Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-24 / 303. szám

december 24. 2 Fentek Á Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívása Szamuely Tibor születése 75. évfordulóján Magyar Dolgozóit l Szerrezeit munkások í A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1965. december 19-én nyilvánosságra hozta az 1966. évi népgazdasági terv fő célkitűzése­it, valamint a jövő év folyamán életbe lépő ár- és bérügyi intéz­kedéseket. Harmadik ötéves tervünk vég­leges kidolgozása még folyamat­ban van. Az 1966. évi népgazda­sági terv azonban annak szerves része. Eredményes végrehajtásá­val megalapozzuk a népgazdaság további fejlesztésének irányát és 86 arányait, távolabbi céljaink el­érését. 1966. évi népgazdasági tervünk előirányzatai reálisan veszik szám­ba erőforrásainkat. Helyesen ál­lapítják meg a feladatokat, ame­lyek megvalósítása lehetőséget te­remt aihhoz, hogy a változó és ál­landóan növekvő követelménye­ket kielégítsük. Az 1968. évi népgazdasági terv célja hazánk gazdasági erejének növelése, a termelőerők további fejlesztése, az életszínvonal eme­lése, a dolgozók élet. és munka- körülményeinek javítása. Ennek feltétele a nemzeti jövedelem, az ipari és mezőgazdasági termelés előirányzat szerinti teljesítése. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa szükségesnek tartja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964 decem­beri határozatának megfelelően további konkrét intézkedéseket tegyünk a termelés szerkezetének a szükségletekkel való jobb össze­hangolására, a műszaki színvonal emelésére, a gyártás- és gyárt­mányfejlesztésre, a termékek mi­nőségének javítására, az ipái- és a mezőgazdaság exportképességé­nek fokozására. Hatékony intéz­kedéseket kell tenni a gazdálko­dás rendjének, fegyelmének meg­szilárdítására. Életünk minden területén a gazdaságossági szemlélet jobb ér­vényesítésére van szükség. Taka­rékoskodnunk kell munkaerővel, anyaggal, pénzzel, idővel. Töre­kednünk kell arra, hogy a terme­lés növelését elsősorban a terme­lékenység emelésével érjük el. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa a kormány által elhatáro­zott intézkedéseket szükségesnek tartja, azokkal egyetért. Az ár­emelések részbeni ellensúlyozá­sára a kormány a szakszerveze­tekkel egyetértésben jelentős bél­és szociálpolitikai intézkedéseket is elhatározott. A Szakszervezetek Országos Tanácsát, miként a kor­mányt, az alábbi célok vezették: — Az intézkedések hatása mi­nimálisan érintse az alacsony ke­resetű és a többgyerekes családo­kat. — A keresetek jobb arányosítá­sával csökkentsük a régebben fennálló berfe&zültsegeket. — A szociális szempontok a le­hetőségekhez mérten érvényesül­jenek. — Tegyük igazságosabbá a köz­teherviselést A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa felhívja a szakszervezetek figyelmét, hogy ahol intézkedé­sekre kerül sor, ezeknek az elvek­nek szerezzenek érvényt. Az áremelések és árcsökkenté­sek, valamint a bér- és szociálpo­litikai intézkedések népgazdasági szinten kiegyenlítik egymást, de hatásuk nem egyformán érinti a dolgozókat. A bérből és fizetésből élők egy részénél a megélhetési költségek növekedése az életszín­vonal időleges visszaesését jelen­ti. Jelentős dolgozó rétegeknél az életszínvonal változatlan marad. Egyes rétegeknél viszont a bér- és szociálpolitikai intézkedések