Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

\ 1966. január 4. 6 Kedd A csárdában asszony kedves, hazai eledelekkel is vendégül látja azt, aki házába tér. Márpedig a Veszely-csárda amolyan útszéli mézeskalács-ház, ahol jól enni, jól inni és jól érez­ni az embernek magát — köteles; ség. Erről gondoskodnak. Különösen most, amióta elkészült a vadász­terem, ahol a legkényesebb bél­és külföldi ízlés is megtalálja azt, amit keresni lehet ilyen helyen. A kocsikerék-lámpák, a vadász­tányérok és tálak, a spirituszos halás zlé-meleg í tés az asztalon, mind megannyi vonzó érdekessé­Hét határban ritka ötlet: kocsikeréken égnek a csillár lám­pái. n vacogott a foguk valami nagy eleiemtől. — Mit akartok? Ki az? — bem­ről a kocsmáros hangja mordult az ijedt párra, aztán nagy. kicsa­pódó, meleg párával megnyílt az a j tó is. — Tessék minket beengedni va­lahová, mert nagy bajban va­gyunk. Szökünk. — No fene! — hökkent,meg a kocsmáros. — Szöktök? Osztán ki elől? — Ej, no, azt talán már még­se! Gyorsan bújjatok bejjebb, az- ián majd elmesélitek, hogy mi ■raw! leg szeretettel él ez az emlék, a két szegedi fiatal bújtatása, aki­ket a törvény azért keresett, mert ártatlan emberek életét mentettek a vagonokból, az internálás elől. Rég volt... De az emberek nem felejtenek... Aztán árvák menedéke lett a Veszely-csárda hogy esztendők után visszatérjen régi „funkciója” — étellel, itallal ellátni a betérő, átutazó vendégeket, hajlékot adni a szórakozni vágyó fiataloknak, a környékbeli tanyasiaknak s ha valaki megéhezik egy kis hazai halászléié, akkor meg is találja ott. A csárdában most víg az élet. Ugyan nem takarja még hó a környéket, de már híre jött, hogy hamarosan idelátogatnak a nyu­gati vadászok, akiknek évek óta kedvenc fácános területe a Ve­szely-csárda környéke. Piros Andrásaié, a csárda sza­kácsnője most „maszek” szakmai továbbképzést tart saját magának, előveszi a receptes könyveket, s a magyaros ételek tudása mellett apróra bújja a német, francia, an­gol konyha rejtelmeit. Mert igaz ugyan, hogy az öt- meg nyolc­kilós pontyból, harcsából jóízüt eszik mindenféle náció hozzánk látogató tagja, de azért a jó A halászlé nem hűl el az asztalon még akkor sem. ha szórakozott fiatalok ülnek mellette — spiri­tusz-kocka tartja a melegét. ge az idegenforgalmi szempontból is érdekes útszéli fogadónak. Elmúlt a szilveszter, a csárda teli volt fiatalokkal, szállt a mu­zsika, szólt a zene, s a pergő, for­gó párok talán nem is gondoljak arra, milyen rég volt az a tél, amikor énekszó helyett rettegés járta a tanya körül, s vidámság helyett a félelem vert tanyát a szivekben. De talán nem is kellett ^a*rre gondolni. Gondolunk máskor, amikor annak ideje van, hagyjuk most egy pillanatra a múltat, jó, hogy élvezték a csárda vendégei a jelent, a vidámságot, a szépet, és a jót, amit konyha és söntés adhatott, s amit a tánc, a mula- tás öröme nyújthatott 1965—66 éj­szakáján... Ádám—Kocziszky — Jánost keresik a csendőrök! — sírt fel a lány. Mint mondjak, nem volt valami híresen jó ember a hajdani kocs- máros, de a régiek szívében me~ A vadászteremben hangulatos teríték mellett szórakozott magános fiatalember. Vagy várt valakire .., ? Süvöltő téli szél rázta az abla- oka t. Nem ilyen enyhe, de na­pon kemény volt a tél. Akkor,« Két kedves fiatal kopogott a r.járda ablakán. Alig voltak töb- bek húsz esztendősnél, s gyereke­l’iros Andrásáé Szegedről ötkilós pontyot kapott. Kész sem lett a fénykép, mire már el is fogyott... A televízió műsorában szerepelt a KPVDSZ békéscsabai Napsugár bábegyüttese Január 1-én, szombaton békés­csabai bábját-k osokat láthattak a tv-nézők a Magyar Televízió este 9-kor kezdődött műsorában. A Qualiton-koktél című adást a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 1965. évi felvételeiből állították össze, s ebben fellépett a KPVDSZ Napsugár bábegyüttese is. Az In- tervíziós adást a