Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
IWä. december 12. 5 Vasárnap Számok A MÁV békéscsabai fűtőházánál füstfelhők gomolyognak a pá_ rás levegőben, A gőzösok kéményéből ömlenek elő, aztán leszáll, nak és egybeolvadva rátelepednek a környékré. Korom rakódik le mindenfelé, bejut az ember tüdejébe is. Aki pedig megkérdezi a vasutasoktól, hogy szeretik-e ezeket a jó öreg masinákat, mégis igenlő választ kapnak. Kegyes Lajos mozdonyvezető, az egyik 424-es gazdája, szinte simogatja tekintetével a hatalmas alkotmányt, amely előtte áll. Hosszú évek óta jóban, rosszban együtt van vele. A technikai forradalom azonban beleszól az ő életébe is. El kell búcsúznia a kiöregedett, hűséges baráttól. Hogy mikor, még nem tudja, de a régit felváltja az új, a korszerű Diesel-villamosmozdony. Már ismeri, motorvezetői vizsgát is tett és Békéscsaba—Curtici között nemegyszer önállóan vezette az M—61-est. Megválik a 424-estől Semmi ok sincs annak feltételezésére, hogy Kegyes Lajosnak nehéz lesz végérvényesen megválnia a 424-estől, ha arra kerül a sor. Már várja is nagyon, hiszen egészen más az. Mint a patika, olyan a vezérállás. Nincs füst, korom, télen nem sajtolja ki a szeméből a könnyet a dermesztő hideg szél, nyáron a hőségtől pedig nem húz csíkokat a bőrén a patakokban folyó verejték. Ha. nem azért a gőzösön vált igazán vasutassá, ezért azt is mindig becsülni fogja. Azon érdemelte ki, hogy a jövőben majd motorra kerüljön. A fő gond nem is az a fűtőház- ban, hogy félnek a korszerű technikától. Az új megismerése sem okoz különösebb nehézséget. De a változás más követelményeket támaszt az emberekkel szemben is. Főiként nagy fegyelmet és rendkívüli pontosságot. A szolgálat megkezdésekor és a vonalon is. A forintért kaphat az 1966 évi naptar újdonság * 636 hanyagság súlyos balesetek és anyagi károk okozója lehet. A pártvezetőség éppen ezért egyik fontos feladatának tartja, hogy kiválassza azokat, akik motorra kerülhetnek. Az átképzésnél már eddig is figyelembe vették, hogy szakmailag és politikailag ki a legmegfelelőbb. Botyánsz- kí András pártvezetőségi tag, ő mondja: — A gazdasági és műszaki vezetők véleményt kémek tőlünk. Mindenki tudja,' hogy motorra ülni kitüntetés. A motor komplikáltabb Az átképzés folyamatos. A mozdonyvezetők fele már motorvizsgával rendelkezik. Lóki Béla, a fűtőház főnöke ezt a létszámot is kevésnek tartja, de talán még nagyobb a gond a szerelőkkel. A mozdonylakatosokait képezik át, persze, őket se máról holnapra. A motor komplikáltabb, nagyobb szaktudást kíván. Egy ember mindent nem ismerhet tökéletesen. Specializálni kell majd őket és a javítás technológiájának a tökéletesítése is sorra kerülő feladat. Az évek óta tartó munkásakadémia ilyen célokat szolgál, gyakorlati munkán pedig a budapesti fűtő- hájban vesznek részt. Kérdés még az is, hogy hol lesz a motorok állomáshelye. Ha nem tartoznak Békéscsabához, hogyan oldják meg a fordulókat? Az önköltségi (haza- és vissza-) utak csökkentésére vonatkozóan központilag már intézkedtek. De mennyiben valósítható ez meg, ha valakit valamelyik budapesti vagy debreceni fűtőházhoz helyeznek át? A motorvezető legfeljebb 12 órát szolgálhat egyfolytában, utána alaposan ki kell pihennie magát. Fáradtan senki sem ülhet motorra. Igaz, sokkal kényelmesebb, egészségesebb munka, mint a gőzmozdony, de a bosszú- út, a fokozottabb figyelés mégis jobban igénybe veszi az embert. Egészségesebb körülmények A mozdonyszínben már három- állásos motorműhelyt képeztek ki, ahol az M—28-as és M—31-es magyar gyártmányú Dieseleket javítják. A MÁV Szentesi Építési Főnöksége az építést még nem fe_ jezte be. A dolgozók bent. a vá- gányök között hordják a homokot és keverik a maltert. Hogy homokszemcsék jutnak a motor működő részébe, azzal ők nemigen törődnek. De hát nem is az ő dolguk. Túri Sándor, aki ugyancsak pártvezetőségi tag, emiatt bosz- szankodik, de megoldást ő sem tud, mert a motorokat a szabadA társadalmi bíróságok egyéves tevékenységét értékelik Békéscsabán, a BARNEVÁL kultúrotthonában az üzemek, vállalatok, szövetkezetek társadalmi bíróságainak elnökei gyűlnek ösz- sze december 14-én délelőtt 9 órakor. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa rendezésében ösz- szehívott tanácskozás célja, hogy értékeljék a társadalmi bíróságok eddig végzett munkáját, megvitassák a dolgozók öntevékeny ellenőrző és ítélkező fórumainak eredményeit és kijelöljék a jövőbeni fejlesztés útját. A vitaindító előadást Lipták Pál, az SZMT vezető titkára tartja ban javítani nem lehet. Azt nehezményezi, hogy ilyen sokáig elhúzódott az építkezés. Ilyen kérdések foglalkoztatják most a fűtőház pártalapszerveze- tét, mert az átállást alaposan elő kell készíteni. És bár Békéscsaba, ra nem került még egy M—61-es (NOHAB) vagy M—62-es (szovjet) motor sem, máris alig lehet a mozdonyvezetőknek a havi 210 óra szolgálatot biztosítani. A Budapest—Békéscsaba fővonalon futó Dieselek elhordják a szerelvényeket. Egyre kevesebb gőzösre van szükség, azok is a közbeeső állomásokon tolatnak. Emiatt csökkent a kereset, ami bizonyos mértékig a hangulatra is kihat. Az idő előrehalad Egyesek a mozdonyvezetők múltbeli helyzetét emlegetik. „Az volt csak a szép világ” — mondják. Fiatalok voltak ők is, a gőzös is. Nagy tisztességet jelentett a hatalmas alkotmányt „eszeveszett” sebességgel vezetni. Szeretnék egy kicsit visszaforgatni vagy legalábbis megállítani az időt. Nincs ebben rossz szándék, csak emberi gyengeség, ragaszkodás a megszokotthoz. No meg a fiatalsághoz. De az idő mégis előrehalad. Egyre több lesz ismét a Diesel-villamosmozdony és helyreáll az egyensúly, amit az átmenet kissé megbillentett. Jobb, egészségesebb körülmények közé kerülnek a fűtőház dolgozói, s gondolkodásban is formálódnak, alkalmazkodnak majd az új, a fejlettebb technikához. Pásztor Béla a valóság; Közéletünk alakulása elválaszthatatlan a tanácstagok tevékeny- ségétőL És ha statisztikát készítünk, akkor a számok tükrözik, hogy egy-egy tanácstag hány választójával beszélt, intézte el annak ügyét. Kár lenne most olyan számoszlopot közölni, amely bizonyítaná. hogy tanácstagjaink többsége becsülettel ellátja vállalt feladatát. Inkább beszéljünk azokról — mert kár lenne tagad-; ni, hogy ilyen is van —, akik a megbízatást csupán tudomásul vették, de az azzal járó feladatot, gondot már nem vállalják. Mire gondolunk? Arra, hogy a tanácsüléseken való részvétel, a tanácstagi fogadóóráit megtartása, a választókkal történő találkozás minden ünnepélyessége mellett hétköznapi feladatokat, sok jár- kálást, bosszúságot és