Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-05 / 261. szám
M85. november 5. 4 Péntek ...sava, borsa Egy nagy művész emlékezete Auguste Rodin (1840—1917) A XIX. század vége felé. pontosabban 1874-ben a francia festők egy csoportja bombaként robbantotta fel a festészetben uralkodó szabályokat, az elfogadott és megszokott akadémista tételeket. Művészetük a valóság megfigyelésén alapult. A természetben a folyton változó szín. és fényhatásokat keresték: ők voltak az impresszionisták. (Először csak gúnyból kapták e nevet, majd ők maguk vállalták.) Az új áramlat oly erősnek bizonyult, a szobrászat sem menekülhetett előle. Pedig a szobor anyaga a kő, a fém, a fa és egész szerkezete ellentmond a változásnak, a pillanat- nyiságnak: az állandóságot sugározza. Ennek ellenére Auguste Rodin francia szobrász alkotásaiban megvalósította azokat az elveket, melyeket az impresszionista festők vallottak. Munkáin pontosan kielemezhetjük az optikai látvány elsődleges uralmát. Elnagyolt tömegekben, foltokban mintázta meg alakjait, a szerkezetet mélyen elrejtette, mindent a felületen összpontosított. Fő elve: „a szobrászat a domborulatok és mélyedések művészete, mely a formákat a fény és árnyék játékában ábrázolja.” Szobrai igy csak egy bizonyos megvilágításban hatnak, mert a fény épp olyan alkotóelem nála, mint a márvány, vagy a bronz. Európa szobrászaira oly vonzó a hatása, tanítványok serege veszi körül és széthordják stílusát. Rodrn Párizsban, 1840-ben született 125 évvel ezelőtt. Tizennégy éves korában már természet után rajzol. Majd különböző műhelyekben tanulja, gyakorolja a szobrászat mesterségét, de művésszé érését csak az igazán nagyok segítik elő: Donatello, Michelangelo, Giberti. Fiatalkori műveit finom realizmus jellemzi, amelyhez hű marad élete végéig. Huszonnégy éves, mikor megmintázza a „Törött orrú ember’Vt, a Sálon visszautasítja. 1877-ben állítja ki híres, íeltúnést keltő aktját, az ,.Érckor ”-t (egy álló férfialakkal az ön. tudatra ébredés szuggesztív megjelenítése). A test oly eleven, mozgékony és elhitető erejű, azzal gyanúsították, élő emberről öntötte gipszbe. Dante hatására 1880-tól élete végéig dolgozott a „Pokol kapu”-ján. Több figurából álló kompozíció lett volna, egyes motívumait külön is feldolgozta. Legismertebb közülük a „Gondolkodó” (ülő férfialak, jobb kezére támaszkodva, mintegy a gondolkodás szimbólumává vált.) Szenvedélyesen foglalkoztatja az emberi tragikum, emberi szenvedés. Ennek csodálatos példája: „A calaisi polgárok”. A lazán fegymás mellé állított hat férfialakkal a hősiességnek és tragédiának állít megdöbbentő plasztikai emléket. (A calaisi polgárok a 14. században önként vállalták a halált, hogy megmentsék városukat a pusztulástól. Minden alakja másként példázza tettüket.) Egy idő után, 1886 körül majdnem csak márványban gondolkodik, témája az akt, stílusán eluralkodik a lágy festői mintázás. Ekkor hozza létre páratlan szépségű női aktjait (Danaida), a csókolódzó emberpár motívumát (A csók, Örök tavasz). A testtagok mozgása, egymást takarása, ködös go- molygása, a felület lágy mintázása, a fény különös játéka, a látszólag laza szerkezet: azonos az impresszionista festők törekvéseivel, de a mély gondolati tartalom állandó jelenléte Rodint erősen meg is különböztette tőlük. Korában élő