Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-11 / 292. szám
W65. december 11. 2 Szombat A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának új elnöke Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának új elnöke. (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) Folytatta munkáját a FIR V. kongresszusa Kállai Gyula fogadta a külföldi küldöttségek vezetőit Az Ellenállok Nemzetközi Szövetségének (FIR) V. kongresszusa pénteken délelőtt a Magyar Tudományos Akadémián bizottsági üléseken folytatta munkáját. A tájékozódási, a jogi, a szociális, a kulturális, a gyógyászati, az alapszabály-, valamint a mandátumvizsgáló bizottság a megbeszélések során különböző határozati javaslatokat dolgozott ki, hogy azokat a kongresszus teljes ülése elé terjessze. Kállai Gyula, a kormány elnöke a kora délutáni órákban a Parlamentben fogadta a kongresz- szuson részt vevő külföldi delegációk vezetőit. A szívélyes hangulatú, karáti találkozón jelen volt Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese, a Magyar Partizánszövetség elnöke és Gábor István, a szövetség főtitkára is. (MTI) Gromiko szombaton érkezik Prágába Prága Vaclav David külügyminiszter a csehszlovák kormány nevében meghívta A. A. Gromiko szovjet külügyminisztert, hogy tegyen hivatalos látogatást Csehszlovákiában. A szovjet külügyminiszter és fe. lesége szombaton érkezik Prágába. (MTI) Üdvözlő táviratok az ellenállók kongresszusához Az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének V. kongresszusához már a tanácskozás első két napján sok üdvözlő távirat érkezett. A Ganz Villamossági Gyár Kilián György és Mező Imre ifjúsági bri. gádjai táviratukban üdvözletüket tolmácsolták a kongresszus résztvevőinek. A garai Partizán Termelőszövetkezet tagjai ugyancsak j táviratban köszöntötték a kong- j resszust. A Pedagógusok Szakszervezete elnökségének távirata 134 ezer szervezett oktatásügyi dolgozó nevében forró, testvéri üdvözlettel köszönti a kongresszus minden résztvevőjét. A nógrádi bányászok röpgy üléseken emlékeztek meg az antifasiszta mozgalom hősi harcairól. A nagybátonyi, a mátranováki és mizserfai bányák dolgozói méltatták az 1944 decemberi karancslej. tősi bányászok ellenállásának jelentőségét. Megemlékeztek a Nógrádi Sándor vezette partizánegység hősi harcairól, felelevenítették a fasisztaellenes mozgalom dicső harci emlékeit. A röpgyűlésekről táviratot küldtek az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége Budapesten ülésező V. kongresszusának. A táviratban a nógrádi bányászok támogatásukról biztosították a kongresszust. F eszült a helyzet Uruguayban Montevideo szervezetek határozatait, amelyekIliéi epilógus Az Amerikai Államok Szervezete befejezte ülését Rio de Janeiró- ban. Az USA-diplomácia mindent elkövetett, hogy a szervezet tagállamaival elfogadtassa az állandó Amerika-küzi erők tervét. Ez olyan hadsereg lenne, amely az Egyesült Államok érdekeit védelmezné valamennyi latin-amerikai országban. A jenki követelést azonban — egyelőre legalábbis — az érdekeltek nem fogadták el. A latin-amerikai közvélemény ugyanis . nem feledte el, mi történt Dominikában. Dokumentum értékű képet mutattunk be a novemberben lezaj- I lőtt jenki-ellenes dominikai tüntetésekről. Santo Domingo utcáin asszonyok nagy tömege vonult fel a nemzeti zászlók védelmében, s azt követelték: „Jenkik, takarodjatok városunkból!” Képünk-egy bátor asszonyt ábrázol, aki az őt visszatartó amerikai ejtőernyősök szemébe kiáltja: „Takarodjatok Dominikából!” Elfogadták