Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

Világ proletárjai, 1965. NOVEMBER 13., PÉNTEK Ara: 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 367. SZÁM Ma este nyitják a politikai könyvhetet II szocialista szellemű és jellemű emberek alapvonásait az iskolában kell kialakítani Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, « Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsága, nak tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttag­jai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos ve­zetője. Az. üíést Vass Istvánné, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyel etes ‘ szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta'el­hunyt képviselőkről: Rónai Sán­dorról, Szakasits Árpádról, Kossá Istvánról, Bakos Istvánról és dr. Szabó Pál Zoltánról. Az ország- gyűlés néma felállással adózott az elhunyt képviselők emlékének, s nevüket jegyzőkönyvben örökítet­te meg. Vass Istvánné ezután arról tá­jékoztatta az országgyűlést, hogy a legutóbbi ülésszak óta a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa az alkot­mány 20. paragrafusa alapján gyakorolta jogkörét és az ennek megfelelően alkotott törvényere­jű rendeletéiről, az egyes határo­zatairól szóló jelentést a képvise­lők között szétosztotta. Az országgyűlés az Elnöki Ta­nács jelentését jóváhagyólag tu­domásul vette. Vass Istvánné ez­után bejelentette, hogy a megüre­sedett képviselőd helyekre a so­ron következő pótkópviselőket hívta be. Bejelentette továbbá, hogy Rónai Sándor és Szakasits Árpád elhalálozásával az Elnöki Tanácsban két hely megüresedett. Az MSZMP Központi Bizottságá­tól. és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa elnökségétől javaslat Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy az országgyűlés húsz évvel ezelőtt alkotta meg hazánk első szocialista oktatási törvényét, az 1861. évi III. törvényt, majd meg­állapította, hogy köznevelésünk fejlődését vizsgálva határozottan kirajzolódik az előrehaladás né­hány jellemző vonása. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy már megvalósítottuk a szo­cialista munkaiskolát, de azt igen, hogy a gyakorlati foglalkozások, a fizikai munka vagy a termelési gyakorlatok minden iskolai fokon polgárjogot nyertek, javult a ta­nulóifjúságnak a termelői pá­lyák, fizikai munka iránti érdek­lődése. Nem számoltuk még fel teljesen a tanulók túlterhelését, de sókat tettünk csökkentése ér­dekében. Majd az oktatás számszerű eredményéről szólt és megállapí­totta, hogy a hárommillió koldus Magyarországában a 14 éveseknek csupán húsz százaléka járt isko­lába. Most viszont oktatás terén, kultúrában, műveltségben a leg­fejlettebb kapitalista országokkal is vetekszünk, sőt megelőzzük őket. Oku Pál a továbbiakban az érkezett a megüresedett helyek betöltésére. Dr. Pesta László jegy­ző ismertette a javaslatot, amely indítványozza, hogy az országgyű­lés Kádár János és dr. Erdei Fe­renc képviselőket válassza az El­nöki Tanács tagjává. A javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfo­gadta. Ezután dr. Pesta László jegyző ismertette az interpellációra je­lentkezett képviselők névsorát, az interpellációk tárgyát, majd Vass Istvánné indítványára az ország- gyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a kö­vetkező: 1. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának beszámolója. 3. Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter beszámolója az oktatá­si reformtörvény végrehajtá­sának tapasztalatairól és to­vábbi feladatairól. 