művészek, írók, tudósok portréit készíti el a felület festői mozgalmasságával, de éles, kérlelhetetlen realista jellemző erővel. (Victor Hugo, Puvis de Chavannes, J. P. Laurens, stb.) 1895-ben a Societe des Gens de Lettres megbízza Rodint, készítse el Balzac emlékművét. El is készítette: minden részletezés nélkül, hatalmas tömegből feltett foltból bontotta ki Balzac alakját. Köpenybe burkolózó, esetlen alakból hatalmas fej bukkan elő, melyet áthevít az alkotás pillanata, látomásszerű, szokatlan emlékmű. A megrendelők visszautasították. Hiába tiltakoztak a francia írók, művészek, a döntést nem változtatták meg. A szobor ma a párizsi Rodín-múzeum (R. egykori háza, melyet az államra hagyott műveivel együtt) értékes darabja. Ha Rodin stílusát az impresszionista áramlattal együtt fel is váltotta egy újabb törekvés, az a varázslatos érzékenység, mellyel korát, gondolatait, érzéseit plasztikaiig kifejezte, má is szuggesztí- ven hat. A budapesti Szépművészeti Múzeum 4 kiváló munkáját őrzi. Koszta Rozália B eszélgető partnerem a mondat végén jelentőségteljesen legyintett egyet és a beállott néhány perc szünet után, még így szólt: — Tudod, a lelkesedés hiányzik a legjobban, csak fásultan, mert megszoktam, melózok... Többször hallani erről a fásultságról, kedvtelenségről és enyhén szólva, lélektelenségről is. És nehogy azt higgye valaki, hogy csak azok érzik ezt — vagy mondják —, akik a gép mellett állnak, hanem találkoztam pedagógussal, aki bár szebben fűzte a szót, de hasonlóképpen vélekedett. És ugyanígy orvossal, aki a betegre fordított 3 perc után mereven nézett az ajtóra, hátha nem nyit be újabb beteg. Miért? Mitől van egyeseknél fásultság, kedvtelenség? Nézem a tv-t. A szerda esti híradó közöl egy megdöbbentő hírt: Amerikában egy férfi felgyújtotta önmagát és másfél éves kisgyermekét. ö halálával tiltakozott a háború ellen. És újra fel tehetem a kérdést: miért? Peregnek a képek; polgárháború veszélye Indonéziában, dörögnek a fegyverek Cipruson és Vietnamban naponta százak halnak meg egy értelmetlen háború miatt. Mi pedig itthon a hírek zfllhatagában „nyomjuk a gombot” és a munka végeztével begyűjteni# a kályhába, ülünk a tv képenjyöje előtt, legyintünk és talán ajkunkról elröppen a szó egy-egy háborús hír hallatára: — Messzi van... ermekkorom egyik legrosz. szabb emléke, hogy 1944 októberében a magyar csapatok, a reménytelen háború után, lógó köpenyben, szinte húzták a puskát maguk után, vonultak a Duna felé. Fölöttünk pedig az egyik pillanatban még monoton zúgással mentek a gépek még nyugatabbra és utánuk nem sokkal, alacsonyan zúgva, fekete testű stukák gépfegyverrel lőtték a visszavonulókat. Nem célpont, csak véletlen volt, hogy néhány golyó a ház sarkánál álló eperfát találta el, ami alól figyeltük a gépeket. Azóta egy életre elegem van a lövöldözésből, s azóta gyűlölöm a háborút. Nem jut eszembe minI/" int az utcán olyan tarka-barka, eleven és hangulatos volt mindert Ebben az épületben pedig nyomasztó a csend, akár a holtak birodalmában. Miért is kellett idejönni? Az odesszai történelmi múzeumot akartam látni, s most itt van! Elvezettek ebbe a szomorúságvárba. Vagy talán elhamarkodottan ítélkezem? Egy bájos, fiatal leány néz rám kedves-szelíden. Vállára omló dús, sötét haja még jobban kiemeli arcának kissé szabálytalan, mégis