Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
Ismét a szakmunkásvizsgákról W5. november 2a._____________________________________________________6 Közel 7 millió forint az utak és járdák építésére Békéscsabán Vasárnap Á'nyáron ; részletesem beszámoltunk a szakmunkástanulók júliusi szakmunkásvizsgáiról, s az otti szerzett tapasztalatokról. Korábbi írásunkban megállapítottuk, hogy több üzemben, s különösen a mezőgazdasági üzemekben nem foglalkoznak kellő fontossággal .a szakmát tanuló fiatalok gyakorlati képzésével, s ennek következtében igen magas a bukási százalék. Akkor azt reméltük, hogy az illetékesek megszívlelik á bírálatot, s hatékony intézkedést teszpek a mulasztás pótlására, s ha. elkésve is, de javítanak a helyzeten: Sajnos, nem mondhatjuk él, hogy lényeges változás történt volna, mert az október hóban megtartott szakmunkásvizsgákon ugyanazok a hibák jelentkeztek, mint korábban. Érdemes' idézni a géplakatos szakvizsgabizottság feljegyzését. „Az 1965 júniusi szakmunkás- vizsgákon az ÖRKI, a Szarvasi Gépállomás, a Szeghalmi Gépál- tomák és más mezőgazdasági üzemek, tsz-ek tanulói rendkívül gyenge gyakorlati félkészültségről tettek tanúbizonyságot. A szakmunkásvizsga bizottság a vizsgázók nagy részét megbuktatta gyakorlatból A tanulók visszamentek és közölték a gazdaság vezetőivel, hogy a reszelés, illesztés, rajz szerinti munkák nem jól mennek, lehetőséget kérnek a gyakorlásra. Az egyik gépállomás főmérnöke azt mondta, idézzük á tanuló szavait: „A reszelés nem jelent problémát, mert csak egyenesen kell tartami a reszelőt és egy kis érzék kell hozzá. Most mór mehettek dolgozni!” Ezt követően a legkülönbözőbb munkákat végezték, olyanokat, melyek egyáltalán nem függtek össze a szakmával. Á bizottságnak az a véleménye, hogy a mezőgazdasági üzemekben nem biztosítják'az oktatás gyakorlati feltételeit. A tanulók elmondásai alapján kézi-' szerszámot nem kapnak, hogy az alapműveleteket megfelelően be tudják gyakorolni. Nem ritka, hogy saját maguknak kell szerszámot vásárolni. E hiányosságok leginkább megmutatkoznak a kö- rösladányi Dózsa Tsz-nél, az ÖRKI kákái üzemegységénél, a Szarvari Gépállomásnál, a Déva- ványai Gépállomás gyomai üzemegységénél Tapasztalhatók hiányosságok a Vésztői Gépállomásnál is.’ Ezenkívül sorolhatnánk még számos mezőgazdasági üzemegységet, ahol komoly problémák vannak. Minek tudható be, hogy a figyelmeztetés ellenére sem változik a helyzet a szakmunkásvizs- gázók felkészítésében. Érthetetlen, hogy egyes üzemegységvezetők teljesen figyelmen kívül hagyják a szakmunkásutánpótlás nevelését annak dienere, hogy a mezőgazdaságban nap mint nap hangoztatjuk a szakmunkáshiányt Súlyos felelőtlenségre vall az a nemtörődömség, hogy egyesek három évük letöltése után plusz hat hónapot, esetleg egy teljes évet kényszerülnek tanulóként tovább gyakorlatozni azért, mert a három év alatt nem kapták meg a megfelelő támogatást a szakma alapos elsajátításához. Sürgősen rendet kellene teremteni ezen a területen. Nem akarjuk mentem a tanulókat sem, mert előfordul, hogy saját hibájukból kerülnek a bukottak listájára. Ám a tapasztalatok azt mutatják, ez a kisebbség. Tény, hogy a bukottak többségénél megtaláljuk az üzemvezetők bűnös hanyagságát, s ezen a helyzeten kell a legsürgősebb változtatást végrehajtani. Különösen szeretném felhívni a figyelmet a bukott tanulókkal való foglalkozásra, mert a pótvizsgára való felkészítés fokozott gondosságot és nagyobb figyelmet igényéi, Éppen ezért az üzemek szakemberei a felkészülés időszakában nyújtsanak