Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

A965* december 1. 3 Szerda A tavalyinál jobb a gépjavítás előkészülete Tartalékban felújított motorrészek — Tovább növekedett a műanyag szerepe a mezőgazdasági gépek javításában — Új edzőkemence Mozaik a Szarvasi Gépjavító Állomás életéből sági ülésén határozatot hoztak a lánctalpas traktorok két műsza­kos üzemeltetésére. Az Sz—100-as traktorokkal vetőágyat készítenek a búzavetési tervfeladat teljesíté­sére. A gépállomást arra kötelez­ték, hogy a nagyobb teljesítmé­nyű lánctalpas traktorait állítsa két műszakra, ugyanakkor gon­doskodjon meleg ruháról, a ter­melőszövetkezetekkel egyetértés­ben pedig meleg ételről és italról. A gépjavító állomás az operatív bizottság határozatát megvalósí­totta. A termelőszövetkezeti ve­zetőkkel a meleg étel és ital ellá­tás ügyében eredményes tárgya­lást folytattak. A szövetkezeti mozgalom lelkes és fejlődést szorgalmazó hívei jó ideje emlegetik már, hogy a köz­gyűlés a szövetkezet parlamentje, legfőbb fóruma, amelyen a tagság dönt a szövetkezet életét érintő összes fontos kérdésről. Senki nem vitatja, — legalábbis szavak­ban — hogy ez így igaz, s így he­lyes. A gyakorlatban, a valóság­ban azonban mégis sokszor for­málisak a közgyűlések. Nem rit­ka eset, hogy a közgyűlés határo­zatképtelen. Az is megtörténik, hogy az ott elhangzott beszámo­lókhoz senki nem szól hozzá. A szavazás tessék-lássék módon zaj­lik le. S lehetne még említeni más olyan jelenséget is, amely ar­ra vall, hogy jó pár szövetkezet­ben nem tölti be hivatását a köz­gyűlés. Ilyen helyeken a szövet­Ölvenliároinmillió Útépítések Az idei évben mintegy 37 mil­lió forintot irányoztak elő Békés­csabán a Kulich Gyula Lakótelep építésére. Ezzel szemben 53 millió 133 ezer forint értékben teljesítik a lakásépítési programot az év vé­géig. Ebből az összegből összesen 334 lakás készül, melyeknek épí­tését december végére teljesen befejezik. Ugyancsak ezen a terü­113 vagon szaloncukor Az élelmiszerüzletekben meg­kezdődött a felkészülés az év végi ünnepekre. Megyénkben több mint 75 mázsa mikulásfigura és egyéb csokoládéféleség érkezett. A 113 vagon szaloncukor is már a pultokra kenilt és a karácsonyi ünnepekre, mint arról hírt kap­tunk, a fenyőfát is biztosítják. Lesz tehát karácsonyfa és kerül rá cukor is. — lakásépítésre terven felül létén készült e] az idén az 50 férő­helyes óvoda és a lakosság ellá­tását szolgáló úgynevezett szupe- rett áruház. A vásártéri lakótelep hálózatának nagy része elké­szült ugyan, hátra van még azon­ban a sporttelepi részen a járda- hálózat és az útalapozás, vala­mint a jövő évben telepítik csak a növényeket a parkosítandó ré­szekre. A KISZ-tábor bekötő útja a tervek szerint elkészült, s a múlt hónapban átadták rendeltetésé­nek. Érdemes azonban megemlí­teni, hogy a KJSZ-táborbeli szál­lodaépület megközelítési útjának — 300 méter hosszú — építése ter­ven felül elkészült létesítmény. Ugyancsak az előzetes beruházási terveken kívül jelentkező szük­séglet volt a Léncsési út KlSZ-tá- bor melletti szakaszának része. Az alapozás már elkészült, az aszfalt- burkolat van még hátra. A Tábor utca kiépítése szintén terven felüli feladatként,, a községfejlesztési alap terhére készült el az építő­ipari vállalat kivitelezésében. SZÖVETKEZETI í f SZÖVETKEZETI VEZETES fflji W 1 0 \ IZÉJÜK-Ebben a hónapba« 10 lánctalpas i raktári javítanak meg a Szarvasi Gépjavító Állomás dolgozói. A múlt