Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-28 / 254. szám

1965. október 28.

Csütörtök

6

== TVDQiMA^Y - TJECHmKÁ ==

Rakétával a rakéta ellen

A szovjet rakétatechnika új eredményei

A gyilkos halála

Csehszlovák film, a német megszállás alatt nyögő Prága lakóinak kegyetlen üldözését eleveníti fel. (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi október 28-tól 31-ig.)

i mami ni' *** rr> rrtrf rrrrrrrr rrnrn

A Magyar Tv műsora

Az újabb ralkétafegyverelk, különösen a nagy hatótávolságú, messzehordó rakéták megjelenésével igen fontos kérdés került előtérbe: a fegyverek elhárításának problémája. A haditechnika történetének évezredes tanulsága, hogy a támadóeszközök fejlődését mindenkor nyomon követte az elhárító fegyvereké. Hogy csak az utóbbi fél évszázadot tekintsük át: a repülőgépek és a légvédelem, a harckocsik és a páncélél- bárítás fejlődése párhuzamosan haladt

A rakétaelhárítás eszközei az elmúlt két-három évben jelentek meg. Előbb a Szovjetunió alakította ki az úgynevezett eilenra- kótákat, melyeket a moszkvai díszszemléken a nyilvánosságnak is bemutattak, majd az Egyesült Államokban készültek el a „Nike- Zeus” elnevezésű rakétaélhárító rakéták.

A technika mai állása mellett az atomtöltetű messzehordó rakéták elhárításának egyetlen eszköze csakis az ellennakéta lehet. Az ellenrakótát olyan pályán kell vezetni, hogy találkozzék a támadórakétával, s ha nem is ér el közvetlen találatot, pusztítsa el, vagy tegye ártalmatlanná. A rakétaelhárítás ezért az alábbi feladatokat foglalja magában: a támadó- rakéta felderítését, pályaelemeinek meghatározását, a leküzdésre szolgáló eszköz — az ellenrakéta — harcba vetését, végül a tárna, dóralkéta leküzdését. Mivel a ballisztikus pályán a cél felé közeledő támadórakóta már nem irányítható, ezért a felderítés után a pályaelemekből igen nagy valószínűséggel meg lehet állapítani, hogy milyen cél elpusztítására indították útnak. Az elhárítás sikere döntő mértékben a korai felderítésen, a pályaelemek gyors kiszámításán s az ellenrakéta késedelem nélküli bevetésén múlik. A nehézséget fokozza, hogy a rakéta nagy sebessége miatt mindenre rendkívül rövid idő áll rendelkezésre;

Példaképpen megemlíthetjük, hogy egy 8000 kilométeres távolságról kilőtt támadó interkontinentális rakéta összesen 29 percig van úton. A ballisztikus pálya csúcspontja 1270 km magasságban van. Ez a rakéta a céltól elvben 4200 kilométer távolságból deríthető fel, feltéve, hogy a rádiólokátor képes teljesíteni ezt a feladatot. Ez esetben is mindössze alig egy negyedóra van az említett műveletek elvégzésére.

Ma már a messzehordó rakéták felderítésének céljaira kialakított, néhány ezer kilométeres hatótávolságú, különleges lokátorok is vannak. Előretolt bázisokról, tengeri hajókról és repülőgépekről a rakétát rnég korábban is észlelhetik. A felderítés céljaira különlegesen felszerelt űrkutató eszközök: felderítő műholdak vagy űrhajók is alkalmasak. Mint ismeretes, az amerikaiak számos kísérletet végeztek ilyen felderítő eszközökkel.

A támadást indító fél természetesen mindenképpen arra törekszik, hogy rakétája célba érjen, s ezért iparkodik a felderítést a lehető legnagyobb mértékben megnehezíteni. A ballisztikus pályán repülő rakétarobbanófej maga amúgy is sokkal kisebb célfelületet nyújt a lókátoros felderítés számára, mint a repülőgép. A szokásos lokátorzavarási módszereken kívül a felderítést leginkább a támadórakétát mintegy .kísérő” megtévesztő lövedékkel lehet megzavarni. Ezek sokaságából a valódi támadórakéta már csak a pálya utolsó szakaszán választható ki, azonosítható, s így az elhárítás szempontjából igen értékes percek mennek veszendőbe.

Az azonosított támadórákéta pályaelemeinek meghatározását igen gyors működésű elektronikus számológépek végzik, melyek másodpercenként több százezer számtani műveletet végeznek el. Ugyancsak a számolórendszer feladata meghatározni a legkedvezőbb pontot, ahol a támadóralcéta megsemmisíthető, más szóval, megállapítani az ellenrakéta pályáját.

