Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
KÖRÖSTÁJ ORSZÁGI ÁRÁS Szabó István Kossuth-díjas szobrász műtermében Bemczűrfalva felé közeledve kétféle izgalom vett erőt rajtam. Az egyik: fölidézni a nagy naturalista festőt, akinek hűséges földje példamutató ragaszkodással őrzi emlékét, ápolja sírját; másik az út nagy élményének ígérkező néhány óra id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász műtermében. Benczúr képeiből jó néhányat láttam már és nem nehéz visszaidézni abból az ámulatból valamit, amivel nézi az ember a nagy történelmi képeket: a Vajk rtiegke- resztelését, a Budavár visz- szavételét, a Hunyadi Lász_ ló búcsúját vagy — amiben ugyancsak nagyot alkotott: arcképeit. Szabó István szobraiból azonban csak fényképen láttam eddig. Jogos kíváncsiság gyötört a művész iránt is, művei iránt is. Mikor buszunk megállt a nem éppen jó karban levő kastély, Benczúr Gyula valamikori műterme előtt, az idős művész éppen munkában volt. Az udvaron dolgozott, magas állványon állva tökéletesítgette egy szobrát, melyet majd Salgótarjánban állítanak föl. Kora reggel volt. A nap a fák között áttörő sugárnyalábokkal tette.még szebbé a mestert és munkáját. Amint észrevette megérkeztünket, fiatalos mozgással, őszinte kedvességgel jött elénk és invitált az udvarra, ahol nagyméretű kész és félkész szobrai, meg a nyersanyagok: kövek és farörakök jelentették az ismerkedés kezdetét. A beszélgetés könnyen indult, hiszen mindenkinek bőven volt kérdeznivalója. Melyek a legújabb alkotások? Min dolgozik jelenleg? Milyen tervek foglalkoztatják? Hogyan él? ... És a művész nem fukarkodik a szavakkal. Miközben a műterembe tessékel bennünket, bemutatja az útba eső alkotásokat, benn pedig — a több száz faszobor közt művészete legfőbb alkotásáról vall. Egymás mellett sorakoznak a bányászat munkamozzanatait megörökítő szobrok és más faragások. A bányászat történetét faragja fába a legrégibb és legkezdetlegesebb munikamódoktól napjaink modem technikájáig. Nagyon szereti a bányászokat. Ezért jött vissza Pestről. Itt természetesebb, őszintébb az alkotás... Színes, élvezetes elbeszélésében éppúgy gyönyörködünk, mint műveiben. Senki nem vitathatja, hogy amit és ahogyan beszél alkotásairól, az azt mutatja: igazán velők él. Néhány szobrának az ihlető motívumait, élményanyagát is elmondja. — Ez itt gyerekkoromban történt — mutat egy szoborra, amit többen is csodálnak. Nem volt a faluban orvos. Mikor szegény kisgyerek megbetegedett, az anyja a háláira vette, és vitte a másik faluba, ahol a körzeti orvos lakott. így, ahogy látják: mezítláb ment. A gyerek meghalt a hátán útközben. Gyorsan hazaszalad vele, hogy legalább otthon temethesse el... Nem felejtem el soha. Ezért faragtam ezt. Amott egy derűs szobor- csoport: disznóölés egv bányászcsaládnál. Egyik alak késsel vakarja a hatalmas disznó hátát, másik kettő pedig áldomást iszik. — Ezzel azt akarom mondani, hogy a bányászok szemével nézve nem is disznó az, amelyik nem üti meg a két mázsát. Hasonlóképpen örömteli vidámságot sugároz egy másik, számára is kedves alkotása. Két bányászt ábrázol, amint autóbuszon utazva vidáman beszélgetnek. — Azelőtt — mondja —, gyalog mentek az úttalan utakon, most meg küszöbtől küszöbig szállítja őket az autóbusz. Azt hiszem, ezeket a változásokat meg kell örökíteni; ezek jelzik a mi korunk lényegét... Sokat kérdezik a nagy művészt sírról, hogy hogyan jutott el idáig. Az életéről szívesen beszél — most írta Napfényes