Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-17 / 297. szám

1965. december 17» 5 Péntek Miben hisznek? A politikai könyvhetekről jelentjük — Mint már korábban hírül adtuk, november 10-éa politikai könyvhe­tek kezdődtek országszerte, s me­gyénkben. Sok ezer érdekes könyv talált gazdái« a Viharsarok olva­sói körében is. Persze nem utolsó­sorban mintegy kölcsönhatás él ezekben a hetekben a könyvter­jesztők és ei könyv* barátai között. Az a könyvterjesztő, aki maga is szenvedő1#es olvasó, jobban fel tudja hí írni az olvasók figyelmét egy-egy «értékes könyv megvásár­lására. ilyen ember Lukács Ottó békés sámsoni pedagógus is, a he­lyi általános iskola igazgatóhe­lyettese. Egy hónap télt el mind­össze á politikai könyvhetek kez­dete óta. Akkor 6300 forint érték­ben 800 kötet terjesztését vállalta el társadalmi munkában. Az el­telt egy hónap alatt a 800 könyv­ből 600-at adott át új tulajdono­sainak, hogy azok művelődjenek, szórakozzanak, s a könyvek se­gítségével szélesedjék látókörük. Kérdésünkre, hogy minek kö­szönheti ezt a szép sikert, azt mondotta, hogy olyan embereket kért meg a könyvek terjesztésére, akik maguk is szeretik a jó köny­veket és ismerik azokat a kiadvá­nyokat, amit terjesztenek. Ennek köszönhető, hogy ebben a viszony­lag kicsiny faluban, Békéssámson- ban ilyen szépen kelnek él a po­litikai könyvhetek alkalmával árusított könyvek. Tanfolyam a gépcsoportvezetők részére ÍA megyei tanács végrehajtó bi­zottsága mezőgazdasági osztálya ^tervezésében kéthetes tanfolyam kezdődött Gyulán, a harisnyagyár írókai Mór Művelődési Otthoná­lban. Az első foglalkozásra decem­ber 6-án, hétfőn került sor. Ezen a tanfolyamon a megye vala­mennyi termelőszövetkezetének gépcsoportvezetője részt vesz. A december 18-ig tartó egész napos foglalkozások keretében a gépcso­portvezetők elvi-politikai, elméle­ti-szakmai és gyakorlati ismerete­ket szereznek. A többi között sok szó esik a nagyüzemi gazdaságok égetően szükséges, minél jobban való gépesítéséről, a mezőgazda­ság perspektíváiról és a meglevő erőgépek és speciális mezőgazda- sági gépek minél jobb kihaszná­lásáról. A tanfolyamon neves megyei és központi előadók tartanak szakmai és egyéb jellegű, a me­zőgazdaság javítását célzó, segítő előadásokat. Az elméleti-szakmai előadásokat szeminárium formá­jában tárgyalják meg a hallgatók. Öt év alatt Ötszázmillió » forint beruházás az utak korszerűsítésére A második ötéves tervben a Közile-kedés- és Postaügyi Minisz­térium és a tanács 457 millió fo­rint beruházási összeget biztosí­tott a Békés megyei úthálózat fejlesztésére és korszerűsítésére. A termelőszövetkezetek megépült bekötő útjaival együtt ez az ősz- szeg meghaladta az 500 millió forintot, A közlekedésnek úgy­szólván minden ága jelentős ösz. szegekkel szerepel a most befeje­ződő ötéves terv beruházásai ban. A békéscsabai MÁV-állomás új biztosító berendezésére például 24 millió forintot költöttek. Az AKÖV központi irodaépülete és kocsitároló helye mintegy 5 millió forint értékű beruházást .jelent. A békéscsabai vasútállomáson a vágányok víztelenítésére 45 millió forintos munkát fordítottak. ban nem volt tervben előírt fel­adat. Sok vállalatnál el is hanya­golták. De nemcsak azokkal a területek­kel volt gond, amelyekre tervmu­tató nem irányult, mással is. A vállalati termelési érték mutatója például nem jellemezte megbízha­tóan a termelés tényleges nagysá­gát; a termelékenységi mutató szá­mos olyan