Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

X 1965, december 1. 5 Surd* Könyvek, lemezek Az Országos Széchenyi Könyv­tár több miliio kötetet, irodalmi dokumentumot tartalmazó állo­mányában filmmásolatokon is megörökítik a legértékesebb (mu­zeális értékű emlékeket. A mik­Iszonyú... ... porlepte mozifilm lehet az Iszony (Németh László regényé­ből dramatizált darab), melyet a békéscsabai Szabadság mozi hirdet a plakátján. A szerző bi­zonyára tiltakozna ezért a meg­állapításért. nemkülönben a film operatőrei, rendezője és szereplői. Hiszen az Iszonyt most mutatták be, a film érté­kelése körüli vitáktól hangos a sajtó. Honnan vesszük hát a szóban forgó port, ami belepte volna? Ez kizárólag hiszékenysé­günkből. az írott betű iránti tiszteletünkből fakad. A mozi homlokzatán (arkálló plakáton ugyanis ez a felirat szerepel: „16 éven felüli!” A film tehát több mint 16 évet élt meg a propagáló felirat értelmében. (Más kérdés, ami­kor 16 éven felülieknek enge­délyezik egy-egy film megtekin­tését.) Persze lehetséges, hogy csak a plakátrajzoló spórolt a betűkkel és az „eknek” szólagot vagy a „számára" szócskát ta­karította meg. Mindenesetre a film főszereplője. Drahota And­rea joggal megsértődhet, hiszen a 16 év előtt készült filmben érett fiatalasszonyként látjuk őt a vásznon, márpedig az ifjú mű­vésznő nem is olyan sok évvel múlt 16. — aj — rofilmtár laboratóriumában éven­te mintegy 800 000 filmkocka ké­szül, amelyek külön katalogizálva állnak az olvasók rendelkezésére. A könyvtárban igen jelentős az a gyűjtemény is, aanelyet csere út­ján külföldi könyvtáraktól sze­reztek be. Ezeken a filmeken az idegenben őrzött magyar vonat­kozású vagy más szempontból fontos irodalmi műveket is meg­ismerhetik az érdeklődők. így több külföldön levő Corvina, nagy értékű ritkaság a magyar kutatók számára is rendelkezés re áll. A mikrofilmtár gyűjteményé­nek harmadik csoportjában a ma­gángyűjteményekben vagy vidéki könyvtárakban őrzött ritkaságok másolatai is megtalálhatók. Colorvo'c , lemezekből kará­csonyra, szilveszterre ismét új so­rozatot hozott forgalomba a Kép­zőművészeti Kiadó1. A kicsinyek jól ismert énekei közül felvétel készült a ..Hópille száll...”, az „Oh Tannenbaum..A meg az „Egyszer volt egy kemence...” kezdetű rig­musokból. A dzsesszkedvelők bővein válo­gathatnak a „postázható” zenében, ízelítőül néhány szám címe: „Pro­tonok tánca”, ..Do wah”, „Bucket seast”, „Habibi twist”. Rock n' roll everybody — a Bergend!-, az Illés- és a Metró-együttes előadá­sában. A divatos slágerekből a Kicsit szomorkás és a Dal az Ei- zsébet-hídról címűt írták át colorvoxra. Végül az irodalom- barátok is gyarapíthatják color- vox - gy űj leményükét, ezúttal Fe- tőfi Csokonai című versével, ame­lyet — a debreceni nagy templom látképével díszített lapon — Básti Lajos tolmácsolásában hallhatunk. előtt szállt ki a Wartburgból. Ki­csit elállt a lélegzete, ahogy a meleg, dús párájú csarnokba be­ért. A rengeteg víz különös vissz­hangot vert, s a fürdőruhában mozgó alakok valószerűtlennek tűntek a fénycsövek tompa vilá­gában. A meleg medencében szégyell- nivalóan fehér bőrrel, szétíolyó idomú hölgyek kuporogtak vagy asztmás kinézetű öreguraik me­lengették horpadt pocakjukat. Divatjamúlt fürdőruhákat visel­tek és aggodalmas pillantásokat vetettek líéhány hancúrozó kis­gyermekre, akik tiszteletlenül fröcskölték a vizet. A nagyme­dence sarkán egy izgalmas fürdő­ruha-kompozícióba vetkőzött ifjú hölgyet fényképeztek nyugtalanul hadonászó, hangoskodó fotóripor­terek. A leányzó irigylésre méltó türelemmel domborította magát ój meg új