Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

1965. december L 6 Szombat CSALaXD-OTTHON Játszik a gyerek Irgalmatlan felfordulás foga­dott. A székek a szoba közepén, az égyterítő madzagra húzva a két ajtó között, babák, kosarak, laskák szerteszét — Gyerekek! Mit csináltok? — rémültem meg, hiszen mikor le­szaladtam a városba, olyan ren­det hagytam, hogy bárki megiri­gyelhette volna a dolgozó asszo­nyok közül. Hiába! Mind a két csemete otthon, iskola nincs, szü­net van. — Anyűúűú! — kiáltott nagyot a kisebbik, a tízéves fiam. — Ne lépj be a vonatba, mert elgázol! Utazunk, itt van a rádió gyer­mekkórusa, nem látod? Most Évi próbál velük itt a vonaton! Mit volt, mit tennem, visszavo­nultam, ha egyszer a kórus uta­zik, akikor ott nekem semmi ke­resnivalóm. Egész délelőtt eljátszottak. Sem szóváltás nem volt köztük, sem hangos szó, csupán hol vonat- füttyöt, hol édesen csengő gyer­mekihangot hallottam — nyilván a „kórus” próbált. Egy másik eset. A nagymamánál voltak a gye­rekek. Mikor beléptem, hangos sírás, rívás, nyafogás és panaszko­dás, egyszerre beszéltek mind a ketten, végül a nagymamától tud­tam meg, hogy mi a baj: kozás és nem is éppen nevelő ha­tású — hajdani Tolnai Világlap­járól bámult rám a trónörökös meg az akkori Pest „nagyjainak” képe. Két nagyon kirívó példa arra, hogy igazoljuk: a gyermeknek játszania kell! Kell, mert ez a tevékenység nemcsak lefoglalja, nemcsak fantáziáját működteti, hanem számára munkát jelent. Nem rosszindulatból farigcsálja teli a konyhát, ha kardot akar gyártani, nem tudatos „szemete­lése vágyból” lesz teli cérna- és rongydarabokkal a rekamié, ha a kislány babaruhát varrogat. Mindez hozzátartozik a gyermek életéhez, szüksége van rá, s a fel­nőttek türelme, irányítása szüksé­ges áhhoz, hogy ebből a játékból olyan játék legyen, amelyik ha­tással van a gyermek egész lényé­re. Az alkotás nemcsak felnőtt öröm, az alkotás a gyermek örö­me is. Két dologra kell inkább ügyelni a szülőknek. Egyik, hogy a gyer­mek ne hagyja szanaszét maga után a holmikat, ne csapjon sze­szélyesen egyik játékból a má­sikba, hanem ha befejezte pél­dául a varrogatást, akkor mindent rakjon a helyére, tartozzon a munkájához — a játékához — az is, hogy rendre szokjon. Még ebhez csak annyit: vajon főzéskor nem csinál „rendetlenséget” a há­ziasszony...? rendkívül fontok a gyereknek ta­nulmányai során is. Hány olyan dolgozatot ír még meg iskolai élete folyamán, ahol nemcsak a ! tárgyi tudás, de az élénk fantázia is szükséges a jó alkotásihoz?! A gyermek olvas. Jár-kel a világ­ban, utazik, benyomások érik, azt a maga sajátos módján, játékban összegezi. Segítségre és nem szi­dásra van szüksége. Természetes, hogy a játékok egy nagy része „rendetlenséggel” jár, de ahol a gyerek fantáziája megmozgatja a tárgyakat, amelyik házban teret engednek a játékának, ott a ta­nulással sem lesz különösebb baj, hiszen lassan érik, tudatosodik benne a munka fogalma, amihez alapvetően hozzátartozik a — já­ték. Ádám Éva Terhes anyák védelme kanyard ellen Ausztráliában olyan vakcinát dolgoztak ki, amellyel meg lehet j óvni a terhes asszonyokat a ka- ( nyárétól, amely ilyen állapotban j veszedelmessé válhat. Az oltó- ■ anyagot egyelőre nem hozzák for- | galömba, még egy-másfél évig | kísérleteznek vele. Az Állami Áruház legutóbbi bemutatóján láttuk / ... ezeket az ízléses berendezési darabokat, amelyek a modern lakásból nem hiányozhatnak. A lámpa előnye, hogy nemcsak han­gulatossá teszi a sarkot, a szobát, de — fényt is ad. Fotó: Kocziszky — Én még két ilyen gyereket nem láttam! Ki hallott már olyat, hogy a lakásban boltost játszani?! A drága vitrint kirakták, behord- iák az edényeket, az összes fűszert bent találtam meg, ezeket egy percre sem szabad magukra hagy­ni! — És mit csináltatok egész dél­után? — kérdeztem, mert láttam, hogy rend van, nyilván a nagy­mama kiparamcsolta a boltot a szobából. __T> kellett ülni és ezt a nagy k önyvet nézegetni. Hát nem valami kellemes szóra­oooooooooooooooooooooooo Mihail Kugyinov: A kopogás Tegnap valaki bekopogtatott, halkan kopogott, így ni: kop-kop-kop! Azt mondtam hát, hogy szabad jöjjön, nyomja csak. Kicsit tolni keli. S íme így felel: „Van rám ideje-. Mivel senki se nem hívott ide. Bocsánat, ha zavarok, kicsi sündisznó vagyok. Tüskék állnak ki belőlem, nem kár tán, hogy idejöttem. S bár csak állatka vagyok, ajtón soha be nem rontok, mindig kopogok”. S elgondoltam: milyen kár, hogy nem mindenki így jár, mint az én sünmalacom. Így van ez bizony. Saokolay Károly fordítása A másik dolog, ami nagyon lé­nyeges a gyermek jellemformálá­sa, pályaválasztása, önbizalma, alkotókészsége és önállóságra