7. A Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek beszámolója 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnöki Tanács két ülésszak között végzett munkájá­ról szóló beszámolót. Majd Ilku Pál művelődésügyi miniszter emelkedett szólásra. egyes iskolatípusok néhány leg­fontosabb kérdésével foglalkozott. Rámutatott, hogy ez évben emlé­keztünk meg a nyolcosztályos ál­talános iskola megteremtésének 20. évfordulójáról. Az általános is­kola egész iskolarendszerünk szi­lárd és biztos alapja. Az V—VIII. osztályba járó tanulók 90,7 száza­léka részesül szakrendszerű okta­tásban. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy száz tan­órából ma még csak mintegy hat- vanat tartanak meg szaktanárok. Szakrendszerű oktatásunk tovább­fejlesztésének egyik legbiztosabb eszköze és módszere a pedagógu­sok letelepítése a községekbe és kisvárosokba. További feltétele a körzeti iskolai hálózat bővítése. A társadalom felismerte a kör­zeti iskolák jelentőségét, és ma már 1046 ilyen iskolánk működik, ezek azonban nincsenek ellátva megfelelően tanteremmel és fel­szerelésük még gyenge. Változatlanul fontos a körzeti iskolahálózat további fejlesz­tése és ennek most már elen­gedhetetlen feltétele, hogy megoldjuk az autóbusszal, a vonattal való bejárást, és a helyi erőforrások felhasználá­sával is biztosítsuk a diák­otthoni elhelyezést. A napköziotthon-hálózat fejlő­désének taglalása után a pálya- választás gondjaival foglalkozott. A szakmunkástanuló-iskolák első évfolyamos tanulóinak a száma 1960 óta állandóan emelkedik. 1961-ben 52 ezren, 1965-ben már 64 ezren jelentkeztek szakmunkás- tanulónak. Ezen a területen is ta­lálkoztunk azonban érthető, de nem elfogadható törekvésekkel — mondott® és emlékeztetett arra, hogy egyes úgynevezett divatos szakmákra több a jelentkező. Ki­emelte, hogy ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, többek között az iskolai pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével is. Ha a pályaválasztás szemszögé­ből vizsgáljuk a különböző kö­zépiskolai típusok iránt megnyil­vánuló érdeklődést, meg kell ál­lapítanunk, hogy ifjúságunk tö­rekvése egészségesebb, mint a kia­lakult középiskolai arányok. A kö­zépiskolák első osztályos tanulói­nak egyre nagyobb száma jár olyan középiskolába, amely szak­mai műveltséget is ad. 1960-ban csak 14 000 ilyen középiskolásunk volt az első osztályban, ebben az évben már 27 000 van. A gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolai típusok között az arány hagyomá­nyosan rossz. A felszabadulás után a középfokú technikumok megszervezésével jelentős erőfe­szítéseket tettünk a gimnáziumok egészségtelen túlsúlyának csök­kentésére, ezzel azonban távolról sem oldottuk meg a kérdést. Öt évvel ezelőtt a középiskolai tanulóknak majdnem a 70 százalé­ka járt és még ma is’60 százaléka jár gimnáziumba. Ez az arány még mindig egészségtelen. Egyik legfontosabb teendőnk tehát, hogy egyre emeljük a szakmai oktatást is nyújtó középiskolai osztályok számát, s a gimnáziumokét pedig csökkentsük. Már 5—6 évvel ezelőtt, az isko­lareform munkálatainak kezdetén megmutatkozott, hogy egész isko­larendszerünk legproblematiku­sabb területe a középiskola — mondotta a továbbiakban. Egyrészt összekötő kapocsnak kell lennie az általános iskola. és az egyetem között, tehát előké­szít a továbbtanulásra. Másrészt — mivel az ifjúságnak csak egy része tanulhat tovább, a középis­kolának olyan képzést is kell nyújtania, amely megkönnyíti a Mint már korábban hírül ad­tuk, politikai könyvhetek kez­dődnek megyénkben. Ma este 7 órai kezdettel Tótkomlóson ün­nepi formában nyitják meg a politikai könyvheteket Békés megyében. A megnyitó előadója Lipták Pál elvtárs, a Megyei Könyvtár Kossuth-díj as vezető­je. Az est ünnepiségét a deko­ráció is kifejezi: a vásárolható művek legszebbjeiből a megnyi­tóval egyidőben könyvkiállítást tartanak. A könyvek a helyszí­nen megvásárolhatók. Előadók is közreműködnek, akik a könyvhetek alkalmával vásárol­ható művek egy-egy részleteit elevenítik meg, majd