Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1*66. január 1, 2 Szombat Vessenek véget Indonéziában atrocitásoknak! Kubát köszöntjük az A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a párizsi indonéz nagykövetségre eljuttatott nyilatkozatéban szót emel az indonéz kommunisták üldözése ellen — jelenti a TASZSZ. A nyilatkozat követeli a megtorló’ intézkedések azonnali hatálytalanítását, a bébörtönzöttók szabadon bocsátását és a politikai gyilkosságokért felelős személyek megbüntetését. Az AFP hírügynökség idézi az Üj-Kína jelentését, amely szerint az afro-ázsiai újságíró szövetség nyilatkozatban tiltakozott az indonéz hadseregnek a Djakartában székelő szervezet ellen végrehajtott akciói miatt. Mint a nyilatkozat hírül adja, a hadsereg akadályozza a titkárság tagjainak tevékenységét, letartóztatta arab, angol és francia tolmácsát, valamint pénztárosát. Nasution indonéz hadügyminiszter nyilatkozatot adott a Kyo- do japán hírügynökség tudósítójának. A UPI jelentése szerint Nasution kifejtette, hogy jelenleg nincs sok remény az Egyesült Államok és Indonézia szorosabb együttműködésére, ennek az az Víz alatti problémák oka — mondotta —, hogy „az indonéz politika ellentétes az Egyesült Államok politikájával”. Nasution hangoztatta, hogy országa továbbra is mindaddig szemben áll a szomszédos Malaysiával, amíg az államszövetség katonai támaszpontok fenntartását engedélyezi területén. Támadta a Kínai Népköztársaságot, amiért „a pekingi rádió erősen bíráló hangot ütött meg az indonéz hadsereggel szemben az október elsejei államcsíny óta”. Kijelentette azonban, hogy Indonézia „együtt kíván működni minden imperialistaellenes erűvel, beleértve a Kínai Népköztársaságot is”. Diplomáciai tűzijáték Vietnam körül Míg a Dél-Vietnamból érkező hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy továbbra is dörögnek a fegyverek, folytatódik az amerikai diplomácia év végi tűzijátéka Vietnam körül. Csütörtökön, mint már jelentettük, Harriman utazó nagykövet befejezte varsói tárgyalásait és Belgrádiba érkezett, ahol pénteken I Tito elnökkel találkozik. Goldberg amerikai ENSZ-főmegibízott, miután Rámában megbeszéléseket folytatott a pópával, Moro miniszterelnökkel és Fanfarával, az ENSZ-közgyűlés elnökévéi, az esti órákban különrepülögépén Párizsba érkezett és kijelentette, hogy látogatást kíván tenni De Gaulle elnöknél. A találkozóra valószínűleg szintén pénteken kerül sor. A nyugati kommentátorok a megbeszélésekkel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy — noha azok lényegéről semmi sem szivárgott ki —, az Egyesült Államok kormánya minél több országot kíván I bekapcsolni az „amerikai el kép. ( zelés” megvalósításába. A „Sea Gém” (Tengeri Ékkő) fúrótorony katasztrófája ismételten felhívta a figyelmet az Északi-tenger alatt rejlő hatalmas kiterjedésű földgázme- zűre. Az Északi-tenger tavaly került először földgázzal kapcsolatban az érdeklődés központjába. 1963-ban Hollandia északi részén elterülő Groningen tartományban felfedezett gazdag földgázlelet után (előn ag ve r e s i lehetőségek 4. — f forintért Korszerű családi ház garázzsal, személyautóval. 12 napos kétszemélyes egyiptomi társasutazás, különböző személyautók, televíziók, hűtőszekrények, rádiók stb. a Szerencse-sorsjegy főbb nyereményei. HOZÁS: 1966. február 27-én. KAPHATÓ: a levélkézbesítőknél, trafikokban, házfelügyelőknél és a közértekben. * zetes becslések szerint a telepek nou milliárd köbméter földgázt rejtenek), 1964-ben a holland partok előtt, 2900 méter mélységben a tengerfenéken is lelőhelyekre bukkantak. Mivel a szakemberek véleménye szerint a tengerpart és a tengerfenék geológiai szerkezete az egész Északi-tenger vidékén nem mutat lényeges eltérést, más országok is kutatni kezdtek, és megindult a tőkés érdekeltségek harca a tengerfenék felosztásáért, a kutatás és kiaknázás jogának megszerzéséért. A nagy olajmonopóliumok érdekében Hollandia, Német Szövetségi Köztársaság, Nagy-Britannia, Dánia és Norvégia, továbbá a „nyílt tengerre” igényt tartó Egyesült Államok gazdasági és diplomáciai úton összecsaptak, hogy kiterjesszék felségjogukat az érintett tengerrészekre. 1958-ban kötöttek ugyan egy nemzetközi egyezményt, amely szerint gazdasági szempontból a tengerparti államok felségjoga az ún. kontinentális talpazatra, azaz a tengerfenék 200 métert meg nem haladó mélységéig terjed ki, azonban az egyezményt máig sem ratifikálták. Különösen a Német Szövetségi Köztársaság kevesli tengeri területeit és Hollandia és Dánia terhére szeretné kitolni a tengerfenéken húzódó elméleti határvonalát. Norvégia is vétót emelt, miután közvetlenül partjai mentén egy igen mély árok húzódik, amely lényegesen meghaladja a 200 méteres mélységet. Kérdés, joga van-e Norvégiának az árkon túli tengerfenékre? Ma még nehéz volna megállapítani, hogy az Északi-tenger hullámai milyen kőolaj- és földgázkészleteket takarnak. A remények valóra váltása azonban kihatna a közel-keleti, afrikai és latin-amerikai olajországokra is és az olajárak visszaesése számottevően befolyásolná az érintett államok gazdaságát és természetesen politikáját is. Hét esztendővel ezelőtt a Sierra Maestrában teherautókból átalakított páncélkocsikon, gyalogosan és lóháton áradt Havanna felé a maroknyi csoportból hadsereggé növekedett felszabadító sereg. Batista diktatúrája összeomlott, a nép virágokkal várta Castrot és seregét. Az Egyesült Államok a tizenkettedik órában tengerészgyalogosainak Kubába küldésével próbálta megakadályozni hűséges vazallusának, Batistának bukását, azonban a latin-amerikai népek tiltakozására kénytelen volt visszavonni csapatait. 1959 január elsején, Batista menekülése után washingtoni sugallatra Havannában katonai juntát hoztak létre, másnap azonban kitört a havannai munkások általános sztrájkja, amely elsodorta a junta-kormányt. Január nyol- cadikán érte el Castro serege Havannát, s e naptól kezdve Kuba minden részében a forradalmi erők vették át a hatalmat. Január elseje a kubai forradalom győzelmének ünnepe. Csaknem hat esztendőn át folyt a harc ezért a győzelemért. Egy hétfői hajnalon, 1953. július 26-án hajtották végre az első bátor akciót, amikor Fidel Castro kis csapata megtámadta a santiagói Moncada-laktanyát, harcba szólítva' ezzel a diktatúra ellen az egész népet. Százhat- vanöten indultak ostromra, s csak kilencvenen maradtak életben közülük. A bíróság előtt folytatták a küzdelmet, azután a börtönben és az emigrációban, hogy azután a Granma fedélzetén visszatérve a Sierra Maestra áthatolhatatlan őserdejében gyülekezzenek a végső csapásra, az 1959-es januári győzelemre. De a harc egyetlen napra sem lankadt. A leghatalma-r sabb és a legagresszívabb imperialista állam, az Egyesült Államok szomszédságában szocializmust építő hat és fél milliós kubai népnek szinte naponta kell szembenéznie az ugrásra kész farkassal. Hány és hány támadást intéztek a forradalmi Kuba ellen két esztendő alatt a dollárokkal tömött ellenforradalmárok, az amerikai titkosszolgálat ügynökei és az Egyesült Államok fegyveresei. A