formális tényezőre volt érzékeny (gyártmányösszetétel változása, kooperáció alakulása), amelyik nem jelentett tényleges termelékenységnövekedést. Ha­sonló volt a helyzet a koltsegszint- mutatóval, sőt a cikkenkénti ter­melési tervvel is. Némelyik mutatószám túlságo­san részletesnek, másik túlságosan globálisnak mutatkozott. A túl részletes előírást gyakran év köz­ben módosítani kellett pontatlan­sága miatt. A globális mutató- számba pedig minden „belefért”. Beleéltük közben magunkat egy olyan illúzióba, hogy központilag mindent meg lehet részletesen ter­vezni. A vállalatoktól is elvártuk, hogy a tervév előtt négy-öt hónap­pal — legtöbbször a felhasználók igényeinek ismerete nélkül —szá­mítsák ki tervszámaiikat, létszám- és anyagigényüket. Ki kelleti dol­gozni a termelés normaóra- és anyagszükségletét gyártmányon­ként és olyan időpontban, amikor a vállalat rendelésállománya még minimális volt. Nem tudta, mit fog termelni, de meg kellett terveznie. Néhány év múltán kiderült, hogy ez a módszer — ha az első években nem is lehetett másképp — már nem jó. 1957 után többször is csökkentették a kötelező terv­mutatókat. Be kellett látni, hogy a központi gazdaságirányítás nem rendelkezik olyan pontos és min­denre kiterjedő részletes informá­ciókkal, amelyek elégségesek len­nének a vállalati tevékenység részletes előírására. Bebizonyoso­dott, hogy a vállalatokra sokkal többet rá lehet bízni, mint eddig. Lehetőséget kell adni számukra, hogy a célok kitűzésében is sza­vuk legyen, ne pusztán azok meg­valósításában. Ma már eljutottunk annak fel­ismeréséig, hogy a központi gaz­daságvezetés feladata: felmérni és megtervezni az egész újrater­melési folyamatot a termeléstől a felhasználásig. Nem szükségszerű velejárója azonban a tervszerű irányításnak, hogy az előirányzott fő beruházási, export- és vásárló- erő-tervszámokból adódó termelé­si íeladatok közvetlen tervutasí­tások formájában jussanak el a termelő vállalatokhoz. Arra kell törekedni, hogy a vállalati felada­tok kialakulása minél inkább a megrendelő és a szállító vállala­tok egymás közti kapcsolataiban, az áru- és pénzviszonyok, a szer­Húsz tagja van a gyulai mező- gazdasági technikum kertészeti szakkörének. Meg természetesen egy vezetője. Véletlen találkozás a névvei: Kertész Ferencnének hívják és először az agrármérnö­ki képesítést szerezte meg, ké­sőbb vált tanárrá, s a gyulai technikumban a többi között ve­zeti a szakkört. — Két év óta vezetem a cso­portot, s nagyon szeretem a ta­gokat, akik természetesen évről évre cserélődnek; a végzősök he­lyébe elsősöket szervezünk be. — Nem vagyunk mi tudósok — szólal meg Iztoéki Piroska har­madikos tanuló —, elsős korom óta szakköri tag vagyok. — Csu­pa ideg, mozgékony, gyors beszé­dű kislány. Rebbenő szemmel, ap. ró fejmozdula tokkal minden el­hangzott szóra reagál, mindenhez van észrevétele. — Óh, én nagyon szeretek fog­lalkozni a dísznövényekkel meg a gyümölcsfákkal. — Mi az. amiben hisz? — Elsősorban is (bár hangsúiyo. zom, nem érzem magam tudós­nak), saját magamban. Szeretnék jó szakember lenni, s aztán később kutatóintézetbe ke­rülni. — Mit kutat majd ott? — Nem misztikumot keresek, hanem az anyag lelkét — elmoso­lyodik, azon, hogy túlságosan „szépen” fejezte ki magát. — Ami­kor a lombik fölé hajolok majd, megjelennek előttem a gyümöl­csösök vagy a szebbnél szebb dísz­növények, ezeknek a kísérletezésé­vel szeretném egész életemet el­tölteni, ez az, amiben