ha­tására emelkedik az életszínvonal. A szakszervezetek érzik a fele­lősséget a dolgozók helyzetének alakulásáért. De minden szerve­zett dolgozóval meg kell értet­nünk az intézkedés szükségessé­gét. együttesen kell vállalnunk a felelősséget szocialista hazánk je­lenéért és jövőéért. Jelenlegi helyzetünk sajátos vonása, hogy az igények gyorsan növekednek, és azok kielégítésé­re állandóan törekednünk kell. A jelenlegi ár- és értékviszonyaink azonban a hatékonyabb gazdálko­dás, a gyorsan növekvő igényék kielégítésének akadályává váltak. Az intézkedések lényege, nem a népgazdasági egyensúly helyre­hozása, az egyensúlyban van. Is­meretes, hogy csupán ebben az évben a természeti csapások, ár­víz, korai fagy, száj- és köröm­fájás, mintegy 3—4 milliárd fo­rintos kárt okoztak az országnak. Ennek ellenére 1965-ös tervünket teljesítjük és az elemi csapások súlyos következményeit nem kel­lett a lakosságra áthárítani. Hazank gazdasági erejét bizo­nyítja, hogy 1966-ban 340 népgaz- daságilag jelentős beruházást he­lyezünk üzembe. Ezek között van a pécsi erőmű 100 megawattos bő­vítése, a borsodi vegyikombinát kaprolaktámüzeme, a szegedi gu­migyár, a szegedi textilgyár bő­vítése, a nagylaki pozdorjaüzem, a szolnoki papírgyár bővítése, a bajai hűtőház, több áruház és szálloda, 1966-ban több mint 50 000 la­kást építünk fel. Fejlesztjük szo­ciális, kulturális intézményeink I szárnál. 2000 kórházi, szociális fé- • rőhély. több mint 600 iskolai tan- I terem. 1800 óvodai. 1200 bölcső­dei hely épül. 1966-ban a dolgo­zók reáljövedelme a ten' szerint 3,5 százalékkal, a reálbér 1,6 szá­zalékkal növekszik. Az intézkedés lényege azt a célt szolgálja, hogy gyorsítsuk a ter­melőerők fejlődését, növeljük ha­zánk népgazdasági erejét, továb­bi feltételeket teremtsünk az élet- színvonal rendszeres emeléséhez. Jövőnk érdekében szükséges és érdemes vállalni átmeneti nehéz­ségeket is, népünk, a szervezett dolgozók, szocialista hazánk to­vábbi lel virágzása érdekében. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa ennek tudatában felhív minden magyar dolgozót, szerve­zett munkást, hogy az 1966. évi népgazdasági terv célkitűzéseit érezze magáénak. Vegyen részt a terv teljesítését elősegítő szocia­lista munkaversenyben. Járjanak az élen a szocialista brigádtagok, a szocialista munka műhelye, üze­me címet elnyert kollektívák, a kiváló újítók és segítsék munka­társaikat, hogy a vállalt kötele­zettségeik megvalósításáért a leg­jobb tudásukkal tevékenykedjem nek. Magyar dolgozók! Szervezett munkások! Mindannyiunk eszere. szívére, tehetségére, tudasara szükség van ahhoz, hogy tovább fokozzuk ha­zánk. társadalmunk, közösségünk erőforrásait, mert így — csakis így — biztosíthatjuk nagy nem­zeti céljaink megvalósítását, munkáshatalmunk további erősí­tését, népünk jólétéinek gyarapí­tását. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának szilárd meggyőződése, hogy a magyar dolgozók, á szer­vezett munkások szocialista ha­zánk iránt érzett öntudattal és fe­lelősséggel sikerre viszik 1966. évi tervünket is. Budapest. 1965. december 23. Szakszervezetek Országos Tanácsa j Nyíregyházáról indult él mete- lOrszerű életútja 1895. december ! 