Szudánban a kommunista pártot betiltó törvényjavaslatot A szudáni alkotmányozó gyűlés csütörtökön elfogadta a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot, amely betiltja a Szudáni Kommunista Pártot. A törvény értclI mében kizárják a kommunista képviselőket az alkotmányozó gyűlésből, megtiltják a kommunista lapok és más sajtótermékek kiadását, bezárják a kommunista párt helyiségeit, elkobozzák a pártbizottságok és a kommunista sajtó vagyonát. E törvény értelmében kommunista propagandát' vagy ateista eszméket terjesztő személyeket őt évig terjedő börtönbüntetésre ítél. he'unek. (MTI) Uruguayban tovább éleződik a helyzet. Péntek reggel nem jelent meg a baloldali Epoca, valamint a kommunista párt lapja, a Populär, amelyeket három napra be. tiltottak. A belügyminiszter és hadügyminiszter által aláírt rendeletben ezeket a lapokat azzal vádolják, hogy közölték a szakSüllyedő hajó Dublin Súlyos helyzetben vergődik az Atlanti-óceán toronymagas hullámain a Kosztantisz nevű görög kereskedelmi hajó. Csütörtökön este a Queen Mary, a világ második legnagyobb utasszállító hajója SOS-üzenetet fogott fel. Az ír partoktól 500 kilométernyire délnyugatra tartózkodó Kosztantisz első tisztje jelentkezett: tudatta, hogy hajója i süllyed, személyzetének néhány tagját — köztük a rádióst a tengerbe sodorták a fedélzeten átcsapó hullámok. A luxushajó és más tengerjárók azonnal megközelítették a Kosztantiszt A görög hajónak csak az orra emelkedik ki a vízből. A hajótesten tartózkodó 25 tengerésznek nem tudtuk jobb tanácsot adni, mint azt, hogy tartsanak ki, mert a 15 méteres hullámok megakadályozzák a mentést. Óránként 120 kilométeres szél fúj. A Queen Mary később folytatta útját, a Kosztantisz közelébeír azonban maradt néhány hajó, ahonnan tehetetlenül nézik a görög tengerészek küzdelmét. (MTI) ben kifejezték elszántságukat a harc további folytatására, valamint betiltott nyilvános gyűléseit fényképeit és ezáltal — úgymond — „a hatóságok iránti engedetlenségre és tömegizgatásra bújtottak fel.” Péntek reggel Uruguay több pontján Iromba robbant. Feltételezik, hogy e támadás válasz volt a nagyiparosoknak és exportőröknek a nemzeti kormányzótanácshoz intézett levelükre, amelyben a kormánytól szigorúbb intézkedéseket követeltek a szakszervezetek ellen. (MTI) Elrabolták Wellington kitüntetéseit London Újabb vakmerő rablás történt Angliában. Csütörtökön délután negyed hat őrekor két férfi szabályszerűen megváltotta egyshil- linges jegyét a London szívében fekvő Wellington Múzeumba. Besétáltak a szobába, amelyben Wellington drágakövekkel díszített rendjeleit őrzik a vitrinek, aztán — még mindig a látogatási csúcsidőben — bezárták az ajtót, leütöt. ték az őrt és elvitték Britannia leghíresebb katonájának kincset érő kitüntetéseit. A tolvajok az ablakon át menekültek el. Az eltűnt rendjelek között szerepel a spanyol Aranygyapjúrend is, amelynek névértéke tízezer font, de történelmi ereklye lévén, pótolhatatlan. (MTI) Engelhardt mama monológja Nemsokára hetvenéves leszek. Idestova húsz éve ülök a bódéban és nézem az embereket, nézem a világot a kis ablakon át, mely alig nagyobb egy újságoldal- nál. Hosszú idő, ha jól meggondolom. Néha megáll valaki, lehajol és fejét ingatva kérdezi: — „Még mindig' nincs nyugdíjban, Engelhardt mama? Férje meghalt, a lánya férjhez merit. Igazán nincs rászorulva, hogy reumát szerezzen magának ebben a bódéban.” Ilyenkor mindig nevetek. Nyugdíj? Nem nekem való. Szívesebben vagyok itt, közel az emberekhez. És