finom vonásait. Olyan ő itt a szürke katonamundérok, tépett zászlóselymek, rozsdás kézigránátok és sárgult röpcédulák társaságában, mint kormos falak között egy szál üde virág. Közelebb lépek hozzá. „Nina Onilova hősiesen védte a várost utolsó leheletéig. Meghalt 1941- ben, 21 éves korában a fasiszta barbárok elleni harcban.” A sorok végét már szétmosták a könnyeim. Hát te már nem élsz Ninocska? Mondd, mit kerestél te den percemben, de a képeket látva újra érzem azt a szorítást, mint amit ott éreztem az eperfa alatt. Nem kívánom senkinek, a fiataloknak a legkevésbé, hogy e szorongással éljenek vagy minden pillanatban ez jusson eszükbe. De igenis, az már elvárható, hogy a fásult közömbösség helyett, ha csali egy pillanatra is, gondoljanak azokra, akik Vietnamban úgy halnak meg, hogy saját országuk függetlenségéért küzdenek és talán gondoljanak arra az amerikai apára is, aki felgyújtotta önmagát. Mem kívánok senkivel vitat*■ kozni azon, hogy e pacifista tette most értelmes vagy értelmet, len cselekedet-e. Bizonyára igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az amerikai imperializmust nem fogja megállítani ez az egy cselekedet. Valóban. Ez balga hiedelem lenne, de még balgább az, aki ezután is csak fásultan tekint egy-egy hírre. Közömbösen, értetlenül még egy közúti baleset mellett sem szabad elmenni. Küzdeni a halál ellen kötelesség. így kötelesség küzdeni a háborúk, annak szelleme ellen. Kérdezhetnénk, mi köze van ennek a mi kedvtelenségünkhöz, a napi „verklihez”? Sok is és kevés is. Sok azért, mert bár költői túlzás, de e földgolyón mégiscsak együtt élünk mi, emberek. És én nem kérhetem senkitől, hogy olyan fokon tanulja meg a geológiát és a csillagászatot, hogy abból érezze meg, mily parányi is az ember. Óriássá semmi más nem teheti, csak az, A Gyulai Kertészeti Vállalat telepén az elmúlt évben hatalmas méretű üvegház épült. Az idén 200 ezer forintos beruházással fűtésberendezést szereltek fel, melyet most helyeztek üzembe. A berendezés az üvegháznak egyelőre a felét melegíti, az év végéig azonban elkészül a teljes apparátus. Jelenleg úgynevezett egynyári virágokat dugványoznak: verbénát, Szabinát, begóniát és ott a sáros barikádon, ahol a gyilkos halál úgy száguldozott, mint egy ámokfutó? Neked a szerelmedet kellett volna ölelned, nem a géppuska hideg vasát, hiszen olyan nagyon szép és olyan nagyon fiatal vagy. Látod, ha otthon maradsz: talán ma is élsz, boldog anya lennél és esténként moziba járnál gyermekeiddel. Ezt a beszédet nem hallja senki, csak befelé suttogom magamnak, mégis szégyenpír borít el miatta. Micsoda rövidlátás! Nina, ez a törékeny szovjet leány jobban tudta, mit kell cselekednie. Azon a forró nyári napon alighanem ó is szívesen andalgott volna a tengerparti sétány árnyas fái alatt, csakhogy álmait messze ijesztette a véres valóság. A háború sárba tiporta boldogságát. A német csizmák már Odessza közvetlen környékén taposták a termékeny fekete humuszt és el voltak szánva a város felégetésére is. Ekkor kezdődött el, 1941 augusztusában az emberfelettien hősi tetteknek az a sorozata, amely ma is arany betűkhogy tud küzdeni a butaság, a ma. radiség ellen. Sárba ragadni nem érdem. Szárnyalni csak akkor tud az ember, ha segítőszándékkal találkozik és érzi az őt körülvevő emberek bizalmát és támogatását. Így