Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

egyesüljetek! MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, IM«. JANUAR 30., VASÁRNAP Ara: 80 fillér XI. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM Befejeződött az országgyűlés ülésszaka Elfogadták az 1966. évi állami költségvetést Az országgyűlés szombati ülésén folytatta az 1966. évi állami költségvetésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, s a Politikai Bi­zottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülést dr. Beresztóczy Miklós, az ország­gyűlés alelnöke nyitotta meg. Az első felszólaló dr. Mészöly Gyula Bács-Kiskun megyei képvi­selő volt. Utána Barcs Sándor, Tiliczki József, Papp János, Martin János képviselők szólaltak feL Szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott a tanácskozás, $ Bíró József külke­reskedelmi miniszter szólalt fel, majd dr. Nosz- kay Aurél, Bartha András és Nagy Zoltán kép­viselők kapták meg a szót. Szünet után az el­nöklő Vass Istvánná bejelentette, hogy több hoz­zászóló nem jelentkezett, s a rátát lezárta. A fel­szólalásokra dr. Tímár Mátyás pénzügyminisz­ter válaszolt. Az országgyűlés az 1966. évi állami költség- vetésről szóló törvényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett végösszegekkel — a terv_ és költségvetési bizott­ság módosító javaslataival — egyhangúlag elfo­gadta. Az ülésszak az elnöklő Vass Istvánná zár­szavával ért véget. Pénteken az országgyűlés vitájában felszó­lalt Péter János külügyminiszter. Péter János külügyminiszter felszólalása Éppen most, a jelenlegi nemzet- ícözí helyzetben különösen indo­kolt, hogy az országgyűlés ennél a sajátságosán belpolitikai vitánál, a költségvetés tárgyalásánál nagy figyelmet fordítson a nemzetközi viszonyok alakulására is. Az egész eddigi vita főként belpolitikai viszonyainkkal foglal­kozott, természetesen néhány utalással a nemzetközi helyzetre is. Szükséges azonban éppen nép­gazdaságunk életével foglalkozó parlamenti vitánk során a nem­zetközi viszonyokat is felmérni. Ifit élve Európa közepén, a múlt századok során oly sok nem­zetközi összeütközés tűzhelyén a magyar nép különösen érdekelt a nemzetközi feszültség békés, tár­gyalásos rendezésében, a nem­zetközi béke és biztonság kérdé­seiben. Országgyűlésünk most, a máso­dik ötéves terv befejezésének és a harmadik ötéves terv kezdeté­nek a határmezsgyéjén ülésezik. A dolgozók becsületes helytállá­sát tükrözik az eredmények és ezt igénylik a tervek. Ugyanakkor a nemzetközi helyzetnek is szerepe volt abban, hogy a második öt­éves tervet — vagyis életünk leg. utóbbi öt évét — nem rossz ered­ményekkel zárjuk. Ha a mögöt­tünk levő öt-nyolc-tíz év alatt nem változott volna meg alapjai­ban a nemzetközi erők viszonya a szocialista világrendszer javá­ra, és nem bővültek volna gazda­sági kapcsolataink, akkor második ötéves tervünket sokkal kedve­zőtlenebb adatokkal kellene most zárnunk és harmadik ötéves ter­vünk hajnala sokkal borúsabb lenne. Hogyan lehet válóban szabato­san meghatározni a jelenlegi nemzetközi helyzet fő jellegzetes­ségeit a háború és béke, a szoci­alizmus és kapitalizmus, a füg­getlenség és gyarmati sors, a szabad emberi élet és embertelen elnyomás erőviszonyai érzékelte­tésével? A nemzetközi helyzet jellemzé. söre ma ilyen kifejezéseket alkal­Péter János külügyminiszter beszél. maznak — érdekes módon egy­öntetűen Keleten és Nyugaton, a szocializmus és imperializmus fő­városaiban egyaránt: — Bonyo­lult, feszült, kiélesedett, kiszámít, hatatlan, veszélyekkel terhes. A jelzők különböző minősítő árnyalatai mögött különleges ■ jelentőségű az, hogy ma a sáncárkok, barikádok, a szemben álló erők frontja mind­két oldalán, tehát a szocialista vi. lágrendszer és az imperialisták fellegváraiban azonos szóhaszná­lattal jellemzik a nemzetközi vi­szonyokat. feladata, hogy ezt az agressziót megfékezze. A Magyar Népköztársaság min. den lehetőségét felhasználja, hogy a többi szocialista országgal és minden haladó erővel együttmű­ködve mind a három fronton tá­mogassa a vietnami népet az Egyesült Államok agressziója ei­lest. Az egyik front a Vietnami De­mokratikus Köztársaság védelme. A múlt év februárjában — ami­kor az Egyesült Államok meg­kezdte a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását — a vi­etnami katonai konfliktus minő­ségi tekintetben új szakaszba lé­pett. A bombázások jelenlegi szüneteltetését tehát nem lehet úgy tekinteni, mintha a két had­ban álló fél egyikének olyan en­gedménye lenne, amelyre a másik félnék valami hasonló arányú en. gedménnyel kellene válaszolni. A Szovjetunióval és más, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság ka­tonai megsegítésére kész többi szocialista országgal együttmű­ködve a Magyar Népköztársaság minden segítséget megad a Viet­nami Demokratikus Köztársaság­nak, amellyel