Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
Ufó. december 19. 5 Vasárnap A tanítás az életem Itt ül szembe velem, a gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola tanárijában egy kislányosan szerény, moHúsz százalékkal több olvasója van az idén a gyomai járási könyvtárnak, mint tavaly A gyomai járási ^könyvtárban már feljnérték az 1965-ös esztendő eredményeit? Äz adatok azt bizonyítják, hogy ebben az évben mintegy húsz százalékkal növekedett a beiratkozott olvasók száma a tavalyi évhez viszonyítva, és december végéig eléri a 2400-at. A könyvtár könyvállománya is gyarapodott: a járási tanácstól 25 ezer forintot, míg a földművesszö- vetkezettől 5 ezer forintot kaptak könyvek vásárlására. A könyvtár 15 fiókkönyvtárénak állományát is felfrissítették több száz új kötettel. solygó pedagógus, Kákonyi Margit. Hazai távolságokat tekintve, kissé messze sodródott szülőhelyétől. De bánja-e? Tizenhárom esztendővel ezelőtt egy nyolcéves lányka a Kalocsa melletti Szakmaron elhatározta — már amennyire gyermekfejjel ez számításiba jöhet —, hogy „zenetanítónéni” lesz. Fel is került egyik nagybácsijához, egy zenepedagógushoz Pestre, aki a kitűnő muzi- kalitású Margitkát fel is karolta, iskoláztatta. Teltek az évek. Zenegimnáziumi érettségi után a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola szaktanárképző iskolájába került. Az utolsó tanévben levelet kapott Gyuláról, hogy a zeneiskolán van egy üres státusz, elfogadja-e? Hát így került ide. Megkérem, beszéljen itteni új életéről is. — Harminc gyermekem van. Harmadikos általános iskolások, de nálam még zenei elsősök. Ide délután, a másik tanítás után járnak. Mind-mind hegedűs. Ez nagyon jó ám. Tetszik tudni, vidéken a legtöbb szülő még ma is úgy képzeli, hogy gyermekének zenetanítása a zongoránál kezdődik és végződik. Pedig ez vakvágányhoz vezet. Számolni kell azzal, hogy a zenei életnek énekesekre, fúvósokra és vonósokra is nagy szükségük van. A zenekarok elsősorban ilyen muzsikusokat igényelnek. Ránk, zenepedagógusokra ebben a tekintetben is felelősségteljes feladatok várnak. Ezért is fogadták örömmel, hogy vonós-tanárként telepedem le itt. — Hány vonósa van az intézetnek? — Nem kevesebb, mint 86 hegedűs és 16 csellista. Velem együtt négyen tanítjuk őket. Problémának látszott a hangszerellátásuk. Még az aránylag legolcsóbb hangszernek, a hegedűnek a beszerzését sem lehet követelni minden szülőtől. De az iskola ebben is segített. — Hány éves korukig tanulhatnak a zeneiskolában a gyerekek? r— A hatodikos általános iskolásokkal zárul a korhatár. Viszont akkor sincs veszve semmi, mert helyben zenei továbbképzőbe járhat közülük bárki, aki nem elégszik meg a zenei alapműveltséggel. Sokan meg is tennék, de nem mindegyikük bírja, különösen a középiskolai tanulmányok mellett, még ezt a pluszt is. így bizony vannak, akik félúton megrekednek. Azonban mindig akadnak muzsikus szenvedéllyel teli, erős akaratú tanulóink, akik nem állnak meg. — Távol az otthontól, miként telnek napjai? — Ö! Repülnek! Unalomra percnyi időm sincs. A tanítás az életem! Utána zenekari, szólistái elfoglaltság. Az iskolában rendszeres időközökben filharmóniai hangversenyek vannak, a modem, gyönyörű, kitűnő akusztikájú emeleti hangversenytermünkben. Zenei vetélkedőikön veszek részt mint hallgató. Eljárok a szép gyulai könyvtárba is. Derék, idősebb házaspárnál jó albérletem van, ott a napi munka és sok-sok élmény után kipihenhetem magam. — És haza mikor utazik? — Karácsonykor. Ebben a tanévben még nem is voltam Szakmaron. Csak a levelek mentek. Két nap kell az oda-vissza utazáshoz, de időben indulok. Távozóban Herbály Andrással, a zeneiskola igazgatójával találkozom a folyosón. A kijárathoz kísér, közben halkan ezt mondja, ami szerintem nyilvánosságra hozható igazság: — Ambiciózus fiatal kariárs. Jól beleilleszkedett együttesünkbe és munkáját őszinte hivatástudattal végzi. Huszár Rezső Cikkünk nyomtín: Új tej csarnok épfii Szeghalmon Ez év november 7-én A tej ke. resztútja címmel cikk jelent meg a felvásárolt, tej beszállításáról. A fenti cikk kifogásolja a felvásárolt tej beszállításának módját, azt, hogy az egyes tejüzemekhez közel eső tej gyű j tócsáinak bál a távolabb eső üzemhez szállítja a tejipari vállalat. Miután