maradék nélkül hiszek.... P rókái Klára Békéscsabáról jár át Gyulára mindennap. Nagy kék szeme jói illik piros pulcsi­jához, de a tanulás azért mehet­ne jobban is. Igaz, hogy a négy­egész körül „mozog” az átlaga. — Nagyon szeretem a matemati. zódéses formák felhasználása út­ján valósuljon meg. Minden olyan vonatkozásban, amelyben a termelő vállalat a szükségleteket, igényeket saját maga jól fel tudja mérni, és anya­gi érdeke, hogy ezeket kielégítse, indokolt megszüntetni a részletes kát. Tulajdonképpen nem is ide | akartam én jönni, hanem hídépítő technikumba. Ide sikerült a fel­vétel. De azért nincs csalódás­érzés bennem, nagyon megszeret­tem a mezőgazdasági techniku­mot, A szívem most is legjobban a matematikához húz. Abból ötös vagyok mindig. A többi tantárgy- gyal sokkal több a bajom. Van, hogy reggel négy órakor felkelek már, és tanulok. — Hogy miben hiszek? Az emberekben. Nagyon szeretem őket. A vona­ton is el tudom nézni az egysze­rű. idős, nagy bajuszé bácsikat vagy a néniket, ahogy kissé olyan félszegen üldögélnek. Rá­juk van írva, hogy ritkán utaz­nak... Nagyon szeretem a verse­ket is és főleg azt szeretem, ha más valaki számára valami hasz­nosat teszek. Ez az, amiben sze­rintem — nem tudom, helyesen fejezem-e lei magam — minden embernek hinnie kellene. Keve­sebb probléma lenne az életben. Csendes, finom arcú fiú Epresi Mihály. Jó lenne a „Pál utcái fiúk”-ba az arca Nemecsek-il- lusztrációnak. Még csak elsős, ő a szakkör Benjáminja. Kissé elío- gódottan hallgatja a többi felsza­badult véleménynyilvánítását. — Mezőberényből kerültem Gyulára, négyes tanuló vagyok. Nagyon szeretek a szakkörbe jár­ni, jó megismerni az élet külön­féle területeit. Legutóbb Szigeti Zoltán tanár úr tartott nagyon érdekes élménybeszámolót, len­gyelországi útjáról. Olyan élve­zetesen mondta el élményeit, hogy szinte vele sétáltunk mi is a gyü­mölcsösökben, a télikertekben; szinte tapinthatóan éreztük a szebbnél szebb növények közelsé­gét. Engem ez érdekel a legjob­ban: az életet megismerni. És hi­szem is azt, hogy akinek csak egy kicsi tehetsége, de emellett nagy szorgalma van, el is éri azt a célt, amit kitűzött maga elé. Mert hisz benne. — A kis Nemecsek, illetve Epresi Miska halk hangon, de gondolkodva, értelmesen vall arról, amiben hisz. — Sok ilyen tanuló kellene ne­künk, mint a Klotz Gyurka — mo. solyodik el az intézet igazgatója. — Nagyon talpraesett fiatalem­ber. Nála nélkül még Levél sem rezdül az iskolánkban. — Tanár szeretnék lenni — mondja öntudatosan, valóba n talpraesett magatartással — és a fiatalságot nevelni. Legjobban az ifjúságban hiszek. Mondhatnám így is: ma­radók nélkül bízom bennük. Jók vagyunk mi nagyon és ezt sze­retnénk meg is mutatni. Nem mindig sikerül, de a szándékunk jó. A fiatalságnak pedig a ké­sőbbiekben mint tanár, de mái most is mint diáktársuk, a kul­turált szórakozást hirdetem. A durva tréfák helyett szellemes es. teket, irodalmi vitákat, táncmu­latságokat kell rendezni. 