27-én. Nevét úgy emlegették, mint j a forradalmi kérlelheteÉ enség | megteslesítőjéét: harcostársai tisztelettel és elismeréssel, ellen­ségei félelemmel téli .gyűlölködés­sel. Mert Szamuely Tibor a mun­kásosztálynak ama vezetői közé tartozott, akik együtt győztek és együtt buktak el, a proletártöme­gekkel, melyek 1919-ben Magyar- országon 133 napig kezükben tar­tották a hatalmat, vérük hullatá- sával küzdöttek, hogy megvalósít­hassák álmukat, az új, igazságo­sabb társadalmi rend megvalósí­tását. Egészen fiatalon lett újságíró Szabolcsban, majd Budapesten. Megismerkedett a munkásmozga­lommal; amikor 1914-ben a front­ra ment, már harcos múlt állt mö­götte, a Népszavában és másutt megjelent cikkei élesen ostorozták Tisza Istvánt és a monarchista uralkodó körök többi képviselőjét. Alig egy évvél később hadifogság­ba került, Szibériába vitték, majd az Uraiba, ahol barátaivá fogad­ták az orosz munkások. Velük együtt ismerkedett meg Lenin esz­méivel, velük szabadult a rabság­ból. Fegyverrel harcolt az orosz forradalom győzelmének kivívá­sáért, s 1918 elején már személye­sen találkozott Leninnel. E talál­kozás meghatározta a további életútját: egy évvel később, ahogy Magyarországra érkezett, beleve­tette magát a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja szervező mun­kájába. Egyike lett azoknak, akik Kun Béla oldalán a legtöbbet tet­ték Magyarországon a proletárha­talom kivívásáért. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a párt a legnehezebb felada­tokat bízta rá: előbb a Közokta­tásügyi Népbiztosságon dolgozott, árián rá hárult a nem könnyű te­endő, hogy emberi körülmények közé, új lakásokba helyezze a nyomortanyákon sínylődő sok­gyermekes proletárokat. Ezt kö­vetően a Hadügyi Népbiztosság egyik vezetője, a forradalmi tör­vényszék élijöke lett. ö volt a forradalom villogó kardja, aki kis létszámú csoportjával lecsapott az ellenforradalmi szervezkedők- re Pest és Szolnok megyében, a Bácskában, a Dunántúlon. Legen­dák keringték halált megvető bá­torságáról, vakmerőségéről. Mind­ezt az erőt a forradalom igazságos ügyébe vetett hite, meggyőződése kölcsönözte neki. Ez tette képessé arra, hogy egy rozoga repülőgé­pen ellenséges frontok fölött két­ezer kilométeres utat tegyen meg Leninhez, majd vissza a magyar ^ munkásokhoz szóló örök tanulsá- I gokat magában fogláló üzenettel. Lenin szilárd, ingadozásmentes helytállásra szólította fel a forra­dalom magyar harcosait, ezt je­lölve meg győzelmük legfőbb biz­tosítékául. Szamuely, aki nem ismert in­gadozást és megalkuvást, sem a külső, sem a belső ellenséggel szembeni harcban, szerette a dol­gozó embereket, s azt tartotta, hogy forradalomban a humaniz­mus egyetlen ismérve: nem kí­mélni a haladás, a szabadság el­lenzőit. Álláspontját az események tra­gikusan igazolták: az elbukott forradalom népén a burzsoázia kegyetlen bosszút állt. A fehér­terror rettenetes pusztítást vég­zett a legjobbak soraiban. Az ál­dozatok között Szamuely Tibor volt a legelső. 1919. augusztus 3-án, 29 éves korában hősi ha­lált halt az osztrák határon, Sa- vanyúkútnál, minthogy éppen ő volt az az ember, akitől az akkori osztrák hatóságok a politikai emigránsokat megillető menedék­jogot is megtagadták. Ma lenne 75 esztendős: reá em­lékezve a forradalom iránti hű­ség, a hajthataiüanság megtestesí­tője előtt tiszteleg az utókor. V. F. SÁRKÖZf CfYUlA Háromórás tegyvernyiigvás karácsonyra Saigon Csütörtökre virradó éjjel Sai­gonban az amerikai és a dél-viet­nami kormánycsapaítok