában, a városiaktól elmaradt körülmények között él, mégis minőségben jobban, mint évekkel ezelőtt. A háztáji gazdaság hasznosítása révén, a szövetkezet erősödésével ezekbe a családokba is több minden jut, mint tizenöt évvel ezelőtt. Dupsi Károly