a cikkben említett községek, illetve üzemek két megyei tejipari vállalatot érintenek, ezért a Csongrád megyei Tejipari Vállalat á Hajdú megyei Tejipari Vállalattal közösen elemezte a cikk* állításait. Megállapítottuk, hogy a Csor- vás községből felvásárolt tej- mennyiséget jelenleg a békéscsabai üzembe szállítja a vállalat. Ez a távolság 21 kilométer, szemben a Gyopárhalma és Csorvás közti 17,5 kilométeres távolsággal. Kétségkívül a Csorvás községben felvásárolt tej közelebb esne 3,5 kilométerrel Gyopárhalmához, azonban a gyopárhalmi üzem túlterheltsége miatt, valamint Békéscsaba város ellátása miatt ezt a tejmennyiséget csak Békéscsabán tudja a vállalat á célnak megfelelően felhasználni. A Gyopárhalmához közelebb eső Gádoros és Nagyszénás esetében, bár a távolság kétségkívül kisebb G yopárhalmához, ugyancsak a fenti üzem túltelítettsége miatt a felvásárolt tejet a szentesi j üzemben tudja a Csongrád megyei Tejipari Vállalat feldolgozni. Ami a korszerűtlen, omladozó | szeghalmi és dévaványai tejgyűj- i tőt illeti, a Hajdú megyei Tejipari i Vállalat mindkettőt 1964. január 1-vel vette át a mezőberényi üzemegységgel együtt. Ezeknek a felújítása, illetve új csarnok létesítése feltétlenül szükséges volna, azonban 1966 évre csak a szeghalmi új tejgyűjtő létesítése nyert engedélyezést felügyeleti szervünknél 1,2 millió forintértékben. Ennek megfelelően az új szeghalmi tejgyűjtő építése 1966-ban megtörténik. Dévaványára vonatkozóan a felügyeleti szervünktől kapott felújítási kerettől függően kívánunk intézkedni 1966 évben. A medgyeségyházi, korszerűtlen tejgyűjtő javítása, illetve felújítása 1966 évben valószínűleg megtörténik. Megjegyezzük, hogy a területünkhöz sok száz tej gyűjtő tartozik, ezek jó része sajnos, korszerűtlen. Azonban az éves felújítási és karbantartási keretösszeg igen szűk ahhoz, hogy a mindenkor 6oron következő csarnok felújítása megtörténhessen. Dávid Ferenc a Csongrád megyei Tej ipa-1 Vállalat igazgatója Kiss György a Hajdú megyei Tejipari Vállalat igazgatója Ami van és amit igényelnek a vásárlók Közvéleménykutatás a Körös áruházban Érdekes felmérések összesítését fejezték be a békéscsabai Körös Állami Áruház vezetői a közelmúltban. Azt vizsgálták, hogy az áruházat milyen arányban látogatják békéscsabai és környékbeli ipari és mezőgazdasági dolgozók, továbbá, melyek azok az időpontok, amikor csúcsforgalom van. Felmérést végeztek olyan irányban is, hogy a lakásokba milyen szőnyegeket és függönyöket vásárolnak szívesen a háziasszonyok. Az összesítésből a következők tűntek ki: az áruházát látogatók közül 1500-at kérdeztek meg lakóélettől. Sokszor hangoztatott igazság, hogy az élet gazdag, az élet sokszínű, de a nevelési gyakorlatban ezt nem mindig veszik figyelembe. Egyes pedagógusok gyakran „idealizálják” az életet oly módon, hogy amikor a jóra és a szépre akarják formálni az új nemzedéket,, csak a jót és a szépet (mutatják be, s közben mellőzik a rosszat, a csúnyát, az elítélendőt. Ezért ők nem is tudják kellően felkészíteni a fiatalokat a küzdelemre, a jobbért, a szebbért való harcra — pedig ez a küzdelemre való készség vezetheti át a fiatalokat a holnapba. A munkára nevelés elvét természetesen nem adtuk fel, nem is adhattuk fel, hiszen társadalmunk alapja a műin ka, s ezért azt mindig megkülönböztetett figyelem illeti meg. Nem is az volt a baj, hogy a rhunkára neveléssel sokat törődtünk — azt ezután is meg kell tennünk —, hanem az, hogy a munkát nem az élettel egységben szemléltük, hogy bár tudatunkban ott volt előkelő helyen a munka, a munkára nevelés, de azt nem támogatta eléggé nevelésünk egésze. Csak beszéltünk róla, de nevelési gyakorlatunkban alig vettük figyelembe, hogy a körülöttünk levő élet egésze változik, fejlődik, hogy az életre nevelés nem csupán a munka megszerettetését jelenti, hanem az esztétikai neveléstől a testi nevelésig mindent. Hazánkban nagy-nagy változások mennek végbe napjainkban — az életnek új vonásai születnek, új fegyelem, új felelősség- érzet, új nemzeti öntudat, s új, szocialista jellegű kapcsolatok alakulnak ki az emberek között —, de az ezekből adódó nevelési feladatokat nem elemeztük eléggé, nem törődtünk kellően azzal, hogy ezek a tulajdonságok tudatosan vésődjenek bele ifjúságunkba. Az