függetlenségét vé­deni tudja. A másik front: a dél-vietnami felszabadító harc. Az 1954. évi genfi megállapodásokat — mint ezt történelmi dokumentumok is mutatják — az Amerikai Egye­sült Államok már 1954-ben, az egyezmények aláírásakor sem is­merte el. Az Egyesült Államok dél-vietnami intervenciója tulaj­donképpen már akkor elkezdődött és azóta megszakítás nélkül tart. A Magyar Népköztársaság a vi­lág minden haladó erejével együttműködve követeli, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabad!, tási Front követelései megvaló­suljanak. A harmadik front: a politika és diplomácia frontja. Kormányunk azért munkálkodik, hogy a viet­nami nép minél kevesebb vérál­dozattal s az általános nemzetkö­zi helyzet minél kisebb veszélyei között érje el a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság négy pont­ba, s a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front öt pontba foglalt programjainak megvalósí­tásét. A vietnami nép nincs egye­dül. Jogainak érvényesüléséért, szabad és békés életének megte­remtéséért vívott harcában együtt van vele az egész emberiség bol­dog jövőjéért küzdő minden ha­ladó erő Európában, Ázsiában, Afrikában és Amerikában egy­aránt. Szükség van as Egyesült Nemzetek Szervezetére A jelenlegi nemzetközi helyzet i tendenciáit, az erőviszonyok ala­kulását érdekesen lehet szemlél- | tetnl az Egyesült Nemzetek Szer- i vezetének legutóbbi eseményein, ’"'ár héttel ezelőtt ért véget az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi, 20. közgyűlése, öt— hat évvel ezelőtt: 1950-ben, 1960- ban, amikor szovjet kezdeménye­zésre az általános és teljes lesze­relésre vonatkozó javaslat s a Támogatjuk a vietnami népet Az utóbbi időben valóban nőtt a nemzetközi feszültség, de úgy, hogy az imperializmus agresszió­inak korlátok között tartására al­kalmas erők is bebizonyították ren. díthetetlénségüket. Vagyis: foko­zódott ugyan az utóbbi időben az imperialisták és gyarmatosítók agresszív tevékenysége, de ez az agresszív akciók sorozata a szoci. alista világrendszer és a gyarmati sorból felszabadult új c rszágok megdönthetetlen erejébe ütközik. A mai nemzetközi helyzetnek központi kérdése az Egyesült i Államok délkelet-ázsiai agresszió­ja és minden jó szándékú nem- , zetközi összefogásnak az ma a fő Az ülésteremben Fehér Lajos és Kállai Gyula. gyarmati rendszer teljes felszámo­lását követelő deklaráció napi­rendre került, joggal fel lehetett tételezni, hogy a jubileumi közgyű. > lés jelentős, új lépésekkel visa előbbre a haladó erők, a nemzet­közi együttműködés, a béke és biztonság ügyét. Időközben ázon- ban a nyugati hatalmak egy cso­portja — megriadva az Egyesült Nemzetek tagországai antiimpe- riaJlsta és antikolonialista több­ségének erejétől — különböző manőverekkel az egyik közgyű­lési időszakot majdnem teljeseit megbénította, a normális tevé­kenység kialakulását megakadá­lyozta és a XX. közgyűlés meg­tartását csak az tette lehetővé, hogy a tagállamok többségének közös fellépése ezeket a nyugati hatalmakat visszavonulásra kény, szeri tette. A szocialista tagállamok, az ún. harmadik világ országai közös fel­lépése megmentette az Egyesüli Nemzetek Szervezetét és világos­sá tette, hogy a jelenlegi nem­zetközi viszonyok között szük­ség van erre a nemzet­közi szervezetre a háborúj ve­szélyek csökkentése, a nemzet­közi együttműködés fokozása ér­dekében — azzal a perspektívá- ! val, hogy a szocialista és általá­ban a haladó erők programjának érvényesítésével, az általános és teljes leszerelésért küzdve, a hábo_ rús veszélyek okai végérvényes . felszámolásának a fóruma le­gyen. Az ENSZ-tagállamok többségé­nek fellépése elérte ugyan, hogy a 20. közgyűlés alapszabálysze­rűen és normálisan működjék, d« a nyugati hatalmak egy csoport­jának az ENSZ szervezete ellen irányúit aknamunkái s az impe­rialista hatalmak jelenlegi agresz- s,.iói következtében nem foglal­kozhatott a közgyűlés minden olyan kérdéssel, amely a jelenlegi helyzet lényeges javítása szem­pontjából szükséges lett volna, 9 határozatai csak szerény hozzájá­rulást jelentettek a nemzetköri helyzet javításához. A szocialista tábor országai kö­vetkezetes munkával s a fejlődő országok képviselőivel együttmű­ködve igyekeztek javítani a köz­gyűlés eredményeit. Népköztársaságunk küldöttsége külpolitikánk alapelveinek meg­felelően tevékenyen vett részt a közgyűlés munkáiban. Javaslata­inkat kellő figyelem kísérte és azok sok kedvező visszhangot kaptak. Nemcsak a Magyar Nép- köztársaság, hanem a szocialista országok általános nemzetközi te­vékenysége szempontjából is je­lentős, hogy ezen a közgyűlésen a legfontosabb bizottság elnöki tisz­tét a Magyar Népköztársaság ál­landó ENSZ-képviselője látta eL Ilyen jelentős tisztséget az Egye­sült Nemzetek Szervezetében szo­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom