Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
1965. október 10. 5 Vasárnap Végrehajthatatlan ítéletek Értelme és célja van a tanulásnak A szakmunkás-képesítés megszerzése után 10 százalékkal emelhető a javadalmazás Ipari segédmunkásként dolgozni és keresni sosem tartozott az irigylésre méltó állapotok közé, érthető tehát, hogy a képzetlen munkás hátrányos szintjéről igyekezett és ma is igyekszik szakmunkás-szintre emelkedni. Ennek pedig egyetlen módja a tanulás, Ahhoz, hogy mezőgazdaságunk minőségi v és tömegtermelés dolgában egyaránt méltó legyen a szocialista gazdálkodás fogalmához, ezen belül pedig a mező- gazdasági munkás jobban megtalálhassa számítását és könnyebben boldogulhasson, ugyancsak tanulás szükséges, amitől pedig sokan húzódoznak. Pedig szaktudás nélkül ma már nem megy a dolog, olyannyira nem, hogy például a nyugati tőkés országokban a parasztgazdák nagy része, hogy gazdaságát a nagyüzemiekkel szemben valamicskét is verseny- képessé tegye, felszínen tarthassa, esti mezőgazdasági szaktanfolyamokra jár. Tőkés társadalmi rendszerben a mi parasztságunk sem bírná a versenyt az uradalmakkal, a zöldség- és hústermelő részvénytársaságokkal szemben. A kapitalista termelés törvényei alapján „holtbiztos”, hogy a küzdelem még tanulás, továbbképzés ellenére is, a kis- és középparaszti gazdaságok csődjével, felszívódásával jár. Ezzel szemben a mi társadalmunkban érteimé és célja van annak, ha valaki képzetlen földmunkásból növénytermesztő vagy állattenyésztő szakmunkássá képezi . magát. Egyén és közösség egyaránt jól jár vele! A fiatalabb korosztályúakkal e tekintetben nincs sok probléma. A falun élő, Valójában október közepe az az idő, amikor a népművelési munka megsokszorozódik, s az a jó, az az ésszerű, ha erre az időre elkészülnek az alapos, széles körű végrehajtási tervek. A békéscsabai városi tanács művelődésügyi osztályának, a városi társadalmi és tömegszervezeteknek egységes, jól kooperált munkaterve már elkészült, s néhány napja valamennyi illetékes forgathatja, tanulmányozhatja. A terv mindent magában foglal, ami a népműveléshez tartozik, különösen érdekes fejezete, amely a művelődési otthonok kapcsolatával, helyi és területi főleg tsz-beli lányok, fiúk az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után általában egyre többen vállalják a mezőgazdaságban való elhelyezkedést és ezzel a 3 éves mezőgazdasági szakmunkásképző elvégzését. De vállalják ezt az iskolás időn túllévők is, egészen 30—35 éves korig, ameddig még nemcsak testileg, de szellemileg is tevékenyebb, teherbíróbb az ember s a munka, a kenyérkereset, a családi lekötöttség ellenére a továbbtanulással is jobban megbirkózik. Ám mi legyen a többivel, a 40—50 évesekkel és tovább? Hiszen köztudott, hogy termelőszövetkezeteink többségében ilyen évjáratúikból vannak legtöbben. Ennek figyelembevételével hozta a Művelődésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium azt a közös határozatot, mely azoknak az 1931 előtt született tsz-tagoknak, mezőgazdasági dolgozóknak is lehetővé teszi a szakmunkássá válást, akik eddig még nem végezték el a nyolc általánost. A rendelkezés értelmében a 7. és 8. osztály két évet felölelő tananyagát 250 órába sűrítették, amit szakmunkásképző előkészítő tanfolyamon sajátíthatnak el az említettek. A mindössze egy esztendeig tortó tanfolyamon többek közt számtan, biológia, kémia, mezőgazdasági szakismeret és az alapműveltséghez elengedhetetlenül szükséges némi humán anyag szerepel. Az ezt követő szakmunkásképzőn a hallgatóság ugyancsak nyer egy évet, mivel az — a fiatalokétól eltérően — három helyett két esztendeig tart. tevékenységével, s a klubmunkával foglalkozik. A terv előre öszszegezi azokat a rendezvényeket, amelyeket hagyományosan vagy szokásosan egy-egy szerv évente megrendez; s ezzel elkerülhető lesz, hogy jelentősebb megmozdulás idején ne fusson össze két- három — ugyanarra az időpontra — hirdető plakát Az egységes tervben szereplő kulturális tevékenység irányítását a párt városi végrehajtó bizottsága mellett működő városi művelődésügyi bizottság határozza meg, s a koordináló szervek bizottságai segítik a végrehajtásban. A minap a nyolc járási székhely közül Gyulára látogattunk, hogy mindarról tájékoztatást kaphassunk, ami ezzel kapcsolatosan ott történik. A városi-járási művelődésügyi osztály s a mezőgazda- sági osztály, továbbá a Hazafias Népfront és a TIT, valamint a művelődési ház részéről is — minden szerv esetében a maga területén és eszközeivel, de egy- behangoltan — rendben folyik az agitáció és a szervezés. A szövetkezetek tagsága és vezetősége részéről lényegében helyesen értelmezik az elő- és alapképzés tényét, de afféle aggodalmak is felütik fejüket, hogy „az előkészítő tanfolyam nem áll olyan közel a tagok szívéhez, mint a szakmunkásképző tanfolyam”. Még azt az egyetlen esztendőt is sokallják némelyek. Nyomban szakmunkásképzőre járnának, hogy mielőbb hasznosíthassák a tanultakat. Nos, ilyen esetekben aranyat ér az olyan tiszta, nyugodt érvelés, minek alapján az illető megérti, hogy „létra nélkül ném juthat a- tetőre”. Sándor György, a gyulai Vörös Csillag Tsz elnöke és más tszvezető is említést tett a szakmunkásképzéssel kapcsolatos városi értekezleten a tagság „átugomi akaró”, „előresiető” igyekezetéről. Ez lenne azonban még a kisebbik probléma. Olyasmiről is beszámoltak, hogy a tagság tanulni vágyó része nem érzi magát érdekelve abban, hogy — úgymond — időt. fáradságot vállaljon, ha egyszer — mint hallani — „úgysem látszik meg majd a jövedelmen”. Ezalatt azt értik, hogy ugyanúgy kapálnak vagy etetnék, itatnak tovább, mint szakmunkási minősítésük előtt tették, szemben az üzemi dolgozókkal, ahol is a segédmunkás szakképzés után fizetésben és beosztásban egyaránt érzi, hogy „érdemes volt”. E tekintetben tehát ugyancsak nagy szerepe van mind a hivatalos, mind a társadalmi felvilágosításnak. Sajnos, sok tsz-ben még csak elvben ismerik el azt a határozatot, amit pedig, ha sikerül a közgyűlésekkel elfogadtatni, nagyban megváltozik a tagság felfogása a szakmunkássá válás fontosságáról; a képesítés megszerzése után 10 százalékkal emelhető a javadalmazás. A közgyűlés maga a tagság, tehát önnön érdeke a határozat érvényesítése. Közeledik az ősz vége, s a tél, a mezőgazdaságban dolgozók „rá- érőbb” időszaka, a tanulás ideje. Meg kell ragadni a nagyszerű lehetőséget! Huszár Rezső Lapunkban több alkalommal beszámoltunk olyan ügyekről, amelyek bár hivatalos szerveket érintenek, mégsem nyernek megoldást, mert szinte végrehajtha- tatlanok. Békéscsabán az elmúlt években több olyan kilakoltatási határozat született, amelyet bírósági ítélet erősített meg, mégse került végrehajtásra, mert hely, ahova a kilakoltatott került volna, nem volt. Ezek az ügyek az ember életét keserítik meg, rendíti meg a bizalmat, csalódást kelt. Szerkesztőségünket legutóbb a murányi tanyákról kereste fel egy idős, 80 éves bácsi. Panasza jogos, és azért közöljük, mert úgy érezzük, az ehhez hasonló ügyekben most már nem elég a szó, a végrehajtás is szükséges. Tanya a fák között A szél zörgeti a száradt kűkori- caleveleket. A por vastagon ül mindenen, távolban répát szednek, nehéz szuszogással megy a dűlőúton egy vontató. A kis tanya megbúvik a fák között, bejáróján bókáig ér a por. Az ajtó zárva. A ház háta mögött, a diófa alatt egy fekete ruhás, töpörödött anyóka kötőjét fölfogta szedi a diót. — Ez Mázán András tanyája? — He — néz föl ránk, s aztán megértve a kérdést, mondja — Itt lakunk. — A férje? — Kiment füvet vágni a jószágnak. _ — Hány éves a néni? Rámnéz, szorongatja a kötő csücskét, majd nézi a földet, aztán félénken mondja: — És már nem tudom. Idős Mázán András tíz évvel ezelőtt még nem tudta milyen üzletet kötött. Békéscsabán a Hajnal utca 23 szám alatt megvásárolta Tóth Margit és kiskorú gyermekeinek ingatlan részét. Az adás-vételi szerződés 7. pontjában az eladók vállalták, hogy az általuk lakott egy szoba, konyha és kamrából álló lakrészt legkésőbb 1955. augusztus 1 napjáig kiürítve átadják Mázán Andrásnak! Mázán András ekkor 70 éves volt. Egy élet munkája volt ebben a házban, helyesebben ebben a szoba, konyhában, összegyűjlöge- tett kis pénze azóta is ebben fekszik. A házban ő egy percig sem lakott. Szeretne beköltözni. Felesége szinte magatehetetlen, második gyermekkorát élő öregasz- szony, akinek istápolóra, segítőre lenne szüksége. Fia bent dolgozik Csabán, s úgy jár ki az öregeket gondozni a tanyára. Az eladó A Hajnal utca sarkán egy vasutas és egy idős asszony beszélget. A kapu zárva, az ablakok elfüggönyözve. — Nincsenek itthon. Margit a konzervgyárban dolgozik. „Margitot” az üzemrendész szobájában találom meg. Takarítónő. Idősebb asszony. Mikor jövetelem okát mondom, rámnéz s ömlik belőle a szó. — Én már kértem a tanácstól lakást, de nem adtak. — Hogy adhatta el azt a házat, hogyha nincs lakása? — Nekem jár lakás, az utcára nem tehetnek. — Miért nem költözik a fiához? — Az ő egy szoba, konyhájába? Adjon a tanács. — Maga megígérte az eladáskor, hogy kiköltözik. — Én nem ígértem semmit. — Dehogynem, hisz’ az adásvételi szerződésben félreérthetetlenül kötelezettséget vállalt, s a P. V. 20.685/1963.—2. városi- bírósági ítéletben is benne van, hogy vállalta, hogy a lakást átadja. — Vállaltam, vállaltam...! Ki is költözöm én azonnal... Adjanak lakást Mit lehet tenni? A városi tanács igazgatási osztályán Dombóvári György osztályvezető a következőket mondja: — Sajnos, nem ez az egyetlen ilyen ügyünk, mintegy 40 végrehajthatatlan kilakoltatási ítélet fekszik nálunk. Még szükséglakás sincs. — Itt két 80 éves emberről van szó, segíteni kellene rajtuk... — Megpróbálunk egy szükséglakást szerezni Tóth Margit részére és őt kiköltöztetjük oda. De ehhez is idő kell... tIdő... és lakás. Lakás? Akkor lakást adni olyannak, aki már egyszer elköltötte a ház árát, mikor százak várnak otthonra? A végrehajthatatlan ítéletek száma tovább emelkedik. Hisz’ sokan árulják házrészüket úgy, hogy az beköltözhetetlen. Olyan rendeletet kell hozni, hogy az ilyen adás-vételi szerződések ne kerüljenek addig jóváhagyásra, míg nem tisztázódik az, hogy az eladó mi úton és mi módon költözik újra, saját pénzen vásárolt lakásba. Ne történhessen meg, hogy valaki eladja a házát és állami lakást kapjon! Mázán Andráséit ügye és panasza csak akkor nyerhet elintézést, ha túl a lehetőségeken a városi tanács emberséggel, segíteni akarással biztosítja, hogy a két öreg végre beköltözhessen saját otthonába. És ne ejthessen szót Tóth Margit egyetlen fórumon sem, hogy a kényszerlakhely megfelel-e számára. A bajt önmagának, ő okozta, Dóczi Imre Elkészült Békéscsaba népművelési munkaterve A Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Kisipari Termelőszövetkezet RÁDIÖ-, TELEVÍZIÓ- ÉS VILLANYSZERELŐ RÉSZLEGE, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 15 szám alatt — telefon: 26—88 — vállal úgy a lakosság, mint a közületék felé rövid határidőre TELEVÍZIÓJAVlTAST telefonhívásra a helyszínen is, valamint rádió, porszívó, mosógép, padlókefélő és mindennemű villamos háztartási kisgépjavítást, A villanyszerelő szakmába tartozó minden munka elvégzését a helyszínen is vállaljuk. A Békéscsaba, Almos u. 2 sz. alatti (vasútállomás mellett) telepünkön — telefon: 13—17 — vállaljuk a különböző típusú olajtüzelésű kályhák és fürdőszoba olajtüzelésű kályhák 6 hónapos garanciális javítását. A fürdőszoba olajtüzelésű kályhák garancián túli javítását is vállaljuk, valamint forró víztárolók (boyler) javítását. Ugyanitt vállaljuk vízvezetékjavítási munkák végzését is. A Békéscsaba, Álmos u. 2 sz. alatti telepünkön — telefon: 13—17 — levő és az ország három legjobb motorkerékpárjavító részlege közé sorolt és kitüntetett részlegünkben vállaljuk motorkerékpárok mindennemű javítását. Mielőtt téli pihenőre tenné motorkerékpárját, hozza el hozzánk, hogy szakszerűen megjavítsuk és állagának megóvása érdekében előkészítsük a téli tárolásra, Szövetkezetünk központja: Békéscsaba, Petőfi u. 2. sz. Telefon: 20—77 és 21—87. KERESSE FEL BIZALOMMAL SZÖVETKEZETÜNKET! 437