pózokba, ahogy kí­vánták. Bikiniben hercegnő, felöl­tözve talán jelentéktelen iskolás lány. Jó felépítésű, izmos fiatal­emberek csoportja bámulta a je­lenetet. Hrabovszki végigpillantott sa­ját magán. Sötétkék vászonfecs­ke volt rajta fehér csíkkal. Dom­borodó hasa kitüremlett a zsinór szorításából. Most vette észre, hogy a bőre olyan színű, mint a liptói túró. Nem érezte jól magát a Várfürdőben. Talán nem is maradt volna ott tovább, de semmi kedve nem volt hazamenni. Meg itt-tartotta a lány. Nem akit; fényképeztek, egy másik;. A medence langyos vizébe mártogatta a lábait. Világos, nagy széniéi voltak és valami pimasz kis csodálkozás bujkált bennük, mintha éppen azt mondanak: jé, tényleg? No, de ilyet! Nyitva is felejtette hozzá az aj­kait egy egész picit. Aranjmsbar- na volt a bőre és sima, mint a márvány. Hrabovszki játszado­zott a gondolattal, milyen érzés lenne beleharapni. Aztán kissé el­kedvetlenedett. Esziélbe jutott, hogy a felső fogsora protézis. A lány úgy nézett keresztül raj­ta, mintha levegő lenne, de azért számon tartotta. Na, ez az öreg baspók-fej, itt a törülközőn, még csak ez hiányzott. Mindjárt kiol­vad belőle a zsír és viheti a frot­tírját a Patyolatba. Mi a csodát bámul? Benyúlt a táskájába és mérge­sen előkotort egy cigit. fsak gyu­fát nem talált. — Bocsánat, megengedi? —• Koszi... . Az átkozott öngyújtó azonban megint csütörtököt mondott — Kis üzemzavar, kérem, a szépségétől sápadt el a lángja. A lány ránézett csodálkozó te­kintetével és megvonta picit a vállát. Sajnálom. Ha ilyen her- vadtan pislákolna a büzem, nem kínálgatnám. — Semmi gáz. Itt a feimentő- sereg. Magabiztos hang reccsen Hra- bovsZki háta mögött, s' máris lob­bant egy marokban a gyufa. Visz- szautasíthatatlan gesztussal fel- pattintották egy tárca fedelét: — Parancsoljon! Hrabovszíki kihúzta a Tervet, aztán idegesen megbillent a szá­jában a cigaretta. Jónás Pál állt előtte. — Micsoda meglepetés. Fürdő- ruciban a főnök! A fiú lehajolt a gyufával, a vál­lán, karján kisportolt izmok kö­tegel vibrálták. A tekintetében nyoma sem volt a délelőtti inci­Vetélkedők, pályázatok—Készülődés a III. EDÜ-re — Nyilatkozik a KISZ megyei bizottságának titkára — 1966. március 14-én kezdődnek a megyei bemutatók — i Most már hagyomány, hogy (kétévenként az Ékkel Diákünne- jpek eseménysorozatában nemcsak 'megyénk, hanem a környező me- | gyék középiskolás korú1 fiatalsága is összeméri tudását, tehetségét különböző művészeti ágakban. A gyulai Erkel Diákünnepek ezzel bevonult az országos hírű és szín­vonalú ifjúsági megmozdulások sorába, Gyulán arany-, ezüst­vagy bronzérmet nyerni nem ke­veset jelent. A diákünnepek kö­zötti szünetben, is kell azonban lehetőség arra, hogy ifjúságunk vetélkedjen, a választott művé­szeti ágakban tovább fejlődjön és folyamatosan felkészüljön — a következő, ezúttal a III. EDÜ-re, melyet 1967-ben rendeznek meg. Ezt a lehetőséget kívánja meg­teremteni az a felhívás, verseny- kiírás, melyet a KISZ megyei bi­zottsága és a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya közösen hir­detett meg. A felhívásnak máris számos visszhangja van, a fiata­lok örömmel fogadták. Petrovszki Istvántól, a KISZ megyei bizott­ságának titkárától, az Erkel Di­ákünnepek operatív bizottságának elnökétől kértünk interjút lapunk számára arról, hogy a most meg­hirdetett vetélkedő milyen célt tűz ki,/ és milyen lehetőséget biztosít a fiatalok számára. — Az 1965. évi megyei kulturá­lis szín vonal verse nyék és az ezt követő Erkel Diákünnepek bebi­zonyították, hogy a kulturális ne­velő munka egy részét képező ön­tevékeny művészeti mozgalomban részt vevő tanulók a pedagógusok irányításával rendszeres munkát végeztek és jó eredményeket ér­demnek. Hrabovszki összehason­lította ezt a nyúlánk, jó kiállású fickót az íróasztal előtt szorongó sráccal. Mintha nem is ugyanaz lenne. Fesztelenül nevetgéli: — Tessék csak bemutatkozni. A menyasszonyom. A górom. Hogyhogy maga itt? — Öő... — csúsztatok. — Tessék? — Mondom, örvendek a sze­rencsének. Egyébként ma csúsz­tatok, azért jöttem el korábban. Zavartan indult meg a társalgás. Pál letelepedett a lány mellé. Az hozzábújt és alulról felfelé fordít­va a fejét, csodálkozó szemei­vel bámult rá. Néha kicsit hozzá- iörleszkedett vagy ráleheit egy puszit. A fiú nyugodt önérzettel tűrte. Tulajdonképpen szépek voltak mind a ketten. S amin Hrabovsz- ki felettébb csodálkozott — értei, mesék is. Hogyan jutott eszébe ilyen jófejű gyereknek az a mar- háskodás a targoncákkal? Hrabovszki kezdte felesleges, nek érezni magát. Vajon csak fürdőruhára vetkőzve változnak meg ennyire a társadalmi kapcso­latok erővonalai? Melyik szigo­rúbb választóvonal, a társadalmi rétegződés vagy a nemzedékek közti különbségek határai? Me­lyik nagyobb hatalom, a puszta fiatalság vagy a jól megalapozott, „beérkezettség”? Ki tudja? Felajánlotta, hogy hazaviszi őket a kocsiján. Tetszett a gyere­keknek a kényelmes utazás. — A fenét! Ein sem gondoltam volna még délelőtt, hogy a Jónás kölyök sofőrje leszek... A fiatalok hátul csókolództak. Jó nagy kerülővel hajtort, hogy minél később érjenek a lányék lakása elé. tek el — mondotta. — Annak el­lenére, hogy a felkészülés idősza­kában sok akadály nehezítette a munkát, a különböző produkciók műveszi színvonala a korábbi évekhez viszonyítva minden ed­diginél magasabb volt. Különösen a szavalok, a hangszeres szólisták és az énekkarok fejlődtek. Az iro­dalmi színpadok számának növe­kedése jelenteit örömöt, előadása­ik esztétikai értéke még megle­hetősen hullámzó. A Békés megyei fiatalok sok és szép sikert értek el, az EDÜ 74 aranyérméből 26-ot, 101 ezüstérméből 2'5-öt és 107 bronzérméből 24-et nyertek el. A továbbiakban Petrovszki elv- társ elmondotta, hogy az 1965/66-os évben a következő, III. Erkel Di­ákünnepekre való felkészüléssel egyidőben a középiskolások, tech­nikumisták, szakközépiskolások és ipari tanulók fontos feladata lesz az ismeretterjesztő munka javítá­sa, az irodalmi rendezvények szá­mának növelése, a könyvtárak és a KISZ-a]apszervezetek kapcsola­tának gyümölcsöző bővítése. — Az 1966-os év vetélkedői 12 ágazatra oszlanak — folytatta. — Ezek: vers- és prózamondás, iro­dalmi színpad, énekkar, kamarakó­rus. zenekar, hangszeres szólisták,, énekesek, társastánc, szellemi ve­télkedő, tánczenkar, néptánc, va­lamint kiemelt műfajként klub­műsorok összeállításával és bemu­tatásával is versenyezni lehet. A klubműsorban maximum húsz fi­atal vehet részt. A döntőket az aiapezervezeti iskolai bemutatók előzik meg, melyeket — javasol­juk — a szülők, vendégek, a köz­ség vagy város lakói előtt helyes megrendezni. Nyomatékosan java­soljuk, hogy az iskolai alapszerve­zetek rendezzenek találkozókat, csereműsorokat más iskolák, ter­melőszövetkezetek, üzemek fiatal­jaival. A találkozók alkalmával mutassák be műsoraikat, ugyan­akkor jó, ha a találkozók prog­ramját sportműsorral és különbö­ző kiállítások rendezésével is ki­bővítik. A kollégiumi csoportok hasonló keretek között és szabá­lyok szerint rendezik meg vetél­kedőiket, majd a legjobbak me­gyei döntőn találkoznak egymás­sal. Ezek november 21-én a vers­es prózamondók orosházi találko­zójával már meg is kezdődtek. Vidéken vendégszerepei a