'És én rendezek is. Mindenkiben van egy kis jó. Ezt kell megfogni an­nak, aki nevel. — Ügy mondja, mintha Makarenko* idézné... — Igen, Makarenkóf nagyon szeretem olvasni. A mi fiatalsá­gunk utat keres magának; de sz< rintem a ma felnőttjei is úja akartak fiatal korukban. Én eb­ben hiszek: hogy el lehet érni a szépet, meg lehet találni a jó. csak sokat kell érte dolgozni. Én hiszek abban, hogy jó nevelő les/ belőlem, és felnőtt koromban is meg tudom találni a kapcsolato; a fiatalokkal, és eredményesen tudom őket nevelni: hogy nekik sem lesz kényelmetlen, és majd annak idején nekünk, öregeknek is tetszeni fog az ő magatartásuk •* * » Miben hisznek a gyulai techr kum szakköri diákjai? — erre volt kíváncsi az újságíró. S a spontán vallomások, a beszélge­tés azt bizonyítja: nem valami e nem érhető misztikumot kerge: nek — hanem a való élet gond­jainak megoldása, a való etette' szembeni becsületes hitvallás a: életcéljuk. Ternyik Ferenc BÉLVEG SAROK Gumit gyűjtünk vagy bélyeget? központi tervelőírást, pe a nép- gazdasági arányokra, a hosszú tá­rni műszaki fejlesztésié, bizonyos külkereskedelmi vonatkozásokra irányuló információk csak a köz­ponti gazdaságvezetésnek állnak rendelkezésükre. így ezeket to­vábbra is központilag kell szabá­lyozni. A nyereséget célszerű megten­ni a vállalat egyetlen mutatójává. A többi vonatkozás szabályozását az adórendszerrel, a hitelekkel, a költségvetési befizetések mértéké­nek rugalmas előírásával lehet megvalósítani. Ezzel növekszik a központi gazdaságvezetés haté­konysága, de erősödik a vállalati önállóság is. A piac szabályozott piac lesz, és nem a kapitalizmusra jellemző anarchikus piac. A ren­geteg tervmutató megkötöttségé­től mentes vállalati kollektíva a termelékenységet valóban emelő feladatok felé fordul. Nemcsak utasításokat, feladatokat teljesít, hanem célokat is kitűz. Nemcsak termelő lasz. hanem '.érmékéinek ügyes kereskedője is. Dr. Pirityi Ottó Gyakran előfordul az egyesület­ben és máshol is, hogy a gyűjtő visszalép a cserétől, mert a bélyeg felragasztására szolgáló hátsó ol­dalon kis ráncot, gyűrődést vesz észre. Egy német bélyegújság volt a kezemben, amelyben közli, hogy a legutóbbi árverésen milyen ma­gas áron keltek el a ragasztósza­laggal (falc) ellátott bélyegek. Ná­lunk már oly nagy mértékben el­terjedt és elfogadott e hibás bé­lyeg fogalmának téves és helyte­len felfogása, hogy legfőbb ideje ezzel foglalkozni és szembeszáll­ni. A magyar bélyegek szépségük­kel egyre több hívet szereznek maguknak az egész világon, azon­ban idehaza a jóakaratú magyar gyűjtők körében vannak kártevői. Ezek a helytelenül felvilágosított gyűjtők, akik minden alap nélkül hibásnak vagy csökkent értékű­nek minősítenek hibátlan bélye­geket. Ma már ott tartunk, hogy a gyűjtők Alnyomó része a falcos bélyeget nem tekinti teljes értékűnek és gyűjteményébe nem teszi be. Akik külföldön jártok vagy kül­földi cseretársakkai levelinek, azok tudják, hogy külföldön ált; Iában ez a felfogás helytelen. TL. a bélyeg képes oldala kifogásta­lan, a fogazata hibátlan, akkor a külföldi gyűjtőt a gumírozoti hátsó oldal szépséghibája nem ér­dekli. A tengerentúfi. trópusi or szágokban a használatlan bélye­geket is gumi nélkül gyűjtik mert a meleg, párás levegő meg­támadja a gumit és veszélyeztet', a bélyeg épségét. A ragasztott fal­cos bélyeg csak az esetben hibái ha a falc eltávolítása által séri lés éri, s szaknyelven „ablakot- lesz. Ha nincs ilyen sérülés, akki a bélyeg teljes értékű. A törés fogalmával sincsen e tisztában az újabb gyűjtők. A kez­dő gyűjtő fél, hogy szakértelem nélkül könnyen beleeshet hiba-, bélyeg megszerzésébe. A törés va­lóban hiba, de ez csak akkor fo­rog fenn, ha a hiba a bélyeg ké­pes oldalán jelentkezik. Ha nem akkor a gumis oldal szépséghiba iáról, ráncról lehet szó, mely ér tékcsökkentő hibának nem mini síthető. Vas Tibor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom