Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-18 / 272. szám
1965. november IK. 3 Csütörtök Jól őrizték a közös vagyont Abonyi Gáspár és felesége Nagy István községi párttitkárral beszélget. Ezzel a eímmtel jelent mái- meg lapunk vasárnapi számában egy kis rövid közlemény arról, hogy közös vacsoráit rendeztek Med- gyesbodzáson a segédrendőrök és társadalmi őrök részére. Közülük dalmd őröket 5® szervezték. Az idén Medgyesbodzás, Gáborteiep és Pusztaottlaka határában összesen hetvenen őrizték a közös gazdaságok termését. De nem úgy, hogy lesben álltak és igyekeztek rajtakapni, s az ezzel járó következmények elé állítani az embereket, hanem úgy, hogy foglalkoztak, beszélgettek velük, igyekeztek elmélyíteni bennük azt a tudatot, hogy a közös vagyon gyarapodása nélkül nem érhetnek el jó jövedelmet, mind magasabb jólétet. A községi párttiitkár további feladatként jelölte meg az önkéntes rendőrök és társadalmi őrök számának növelését, főleg az ifjúság köréből. Azzal a céllal, hogy egyszer és mindenkorra kizárják a rend megbontásának lehetőségét. Nagyon dicséretes dolog az, hogy az önkéntes rendőrök között három pedagógus is van, egyikőjük, Forgó István jutalomban is részesült a csoportvezető Abonyi Sándor és Csemok Sándor mellett. A községi párttitkár is, a segédrendőrök is elismeréssel emlékeztek meg feleségeikről, akik nem duzzogtak, nem mortyogtak amiatt, hogy ők az éjszakák egy részét határjárással töltötték. Volt gyalogolni-, bicükliznivaló, hiszen csak a medgyesbodzási Egyetértés Tsz- nék 1680 holdon termett búzája és 683 holdon közös kukoricája. K. I. Fotó: Malmos néhányat meg is jutalmaztak azért, mert jól őrködtek a közös vagyon felett A segédrendőrök és társadalmi őrök tiszteletére rendezett ünnepségen és vacsorán ismerkedtünk meg bővebben azzal, hogy voltaképpen mivel is érdemelték ki az elismerést. Nagy István eivtárs, a medgyesbodzási községi párttitkár ünnepi beszédében elmondotta többek között, hogy 1961-ben, 1962-ben sokan még csákiszal- májának tekintették a közös- termést; garabolyokikal, kosarakkal, nem ritkán pedig szekérrel hordták, mondván: „Az a miénk, amit hazaviszünk.” Abban az időben vizsgálat, s fegyelmit fegyelmi követett. Egy évvel később már hozzáláttak a tarthatatlan állapot felszámolásához: a már öt-hat éve tevékenykedő 14 segédrendőr mellé társaSegédrendőrök és társadalmi örök fogadkozása Báli Istvánnal, az Egyetértés Tsz elnökével. posták az emberek. Ahogy széles ívben — spriccelve a sarat — kifordultunk, mindenki miniket bámult. Holnap szemtelen megjegyzéseket fognak tenni a lányok. Le vannak sajnálva... Zsolt fél kézzel tartotta a kormányt. Cigarettát kirótt, ő is vett, meggyújtotta. Aztán a rádión babrált. Luxemburgból nyomták a tánczenét. Milyen csinos arca van Zsoltnak! Furcsa, szürkés szemed, modem, szögletesre fésült frizurája. Remekül öltözik. Szeretem a szép ruhákat. A fiúkon is. Mindent szeretek, ami tiszta. És milyen okos fiú! Technikus. Kár, hogy. egy szét sem szól. Pedig milyen izgalmasakat tudhat mondani, ha valakibe szerelmes. Vajon belém... vagyis hát engem ...? Valami biztos lehet, különben miért lenne most itt? — örültem, hogy értem jöttél. Egy kicsit tartottam tőle: csak tréfálsz, mikor ígérted. — Miért? — Annyi csinos lány van. És egyesek buknak a kocsira. Pláne Opel... — Ez a fűrész? — Zsolt legyintett. — Mit ér egy ilyen krakszni egymagában? Ha valaki ül az ember mellett, az más. Igaz, így van. Milyen jó, hogy itt ülünk mos* ketten. Tulajdonképp alig ismerjük egymást, de Zsolt biztos rém rendes srác lehet. ügy néz ki. Rohanunk. Két oldalt futnak a házak, a fák és ha most megfogná a kezem, nem húznám el. Igaza van Zoltnak, egyedül semmi nem ér semmit. így ketten már más. Szemben az útkereszteződésnél fehér teddy-bumdás lány kerülgeti óvatosain a tócsákat. Bájos, karcsú kis jegesmedve-bocs. Át akar lábalni a sárral barázdált úttesten úgy, hogy a cipőjébe ne folyjék a lucsok. A kocsi láttára elbátorta- lanodik. Átmenni már nincs ideje, ha visszalép bokáig merül a sárba. ( — Nézd a kis csajt — morog a foga között Zsolt. — Mit egyensúlyozol! itt nekem? — Mindjárt a nyakadra megyek... — Jaj, vigyázz! — tört ki belőlem a sikoly. Zsolt nem fékezett. Ellenkezőleg, beletaposott a gázba. A rémült lány orra előtt — a felcsapódó sár piszkosszürke áradatát zúdítva — elszáguldott. Hátranéztem. Csak egy villanásnyira láttam, de azóta sem tudom a képet elfelejteni. Az előbb még hóffehér bunda fekete foltokkal mocskol- tan, a finom mozgás megtörve, a magas lány meggömyedve. A megcsúfoltság tehetetlen szobraként. Zsolt a tükrön keresztül pislogott hátra. A szája fülig érő vigyorba szaladt. — Kis süket... Most gyönyörű vagy. Milyen szép volt az a fehér teddy és mennyire vigyázhatott rá a lány. Ha nekem lenne ilyen drága kabátom én is nagyon félteném. De jön egy ilyen Zsolt vajszínű Recorddal; akkor hiába ... — Zsolt! Állj meg. — Hm? — Nem érted? Állj meg! Itt, most Ahogy lestopolt a kocsi, mélyet bókolt előre. Felpattainitottam az ajtót. — Én kiszállok. Kösz, hogy értem jöttél. De máskor ne gyere. — Becsavarodtál? Mi ütött beléd? — Semmi, csak tévedtem. Ne haragudj. — Szállj vissza, ne hülyéskedj. Hogy mész innen gyalog haza? — Ne nyugtalankodj, Zsolt, majd csak haza tál álok. Szia. — Az isten se képes kiigazodni ezeken a szédült csirkéken ... Zsolt értetlen képet vágott, meghúzta a vállát, becsapta az ajtót és lassan elhajtott. Kicsit sajnáltam, ö még nem tudja, hogy mindig egyedül ül majd a Re- cordban, társra soha nem fog találni. A vajszínű kocsi ahogy távolodott, kezdett összemosódni az alkonyatiül. Nem is vajszínű volt: szürke sivár, mint az egyedüllét. Vajda János Személyes érdekeltséggel, felelősséggel A megyei mezőgazdasági operatív bizottság a minap kellő alapossággal vette számba az idei hátralevő feladatait. Év végéig — naptár szerint — még másfél hónap van hátra. A hűvös, fagyos idő korán beköszöntött, a tél rohamosan közeleg. November közepén túlhaladtunk, s a betakarítás, a szántás és a vetés, valamint az istállótrágyózás egy része még hátra van. Az operatív bizottság előtt elhangzott értékelés szerint még 9 és fél ezer hold búzát kell elvetni, 2000 hold cukorrépát felszedni, 4500 holdról az eddig felszedett répát beszállítani. A kukorica csaknem 30 ezer holdon töretlen, több ezer hold termését letörték, de az a szállítási nehézségek miatt kupacokban a kukoricasorok között elszállításra vár. A hátralevő feladat egész tengernek látszik. Kétségtelen, a még szedetlen cukorrépa és töretlen kukorica betakarítása az őszi mélyszántással együtt rendkívüli erőfeszítést követel a munkát végzőktől éppen úgy, mint a szervezőktől. Ilyenkor, november második felében a dolgos kezek száma megcsappan, a korábbinál rövidebb a munkanap, s ezt is olykor megfelezi az esőzés, a fagyos dér. Ilyen időjárási körülmények között nem kellemes a cukorrépa szedése, a kukorica fosztása. Az emberek körme alá szalad a hideg. A termést e nehézség ellenére is be kell takarítani, mert különben a tagság jövedelmének egy része elúszik. Néhány héttel ezelőtt Ombódi Sándor, a Szeghalmi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese azt a kijelentést tette, hogy a mérleghiányos tsz-ek száma a szeghalmi járásban attól függ, be tudják-e takarítani a közösben termett értékeket vagy sem? A betakarítás tehát létkérdés. Ha Ombódi elvtárs véleménye a szeghalmi járásra áll, akkor megfelel az megyénk többi járására is. Jelenleg csak a cukorrépát és a kukoricát említve, 200 millió forint körüli érték sorsa, de inkább több forog kockán. A tét tehát nagy. Szövetkezeti gazdáink láthatják, igen fontos a következő napok, hetek jó kihasználása. Miért lehetséges, hogy erre az időre még mindig olyan sok a kinti munka? A kérdésre ahány szövetkezet, annyi magyarázattal szolgál. A legfőbb indok azonban a szervezésben, az olykori szervezetlenségben keresendő. Még annak idején minden gazdaság elkészítette az őszi munkák intézkedési tervét. A