Az előbb említett zavarások miatt a támadórakéta azonosítása annyira elhúzódik, hogy végül is az ellenrakéta elindítására és a találkozási pontba való juttatására nem marad több idő 1—1,5 percnél. Már csak ez a körülmény is szükségessé teszi, hogy az elhárítórakétát állandóan harcra- kész állapotban tartsák: itt szükségszerűen tehát szilárd hajtóanyagú rakétákat keU alkalmazni. A szilárd hajtóanyagú rakéták irányítása sokkalta körülményesebb, mint a folyékony hajtó- anyagúaké, de megoldottnak tekinthető. További feltétel, hogy az ellenrakéta gyorsulása minél nagyobb legyen. Rakétatechnikai- lag ez azt jelenti, hogy a rakéta indítási tömegének a tolóerőhöz képest minél kisebbnek kell lennie. Az olyan elhárítórakéta, melynek gyorsulása eléri' a nehézségi gyorsulás hússzorosát, az elindítástól számított 30 másodperc alatt mintegy 90 kilométer magasságba jut. A támadórakóta elpusztítására ez a magasság a kedvező, ugyanis az itt létrejött atomrobbanás alkalmával nem lép fel olyan sugárveszély, amely éppen a védendő területet fenyegetné.

Az elmondottakból némi képet alkothatunk arról, hogy a rakéta- elhárítás milyen hatalmas technikai felkészültséget igénylő feladat. A szovjet eUenrakéták a Krasz- naja Zvjezda legutóbbi közlése szerint az ellenség tamadóeszkö- zeit bármely magasságban el tudják pusztítani. Ez más szavaikkal azt jelenti, hogy ezek a kiváló haditechnikai konstrukciók nemcsak a támadó ballisztikus rakéták ellen vethetők sikeresen harcba, hanem adott esetben alkalmasak lehetnek az ellenség egyes űrhadviselési vagy felderítő eszközeinek leküzdésére is.

Nagy István György

OKTOBER 28-AN, CSÜTÖRTÖKÖN

8.06—10.25 Isxola-tv. 10.25 Üt a kikötőbe. Magyarul beszélő szovjet fűm. (ism.). 11.50 Régi bolgár városok. BolA színház műsora

Október 28-án, este fél 3-kotr. Bélme- gyeren:

FÖLDINDULÁS

Október 28-án., este fél 8-kor, Orosházán:

VIKTÓRIA

Mozi

OKTOBER 28.

Békési Bástya: A szabadság- első napja. Békéscsabai Brigád: A gyilkos halála. Békéscsabai Szabadság: Éden tői keletre. Békéscsabai Terv: Ne sírj Péter! Gyulai Petőfi: A fekete tulipán. Mezőkovácsházi Vörös Október: Ki volt dr. Sorge? Orosházi Partizán: A .,Lord” és bandája. Sarkadi Petőfi: Cselszövők gyűrűjében. Szarvasi Táncsics: Harc a banditákkal. Szeghalmi Ady: Folytassa Kleo.

gár kisfilm. 13.55—16.18 Iskola-tv. 16.18 Az örök éjszaka vége. Közv. az ogyesz- szai szemklinikáiról. 17.00 A kisfilmek kedvelőinek. 1. Őszi képek (bolgár kisfiam). 2. Arany város (kanadai kisfilm). 17.40 Egy úr a rendőrségtől. Magyarul beszélő nyugatnémet kisjátékfilm. 18.08 Hírek. 18.15 Házunk tája. 18.20 A takarékos világ. Riporfeműsor. 18.35 A muzsikáról. A kíséret. 18.55 Telesport. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. Napi jegyzetünk. 19.55 Bemutatjuk Anna Moffo-t. Filmösszeállítás. 20.35 G. B. Shaw. Filmösszeállítás az író halálának 15. évfordulója alkalmából. 21.00 Lakatos Gabriella. Portréfilsm (ism.). 21.30 Évforduló küszöbén. Beszélgetés az úttörőszervezet időszerű feladatairól. 21.55 Tv-híradó — 2. kiadás. (MTI)

A román tv műsora

CSÜTÖRTÖK

18.90 Tv-híradó. 18.20 Könnyű témák. 19.00 Műsor asszonyoknak.

20.00 Játékfilm. 21.15 Külföldi vendégek a stúdióban: Krisztina Jor- moz lengyel szopránénekesnő. 21.45 Tv-híradó. Idő járásjelentés.