parancs­noksága közleményben jelentette be, hogy- a karácsonyi ünnepekre összesen 36 órás íegyvemyugvást rendel el. A tűzszünet december 24-én, helyi idő szerint este 18 00 órakor kezdődik és december 25- én éjfélkor ér véget. A tűzszünetet a Dél-vietnami Nemzeti Felszabad!tási Front de­cember 9-én rádió útján javasol­ta. Szerdán azonban Saigonban az amerikai csapatok szóvivője ön­tett hangon élutasította a javasla­tot és — amint már jelentettük — azt mondta: „Minket azért fizet­nek, hogy az év 365 napján har­coljunk.” A nyegle nyilatkozat azonban világszerte felháborodást keltett. Nyilván ennek következ­tében jelentették be még az éj­szaka a döntést. Feltűnő az is, hogy a tűzszüneti határozatot nem Washingtonban hozták nyil­vánosságra. A texasi „Fehér Ház­ban” — amint az AP jelenti — időközben azt mondták az újság­íróknak, hogy a döntést a Saigon­ban működő amerikai tisztségvi­selők hozzák meg, nem pedig Johnson elnök. Ku-klux-klcm — Kisregény — 10. Itt megálltam s váriam, hogy ismét a Nagy Mágus szóljon. — Bolton úr helyesen cseleke­dett. A Nagy Mágus tapsolt. Két társa pillanatra eltűnt a sötétben, aztán újból megjelen­tek, de akkor már egy kis fekete asztalt hoztak magukkal, amit a Nagy Mágus elé állítottak. Az asztalon egy emberi koponya vi­lágított kísérteties foszforeszká- ló fénnyel. A fekete csuklyás Lynch test­vér az asztal másik oldalára lé­pett és magasba tartotta a fák­lyát, hogy az jól bevilágíthassa az asztalt és a körülötte álló fe­hér csuklyásokat. Ismét a Nagy Mágus szólalt meg: — Most pedig Mr. Bolton, áll­jon ide szembe a halálfejjel es tegye bal kezét előbb a szívére, majd onnan a halál eme kísér­teties jelképére, jobb kezét pe­dig emelje esküre. Ügy tettem, ahogy parancsolta a Nagy Mágus, aki most így folytatta: — Ököl jog testvérünk mondja majd az eskü szövegét, Mr. Bol­ton pedig ismétli szavait. Kezd ' el,. Ököljog testvér! Ököljog testvér a Nagy Má­gus jobbján állott karbafont kézzel. Most kissé előbbre lépett és amikor a csuklya szemrésén egy pillanatra rám szegeződött a tekintete, meg mertem volna esküdni, hogy a Jimmy szemei néznek farkasszemet velem! Ámbár lehet, hogy tévedek — futott át agyamon a kételkedés. És Ököljog testvér mondani kezdte az eskü szövegét. Én pe­dig utána: — Én, John Bolton, aki ezen­túl csak Sasszem leszek a Klan- testvérek és a Nagy Klan előtt, esküszöm a Halálfejre, hogy... A hang mégsem a Jimtnyé! Sokkal mélyebb annál. Sasszem lettem és megszűn­tem John Bolton lenni. Ez lesz hát ezentúl a Klan-nevem. Ezen a néven jegyeznek be a Nagy Fekete Könyvbe, a Klan-lajst- romba, ahonnan csak akkor tö­rölnek ki, ha — erőszakos vagy rendes — halállal kimúltam mái' ebből az árnyékvilágból. Az eskü véget ért, de a szer­tartás még nem. A Nagy Mágus most hozzám lépett, két karját előrenyújtotta, a vállamra tette, majd megölelt: — Üdvözöllek, Sasszem testvér a Klan soraiban! — recsegte. Társai követték példáját és öli is elhadarták az üdvözlő szava­kat. Csak Lynch, a fekete csuk­lyás testvér állt továbbra is moz­dulatlanul, akár a cövek és ma­gasba tartotta a fáklyát. Ezzel a szertartás befejező­dött. A Nagy Mágus, mielőtt útnak bocsátott volna közölte még, hogy ha a jövőben expressz le­velet fogok kapni, áztassam le róla a bélyeget és ha a bélyeg alatt agy fekete halálfejet és

Next

/
Oldalképek
Tartalom