Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
IMS. december 3. 3 Péntek Csaknem 350 millió forintos társadalmi munka — Közös beruházások termelőszövetkezetekkel Jobban gazdálkodnak a községfejlesztési alappal Országszerte ésszerűbben, jobban gazdálkodnak a több mint másfél milliárd forintos községfejlesztési alappal — állapította meg a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának most lezárult vizsgálata. A tanácsok általában a lakosság véleményének meghallgatásá- válj figyelembevételével formálják és cselekvő részvételével valósítják meg a terveket. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a lakosság a magáénak érzi a községfejlesztési terveket és szívesen vállal részt szűkebb hazájának építéséből, gyarapításából. Erről tanúskodik, hogy a társadalmi munkák és a különböző feladatok megoldásához felhasznált helyi erőforrások értéke tavaly megközelítette a 350 millió forintot, az idén pedig csupán az év első hat hónapjában több mint 140 millió forint volt. Minden megyében kidolgozták már a községfejlesztési alap fel- használásának irányelveit, és meghatározták a megoldásra váró feladatok sorrendjét A tanácsok egy része arra törekszik, hogy a községfejlesztési programját összehangolja, egységes keretbe foglalja a népgazdasági tervekkel, illetve költségvetéssel, valamint a különböző tárcák beruházási elgondolásaival. Üj vonása a gazdálkodásnak, hogy több helyütt a termelőszövetkezetekkel együtt valósítják meg a községfejlesztós egy-egy célját Arra is akad példa, hogy a tanácsok helyiiparpolitikai feladatok megoldását segítik elő községfejlesztési alapból. A vizsgálat során azt Is megállapították, hogy a tanácsok mind nagyobb gondot fordítanak a községfejlesztési tervek megalapozottságára is. Ügyelnek arra, hogy időben, kellő mennyiségben rendelkezésre álljon az anyag, a pénz, a tervdokumentáció stb. Ott, ahol nincs meg a beruházások 80 százalékos fedezete, tartalékolják a községfejlesztési alap megfelelő részét. Megváltozott oz értelem és o fegyelem Hogyan látja egy elnök a szövetkezeti gazdák fejlődését? — Ami azt illeti, könnyebb kérdéssel is felkereshettek volna — vakarta meg füle tövét Balázs István, az endrődi Búzakalász Tsz elnöke. De aztán szinte egyfolytában beszélt a „régi” és az „új”, helyesebben a mostani, lényegesen megváltozott szövetkezeti gazdákról. — Növénytermesztőként dolgoztam a szövetkezetben, amikor valaki vagy valakik kitalálták, hogy legyek én az elnök. Enyhén szólva, nem foglaltam mindennapi hálaimámba a nevüket ezért. Sok gondja, baja volt akkor, 1958-ban egy egyszerű szövetkezeti tagnak is nálunk, az elnöknek meg egy kis segítséggel 290 tag és hozzátartozója gondját, baját kellett a vállára venni. S micsoda gondokat, bajokat?! Nem bízzák csupán a „gondviselésre ” az erdők vadjait a Gyulai Erdőgazdaság dolgozói a sóit. Ezért pontosan száz mesterséges sózót telepítettek, ahol agyaggal kevert marhasót raktak negyvenszer-negyven centis fakeretre. A vadak még a hó előtt megszokják, megismerik a sózóhelyeket s akármilyen vastag hóréteg takarja a földet, kikaparják s rendszeresen sóhoz jutnak. Egyébként a nemes vadak védelmében történik a dúvadak irtása isi, amit a napokban kezdtek el. A rókák és egyéb ragadozók ellen sztrichnin mérget is használnak. A mérgezett húsokat a ragadozók felfalják és elpusztulnak tőle. Az említett méreg azonban nagyon erős, ezért főleg a tanyai lakóknak és az erdők közelében élőknek nagyon kell vigyázniuk. — A — A Gyulai Erdőgazdaság húszezer holdas határában sokrétű tevékenység vár az erdészekre. Az apróvadiban gazdag rezervátum dolgozói nem bízzák csupán a „gondviselésre” az erdők vadjait: alaposan felkészültek téli etetésükre, védelmükre. Az erdők mélyén felújították és szaporították a meseterséges vadetetőket, ahol a legzordabb téli napokon is éleségben bővelkedő erdei „étterem” várja a szőrmés és szárnyas vadakat. A vadak etetésére több vagon első osztályú lucemaszénát, abraktakarmányt tároltak, a nyu- lak részére még takarmányrépáról is gondoskodtak. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy amikor hó borítja a tájat, a vadak szervezete akkor is igényli Nem foglaltam imába a nevüket. Az igazgatóság elhatározta, hogy rendet csinál a közösben. Ebbe beletartozott az is, hogy meg kell mérni a takarmányt a behOrdéskor és etetés előtt. Ehhez két hídmérleg vásárlását irányoztuk elő. Sokan ellenezték. Háromszáz újfajta zöldség- és gyümölcsszállító autóra van szüksége a szövetkezeti kereskedelemnek, hogy ezzel is javítani lehessen a zöldség és gyümölcs minőségét (Budapesti tudósítónktól) A városok és ipartelepek fogyasztó közönsége már régen kifogásolja, hogy a piacokon és vásárcsarnokokban jóval kifogás- talanabb minőségű zöldárut és gyümölcsöt lehet kapni a magánkereskedőknél és a háztáji termelőknél, mint a szövetkezeti zöldség- és gyümölcsüzletekben. Illetékes körök már régen keresik ennek az okát és próbálnak valami megoldást találni, hogy az állami kereskedelem zöldáruját valahogyan megjavítsák. Hosszas vizsgálat után megállapították, hogy a minőségromlás nemcsak a tárolás helytelenségében rejlik, hanem elsősorban a többszöri rakodás és hosszas szállításban. Zárt vagonokban utaztatják a zöldárut a nagy távolságokból, amelyekben az befülled s többször rakják át tehergépkocsikba, ami által az megtörik. Már a kirakásnál elveszti első osztályú jel- .legét. Hogy az áru minőségét megjavítsák, elsősorban változtatni kell a jelenlegi szállítás módszerén. Az országban több ezer TEFU és szövetkezeti autó viszi a termelőhelytől a fogyasztóig a zöldárut és gyümölcsöt, de a régi módszerrel. A teherautón is törődik az áru és a többszörös fel- és lerakás folytán már nem tudja felvenni a versenyt minőségben a magántermelők árujával. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha a felvásárlástól kezdve az élosztásig, vagy a fogyasztókig csak egyszer utaztatják és rakják a zöldárut. Ehhez azonban speciális gyümölcs- és zöJdségszállító autók kellenek, amelyek prototípusát a Budapesti Teherautó Javító Vállalatnál már él is készítették és néhány nap múlva át is adják üzemeltetésre. A tehergépkocsi hasonlít a régi fajtájú Csepel nyerges vontatóra, de a pótkocsija meghosszabbított autóbuszalvázú. Erre építettek a teherautójavítónál egy hét és fél méteres hosszú rakfelületet, melynek fedett teteje és három oldalról mozgatható kétszeres oldalfala van. A szállítandó gyümölcsöt és zöldárut tartalmazó rekeszek, nem a kocsi aljára kerülnek, mint régen, hanem úgynevezett keretes rakodólapokra, amelyekből 10 —12 szintet lehet felrakni emberi erő igénybevétele nélkül, egyszerű villás emelőtargoncával. Egy újfajta gyümölcsszállitó autónál a fel- és lerakásnál 5—6 dolgozó munkaerejét és legalább 3—4 rakodóórát lehet megtakarítani, mert a régi kétórás kocsi fel- és lerakás helyett 10—12 perc alatt lehet ezt a rakodási műveletet lebonyolítani. A több szintű keretes rakodólapokon levő rekeszek között állandóan cirkulál a levegő, s így az áru frissen marad. Ugyanakkor a dupla falú oldallapok alapján ki lehet szűrni a hideg levegőt is és meg lehet óvni a megfagyás veszélyétől. Egy ilyen újfajta gépkocsival 60 százalékkal több zöldárut lehet szállítani, mint a régifajta gépkocsik igénybevételével. Tehát kifizetődik a távolibb szállítás is. Év végéig 9 ilyen gyümölcsszállító teherautót gyárt a teherautó javító vállalat, amely sorozatban is tudja gyártani az újfajta tehergépkocsit. A SZÖVOSZ illetékes szervei megállapították, hogy 300 újfajta gyümölcsszállító autó munkába állításával nagymértékben meg lehetne javítani a zöldáru szállítását és meg lehetne akadályozni a minőség- romlást Zsolnai László I Egy gazda kijelentette: „Ez a közös pénznek a felesleges pocsékolása. Ha mégis megveszik a két hídmérleget, akikor ő kilép”. Állta a szavát. Egy év múlva visszajött, s azóta is szorgalmasan dolgozik köztünk. Abban az időben már kezdett elterjedni a hibrid