nagyobb segítséget a pótvizsgázó tanulók alapos gyakorlati felkészítéséhez. Ezen túlmenően ott, ahol elsőéves tanulókat foglalkoztatnak a gépállomások mérnökei, a termelőszövetkezetek szakemberei csak akkor vállalkozzanak tanulóképzésre, ha a gyakorlati feltételeket biztosították. Nincs szükség arra, hogy a tanulóképzés égisze alatt havi 100—150 forintos bérért a szakmát megszerezni vágyó fiatalokat segédmunkásokként foglalkoztassák. Erre van más lehetőség. Háló Ferenc A városi tanács legutóbbi vb- ülésén foglalkoztak a városban folyó útépítésekkel és a községfej- lesztési alapból történő járdaépítéssel is. A városban a legjelentősebb útépítési munka a VI. kerületben folyik. Itt mintegy öt és fél millió forintot használnak fel. Ebből épül meg az Urszinyi Dezsőné utca, a Szőlő utca és Árpád sor közti szakasz. Sokan kérdezték meg, hogy az Árpád soron miért szedték kj a fákat? Az illetékesektől nyert értesülés szerint az utat szabvány méretűre kellett elkészíteni, egyrészt a várható forgalom- növekedés miatt, másrészt pedig a különböző beépítettség tette indokolttá a fák kivágását. Zsadányban az elmúlt időben jelentősen megváltozott a KISZ- szervezet munkája. Egyre több fiatal vesz részt a rendezvényeken s már eddig tízen kérték felvételüket a tagság soraiba. A nemrég megválasztott új vezetőség ugyanis igen szép programot állított össze, amely nagyban kielégít} a fiatalok igényeit. Megszervezték a politikai oktatást s ezen minden fiatal részt vesz. A két termelőjelentős összeget használnak fel a Kazinczy utca építésére is, azonban az út építésének befejezése függvénye az időjárás további alakulásának. Több mint 300 ezer forintos költséggel elkészült a Szerdahelyi utca építése és 200 ezer forint felhasználásával a Hámán Kató utca is. A községfejlesztési előirányzatból 700 ezer forint értékben készítettek járdákat. Terven felül pédául Erzsébethe- lyen a Stromfeld Aurél utcában készült járda. A jelenlegi lemaradás, ami az utcák építésében mutatkozik, év végéig pótolható s ennek teljesítésére a városi tanács végrehajtó bizottsága felszólította a kivitelező kertészeti vállalatot. szövetkezetnek társadalmi munkával segítenék és 150 órát dolgoznak társadalmi munkában a művelődési otthon építésénél is. Ezenkívül gondol a vezetőség a szórakozásra is. Megalakították a tánczenekart, amelyhez a helyi földművesszövetkezet ad segítséget, 1966. évi tervükben pedig többek között különböző szakkörök létrehozása és egy művészeti csoport megalakítása szerepel Szentgyörgyi Noémi Társadalmi munka, tanulás, szórakozás a zsadányi KISZ-szervezetben Régi kocsi : - — Grófnőt Engedje meg, hogy végigkocsikáetassam• a birtokon, meg szeretném mutatni Őrinek mindazt, amit magáénak mond. hat, ha végighallgatja szerény kérésemet! Befogatok! S repült az Eszterházy-hintó. János libériában feszített a bakon. A grófnő napernyője alól finnyásan tekintgetett a földeken hajladozó summásokra, béresekre. Ugyan! Érdekelte is őt, hogy mi folyik ott! Csak ami hozzákerült! S a cserzett bőrű, kérges tenyerű, napbarnított emberek komoran néztek a porzó hintó után*. ...azután a gróf eltűnt valahová. Nem a grófnőé, hanem a kérges kezüeké lett a birtok. A kocsi párnázott üléséről meg dohogva ugrik le a szentmár- toni tsz elnöke: — Emberek! Mi az istent csinálnak maguk? Hol a munkacsapatvezető? Nem megmondtam, hogy a kézi aratók a jégvert táblába álljanak? — Ne velünk kiabáljon, elnök elvtársi — nézett rá egyik a volt summások közül. — Mi is mondtuk, hogy jobb lenne. Indulhatunk? — Várjanak már, míg