van sok közünk a háborús hírekhez, így van közünk az önmagát elégető amerikai pacifistához, fáradtan kelni reggelente nem ■ kellemes. De besötétített ablakok mögött élni, járhatatlan utakon járni, felettünk zúgó repülőgépeket hallani, szörnyű lehet. S hogy ez ma nincs nálunk* ez jó. És hogy még kevésbé csak képként szerepelhessen itt, szükséges az is, hogy ma többet és jobban dolgozzunk, mint tegnap, önmagunk kedvetlenségét legyőzni nekünk kell. Bizonyára találkozunk kellemetlenséggel, érhetik kudarcok az embert, de éppen az. zal több és ezzel lehet óriás, ha ezt legyőzi. Győzni mindenkinek joga van. Küzdelem és ember. Bánki Is vitatja, e fogalmak még a szocializmusban is összetartoznak. Sajnos. hajlamosak vagyunk a fogalmakat leszűkítve, egyes emberek szemüvegén keresztül vizsgálni. Küzdeni a jóért, néha ellentmondani — szükségszerű. E közben érhetik támadások, vádak az embert. De a jobb, az igazi ügy tudatában tovább kell lépnie. Az ember életének savát, borsát a mindennapi újrakezdés, a küzdelem jelenti. így kötődik mihozzánk, a mi napjainkhoz a vietnamiak küzdelme s az amerikai pacifista — még oly értelmetlen — halála is. Dóczi Imre petúniát, A mintegy 12 ezer tő a májusi fagyok múltával a gyulai parkokba, az emlékmű köré és a Várfürdő környékére lesz telepítve. Az év végétől kezdve zöldségféléket, primőr salátát, paradicsomot és paprikát termesztenek majd az új üvegházban, melyek februárban, márciusban, áprilisban már az üzletekbe kerülnek, korai, vitamindús táplálékot adva a lakosságnak. kel ragyog a Szovjetunió történelmében. ^ múzeum élettelennek tűnő dokumentumai egyszerre megelevenednek és mint hű krónikások, elmesélik három pokoli hónap eseményeit. Aki csak mozogni tudott, kationévá alakult át egyik óráról a másikra. A Nina Onilovák épp úgy, mint a gyermekek és a hajlott korú emberek. Az egyik bronzszobor tízéves fiúcskát ábrázol teljes hadifelszereléssel — puskája agya a földet éri. Amott egy öregasszony portréja, aM a dokumentumok szerint unokájával együtt pusztította a betolaKo- dó ellenséget. Nagyon is élnek és beszélnek ezek a múzeumi tárgyak. L. M. Pavlucsenkö fényképe ott áll egy halom kézimunka és egyéb dísztárgy között, szemében elszánt tűz lobogását örökítette meg a fotólencse. Alatta felírás: egymaga 187 németet ölt meg. Ez az álmodozó, szelíd arcú asszony ? Hiszen a gyöngédség úgy sugárzik róla, hogy bárki esküdni merne: képtelen fegyvert emelni másokra. De talán éppen ezért volt képes olyan könyörtelenül irtani a nácikat. Tudta: élni, alkotni, szeretni csak akkor lehet, ha elpusztulnak a gyűlölt betolakodók. FELHÍVÁS 1 Állami vállalatok, közületek, tanácsi VÁLLALATOK, ÁLLAMI GAZDASAGOK, KTSZ-EK, . TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM! A 114/1965. PM.—OT. sz. rendelet alapján a felesleges készletek meghirdetése tárgyában november havában megjelentetjük a BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÄG Országos Hirdetési 5. különkiadását, miért is kérjük az érdekelteket, hogy amennyiben elfekvő készletüket meghirdetni kívánják, közöljék címüket mielőbb vállalatunkkal. BÉKÉS MEGYEI LAPKIADÓ VÄLLALAT Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 5. Telefon: 10—21, 10—51. x Odessza - Október fényében A hősök ma is élnek Űj fűtőberendezés: több virág és primőr áru