filmvetí­tés színesíti az est műsorát. Különben megyeszerte szá­mos községben megkezdték az tovább nem tanulók elhelyezke­dését a különféle, társadalmilag hasznos munkakörökben. Az általános -iskolát végzett gyerekek 40 százaléka (évi 67—70 ezer tanuló) bejut a középiskolák nappali tagozatába; ezzel azonban középiskoláink befogadóképessé­gét kimerítettük. A következő években — bár az általános isko­lából kikerülő gyerekek száma te­temesen növekedni fog — a kö­zépiskolák első osztályába több gyereket félvermi már nem tu­dunk. Így az általános iskola 8. osztályát elvégzett tanulók számá­nak növekedése és a középiskolá­sok számának változatlan szintje átmeneti feszültséget okoz. Népgazdasági igény, hogy a szakmunkástanulók számát je­lentősen növeljük. A középis­kolai létszámokat tehát ennek gondos figyelembevételével kell megállapítani. A közép­iskolákba azokat a tanulókat kell felvenni, akik a tanulás­hoz kedvet éreznek, szorgal­mat, erős elhatározást mutat­nak, és általános iskolai tanul­mányaik során tanújelét ad­ták, hogy a továbbtanuláshoz megvan a tudásuk és a képes­ségük. A szakmunkásképesítést szerző fiataloknak szintén megvan a le­hetőségük a középiskolai tovább­tanulásra, hiszen közülük a rá­termettek a szakmunkástanuló-is­kola elvégzése után — termelő- munkájuk megszakítása nélkül — középiskolai tanulmányokat foly­tathatnak. Erre ösztönöznünk is kell őket. Ilku Pál ezután a legfiatalabb iskolatípusról, a szakközépiskolá­ról beszélt, s vázolta az ezzel kap­csolatos feladatokat. Majd hang­súlyozta: elkészültek az új tan ter­vek és programok s írják az új előkészületeket a könyvhetek minél jobb sikere érdekében. Békéssámsonban, ahol novem­ber 23-án kerülnek az érdeklő­dők elé a könyvek, a község va­lamennyi szervezete, valamint a kultúrintézmények tervszerű munkával készülnek fel a könyvhetekre. November 24-én Pusztaföld­váron filmvetítéssel kapcsolják össze a politikai könyvhetek megnyitását, s a község szerve­zői közül a pedagógusok járnak az élen: sokat tesznek azért, hogy felhívják a lakosok figyel­mét: — a politikai könyvhetek művei olyan távoli földrészek társadalmi és életformáival, embereivel ismertetik meg az olvasókat, amelyekről eddig nem hallhattak. jegyzeteket, tankönyvöket is. A munkálatok központi témája az volt, hogyan képezzünk magas szakmai tudású, szocialista szelle­mű szakembereket. A hallgatókra már a szakmai képzés során úgy kell hatni, hogy kommunista szakemberekké vál­janak, hogy ne csak ismer jékj hanem él is fogadják a marxiz­mus—leninizmus tudományos vi­lágnézetét, s így a szocialista em­ber politikai magatartásával és életfelfogásával kezdjék meg gya­korlati, társadalmi tevékenységü­ket A felsőfokú technikumok hely­zetének elemzése után az új egye­temi és főiskolai felvételi rend­szer tapasztalatairól szólott a művelődésügyi miniszter. Társadalmi fejlődésünk nem­csak lehetővé tette, hanem meg is követelte, hogy megszüntessük a származás szerinti megkülön­böztetést — mondotta. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a fel­vételi rendszer kiállta a próbát: találkozott az emberek igazságér­zetével és bebizonyosodott, hogy a teljesen nyílt versenyben is meg­állják helyüket a fizikai dolgozók gyermekei. Ennek egyik bizonysá­ga, hogy számuk az egyetemeken és főiskolákon tovább emelkedett. Pedig meg kell mondanunk, hogy tanulmányi feltételek szempontjá­ból általában hátrányosabb hely­zetben vannak a fizikai dolgozók gyermekei. E fiatalok egy része a családban kevesebb segítséget kaphat a tanulásához. A vidéki, különösen a parasztgyermekek naponta 1—2—3 órát utazással töltenek. A nagy létszámú csalá­dokban otthon is szükség van se­gítségükre, gyakran nincs megfe- (Folytatás a 2. oldalon.) Ilku Pál beszámolója

Next

/
Oldalképek
Tartalom