november 5»-=f4^»===arn~==«^=S Bottá Dénes felvétele meg az életrajzát is —, de amikor kezdi, így összegezi előrevetítve egész pályafutását: — Voltam én kiskanász, parádés kocsis, tanár a főiskolán, most meg itt vagyok ... Ebben, hogy most itt van, benne van egész életének nagyszerű célja, tartalma, értelme. Művészetének értéke, vonzó egyénisége, közvetlen emberszeretete avatta Szabó Istvánt Nógrád megye „Pista bácsijává”, de úgy. érezzük, hogy nemcsak szűkebb hazájáé; mind- annyiunké Ö. Benczúr Gyula műterme a magyar művészet új halhatatlanjára talált bennem. Beck Zoltán Fotókiállítás Békésen Elismerést érdemel a békésiek igyekezete, amikor megyei kiállítást szerveztek fotókul túránk bemutatása céljából. Ha a rendezés kezdetén voltaik is némi nehézségek, bátran elmondhatjuk, hogy sikeresen oldották meg a maguk elé tűzött feladatot. A november 7-től 14-ig nyitva tartó kiállításra hatvannégy Békés megyei fotós küldött be képet s a zsűri nem csekély feladata volt a 280 kép közül kiválogatni azt a nyolcvanötöt, melyek a békési művelődési ház kiállítási falaira kerültek. Az ismert megyei fofóamatőrök mellett velük egyenrangú képekkel jelentkeztek a fiatalok is. Ezt bizonyítja Jer- mendy Györgynek, a szeghalmi Péter András Gimnázium fotószakkör-veze tő jenek egyik díjnyertes képe, a „Tengerparton” is, amely a FOTÓ c. lap tiszteletdíját valihatja magáénak. A legtöbb beküldött kép és a dicséretesen szereplő békésiek mellett Bakos Géza, Balogh Ferenc, Csapó László és Szevarényi Tamás képei nyerték el a kiállítás díjait. Itt kell megemlítem, hogy sok volt a már ismert, több kiállításon is szerepeit régi kép. Egy-egy megyei seregszemlén joggal várhatja a rendezőség, hogy új produktumokkal jelentkezzenek amatőreink. Ezt kívánta érvényre juttatni a bíráló bizottság, amikor Bakos Géza országos kiállításon is szereplő akt-tanulmánya helyett a szerző új fotóját ajánlotta díjazásra. Színes papírképek elég szegényesen voltak képviselve, itt a békési Kocsis Fái technikailag is szépen megoldott gyümölcs csendélete érdemelte meg a díjazást. Színes diapozitívek- ben igen nagy volt a nyári űtiélmény-anyag, szép színekben, ám kevésbé igényes kompozícióban. Krausz Imre, Kovács Sándor és a békéscsabai Kocsis Pál művészi igénnyel készített színes felvételein túlmenően a Balassi fotóklub virágkollek- ciója nyert díjazást. A zsűri megtisztelő feladatát a budapesti Népművelési Intézet részéről Réti Pél, a Magyar Fotóművészek Szövetsége részéről Topor Zoltán látta el. Balogh Ferenc Sass Ervin: Hej-haj, testvér halAsznóta Húzd a hálót ne ereszd el ezüstpikkely ezüstpikkely harcsa kárász ponty kecsege gyere bele gyere bele fényes pikkely az ujjamon napsugárnak felmutatom szól a folyó hej-haj testvér ezüstpikkely hová lettél ezüstpikkely ezüstpikkely jókedvemből egy kis cikkely' kicsi cikkely kicsi karéj szép pénzt adnak a sok halér’ A FOLYÓ DALA Láttam én már évezredet nem is kettőt nem is egyet láttam tavaszt borús reggelt mikor a nap bánatra kelt szerelmesek jöttek hozzám * rejtekhely volt partom fűzfám Dózsa György is hogy megállt olt mély medrembe belelátott Temes felé ment a sereg szilaj menet szilaj menet mégis hej-haj csak azért is győzedelmük hittem én is DALOLJUK EGYÜTT Dózsa Dózsa Dózsa György hogy elvesztél hogy elveszté' tűztrónuson égettettél Dózsa Dózsa Dózsa György unokáid unokái azoknak is unokái Dózsa Dózsa Dózsa György nem hagynak el veled égnek vagy meghalnak vagy megélnek Dózsa Dózsa Dózsa György