Disznó-öbölben végrehajtott ellenforradalmi invázió azonban éppen úgy kudarcba fulladt, mint a Kuba ellen hirdetett blokád, az intervenciós kísérletek és más fenyegetőzés. Washington Ku- ba-ellenes blokád-politikája darabokra tört a szocialista országok szolidaritásán, a latin-amerikai népek összefogásán, a nemzetközi közvélemény tiltakozásán. Kuba. a legifjabb, de harcokban edzett szocialista ország a Szovjetunió és más szocialista országok, köztük a mi népköztársaságunk támogatásával szinte látótávolságra az imperialista farkas torkától, töretlenül halad a szocialista forradalom útján. Nemzeti ünnepén népünk forró szeretettel köszönti a győztes harcokban edzett kubai népet és nagyszerű vezetőit. S. T. éve Húsz a vállalat első embere talembert választottak igazgató- sági tagnak és egyben ügyvezetőnek. — Vállald el — mondták —, mi mindig és mindenben segítünk, melletted leszünk. Így lett Drienyovszky János kősok mia is dolgoznak vagy éppen jól kiérdemelt pihenőjüket töltik, mint nyugdíjasok. A visszaemlékezés nyomán újabb nevek tolulnak elő. Olyanoké, akik ma is a vállalatnál dolgoznak: Zámori Gyula, Varga János, Győri János, F aulai Mihály, Korek Ferenc... A szövetkezet megalakítása után nem válogattak a munkában. Nem is volt benne hiány, mert sóik hajlék, köziépület várta a helyreállításhoz a szorgos mesterembereket. Sokszor egy-egy művesből, tősgyökeres békéscsa- darab kenyéren és szalonnán ddbai építőmunkás család fiából a felszabadulást követő első szabad május 1-e után a szövetkezet vezetője. Négy polgárija volt. Szakmáját jól értette, mert a sors munkát kerestében családjával együtt sokfelé vitte el az országba. Bárhová is vetődött, szíve mindig visszahúzta szűkebb hazájába, Békéscsabára, a sok jó isgoztak naphosszat, mert másra nemigen futotta. Az elvonult háború ütötte sebeket gyógyítgatták. S aztán mind nagyobb tettekre vállalkoztak. Békéscsabán ők emelték a Felszabadulási Emlékművet, amely azóta a békéscsabai szervezett építőmunkások összefogásának szimbóluma is. A másik nagyobb építkezés, amire merős és munkatárs közé. Ami- szintén szívesein visszaemlékez- kor szóba került a szövetkezet nek, Bndrődön a Hármas-Körösön megalakítasanak gondolata, ő sem felrobbantott híd helyreállítása habozott, pedig negyven pengő volt. Pályázatot hirdettek rá, s a volt a kötelező részjegy ára. A vállalkozónak kauciót kellett leMinden napnak megvan a maga szépsége és nehézsége. Fotó: Kocziszk\ Amikor 1945. május 3-án Békéscsabán megalakult az Építőmunkások Termelő és Anyagbeszerző Szövetkezete, az alapító tagok egy harminchárom éves fiafelszerelést, a szerszámokat is úgy adták össze, mert dolgozni, élni kellett. Azt viszont hamar felismerték, hogy ezt csak összefogással lehet. Ezért szövetkeztek. Nevek jutnak az eszébe: Vantatennie. Nekik azonban erre nem volt pénzük, az alkalmat azonban mégsem akarták elszalasztani. — Ügy történt — emlékszik vissza Drienyovszky elvtárs —, hogy megboldogult Van tara Gyuri bácsival felutaztunk Pestre. Egye_ ra György, Zsilák Mihály, Paulik nesen a minisztériumba mentünk. János, Kiss János. Mázán András, Such János, Bócsik Mihály, Han- kó Mihály, Szoboszlai András, Lípták András, Filipinyi János, Hankó Mátyás, id. Csepregi András... Többeket közülük azóta már elragadott a kegyetlen halál, máA miniszteri műszaki tanácsosnak előadtuk kérésünket. Amikor meghallotta, hogy kauciót nem tudunk adni, azt válaszolta, akkor aligha kapjuk meg a munkát. Kértük, hogy jelentsen be bennünket a miniszternél. Teljesítet-