csabai városi szimfonikus zenekar Megyénkben egyre több úgy­nevezett ifjú zenebarátok köre alakul. Célja, hogy minél több fiatal Ismerje meg a komoly zenét. A sok szép síkéit aratott Békéscsabai Városi Szimfonikus Zenekar is ilyen céllal szerepel egyre gyakrabban vidéken. November 30-án Gyulára láto­gat el, ahol délután 3 órai kez­dettel az Erkel Ferenc Művelő­dési Otthonban ad hangver­senyt. Dec. 3-án Csorváson a kultúrházban lépnek fel a csa­bai szimfonikusok, szintén dél­után 3 órai kezdettel. A hangversenyek megkezdése s egy-egy műsorszám előtt élő­szóban ismertetést kapnak az ifjú hallgatók, hogy a műveket minél jobban megértsék, minél jobban élvezhessék. . A tizenkét ágazatra osztott ve­télkedő megyei bemutatóiról a következőket mondotta: — A megyei bemutatókat az ez évi színvonalversenyekhez hason­lóan szakma! tanácskozással, vitá­vá! bővítjük ki. A gyakorlat bi­zonyította, hogy a tanácskozásöt. viták sokat adnak a szólisták és csoportok fejlődéséhez, fontos azonban, hogy az értékelések szak­mailag a legmesszebbmenőkig megalapozottak legyenek, hogy a szólisták, csoportok a bírálatból minél többet meríthessenek saját hasznukra. Az első megyei bemu­tatót a társastáncosok számára rendezzük meg 1966. március 14- én Békéscsabán, a híd- és vízmű- építési technikumban, a vers- és prózamondókét szintén Békéscsa­bán a közgazdasági technikum­ban, március 20-án. Április 10-én Orosházán a gimnáziumban a ze­nekarok, a hangszeres szólisták és az énekesek találkoznak és döntik el a helyezéseket; a sorban a kö­vetkező az énekkarok és ka marakó rusok vetélkedője lesz április 10- ép Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban.’A gyulai Erkel Gimnázium fogadja majd a tánc­zenekarokat és rendezi meg az együttesek megyei vetélkedője április 16-án, 17-én pedig a gyo­mai gimnáziumban az irodaim- színpadok találkoznak. A néptá”- cosok megyei bemutatója lesz t ' utolsó, május 7-én, a gyulai ro­mán gimnáziumban. A korábbi évektől eltérően 1966-ra pályázatot is hirdetnek. — Ezt is az Erkel Diákünnepek­re való készülődés jegyében lesz- szük — mondotta Petrovszki elv­társ. — A fiatalok irodalmi, tör lé­nél mi, helytörténeti, mesterséf- rajzi, néprajzi, festészeti, szobrá­szati, iparművészeti, fotó és ama­tőrfilm, kézimunka és mesterre­mek feloszlásban pályázhatna1, önálló, részben pedig kollektív al­kotásaikkal. A pályázat határide­je: 1966. április 1. E pályázat ér­dekessége — zárta az interjút a KISZ megyei bizottságának titká­ra —, hogy a zsűrik javaslatai alapján a legjobb pályaművek to­vábbíthatók lesznek az 1967. év! III. Erkel Diákünnepek hasonló pályázataira is. S. E. Jól sikerült könyvterjesztő naj* Eleken Az elmúlt vasárnap Eleken a told mű vessző vetkezet aktívái es tíz gimnazista kosarat akasztok a karjára tele könyvekkel, s elin­dultak házról házra árusítani ó legfrissebb termékeket. A járás valamennyi községében ennek szentelték a vasárnapot a földművesszövetkezetiek és a diá­kok egy jó része, s a pálmát Elek vitte el. Egyetlen délelőtt 2500 fo­rint értékű könyvet adtak eV Főleg az ifjúsági és Bzépirodain: • könyvek voltak kelendők, de nt. nagyobb lett volna a siker, “ha a könyvesboltoktól több műszaki é. mezőgazdasági könyvet kapnak mert azt nagyon keresték az elekieik. A jól sikerült, eredménye- könyvárusi Lásnak ezt a form«..':: a jövőben is alkalmazzák az eleki fiatalok, mint mondták: érdekei, izgalmas és szép munka, nemes;. - kereskedés, de saját magukat i- arra készteti, hogy foglalkozzanak a könyvekkel, hogy tudjanak —- ajánlani! (á)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom