Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
1965. október t7. 5 Vasárnap Politizálás — nemcsak „ünnepnapokon“ A kopott falócákon ünneplőbe öltözött asszonyok ültek. Egyikőjük felszólalásában éppen ebből indult ki: a kopott falócák és az ünneplő öltözetek közötti ellentmondásból. Nékik, az asz- szanyoknak nem adták oda a jól berendezett nagytermet, „menjetek csak a kisebbe, ahová a régi bútort rakták, minek ennek ekkora feneket keríteni?” Így szólt a férfiember tirádája, s nembeli társa, a párttitkár, aki ott ült az elnökségi asztalnál, vörös képpel hallgatta a jogos méltatlankodást, bár a vétkes nem ő, hanem a művelődési ház gondnoka volt. Ö adta a kistermet a község asszonyainak, mert „minek is akkora feneket keríteni” annak, hogy — az országos nőkongresszust megelőzően — községekben, járásokban, városokban és megyei küldöttgyűléseken a nőtanácsok számat vetnek eddigi útjukkal, s megjelölik, mit szeretnének, s mit akarnak a jövőben megvalósítani. A kettő ugyanis — nem azonos. Többet szeretnének, mint amennyit akarnák, s mire a megvalósulásig eljutnak, még ez az akarás is megkisebbedik. Hiba lenne ugyan a fentebb említett gondnok szavaiból messzire vezető következtetéseket levonni, de mint a esepp a tengert, e szavak is tükrözik a még mindig meglevő lekicsinylést, a „főzőkanál-elmélet” modernizált változatát, miszerint van ugyan egyenjogúság, de azért jobb, ha a nők nagy ügyekbe nem ütik belé az orrukat. Így azután egyenjogúság van abban, hogy a termelőszövetkezetekben ugyanúgy dolgoznak az asszonyok, mint a férfiak, a gyárakban ugyancsak ezt várják tőlük, de amikor a közös gazdaságban brigádvezetőt keresnek, a gyárban szafcmány-ve- zetőt vagy éppen valamilyen osztályvezetőt, inkább a kevesebb tehetségű, szorgalmú férfit választják, mint a tehetségesebb, szorgalmasabb — nőt.. Lassú, s nemcsak sikerekkel, hanem átmeneti kudarcokkal is teletűzdelt az a folyamat, amelyet a női egyenjogúság gyakorlati megvalósulásának nevezünk. A törvényekkel, intézkedésekkel ugyan nincs baj: írott betűjük és szellemük is a nők javát szolgálja, ám nehéz lenne mindazt elsorolni, ami a gyakorlatban — elfoglaltság, rosszul értelmezés, férfigőg miatt — gáncsot vet még a gyorsabb előrehaladásnak. Elég megemlíteni a mind nagyobb számban nemcsak létező, de aktívan tevékenykedő termelőszövetkezeti nőbizottságokat, a községi nőtanácsok munkájába bekapcsolódok növekvő számát, a szülői munkaközösségeket, ahol megint csak az asszonyok jelentik a lendítő erőt, s végül, de nem utolsóként a nők politikai érdeklődésének fokozódását. Igaz, ez még nem általános, de éppen ezért megkülönböztetett figyelmet érdemel Közéleti demokratizmusunk, az ország ügyei, de a nagyvilág eseményei is ma már témát jelentenek a nők mindennapjaiban. Legtöbbjüknél ugyan még csak úgy, hogy ez jó vagy rossz, helyeslésre vagy ellenzésre számot tartó, de az érdeklődés megteremtése egyet jelent annak — fokozha- tóságával! A napjainkban zajló nőtanácskozások: egy része jól tükrözi ezt az új vonást. Ügy is, hogy a művelődési házak programjában helyet kapjanak a nők tájékozottságához és érdeklődéséhez igazodó politikai ismeretterjesztő előadások — és nemcsak a nők akadémiájának keretén belül —, de úgy is, hogy az agitá- ciós munkában tovább