kukorica. Egy keveset nekünk is sikerült szerezni belőle, s mi tagadás, a tagok többségének akarata ellenére vetni kezdtük. A minden új ellen rugdalod zó emberek egyike kivett a kukoricáiból egy marókkal, s dohogva mutatta mindenkinek, akivel csak találkozott: „Nézzétek, ilyen szemetet akar elvetni a vezetőség”. ősszel külön törettem le a hibridből egy holdat, s kivittem az emberemet: mérjük le együtt a termést. Nem akart hinni a szemének: 32 mázsát mutatott a mérleg. Csaknem kétszer annyit, mint amennyi addig termett általában az elég gyenge minőségű endrődi határban. Azt csaik mellékesen jegyzem meg, hogy azóta 50 mázsa csöves körül mozog a kukorica átlagtermése. Azt hiszem, 1959-ben volt az, amikor a vezetőség elhatározta két hold paradicsom termelését és ezer naposcsibe nevelését. Óriási felzúdulással fogadták ezt is: — „Miféle pepecselő dolgokat akarnak a nyakunkra hozni?” — kérdezték háborogva. A vezetőség — lesz, ami lesz alapon — saját szakállára mégis kipalántáltatta a paradicsomot, és hozatott ezer csibét. Az lett belőle, hogy azóta rendszerint húsz holdon termelünk paradicsomot, száz holdon zöldséget, s 15 ezer csibét nevelünk fel évente. Tavaly például félmillió forint terven felüli nyereséget hozott a zöldségtermesztés, az idén is hozza a tervezettet, annak éllenére, hogy az ártérről elmosott 10 hold paprikánkat a víz. Lesz, ami lesz, alapon újítottunk. Kezdetben csaik egy szakemberünk volt, de azt is feleslegesnek tartották. Az intenzív búzáról haliam sem akartak, mondván: „Nem elég, hogy semmi sikértartalma nincs, ráadásul rövid, mit sem érő a szalmája is.” A gépvásárlásról kezdetben nem is igen i mertünk hangosan beszélni, any- | nyira tiltakoztak ellene. Azért, mert ragaszkodtak a lovakhoz, azt szokták meg, azt szerették. Meg a kézi kaszát is. A kombájnt is ellenségként fogadták. A vezetőség idejének a zömét a győzködés vette el a gazdálkodástól, az irányítástól. Nehéz volt megérttet- ni, hogy miért van szükség új termelési eljárásokra, gépekre. Most már meg az a bajunk, hogy jóformán senki sem akarja a lovakat hajtani.;. A régebbi évek közgyűlései legrosszabb emlékeim közé tartoznak. Szinte lehetetlen volt beszámolót tartani, mert állandóan közbekiabáltak, ráadásul egyszerre többen is. De nem a közös ügy, hanem az apró-cseprő egyéni sérelem és követelés diktálta • közbeszólást. Most már nagyon példásak, parlamentárisak a közgyűléseink. Mindenki tudja, hogy hol és mikor intéztetheti el egyéni gondját, baját. A közgyűlésen csak a közös gazdálkodást segítő hozzászólások, javaslatok és bírálatok hangzanak el. Nehéz volna Együtt nevetünk régi értetlenségeinken. pontosan meghatározni, hogy az évek óta kiegyensúlyozott, stabil jövedelem miatt van-e ez így, avagy azért, mert sokat tanultak a sízövetkezeti gazdák, s látták, hogy csakis a szorgalmas munka terem gyümölcsöt Az emberek mostani beszéd modorát össze sem lehet hasonlítani a korábbi évek önzés, irigység és tájékozatlanság ösztökélte durva hanghordozásával, mindenre ingerült reagálásával. Most már együtt nevetünk a 8—9 éve történteken. A járási szervek mér többször is hangoztatták, hogy kevés szövetkezetben találkoznak annyi értelmes, fegyelmezett emberrel, mint nálunk. A vezetőség megtette azt, amit megtehetett. Nem sajnálta és most sem sajnálja a meggyőző szavakat. Emellett a brigádszóllásokon klubhelyiségeket alakítottunk ki televízióval, rádióval, újságokkal. Ezüstkalászos tanfolyamokat is szerveztünk vagy harminc fiatalt küldtünk él traktorosiskolára. Az általános iskola VII—VIII. osztályának elvégzésére nem is igen kellett biztatni sokakat. Ezenkívül heten középiskolába járnak. Mindaz, amit elmondtam nem jelenti azt, hogy most már nincs gondunk, bajunk a gazdálkodással, egyes emberekkel. De ezt a gondot ón is, a vezetőségi tagok is szívesebben vállalják, mint a korábbi évekét. Annak ellenére, hogy most mér jóval több, vagyis 420 a szövetkezeti gazdák száma. Lejegyezte: K. I. Fényképezte: K. L.