életre nevelésen persze nem csupán azt értjük, hogy nevelésünkben az élet minden területét, tényezőjét figyelembe kell venni — tehát nem csupán „területileg”, kell szélesíteni a nevelést—, hanem azzal is törődni kell, hogy ez a nevelés dinamikus, a változó élethez igazodó legyen. Sajnos, még nem szoktatjuk kellően hozzá a fiatalokat, hogy megbirkózzanak a változó, fejlődő élettel, nem alakítjuk ki bennük azt a belső rugalmasságot, amelyre oly nagy szükség van a még csupán körvonalaiban mutatkozó jövőért való küzdelemben, s a még modernebb holnap lehetőségeinek a kihasználásában. A mozgékonyságra és a küzdelemre való készség kialakítása helyett 'ina még iskoláinkban gyakran olyan jövőt rajzolunk a fiatalok élé, amely mentes a gondoktól és a bajoktól. Félő, hogy az ilyen légkörben nevelkedett gyermekek a holnapért való kemény küzdelem helyett fantáziálásra adják a fejüket. így aztán csalódásoknak lesznek kitéve. Ez pedig könnyen cinizmushoz vezetheti őket. Nagy-nagy szükség van tehát a nevelési élvek állandó és tudatos alakítására a mai és a jövő élet követelményeinek megfelelően. Nem véletlen, hogy — a nevelési kérdésekről szólva — a Parlament legutóbbi ülésén oly erősen hangsúlyozták, hogy a való élettel ismertessük meg gyermekeinket. Nem, egyáltalán nem jelenti ez azt, hogy a gondokon és a bajokon kell rágódni, még kevésbé azt, hogy eltúlozzuk azokat. De hallgatni sem szabad róluk, ha azt akarjuk, hogy a mai fiatal nemzedék tudatosan és kö. vetkezetesen harcoljon a jobb és szebb holnapért. Az életre csak úgy lehet felkészíteni a fiatalokat, ha a nevelés a való életből indúl ki. Tóth László helyüket illetően, s kiderült, hogy 59,5 helybeli, 30 százalék környékbeli, míg 10,5 százalék olyan vásárló, akik távolabbi helységekből látogattak el a Körös áruházba, nyilván az áruválaszték vonzó hatására.. A forgalom megoszlásával kapcsolatban a vizsgálódások azit mutatták, hogy a lakosság a vásárlásainak zömét délelőtt 10 óráig és 16—18 óráig eszközli. Legcsekélyebb forgalom mutatkozik 12—16 óráig. A háziasszonyok lakástextiligényét kérdőívek kibocsátása révén vizsgálták meg szőnyeg- és függönykiállítással egybekötve. Háromszázötven kérdésből összeállított ívet adtak kézre, s ebből a helyesen kitöltötteket összesítették a következő eredménnyel. A megkérdezetlek 61 százaléka a modern szőnyegekre szavazott, míg 39 százaléka megmaradt a hagyományos szőnyegek mellett. A függönyöknél jelentősen tért hódított a nylonáru, a látogatók 49 százaléka szavazott erre, míg 51 százalék a hagyományos függönyökre szavazott. A felmérések sok érdekes tanulsággal szolgáltak az áruház vezetői számára, melyből a következő megállapítások születtek: először is, mivel a látogatók zömében városi dolgozók, az áruház áruválasztékát ennek megfelelően kell megtervezni, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a faluéi mezőgazdasági dolgozók igénye egyre közelebb kerül a városiakéhoz. Másodszor: az egyes időszakokra eső zsúfoltság megszüntetéséért bizonyos személyi átcsoportosítást szükséges végrehajtani. Egyrészt, hogy az áruház eladóinak túlterheltsége megszűnjön, másrészt pedig, hogy a vásárlók kiszolgálása meggyorsuljon. Harmadszor: a lakástextil modern irányzatú eltolódása arra mutat, hogy fokozni kell a színes függönyök propagálását, s több, ízlésesen készített, színes, modern és hagyományos mintás függönyt kell forgalomba hozni. Ugyanez a követelmény a szőnyegeknél. összegezésképpen megállapítható, hogy a Körös áruház felmérése feltétlenül hasznosnak bizonyult. Nem mellékes körülmény, hogy a vásárlók igényeit mennyire veszik figyelembe, mennyire igyekszik a kereskedelem olyan áruk forgalomba hozatalát szorgalmazni, amelyek elnyerik a vásárlók tetszését. Természetes, hogy az listen jellegű felmérések csak akkor eredményesek, ha a gyártó vállalatok is figyelembe veszik a vásárlók óhajait, a tervezők úgy tervezik meg a gyártásra kerülő árukat, hogy azok legyártás után, az érdektelenség hiányában ne maradjanak a polcokon. Háló Ferenc KÜLÖNVONAT INDUL LIPCSÉBE, A TAVASZI VÁSÁRRA MÁRCIUS 11-ÉN. RÉSZVÉTELI DÍJ: KÖRÜLBELÜL 1106,— FORINT. JELENTKEZÉS AZ IBUSZ UTAZÁSI IRODÁBAN 1966. január 5-ig, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 12. sz. alatt. 36830