kell finomítani a nők körében végzett felvilágosítás módszereit. Megértve és megérttetve, hogy mind nagyobb az olyan nők száma, akik nemcsak „ünnepnapokon”, tehát gyűléseken, más hivatalos összejöveteleken politizálnak, hanem a hétköznapokon is, irta még többségükben inkább csak megérezve, s még nem egészein megértve, hogy egyenjogúságuk érvényesítése ezt is-megköveteli. A politikai érdeklődés elmélyítése, a tüdatforritálás célratörőbbé tétele- a’nők közéleti te- vékenységének fontos feltétele. És ennek elősegítése jelentős lépés a sokat emlegetett egyenjogúság . megvalósulásában, amiért tenni, cselekedni nemcsak a nők joga, hanem — a férfiak kötelessége is! AT. O. feltételekkel — Bulgária, Románia és- hazánk is —<, e tekintetben igen előnyös helyzetben vannak. E három országnak máris nagy szerepe van a szocialista országok szőlő-, gyümölcs, és zöldség- ellátásában. A szakosítás előrehaladásával e szerep tovább növekszik. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének leghatékonyabb és leggyorsabban érvényesülő tényezői a szaporító anyagok, illetve a vetőmagvak. Itt is lehetőség van a szocialista országok közötti szakosításra és specializálódásra. A délebben fekvő országok — közöttünk hazánk is — elsősorban pillangós virágú szálas takarmánymagvak, kerti magvak termelésére rendezkedtek be, míg az északi szocialista országokra különösen az olajos , magvak, fűmagvak, vetőburgonya és a szaporítóanyagok előállításában számíthatnak a KGST országai. A vetőmagtermesztésnél éppen úgy, mint a mezőgazdasági termelés minden területén, a gazdaságosságot messzemenően figyelembe kell venni. A szocialista országok közötti munkamegosztás bővítése a mező. gazdaságban nagymértékben elősegíti a kölcsönös árucsereforga. lom növelését, megteremti export- növelésének lehetőségét. Agrárexportunk jelenleg fele-fele arányban oszlik meg a szocialista és a kapitalista országok között. A tőkés országokba irányuló exportunk nagyobb mértékű növelése várhatóan nehézségekbe ütközik, ugyanakkor a szocialista országokkal lebonyolítandó exportunk — a megkötött hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodások alapján — várhatóan gyorsan növekszik. Mindez azt eredményezi — a hazai igények kielégítése mellett —, hogy a szocialista országok válnak mezőgaz. dasági termékeink fő vásárlóivá. A szocialista országokba irányuló mezőgazdasági és élelmiszer- ipari exportunk jelenleg is gyors ütemben növekszik. Hagyományos kereskedelmi partnereink — Cseh. Szlovákia, az NDK — jelentős mértékben növelik importjukat, de a legnagyobb arányban a Szovjetunió vásárlásai növekednek. Jellemző a növekedés gyorsaságára és nagyságára, hogy a Szovjetunió 1960. évi magyar mezőgazdasági importját 1970-re csaknem a hétszeresére, az 1965. évhez viszonyítva vásárlásait pedig a kétszeresére növeli. Ezzel a Szovjetunió válik mezőgazdasági exportunk legnagyobb piacává. Ezt az is bizonyítja, hogy míg 1965-ben a KGST -országaiba irányuló exportunk 39 százaléka került a Szovjetunióba, 1970-re ez az arány már 54 százalék lesz. ezőgazdaságí és élelmiszer- ipari exportunk gyors növekedése egyben nagy hozzájárulás a magyar mezőgazdaság szaA TIT békéscsabai művészeti klubja kulturális életünk egyik centruma Megbeszélést tartott a klubtanács Október 13-án megbeszélést tartott Békéscsabán a TIT Értelmiségi Klubjában a művészeti klub tanácsa. A bevezetőben dr. Krupa András örömmel állapította meg, hogy a művészeti klub betölti igazi rendeltetését. Havonta egyszer itt találkoznak megyénk írói, újságírói, képzőművészei, színművészei és • zenei életünk képviselői. Igen jó a klub látogatottsága is, egy-egy alkalommal áltálában 30—40 művész és meghívott vendég jelent meg az elmúlt fél év folyamán. A következőkben dr. Krupa András az utóbbi két összejövetel értékelésével foglalkozott, majd felkérte a jelenlevőket, mondják el véleményüket a jövőre vonatkozóan. Igen élénk eszmecsere alakult ki a megbeszélésen, a jelenlevők egyetértettek abban, hogy a művészeti klub kulturális életünk jelentős centruma, s feladatának a jövőben is csak úgy tehet eleget, ha több lehetőséget ad megyénk művészeinek, íróinak sajátos problémáik megbeszélésére, s figyelemmel követi az országos kulturális eseményeket, s értékeli azokat. A művészeti klub tanácsa ezután meghatározta a következő negyedév három összejövetelének tematikáját. A novemberi összejövetelen két megyénkben élő költő verseiből mutatnak be néhányat a Jókai Színház művészei, decemberben az elektronikus zenéről tart előadást Pongrácz Zoltán zeneszerző, januárban pedig a modern magyar filmművészeti törekvésekről hallanak rövid bevezetőt az érdeklődők, amelyet bemutató követ a legújabb maevar kisfil- mekből. Hazajöttem az emlékeimhez — Mondja... kérem... tegnap, bocsánat csak tanultam újra magyarul. Kérem, a Svézner családról tudnak? — Ami azt illet, nem nehéz, mert egyikük itt dolgozik. — Tutíjá.... mikor én elmentem Békéscsabáról, akkor itt még nin- den másként volt ám. Itt volt az éttereim, ott a kaf- féhaus, amott a különterem ... ...és elevenednek a harminc év előtti emlékek! A Csabában Fotó: Kocziszky nincs vendég, vasárnap reggel van. Kilenc óra. Ki kel fel ilyen korán? Aki nem idevaló, s reggelit asszonya, anyja helyett a vendéglátó ad. így találkoztam össze Bácsalmásy Mihállyal, vagy ahogy talán Békéscsabán emlékeznek még rá néhányan az idősebbek kosításához is. Vizsgáljuk meg ezt egy példa — a Szovjetunióval 1964- ben kötött gyümölcs-, zöldség- és gyümölcskonzerv-szálií tás ról szóló szerződés — alapján. A szerződés biztos és nagy piacot teremt a magyar zöldség- és gyümölcskivitelnek és ezzel lehetővé teszi ked. vező termelési adottságaink kihasználását, a mezőgazdasági termelés további belterjesítését, a zöldség..és gyümölcstermelés növelését. A szerződés jelentőségére utal, hogy végrehajtásával az ösz- szes mezőgazdasági és élelmiszer- ipari exporton belül 1970-re a friss és tartósított zöldség, és gyümölcskivitel mintegy 50 százalékkal részesedik. Az egyezmény az 1966—1970. évekre, tehát a harmadik ötéves terv időszakára szól. Az egyezmény értelmében 1970-ig friss gyümölcsből több mint a tizenötszörösére, zöldségkonzervből a háromszorosára, gyümölcskon. zervből a 7,5-szeresére növekszik az 1960—1963. évek átlagához viszonyítva a Szovjetunióba szállított mennyiség. A friss és tartósított zöldséges gyümölcsexport ilyen példátlan arányú fejlesztése összhangban áll törekvéseinkkel. Serkenti a mezőgazdasági termelés további belterjesítését, elősegíti az egységnyi területre