héten pénteken a második DT-traktor gördült le a javító­szalagról. A téli gépjavítást ezen a gépállomáson késve kezdték, de a november: havi tervet mégis teljesítik, alaposan előkészültek. A traktorok főbb darabjait felújí­tották, tartalékot képeztek, így az összeszerelés folyamatosságát biz­tosítják. A múlt héten pénteken — november 26-án — a hatodik traktor került a javítószalagra. A szalag körül 30 szerelő kapott beosztást, • A gépjavító állomás műszaki gárdája úttörő szerepet vállalt a különféle műanyagok alkalmazá­sára a gépjavításnál. Tavaly a DT típusú traktoroknál 2—3 féle mű­anyag alkatrészt építettek be, eb­ben az évben a műanyag alkat­részek számát 12-re növelték, ugyanakkor a különböző típusú alkatrészek kopását műanyaggal töltötték fel. Ezek jól beváltak. A műanyag-felhasználás most már egyre szervezettebb. Ezt szor­galmazza a Földművelésügyi Mi­nisztérium ás. Az FM kérésére Szarvason ebben az évben mű­anyagkísérletet folytatnak. Ösz- szesen 300 különféle alkatrészt töltenek fel műanyagokkal, s pró­bálnak ki tartósság szempontjából. * A műszaki kollektíva a gépal­katrészek felújításához nélkülöz­hetetlen edzőkemencét konst­ruált. A kemencét automatikus hőszabályzóval is ellátták. A pró­baüzem kiválóan sikerült. A fel­újított alkatrészeket 1200—1300 Celsius fokra hevítik, s azután kü­lönböző eljárással hőkezelik. * • • A szarvasi járás legutóbbi mezőgazdasági operatív bizott­évet, a barna hajat és a többi is­mertetőjelet. — Azok már eltemették, ha ugyan az övéké volt — mutatott hajthatatianságot. A komamói rendőrparancsnok hallatán -azon­ban valami átfutott képzeletén. — Tudja mit, Nagy úr. Jelentést teszek a járásnál, majd ott el­döntik, mi a teendő. — Telefo­nált. — Kérem a főhadnagy urat — vigyázzban állt, s beszélt. — No, végre! — hallatszott a fülhallgatóból a szobát betöltő mozdulatlanságba, majd a sok igenis, értettem után helyére akasztotta a telefont. — Hallja-e, Nagy? Maga alig­hanem burokban született. Sze­rencséje van. Értékes madarat terített ki. Ma nem lesz teme­tés, elmehet. Ha szükségünk lesz magára, értesítjük. A koporsós keserű szájízzel for, dúlt ki a laktanyából. Ha a fiú Dvorákéké, akkor a temetésből itt nem lesz semmi. Hazaszállít­ják Komarnóba. S talán még az eddigi munkájáért sem kapja meg fizetését A parókián a kántor mindem fillérjét elnyerte a plébános. — Ne búsuljon, kántor úr, az arany lóhere magának jutó ré­széért három pengőt adok. Igaz, sok azért a vacakért, de tudja meg, nagylelkű vagyok. Játszunk még! _■— Ezzel a kántor elé tolta a pénzt a pakli kártyával együtt. A kántor az utolsó reménység­től reszkető ajakkal ült az erőtől, pénztől duzzadó plébánossal szemben. A szerencse megfordult, lóhere egyharmada minden ztásnál a kántornak vitte a megduplázódott bankot. Már ké­ső délutánra járt, amikor a pap a negyvenedik pengőjét elveszítet­te. — Menjen, öltözzön át, eltemet­jük a fiút Alighogy felállt az asztal­tól, kapunyitás hangzott. Felis­merte a főjegyző lépteit. Eléje si­etett. Ritka, hogy a falu második embere a parókián tegyen láto­gatást — gondolta —, valami kü­lönös történhetett — Plébános úr, az imént utasí­tott a járási főszolgabíró, hogy a Dunából kifogott tetemet meg akarják vizsgálni, így ma délután nem lehet eltemetni. — Akkor várunk, fiam. A hol­tat Isten* nyugosztalja. Másnap hajnalban két idegent hozott a vonat. A férfi magas, erős, a nő törékeny, kisírt szemű asszonyka volt. A