Szovjetunió, Len­gyelország és az NDK televíziója is átvette. A csabai bábosok két táncdal paródiáját mutatták be. Az egyik a közismert „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” kezdetű, a másik pedig a Dzsingisz kán cí­mű táncdal. A paródiákat Lenkefi Konrád tanította be, s ő tervezte a bábokat is, amiket a csoport tagjai készítettek. Ötvenmillió forint kártérítést kapnak a dohánytermelők A magyar dohányipar 1965-ben a tervezett 38 000 kata&ztrális hóid helyett, 40 000 kataszitrális hold dohány termésére kötött szerződést. Ennek ellenére a ked­vezőtlen időjárás és a peronosz- póra pusztítása miatt — a terve­zettnél kisebb volt a termés, s gyengébb a minőség is. A termés- kiesés és a minőségromlás érzé­kenyen csökkentette a termelők árbevételét. Erre tekintettel a magyar dohányipar javaslatára, az illetékes szervek 50 millió fo­rintnyi összeget engedélyeztek a peronoszpőra miatt kárvallott do­hánytermelők kártérítésére. A dohányipar tájékoztatása sze­rint a kártérítés alapjául az előző évi átlagtermés szolgál. Azok a termelők, akiknek az átlagtermé­se nem érte el az előző évi 80 szá­zalékát — az alapul szolgáló 80 százalék és a tényleges termésát. lag közötti különbségre — a do­hányfajtától függően mázsánként 150—1000 forintos kártérítésben részesülnék. A dohányipar minő­ségi kártérítést is fizet. Szélesvásznú mozi lesz Kardoskúton Kardoskúton 1959-ben modern művelődési otthon épült. Később ebben helyezték él a mozit is, mely eddig keskenyíilmes volt. A kulturáltabb körülmények növel­ték a mozi látogatóinak számát. A lakosság igénye is' növekedett, ezért a községi tanács kérte a mo­ziüzemi vállalatot, hogy a kardos­kúti mozit alakítsa át szélesvász­núra. Az átalakítás megtörtént. Már, leszállították Kardoskútra a két új, német gyártmányú mozi- gépet, melyek lehetővé teszik, hogy szünet közbeiktatása nélkül játsszák le a műsort. Az első szé- leszvásznú filmet január 5-én, szerdán este 6 órakor mutatják be. A mozigépek megvásárlásá­hoz a községi tanács községfejlééz- tési alapból 50 000 forinttal, az átalakításhoz 20 000 forinttal já­rult hozzá. Szarvasi apróság Nem a piaci napi csúcsforgalom miatt történt, ami történt, hiszen mikor a 14 órás busz, amelyik Szarvasról Békésszentandrásra volt indulandó, „bedöglött”, a tér már üres volt, a piaci nap vidék­ről jött része is lég eltávozott, el­utazott» A „kétórása” tehát csődöt mon­dott s a temérdek várakozó: is­kolások, délelőtti műszakból való munkások és néhány lemaradt pi­acos ott ácsorgóit, várt a tanács­háza melletti megállónál- a jóval később indulandó buszra. Az be is futott, de háta menetrend szerin­ti idő messze volt még! A sok éhes diák meg a felnőttek mit tehet­tek egyebet, a várakozó busszal együtt vártak a buszra, illetve a menetrendszerű indulásra. Ezalatt persze a jármű négyszer-ötször is fordulhatott volna Szarvas és Bé- késszentandrás között, de a széltől védett üres utastérben unatkozó, nyújtózkodó kalauz és a vezető nem indulhatott saját szakállára pótiörd utókra Üzemzavar okozta késedelemért vagy kihagyásért ugyancsak nincs joga az utazókö­zönségnek követeléssel előállni. A szabályoknak minden megfelelt tehát, csak éppen maguknak az embereknek nem, akikért állítólag a közlekedés is van. A dátum: december 10, péntek. Ez azonban lényegtelen, hiszen nemcsak Szarvason, hanem Bé­késcsabán és másutt a megyében, de az ország többi részén is gya­kori eset, hogy a menetrendet fel­borítja az élet, de mit sem hasz­nál, mert csúcsforgalom idején hiába zsúfolódik vagy marad le az utastömeg, aickor is ugyanazok sokfelé a fél-, meg egyórás menet- időközök, holott Ilyenkor még jobban sűríthetnék és holtszakasz­ban ritkíthatnák a járatokat a kocsifordulók számának emelése nélkül! —hő— A szerencse nem esoda! Vegyen Szerencse - sorsjegyet, szerencséje lesz! Nagy értékű főny eremén y ek! Húzás: a jö>ő hónapban

Next

/
Oldalképek
Tartalom