.......................................................................

A nulla kilométerkőtől Slatináig

Kis alakú zajmérő

A zaj ellen folytatott Küzdelem új zajmérdkészülékefc megszerkesztéséhez vezetett a Szovjetunióban. A zajos környezetben dolgozók a zsebükben hordják e készülékeket, s azok szüntelenül mérik a munkásra ható zajokat. A készülék számlapján elhelyezett nyilak állandóan je'zik a zaj erejét és így kellő támpontot adnak az egészségre káros munkakörül- menyek megjavításához.

Alighanem a véletlen adta, hogy a nyáron Bukarestben a Sfintu Gheorge téren levő nulla kilométerkőtől indultunk országjárásra, Olténia felé. Xiticélunk — Arges és Slatina, a román alumíniumipar első bázisa — néhány esztendővel ezelőtt ugyancsak a saját „nulla kilométeréről” indult a gyorsan elért magasságok felé. S hogy ez a sokat hallott szó — „magasság” — ezúttal nemcsak jelképes, hanem szemmel látható és. megmérhető, azt nemsokára megtudtuk.

Volgánkkal másfél óra alatt Pi- testiben voltunk, ám nem jutott időnk a híres pitesti cu jka ízlelésére, mert még ebéd előtt Argesben kellett lennünk, a vízierőmű-óri- ásnál.

A völgyben már áll a 165 méterre magasodó impozáns gát, vadregényes környezetben, mintha egy jókedvű festő tréfából festette volna a szakadékba a fóleme- letes szürke betonfalat.

Az építkezés igazgatóságán rövid tájékoztatót kapunk:

— Az argesi vízierőműrendszert négy esztendővel ezelőtt kezdtük építeni és jövőre, 1966-ra elkészül. A Fogarasi-havasokból lezúduló Arges felső folyásán épül az erőmű és a gát Egy 14 kilométeres

mesterséges tó csillog nemsokára , tengerszemként a sziklák között.

— Mennyi áramot termel majd az erőmű?

— A tervek szerint évente 400 millió kilowattóra villanyáramot ad, vagyis több mint egyharma- dát a háború előtti Románia egész elektromos energiatermelésének.

A víz olyan magasról zúdul a töld aló szerelt turbinákra, hogy minden fél liter víz ereje egy ki- lowattnyi árammal ér fel! A mérnökök megjegyezték, hogy a Dunán épülő román—jugoszláv Vaskapu-erőműnél negyvenszer annyi vízre lesz szükség egy kilowatt áram előállításához.

Arges azonban nemcsak villamos energiát ad majd, hanem nagy területen megszünteti a gyakori árvízveszélyt és csaknem százezer hektáron lehetővé teszi az öntözéses gazdálkodást...

Kiadós ebédet kaptunk a kantinban, azután siettünk tovább Arges „testvéréhez”, az Olt völgyében, a havasok és a Duna között félúton elterülő városkába, Slatinóba.

Az ötven« évekig alvó városról az író már a századfordulón úgy vélekedett, hogy „egy olyan város, amelynek régóta halódó j testében alig mozdul az élet.” Lát-1

I ná a mai nyüzsgő Slatinát a századforduló toliforgatója! Kilométernyi hosszú gyársorok, modern hengermű, kemencék, csupaüveg épületek — ez ma Slatina, a romár alumíniumgyártás központja.

Június 28-án csapolták az első adag alumíniumot.

A bauxitot a padurca-graiului bauxitbánya és ércélőkészítő adja, amit a nagyváradi timföldgyárban dolgoznak át a slatinai alumíniumgyár számára.

Ez a legkorszerűbb berendezésekkel ellátott aluminíumgyár az első szakaszban évente 25 ezer tonna alumíniumot és alumínium- ötvözetet állít elő — tömböket, gömbrudakat és táblákat. A mindössze két esztendő alatt felépített kombinát később megháromszorozza termelését.

Az egykori „alvó Slatina” arcát azonban nemcsak a román alumíniumipar bázisának felépítése változtatta meg. hanem a munkások új lakótelepei, az aszfaltozott utak, üzletházak, az autóbuszközlekedés.

Messzire haladtak a „nulla kilométerkőtől”, s nemcsak Arges és Slatina vérkeringése gyorsult meg, hanem egész Olténiáé, amelynek érképén új jelek mutatják a két várost.

Sebes Tibor ■