főjegyző szemé­lyesen várta őket a vasútállomá­son. Hintóra ülték és a temető­be mentek. A temetőőr visszahaj­totta a fiú arcát eltakaró leplet. A magas férfi kővé meredt, az asszony pedig a fiúhoz lépett, s összeomlott Egyetlen gyermeke volt, s el­vitte a Duna. Ahogyan magához tért, a koporsó fölé hajolt. Anyai szívének, szeret etének forró me­legével csókolta fiát. Később ko­csira ültek és a parókiára mentek. A plébánost a kántor társaságá­ban a sékrestyeaj tóban érték, ép­pen akkor fejezték be a reggeli misét. A kántor szeme a törékeny asszonyra tapadt, majd hozzálé­pett, átölelte. Az asszony átkul­csolta a kántor nyakát. Zokog­tak. A pap meg a főjegyző nem tudta, hogy tulajdonképpen mi történt. Az idegen férfi pedig gondolataiba mélyedve, lehajtott fejjel, szótlanul állt. A kántor te­nyerébe fogta az asszony arcát. — Csak nem az én Imrém?! — kiáltott fel a kínzó szenvedés első pillanatában. Az asszony szemé­ből patakokban ömlött a könny, szólni nem tudott, csak szemével intett. A kántor elérzékenyedett. Ti­zenöt esztendő végigpergett sze­me előtt. Akkor váltak el, s ő a Duna magyarországi partjára köl­tözött, az asszony pedig Komar- nóban maradt, s férjhez ment az ottani rendőrparancsnokhoz. Az. óta most találkoztak először. Könnyes szemmel vigasztalták egymást... Megbékéltek. Dupsi Károly A közgyűlés kezet különböző bizottságai sem tevékenykednek, csak papíron vannak meg — formális, ered­mény nélküli a munkájuk. Nagyon sok szövetkezeti vezető joggal állítja: a közgyűlés sikere főleg az előkészítésen múlik. S a jó előkészítés nem fejeződik be azzal, hogy sokszorosított nyom­tatványon idejéből értesítik a tagságot a tanácskozás napirend­jéről, idejéről és helyéről. Azok­nak van igazuk, akik azt mond­ják, hogy a közgyűlések előkészí­tése az éy első napján kezdődik, s az év utolsó napján fejeződik be. Más szóval: a vezetőség egész esztendőn át szoros kapcsolatot tart a tagsággal. A szövetkezet gazdái tehát év közben is rend­szeresen, s pontosan tudják: mi miért történik. Folyamatosan tá­jékozódnak a szövetkezeti élet minden eseményéről. Az egyes emberek ügyes-bajos dolgait nem akkor intézi el a vezetőség vagy annak illetékes tagja, amikor már sok minden összegyűl, hanem fo­lyamatosan — akkor, amikor a tag jelentkezik gondjával, bajával. Ilyen körülmények között a köz­gyűlésen részt vevő szövetkezeti tagok nem az elnök, a főkönyve­lő vagy a főagronómus beszámo­lójából értesülnek a szövetkezeti élet leglényegesebb kérdéseiről, hanem úgy ülnek le a közgyűlé­sen, mint akik fő vonásaiban is­merik a helyzetet. Ahhoz, hogy az egyes kérdésekhez érdemben hoz­zászólhassanak, ismerniük kell az összefüggéseket. Ezeket pedig csak akkor ismerhetik, ha év köz­ben szinte naponta tájékozódnak az elnöktől, a vezetőségi tagok­tól, brigádvezetőktöl, szakveze­tőktől az eseményekről. S nem­csak a közgyűlésen, hanem más alkalmakkor is kikérik vélemé­nyüket. Egyetérthetünk azokkal, akik azt mondják: egy-egy szövetke­zetben nemcsak azon kell mérni a szövetkezeti demokráciát, hogy esztendőn át rendszeresen meg­tartják-e a közgyűléseket és gon­dosan összegy új tik-e azok anya­gát, határozatait. Megtörténhet, hogy forma szerint minden rend­ben van a közgyűlések körül, mégis súlyos bajok vannak a szö­vetkezeti demokrácia érvényesü­lésében. Ez természetesen nem csökkenti a közgyűlések jelentő­ségét, de az biztos: ha érdektele­nül ülnek be a tagok a közgyűlési