kellemetlenséget jelent. Ez különösen akkor látható, ha a tanácstag olyan gondot vállal magára, hogy valakinek hosszú évék óta tartó ügyét intézi el. Ha nem sikerül, akkor könnyen kapja meg: „Nem is járt utána!” Sorolhatnánk hasonló kudarcot jócskán. Mert arról sem árt beszélni, hogy a hivatalokban még akadnak ügyintézők, akik , kellemetlenkedőt” látnak a tanácstagokban. Pedig e „kellemetlenkedés” nélkül mi szükség lenne a hivatalra? Mostanában hallani: csökkent a tanácstagok aktivitása, azaz, mintha bizonyos torpanás állt volna be munkájukban. Nemsokára megyei tanácsülésen lesz szó a tömegkapcsolati tevékenységről, a lakosság és a tanácstagok kapcsolatának helyzetéről az 1963. évi választások óta eltelt időszak értékeléseként. Ezen az ülésen bizonyára megyei tanácstagjaink majd szóvá tesznek több olyan panaszt, vagy jelenséget, amely kedvét szeghette egy-egy tisztségviselőnek. Mi szegheti kedvét egy tanácstagnak? Az például, ha az utca választóinak javaslatára valami, lyen kéréssel fordul az apparátushoz és ott egyszerűen minden indoklás nélkül kimondják: nem megvalósítható. Megyénkben az egy főre jutó társadalmi munka értéke ebben az évben is hasonló lesz a múlt évihez. Ez már önmagában kifejezi azt, hogy a megtorpanás valóban jelenség és érdemes vele foglalkozni. Ügy látszik, mintha a Hazafias Népfront bizottságaiban is csökkent volna a lendület. Majdnem három év múlt el a választások óta. Talán ez ókozza a lendület csökkenését? Talán az lehet az ok, hogy sok esetben adminisztratív úton próbáltunk eredményt elérni a régi, bevált gyakorlat helyett, amikor kisgy üléseken, tanácskozásokon, az utcák, kerületek, a falvak, a városok lakosságával közösen döntöttünk egy kérdésben. Az ilyen jellegű találkozások számának csökkenése a valóságnak olyan oldalát mutatja, hogy a megtorpanás, a kezdeti lendület csőkkéA tárgyalóteremből A Gyomai Járásbíróság nemrég hozott ítéletet Pápai Sándor, 19 éves, endrődi lakos bűnügyében. A vádlott egyik alkalommal bement az italboltba, ott ismerősének fizetni akart, • aki ezt visszautasította, Pápai emiatt feldühödött, kiabálni kezdett és 100 üveg sört követelt. Amikor az italboltvezető látta, hogy a helyzet komollyá fajult, .távozásra szólította fel a vádlottat, ö azonban neki- ugrott az italboltvezetőnek, megütötte, mire nagy nehezen kituszkolták a garázda egyént a helyiségből. Néhányan haza aícarták kísérni, akiket ugyancsak megtámadott és meg is ütött. Később újra visszatért az italboltba és bár rokonai jó szóra akarták bírni, de ő ahelyett, hogy hazament volna, a Táncsics utca 16 szám alatt levő lakókat zaklatta úgy, hogy bement a kapun, majd a lakásba hatolt. Az ottlakó asszony segítségkérésére a szomszédok megakadályozták Pápai Sándort a további garázdaságban és átadták a rendőrségnek. A bíróság a vádlottat jogerősen 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. * Garázdaság és hivatalos személy sértegetése miatt állították bíróság elé Nemes Mihály, 26 éves, békéscsabai lakost. Gyomán három hónappal ezelőtt a vádlott egyik délutánon bement az Erzsébet-ligeti kertvendéglőbe és ott három cent pálinkát kért. Amikor kihozták neki, átült. Jónás Elemér asztalához, aki fröcs- csöt ivott. Durván kezdett beszélni vele, majd ezt mondta: „Igyál, te piszkos cigány, mert