beszaladok, aztán küldöm magukért a teherautót. Ne haragudjon, bátyám! Csak mérges vagyok! Sietni kell,, holnapra esőt jelzett a meteorológia! Az iroda előtt fürgén leugrott a féderes hintó hágcsójáról, s már az ajtóban hallani lehetett a gyors intézkedést. János bácsi meg leszállt a bakról, az árnyékba kiteregette a tarisznya tartalmát, s mire felpillantott, bajusza alatt megjelent a mosoly: hát persze, hogy menten ott voltak az irodista lányok! Tudják, hogy ilyenkor zivatar van az irodában, kint meg János bácsi elbeszélését hallhatják arról a világról, amikor ő még „daliás parádéskocsis” volt a gyöngyösi Orczy báróknál! r • uj re geny Szécsi József bezzeg nem szo- morkodik. Tizenöt esztendeje mindig akadt egy-egy gyerek, akinek kedves volt a fújtató, aki számára a kovácsműhelynek különös, gázos, kékes lánggal izzó fuj tatója jelentette a jövő mesterséget. Bálint Péter most harmadéves, de már mesterszdnten segít az idős mesternek. Csikorog a kora téli hő a talpunk alatt. Mellettünk nehéz szekerek húznak, jön a tartós hideg. Beáll a hó, s a pusztákon sokszor térdig fehérségben vígan nyerítve vágtat majd el a beragadt autó mellett a szekér, * hintő, hogy bundába, puha pokrócba csavart utasait rendeltetési helyére szállítsa. Útközben, míg Csák Ferenc kárpitosműhelye felé tartunk — ott áll az új műremek, a tápiószelei agrobotanikai intézet számára készített Eszterházy-hintó — csak felötlik a fejemben öreg nyári ismerősöm, a szent, mártom János bácsi, aki egy esztendőn keresztül ziirmölte az elnök fülébe, egy esztendőn keresztül mondogatta másnak, hogy hallja az elnök: ,,kéne nekem valamiféle extre!” ...és csordogál a Kicsit mesés színű elbeszélés, hisz János bácsi akkor „daliás parádéskocsis volt!” A lányok pedig nem is tudják, hogy a szentmártoni tsz Esz- terházy-hintóját az ország déli csücskében, Füzesigyarmaton ma is újra meg újra megalkotják a szorgos, ügyes kezű bognárok, kovácsok, hogy a könnyű járatú hinták az ő kezük alól kerülnek a2 autónemjárhatja vidékek irányítóinak. Cseng a kalapács, s ahogy alakul a kerék, faforgáccsal borítja be Kovács Imre bognárt, aki tizenöt esztendeje egyforma gonddal, egyforma kedvteléssel dolgozik a szövetkezeit szép kocsijain, — 180 ezer forint egy ilyen kocsi! — mondja büszkén Hegyi János, s joggal ilyen rátarti, mert másfél évtized alatt már közel száz darab fut kényes lovakkal a legkülönbözőbb helyeken. Műhelyében pedáns rend. A kocsi oldalát faragó fogazott vésők — ezekkel készül az álfonás —, a kisebb-nagyobb kalapácsok, meg ki tudná felsorolni mi minden húzódik meg egymás mellett az' ablakpárkányon, polcokon. — Csak szomorú vagyok. Múlik felettem az idő és nincs, aki folytassa a mesterséget. Nem ismerik talán a gyerekek ezt a szakmát? Vagy nem akarnak ide jönni? Ez pedig a bognárszakma művészete! És én tudom biztosan, hogy ezeket a díszes, szép kocsikat nem szoríthatja ki még a Mercedes sem!, Ezek kellenek, ha másra nem, hát versénykocsiknak. Szívesen venném, ha körülöttem bóklászna egy-két tanuló! Az elnökre nézünk, aki kísérőnk á „kocsigyárban”. Megvonja a vállát. — Nem tudom. Országszerte nincs a szakmának folytatója. Mert ahogy kinyílik a kárpitosműhely ajtaja, ahogy meglátom a csillogóan fényezett, gonddal festett parádéskocsit, amelyen Ungi István ktsz-élnök a „meós”, a kárpitosmunkát nézegeti, megértem az öreget: erre a féderes hintára, erre a szépen fonott Eszterházv- kocsira legalább bőrkabátos „parádés” kocsis illik! Akkor is, ha már nem „daliás”! r Szöveg: Adám Éva — Kép: Kocziszky László