terembe, ha azzal a tudattal fog­lalnak helyet, hogy „itt a mi sza­vunk úgysem számít sokat”, ak­kor vajmi kevés értelme van az összejövetelnek. Azon a helyen, ahol így zajlik le a közgyűlés, nem a közvetlen előkészítéssel van­nak bajok, hanem csaknem min­den esetben a szövetkezet belső életével. S ezért többnyire nem a tagságot lehet hibáztatni. Ha a szövetkezeten belül vizsgálódnak, akkor célszerű a vezetést, a veze­tés módszerét szemügyre venni. Az utóbbi esztendőben jelentő­sen nőtt a szövetkezetekben az al­kalmazottak száma. Sok traktoros alkalmazottként dolgozik, s más területeken dolgozó fiatal erők is alkalmazottként vesznek részt a közös gazdaság munkáiban. Ugyanakkor lezajlik egy másik folyamat is. A szövetkezeti tagság életkora nő, mind nagyobb a szö­vetkezetben az idős, munkaképte­len, nyugdíjas, járadékos tagok száma. Az alapszabály szerint a közgyűlésen csak a tagoknak van szavazati joguk. Néha-néha azért is határozatképtelen a közgyűlés, mert az idős, nyugdíjas, járadékos emberek már nem érdeklődnek eléggé a szövetkezeti élet kérdései iránt. Mind az alkalmazottak nö­vekvő aránya, mind pedig a nyug­díjasok és járadékosok gyarapodó száma megkívánja, hogy a köz­gyűlés működésének módját hoz­záigazítsák a kialakult helyzethez. Több helyütt próbálkoztak már azzal, hogy a határ'ozatképesség megítélésénél nem a teljes taglét­számot, hanem a munkaképes ta­gok számát veszik figyelembe. Ha nem is lehet ebből általános gya­korlatot kialakítani, néhány he­lyen — ahol különösen nagy a munkaképtelen tagok aránya — érdemes is, s helyesnek is látszik csak a dolgozó tagokkal számolni. Ami pedig az alkalmazottakat illeti: a jó az lenne, ha az alkal­mazottak tagokként dolgoznának. Ennek azonban ma még elég sok akadálya van — a legtöbb szö­vetkezetben az alkalmazottak nem kívánnak tagok lenni, mert így előnyösebb a helyzetük. A kérdés az: részt vegyenek-e a közgyűlé­sen? A helyes válasz: igen. S a közgyűlésen legyen az alkalmazot­taknak hozzászólási, tanácskozási joguk, ötleteikkel, javaslataikkal ők is eredményesen segíthetik a közös gazdaság fejlődését. A korábbi években több szövet­kezetben rátértek a közgyűlés he­lyett a küldöttgyűlések rendszeré­re. Ez a megoldás kevés helyen vált be. A küldöttek nem képvi­selték megfelelően megbízóikat a gyűlésen, nem tájékoztatták őket kellőképpen az ottani események­ről, határozatokról. Így aztán ott is visszatértek a közgyűléses meg­oldásra, ahol nincs akkora terem, amelyben az egész tagság elfér. Ilyen esetekben azt tették, hogy a közgyűlést több részletben tartot­ták meg. A küldöttgyűlések rend­szerét az utóbbi időben néhány szövetkezet úgy tette hatékonyab­bá, hogy a küldöttek személyét esetenként változtatták. így min­denki lehetett küldött, akiben a brigád megbízott. S ha a brigád vagy munkacsapat által választott küldött nem teljesítette megfele­lően megbízóinak kívánságát, ak­kor a következő alkalomra mást választottak helyette. Ez a meg­oldás jobbnak, helyesebbnek bi­zonyult, mint az, amikor állandó küldöttet választottak, s az akár megfelelt, akár nem a megbíza­tásnak, egyedül volt jogosult részt venni a küldöttgyűlésen. Almási István Megvételre keresünk jó állapotban levő Kalor-197, 198, 19C-3S vas- és zománcozott kályhákat a BAY-on keresztül történő megvásárlásra ÉM ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ANYAGGAZDÁLKODÁSI OSZTÁLYA BÉKÉSCSABA 36663

Next

/
Oldalképek
Tartalom