még ma agyonütlek.” Ezután Jónásra öntötte a kihozott pálinkát, annak pedig kiöntötte a fröccsét. Az eset miatt rendőrt hívtak, de Nemes közben eltávozott. Amikor a rendőrség két szolgálatban levő tiszthelyettesével összetalálkozott, őket is sértegette, sőt egyikükre kezet is emelt. Halmazati büntetésül Nemes Mihályt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte a Gyomai Járásbíróság és két évre eltiltotta a közügyektől. A vádlott és védője fellebbezett. * Medovarszky András már négy esetben állt a bíróság előtt súlyos testi sértés és garázdaság miatt. A mértéktelen szeszes ital fogyasztása olyan állapotba sodorja, hogy ilyenkor verekedést, mások bántalmazását kezdeményezi. Ez év közepén barátaival a Rózsafa vendéglőben szórakozott Békéscsabán. Zárórakor kint az utcán megvárt egy társaságot, akik ugyancsak ott szórakoztak. Az ajtóban közülük többet megütött, Zs. M.-t úgy, hogy az eszméletét vesztetté. Amikor a verekedés miatt A. A. menekülni akart, Medovarszky és barátja. Hugyecz Pál utánament, s azt annyira összeverték, hogy harminc nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett. Augusztusban Medovarszky András az erzsébethelyi sörkertben szórakozott. Itt is záróra után megállt a kijáratnál és a távozni akarók közül K. A.-t ököllel fejbe ütötte, aki összeesett. Csak a rend- őrjárör tudta megakadályozni a további verekedésben. A Békéscsabai Városi Bíróság visszaesőként elkövetett testi sértés és garázdaság miatt Medovarszky András békéscsabai lakost háromévi, Hugyecz Pál, ugyancsak békéscsabai lakost hathónapi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság elrendelte Medovarszky András előzetes letartóztatását, j A vádlottak enyhítésért felieb- ! beztek. j nése érezhetővé vált. Lehet-e ezen változtani? Beletörődjünk abba, hogy visszatér a gond a választások közeledtével, hogy egyes tanácstagok kevésbé végeznek elfogadható munkát? Azt hiszem, erre kellően községi és városi népfrontbizottságaink úgy válaszolhatnák, ha újra hozzányúlnak ahhoz a régi módszerhez, hogy több alkalommal tanácskoznak választóikkal. Sokan mondhatnák, hogy a választások időszakában érthető volt a kis- gyűlések tartása. Most minek? Va_ lóban? Erre azt hiszem — napjaink feladatát ismerve — mindenki úgy válaszolhatna, hogy csalc most jött el igazán az ideje annak, amikor igenis beszélnünk kell egymással, mert van miről. Januárban a harmadik ötéves terv megvalósításához kezdünk hozzá. Ez nemcsak a megyére, hanem mindes egyes emberre új, nagyobb feladatokat ró ki. Arról már írtunk és beszéltünk is, hogy most, a községfejlesztési tervek megvalósítása során nem csupán egy év feladatait, hanem az ötéves tervet . is meg kell ismertetni a lakossággal. A megismertetéshez azonban az is hozzátartozik, hogy mérjük fel mit és hogyan valósíthatunk meg. Ha így teszünk, akkor ebben mindeniki megtalálja a maga tehetségéhez mért feladatot, s azért már tud tenni. Végső soron tehát, az egyes emberekből kiindulva eljuthatunk a közös tervek megvalósításához. Arról kell tehát beszélni, hogy használjuk ki az év hátralevő napjait az új feladatok megismerésére. A lakosság és a tanácstagok kapcsolata, a népfrontéi., zottságok tevékenysége így válik majd elevenné és mindannyi- ónk számára gyümölcsözővé. Dóczi Imre i