aztán sókat várok még az élettől is. Szükség van rám, úgy érzem. Tudnia kell, hogy maszek vagyok. Meg régi párttag. Sokszor kérdezik tőlem: hogy egyeztethető össze a kettő? Ilyenkor jóízűt nevetek: „Mit akartok, én amolyan átmeneti jelenség vagyok.” Na és csak nem lesz kapitalista vállalkozás az én kis újsá- gosbódémlból? Napilapok, képeslapok, kalandos történetek az ifjúság részére (semmi ártalmas dolog, mindig az igazság győz, ahogy dukál) és egy pár léggömb meg más játék a gyerekeknek.. Igazán nem szólhatok. Meg vagyok elégedve a forgalommal. És szívesen keresek egy kis pénzt. Aki az élet közepén áll, annak igényei is vannak ugyebár az élettel szemben, és a nyugdíj... legyünk őszinték.- na igen, hiszen emeltük már, de lehetne több is. Nálam az emberek őszintén beszélnek, úgy. ahogyan gondolkodnak. Nálam nagyobb rumli van, mint némely állami kiállítási teremben, ahol háztartási gépeket mutatnak be és mai költők tartanak előadást, ami persze szintén szükséges. Az én bódémnál sokrétű politizálás folyik. Mindenre tudnom kell válaszolni. Vegyük például a nyugdíj kérdést. Én vagyok a nyílt fórum. „Nagyapó”, mondom, „ha a takarót erővel a feje fölé húzza, kilátszik a lába. Ez így van, de ez komplikált kérdés, pénzpolitika és mezőgazdaság.” Aztán a Neues Deutsehlandot ajánlom neló_, okosodjon. Vagy vegyünk például egy hölgyet (én mindenkivel elbeszélgetek), előkelő öltözködés, értelmiségi neje, nevet nem említek. Azt mondja: „Hetekkel ezelőtt eltört egy csempe a fürdőszobámban. Nem lehet iparost kapni. De a piac melletti templomot felújítják tetőtől talpig, tengersok pénzbe kerülhet, nem beszélve az építőanyagról és a kézművesekről, amelyekre mi nem tudunk szert tenni, mert ott tornásznak az állványokon, egyenesen tucatszam- ra.” Máris kéznél vagyok a Neue Zeit-el és azt mondom: „Nézze, asszonyom, a keresztények is építik a szocializmust nálunk. És ami az egyiknek a sportcsarnok, az a másiknak a piac melletti dóm.” Általában a Neue Zeit-et az értelmiség részesíti előnyben. Ügy gondolom, az autóbörze miatt a négyes oldalon. Ez a szép az én foglalkozásomban: betekintés t nyerek az emberi lélek mélységei, be. Majdnem húsz éve iilök itt, közvetlen az út mellett és nézem az embereket, nézem a világot a kis ablakon át, mely alig nagyobb egy újságoldalnál. Hány fiatal asszonyt ismerek még a háború végéről! A szoknyájuk fölött lötyögős férfizakót hordtak, s turbánt a fejükön; a szemükben éhség. A gyerekkocsit bódém mellé tolták. „Vigyázna egy órácskát a kicsire, Engelhardt mama, a hentesnél hurkát osztanak, talán kapok én is.” Ma bundában libeg végig az utcán, én meg morfondírozok: ismerlek én téged, már nem vagy olyan karcsú, nem is olyan fiatal... Visz- szafordul, odajön a bódéhoz és kéri a legújabb divatlapot, mert abban mindenről írnak, néha néhány tippet is adnak az elhízás vagy a ráncosodás ellen. Nekem már nem kell tipp, nemsokára hetvenéves leszek. A gömbölyűség tekintélyt jelent, úgy találom. És az olyan arc, mely ért a nevetéshez, ráncosán is szép. Az a kisgyerek, akit rám bíztak és ott cuppogtatta cucliját bódém mellett, most gyerekkocsit tolva igyekszik át az úton. „Egy csörgőt, Engelhardt mama, és ha egy pillanatra vigyázna a kicsire, míg átszaladok a szomszédos könyvesboltba, megérkezett a háromkötetes Faulkner.” Hogy változnak az idők! Menynyi könyvet vesznek. Meg újságot ... Látja, főleg ezért van itt szükség rám. Nem, dehogy, nem megyek én nyugdíjba, annál szívesebben vagyok itt, az út mellett, közel az emberekhez.