jutó jövedelem növelését. Dr. Dankovits László közül — Belanka Mihály építészmérnökkel. — Kérem szépen, elnézést kérem önnek is, de néhány nap kell, míg jól beszélek magyarul. Keresem a Svézner urat, aki ezt a vendéglőt annak idején bérelte... És keresem az ismerősöket — a 101- eseket, de nem találok senkit. Anyámmal nem tudok beszélgetni... szlovákul teljesen elfelejtettem... Ma nála ebédelek. Majd a lányaim fordítanak. Bácsalmásy Mihály harminc esztendő utáp szülővárosába látogatott. Nem különös dolog, sokan szakadtak el a hazától. Öt is a fasizmus űzte el. Az Alpokban, erdész apósánál húzta ki a háború végéig. Miért nem jött haza? Ki tudja. Ma már ő sem. Talán azért nem, mert a felesége osztrák volt. Ki hazáját válasszák? Az asszonyét, hisz az adott menedéket. És azóta Badenben él. Most hazajött. Sétálunk a városban. Kalapja legényesen félrecsapva. Ugyan senki sem mondaná, hogy hetvenéves. Délcegen lépked mellettem, s mutatja, hozza vissza a múltat: — Látja, kérem, ott a nagytemplom ... az volt az első munkám, zsindelyről cserépre fedtem át. Aztán megépítettem a Stern- villát. Most megnéztem. Annak a tympanonján magam faragtam a díszeket. Következett a MÄV fűtőház laktanyája, s a 101-es emlékmű, amit magam építettem, saját pénzemen a mellettem elesett harcostársaknak... Az emlékmű előtt állunk. Nem vette le a kalapját, nem halottaknak adózott tisztelettel, amikor elhelyezte a rózsákat a talapzaton, hanem ahogy mondta: „Kicsit beszélgetek velük...” — Meddig tetszik maradni Békéscsabán? — riasztom fel emlékezéséből. — Hogy meddig? A követ úr szerint és az útlevelem szerint december 31-ig maradhatok. De várnak otthon is, Badenben. Üljünk be, egy mokkára meghívom a Svéznerékhez, jó? Nagyon lassan telik a Csaba-ét- terem. Mi még mindig az emlékek és a mai élet mellett tartunk. A nyolc unoka... Az egyik örökli geofizikai kutatásainak eredményét, amelyet most a prágai egyetem kért... Az unokák a legdrágábbak. Azokról talán többet mesél, mint arról, hogy az általa alapított építési vállalkozás 1951 óta több mint 3 millió lakást épített fel tervei alapján. Arról is csak ..mellékesen” szól, hogy 86 pályázó közül hogyan nyerte egy hóbortos amerikai ötletére az első díjat ri- Viériai családi nyaraló tervezésével. Nem igen dicsekszik három tudományos akadémiai tagságával sem. őszinte, kék szemű ember, akivel megnyugtató beszélgetni, akinek elve: emberhez méltóan, munkám után jól és hasznosan élni, tapasztalatomat, tudásomat átadni, mert semmit nem vihetek magammal, ha meghalok! De a máról sem feledkezünk meg beszélgetés közben. Nyugdíjas, és most élvezi egy kicsit az életet. Meglátogat mindenkit, aki régi életéhez tartozik, s fájó szívvel gondol azokra, akik azóta elmentek, akiknek már csak az emlékét találja, s kicsit merengőn jegyzi meg: — Okosan kell élni, szépen, dolgozni kell, mert az realizálja az alkotókészséget, az öltözteti a fantáziát kőbe, fába, vasba... De az élet nem áll meg, s amit mi meg- kezdtünk, majd folytatják a gyermekeink, az unokáink ... Ádám Éva A HÍDÉPÍTŐ VÁLLALAT MAKÓI ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE A DÉL-BÉKÉSI KISHIDAK ÉPÍTÉSÉHEZ MÉLYÉPÍTÉSI művezetőt VESZ FEL. Jelentkezni lehet a fenti építésvezetőség makói, Köztársaság téri irodájában. .