kampányterv egyes pontjait az időjárás eláztatta vagy olyannyira megkeményítette, hogy szinte lehetetlennek bizonyult megvalósítása. Az őszi feladatokat helyenként felborította néhány hangoskodó is. Ezeknek annak idején beszélhetett az elnök, az agronómus meg a brigádvezető is, hogy adott időpontban kinek mit kell tennie. Bizony előfordult, hogy némelyik ember csak a maga gesztenyéjét kapargatta, mit sem törődött azzal, hogy az agronómia melyik tábláról rendelte el a cukorrépa vagy éppen a kukorica betakarítását, a kender szállítását. A maii állapothoz jórészt a zavarosban halászni szeretők juttatták a gazdaságok egy részét. A zilált helyzet azért is következhetett be, mert a növényápolásban a tavaszi szervezettséget a vezetőség helyenként felborította. Amíg az emberek jó része családi alapon művelte a cukorrépát, a kukoricát és a többi növényt, addig a betakarításban a családi művelés felbomlott, az emberek brigádba, munkacsapatba kaptak beosztást. Az effajta összevonás kizárta a tavasszal hangoztatott egyéni érdekeltség megvalósítását. Bár a munkacsapat és a brigád érdeke összességében azonos a tagéval, de a szorgalmasan dolgozó tag anyagi érdekeltsége több a hevenyészve dolgozóénál. Most, a betakarítás időszakában a munka- szervezés helyi fogyatékossága miatt egy kalap alá vették az átlagon felül és az átlagon alul dolgozót. Az őszi betakarításban — legtöbb helyen — más gyakorlat érvényesült, mint amelyet a tsz-vezetők a területvállalás időszakában meghirdettek. A családtagok egy része talán ezért is maradt távol. Az őszi betakarításban bekövetkezett helyzetnek tehát mély gyökerei vannak. Lehetséges, hogy egyesek kicsinyességnek minősítik az elmondottakat, mert ősszel általában nagy dolgokról van szó. Az őszi betakarítás kimenetelét e kicsinyesnek vélt dolgok döntötték el! A mi szövetkezeti mozgalmunkban eltöltött néhány esztendő, különösen a növénytermesztésben az enyém elvre, az egyén felelősségére épült, amit a családi művelés és a premizálás módszere fejez ki. S ha ezt az elvet erőszakosan megcsorbították, akkor az egyes ember is, a közösség is hátrányos helyzetbe került. Az őszi betakarítás mérlegének felállítása még korai. Az élet azonban olyan intő dolgokat produkált, melyeket a tsz-vezetésnek, ha következetes, el kellett volna kerülnie. Ahol szükséges, jó lenne az év hátralevő részében a mai gyakorlaton változtatni és személyes érdekeltséggel, felelősséggel úrrá lennii a hátralevő feladatokon. Szövetkezeti gazdáinknak egy feladata van: a betakarítás mihamarabbi befejezése. Tovább kellene rendezgetni soraikat, hogy néhány héten belül a közösség terve jól realizálódhasson. Szövetkezeti pártszervezeteink sokat tehetnek az emberek munkába hívására, a helyenkénti ziláltság felszámolására. A párt vezetősége adjon tanácsot a tsz élén állóknak az anyagi érdekeltség növelésének fokozására is, hogy ami a fagy karmai közül menthető, közös erővel megmenthessék! A betakarítás ütemének gyorsítására azonban nemcsak a ma érdeke sarkall, hanem a holnap, a jövő év jó előkészítése is. Az őszi mélyszántás 190 ezer holdon még hátra van. A következő hetekben ' 1960 traktornak kellene dolgoznia | éjjel-nappal ahhoz, hogy jövő ta- j vaszra lehetőleg egyetlen gazda- j ságban se maradjon szántatlan a határ. Dupsi Károly Előkészületek a keményla hazai felhasználására Fontos kezdeményezés született az erdőgazdaságokban: a néhány éve még szinte teljes egészében tűzifának használt bükk-, gyertyán-, cser- és tölgyrönkökből mind nagyobb mennyiséget exportálnak értékes papírfaként. Hazánkban jelenleg még csak az úgynevezett lágy fafajokat tudják felhasználni papírgyártásra, Így a kemény tűzifa bizonyos fokú minőségi romlása árán most a keményfa legjavát exportálhatjuk. Egyúttal megkezdődtek az előkészületek a keményfa hazai felhasználására is: ha az évi kitermelés eléri a tervezett gyár felhasználási kapacitását, a bükk-, a gyertyán-, a cser- és a tölgyrönkökből itthon készül majd papír.