ne­velése szempontjából — hogy munkáját értékelje a felnőtt. Hi­szen, ha készen a kard, a jól, rósz- szül megvarrt babaruha — hogy a példáknál maradjunk —, azt a kis­fiú, kislány úgyis a felnőtthöz viszi, s várja, hogy értékeljék. Ilyenkor a szülő vagy megdicséri, vagy okos szóval, egy mozdulattal kijavítja a rosszat, de minden­képpen elismeri, hogy a gyerek csinált valamit. S ha éppen „vonaton utazik a gyermekkórus”, akkor is legyen pár szava a játékhoz, mert a fan­tázia, a jól működő elképzelés {Jtjerekek ! (^pigijeletn ! A múlt heti rejtvényt nagyon kevesen fejtették meg helyesen, így csak két könyvet tudtunk ki­sorsolni. Megérdemelten kapja a jutalmat: Brhlik Eszter, Mezöme- gyer, I. kér., 31. és Asztalos Ist­ván, Battonya, Néphadsereg u. 81. szám ailatt lakó két pajtás. Következő rejtvényünk sem lesz könnyű, de nézzetek utána, mert ti is tanultok vele: Hogyan került számrendszerünkbe a nulla ? A megfejtéseket küldjétek be — ezentúl szelvény nélkül, hogy ne zavarjuk össze a felnőttekével — december 8-ig a Népújság szer­kesztőségébe, Békéscsaba, Szabad­ság tér 17., III. emelet. Legjobb, ha nyílt lapon írjátok a megfej­tést, s a cím alá csak ennyit: Gyermekreg tvény. Testtartási rendellenesség gyermekeknél Egészségtelen fejlődési folya­mat eredményeként nemcsak a szervezet tartóberendezéseiben: a csontokban, inakban, izmokban és ízületekben jelentkezhetnek ká­rosodások. A rossz testtartás, s a- miatt a belső szervek elhelyez­kedése és összenyomódása az egész szervezetet károsíthatja. Az ember testtartása az élő vi­lág fejlődésének meghatározott szakaszán alakult ki, és lényegé­ben a Föld gravitációs vonzásá­val ellenkező irányú. Függ a cson­tok állapotától, az izmok feszü­lésétől, de ezeken túlmenően az egyén életkorától, alkatától, erő­készletétől és lelkiállapotától is. A jó testtartásra az jellemző, hogy a fej és a törzs egyenesen áll, a vállak és lapockák egyfor­ma magasak, a lapockák hozzási­mulnak a gerincoszlophoz, a mell­kas valamelyest kifeszül, a has viszont nem öblösodik élőre. Az egész testtartásra jellemző, hogy minden kényszeredettségtől men­tes. Mindez természetesen csak a felnőtt emberre érvényes, a gyer­mekek testtartása egészen más, és hosszú fejlődés eredményeként éri el a fent említett testtartási jellemzőket. A fejlődésbe azon­ban — főként gyermek- és ser­dülőkorban — hibák csúszhatnak, és ezeknek egy életre szóló kö­vetkezményei lehetnek. Ilyen szempontból különösen három kritikus időszak alatt kell ügyel­nünk gyermekeink testi fejlődé­sére. Az első veszélyes időszak a tá­masztószövetek szempontjából a csecsemőkor negyedik hónapjában kezdődik és az ülési, illetve állá­si perióduson túl terjed. Ilyenkor az állás és járás megtanulásával alakul ki a gerincoszlop jellegze­tes görbülete. Ha a csecsemőt tiíl korán ültetik vagy állandóan ka­ron hordják, a viszonylag még puha gerincoszlop a korai igény- bevétel folytán elgörbülhet. Soha jóvá nem tehető kár származhat abból is, ha a csecsemőket az ágyban vagy gyermekkocsiban puha, tollas derékaljra, vagy fej- párnára fektetik, mert ilyenkor a gerincoszlop hátragörbülhet. A következő kritikus időszak öt­től hétéves korig terjed. Ekkor változik át a kisgyermek gömbö­lyű, puha és télt alakja az isko­lás gyermek vékonyabb, nyúlán­kabb alakjára. E változás követ­keztében a gyermek szervezete mindenféle környezeti befolyásra érzékennyé válik. A hosszas ülő­helyzet a tér- és könyökízület be­hajtása miatt gátolja a test jó vérellátását is. Érthető tehát, ha így a gyermekek könnyen elfá­radnak és pihenő testtartásba süllyednek. Fokozódik ilyenkor a gerincoszlop görbülete, a mellkas elöl belapul, a vállak előre és le­felé lógnak, a has előre kiöblösö- dik. Tíz és tizenhat év között a gyer­mek és az ifjú támszöveteit szin­tén veszély fenyegeti. Ilyenkor meggyorsul a növekedés, és ez az egész szervezetet az érési fo­lyamatra állítja be. A korral együtt járó fokozottabb érzékeny­ség hátrányos lehet a támasztó­szövetekre. Éppen ezért a jó iskolai búto­rok, megvilágítás mellett fontos védelem a rossz testtartás ellen az iskolai testnevelési oktatás, vagy a tanítás utáni testmozgás. Ez erősíti az izmokat, inakat anélkül, hogy egyoldalúan terhel­né meg a szervezetet. Ha pedig a hiba mát fellépett, de nem hatal­masodott el, még mindig van se­gítség. Megfelelő sportágak kije­lölésével (úszás, könnyűatlétika) vagy gyógytornával még kijavít­ható a kezdeti hiba, de ehhez már természetesen ortopédorvos ta­nácsára van szükség. H. J. Gerincferdüléses gyermekek gyógytornája. (MTI fotó — Zinnor Erzsébet felvétele) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom