Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-06 / 235. szám
Indonéziában eltemették a meggyilkolt tiszteket 1965, október 6. Szerda Harcok Chamb térségében Rawalpindi—Üj-Delhi A Kasmír déli részén fekvő Chamb térségében hétfőn ismét összecsaptak az indiai és a pakisztáni fegyveres erők egységei. A rawalpindi rádió híradása szerint „számottevő indiai katonaság” megtámadta a pakisztáni állásokat. „A pakisztáni alakulatok — miután hosszabb ideig feltartóztatták az ellenséget — visszahúzódtak a fő védelmi állásokba” — hangzik a rádióközlemény. Katonai megfigyelők szerint az indiaiak ebben az övezetben az utóbbi három nap során azért erőltetik szívósan az előrenyomulást, hogy még jobban biztosítsák a kasmíri völgybe vezető utakat. A Kasmír Hangja rádióállomás azt jelentette, hogy az indiai csapatok Rajori közelében felgyújtottak két falut, és tüzet nyitottak az égő házakból menekülő parasztokra. A PTI indiai hírügynökség jelentése szerint pakisztáni katonák Asszam és Kelet-Pakisztán határán összetűzéseket provokáltak, indiai területre tüzeltek. Lefényképezték a Luna — 7-et A szovjet tudományos akadémia krími asztrofizikai megfigyelő állomásának munkatársai lefényképezték a hold irányába kilőtt Luna—7 szovjet automatikus űrállomást. A fényképezéshez az állomás 2,6 méter átmérőjű tükörteleszkópjáj. használták fel./ A Luna—7-ről készített felvételeket most elemzik. A felvételek nyomán pontosan meg tudják majd állapítani a Luna—7 útvonalát. (MTI) Az ifjúság ideológiai neveléséről tanácskozott a KISZ megyei bizottsága Tegnap délelőtt 9 órai kezdettel a Párt megyei bizottságának tanácskozótermében ülést tartott a KISZ Békés megyei bizottsága. Napirendjén az ifjúság ideológiai nevelésének feladata szerepelt, melynek előadója Szigeti Gábor, a megyei bizottság titkára volt. Az ülésen részt vett és felszólalt Háry Béla, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőhelyettese és Kárpáti Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára. A beszámoló alapján a megyei bizottság megvitatta az ifjúság ideológiai nevelésének elvi és gyakorlati kérdéseit, majd határozatot hozott a munka további javítására. Több mint kétezer-háromszáz előfelvételi az egyetemeken és iőiskolákon A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az egyetemekre és főiskolákra az idén több mint 2300 olyan fiatalt vettek fel ,az 1966—1967-es tanévre, akik sikeresen helytálltak a felvételi vizsgán, de helyhiány miatt csak a jövő esztendőben kezdhetik meg tanulmányaikat. A budapesti, debreceni, pécsi és szegedi tudományegyetemeken, valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mintegy 1000, a műszaki egyetemen 600, az agrártudományi felsőoktatási intézményekben 500, a tanárképző főiskolákon, valamint a tanító- és óvónőképző intézetekben 200 fiatalnak már biztosítottak helyet a következő tanévre. A rendelkezések szerint e fiataloknak a jövő tanév elején ki- lenchónapos munkaviszonyt kell igazolniuk. A munkahely a fiatal magatartásáról, viselkedéséről és az ott végzett munkájáról is beszámol az érintett felsőoktatási intézménynek. Az egyetem és a főiskola ugyanis érvénytelenítheti az előfelvételt, ha a fiatal a munkahelyen magatartásával arra érdemtelennek bizonyult. A leendő egyetemistáknak a munka mellett előkészítő tanfolyamokon, konferenciákon, foglalkozásokon kell felkészülniük tanulmányaikra. A korábbi évek tapasztalatai alapján az egyetemek és a főiskolák azonban az idén figyelembe veszik a ■ fiatal elfoglaltságát; sokan ugyanis három műszakban dolgoznak és így az előkészítő tanfolyamokon nem minden alkalommal tudnak megjelenni. Ilyen esetekben elfogadható az is, hogy a tanfolyam anyagát egyéni tanulással sajátítsák el a diákok s a tananyagból konzultációkon számoljanak be. Az egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamok, foglalkozások általában november hónapban kezdődnek meg. Az előre felvett diákok jelentős része katonaköteles fiatal, s szeptemberben. már megkezdte katonai, szolgálatát. Számukra á honvédségnél is biztosítják a lehetőséget a folyamatos tanulásra, a felkészülésre. (MTI) 0/fí>57 /MtHA'LY Mint a Reuter-iroda jelenti Sin- gapore-ból, a djakartai rádió bejelentette, hogy kedden teljes katonai tiszteletadás mellett eltemették azt a hat indonéz tábornokot és a hadsereg egyik hadnagyát, akiket az úgynevezett „Szeptember 30-a mozgalom” tagjai a hatalomátvétéli kísérlet kirobbanásának napján elraboltak, majd agyonlőttek. A djakartai Kalibata katonai temetőben rendezett szertartáson a gyászolók között a fő helyen állt Abdul Haris Nasution tábornok, hadügyminiszter, akit a felkelő egységek katonái szintén megsebesítettek. Nasution beszédet mondott. Kijelentette, a megölt tisztek „húsz éve hűségesen szolgálták a nemzetet”. Az indonéz hadsereg — mondotta — továbbra is teljesíti az ország és a forradalom védel- mezésében meghatározott feladatát. Jól értesült indonéz forrásokból származó hír szerint az államcsíny után a hadsereg vezetését Suharto vezérőrnagy vette át. Sukarno parancsot adott neki, hogy folytassa „az ellenforradalmi mozgalom” felszámolását. A nemzetközi sajtó megfigyelői különbözőképpen ítélik meg mind Sukamo elnök, mind az Indonéz Kommunista Párt bonyolult helyzetét, Francia lapok egybehangzó véleménye szerint Indonéziá-ban a hadsereg jobboldali, nacionalista erői kerekedtek felül. Ügy látszik azonban, hogy Sukarno nem áll oldalukra. A Le Monde, Sukarno minapi rádiónyilatkozataira hivatkozva arra vet fényt, hogy „az elnök senkit sem ítélt el, nem tett említést puccsistákról, sem a kommunista pártról, s beszédének hangja észrevehetően elütött a tábornokok djakartai nyilatkozatainak hangnemétől, akik azt állítják, hogy „leplezett kommunista kísérletről” volt szó. Az Unite, az Olasz Kommunista Párt lapja vasárnapi vezércikkében megemlíti, hogy Nasution tábornokot már hónapokkal ezelőtt leváltották a fegyveres erők vezérkari főnöki tisztségéről, annak a gyanúnak az alapján, hogy rokonszenvez az amerikai imperialistákkal. Az Unite is hangsúlyozza, mennyire bonyolult az indonéz helyzet, s a kellő értékeléshez hiányzanak a pontos értesülések A VÖK felhívása a thaiföldi hatóságokhoz A légiúton szállított 173. amerikai dandár egységei hétfőn újabb „félgöngyölítő akciót” kezdtek a Saigontól északra elterülő D övezet ellen, amely a francia megszállás évei óta a dél-vietnami szabadságharcosok egyik erőssége. Az elmúlt hetekben az amerikaiak már indítottak hasonló akciót, saját bevallásuk szerint is kevés sikerrel. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amelyben követeli, hogy a thaiföldi hatóságok azonnal szüntessenek meg minden katonai beavatkozást Dél- Vietnamban és ne engedélyezzél? az amerikai légierőknek thaiföldi támaszpontok felhasználását a VDK, valamint Laosz felszabadított területei elleni bombatámadásokra. A nyilatkozat megállapítja, hogy amennyiben a thaiföldi hatóságok nem változtatnak magatartásukon, a következményekért minden felelősség őket terheli, (MTI) a kommunista párt magatartásáról. A malaysiai rádió közben olyan híreket közöl — amint erről a Reuter-iroda beszámol —, hogy „a kommunista irányzatú szervezetek, köztük az ifjúsági és nőmozgalmak számos tagját a tábornokok halálával összefüggésben letartóztatták”. A Reuter-iroda Singapore-! tudósítója „általában szavahihető hírforrásokra” hivatkozva ehhez azt fűzi hozzá, hogy a hadsereg, amely most ellenőrzi a djakartai helyzetet, „erőteljes kommunisitaellenes kampányba fogott”. Idézett körök szerint tömeges letartóztatásokat foganatosítottak a fegyverviselő kommunisták körében.” A tudósító arról is tájékoztat, hogy különböző vallási szervezetek hétfőn Djakartá- ban töimeggyűlést tartottak, és követelték Sukamo elnöktől az Indonéz Kommunista Párt betiltását. „Muzulmánok és katonák vonultak végig a djakartai utcákon — nem tudni, hivatalos engedéllyel-e, avagy sem —, és kommunistaéllenes szólamokat kiáltoztak” — írja a Reuter. Az AP-hírügynökség Kuala Lumpurban lehallgatta a medani (Indonézia) rádió egyik keddi adását. A mikrofon előtt Mokoginta vezérőrnagy, Szumatra katonai parancsnoka állt és a hat tábornok halála miatt Sukamo elnököt „bosszúra” szólította fel. Moko- ginta kommun ista ellenes nézeteiről ismert. A Reuter-iroda jelentése szerint Sukamo elnökkel az államcsíny óta személyesen senki sem találkozott. Az elnök állítólag a Djakarta tói 65 kilométerre fekvő Bogorban, nyári lakhelyén tartózkodik. Az épületet őrség állja körül. Látogatókat sem engednél: be Sukamóhoz, s azt sem hajlandók megerősíteni, hogy valóban ott tartózkodik-e. (MTI) 23. Lábas honvédet — amióta előzetes letartóztatásba helyezték — csak most hívatta Pikó százados kihallgatásra A katona közönyösen ült előtte. A nyomozó egy fényképet vett elő a fiókjából, és messziről megmutatta a letartóztatottnak. — Mit szól ehhez a nőhöz, Lábas? — A katona fejének mozdítása nélkül a képre pillantott. Néhány másodpercig nézte, majd reszelés hangon megszólalt: — Csinos. — Csak ennyit mondott. Pikó a képre tekintett. — Igaza van — állapította meg. — Mikor találkoztak utoljára? Lábas a felelet előtt sokáig csendesen nézegette a nyomozót. Váratlanul visszakérdezett: — Mennyi az ön fizetése, százados elvtárs? — Miért érdekli? — Csak. Gondolom, tisztességes pénzt kap. Engedje meg, hogy minden gúny és rosszindulat nélkül megjegyezzem: ne fecsérelje rám az idejét... — Nyugodtan beszélt, majd hozzátette: — Vagy ezeket az órákat vonassa le a fizetéséből... Pikó mosolygott. — Meglehet, majd gondolkc zom rajta. Egy levelet vett elő és átadta a katonának. — Az öné. Szerelmes levél. Valaki nagyon epekedik maga után. Tudja, hogy ki írta ezt? Egy tízéves úttörőlány. A katona szuszogott. — öröm a százados slvtárs nak, ha engem kínoz? Pikó maga is érezte, hogy elvetette a sulykot. — Nézze, Lábas elvtárs, ne értsen félre. Eszem ágában sincs szórakozni. Van néhány dolog, amit el kell mondanom önnek. Remélem megérti és segítségemre lesz. Talán fél órát beszélgettek. A katona sokszor kérdezett közbe, néha fel-felugrott a székről idegességében. — Tehát önt ma a bíróság életfogytiglani börtönre ítélte. Ezt holnap reggel megtudják az alakulat katonái — fejezte be a diskurzust Pikó. — Értettem, százados elvtárs! — vágta vigyázzba magát a katona, és csillogó szemmel, széles mosollyal kért engedélyt a távozásra. Az ajtóból még visszafordult: — Százados elvtárs... — szón bizonytalanul. — Tessék, Lábas elvtárs?! — ...nem lehetne... szóval, mivel is tetszett az elején kezdeni? — Nos!? — Hát, hogy gyújtsak rá... Pikó nevetett. A katonának nyújtotta a cigarettatárcáját és öngyújtóját. — Vigye csak, vigye az egészet! — kísérte az ajtóig Lábast. — Kísérje az előzetest a fogdába! — szólt az ajtóban várakozó fegyőrre. A laboratóriumban négy-öt szakértő dugta össze a fejét. Előttük az üveglapon huszonnégy darab cigaretta sorakozott felirattal felfelé. A vékonyka cigarettapapírokon szürke, feltehetően ecsettel rajzolt, időközben előhívott, furcsa, titkos számcsoportok váltak olvashatóvá. A számok ilyen sorrendben sorakoztak: — ... 31 1 12 volt az elsőre festve, a másodikon 66 8 11, és sorban a következőkre: 83 4 6, 117 1 4, 143 2 1, és így tovább. — Világos! — iegyezte meg az egyik desiffrírozó — ecsettel dolgoztak, hogy ne sértsék meg a papírt. — Na, Elek elvtárs — fordult Pikó az egyik főhadnagyhoz —, most mutassa meg, mit tud! Elek főhadnagy azonban nem tudott semmit megmutatni, órákig törte a fejét, de semmi épkézláb- gondolat nem jutott áz eszébe. Késő éjszaka volt már, amikor pihenni tért. Sokáig feküdt hanyatt az ágyon, nem tudott elaludni. Egyszer csak — felesége óriási ijedelmére — rugóként pattant fel fekhelyéről. A telefonhoz rohant. Hívta az ügyeletet. — Mi az öreg lakásának telefonszáma? — kérdezte. Lázas sietséggel tárcsázott. Sűrű bocsánatkérések közepette elmondta, hogy eszébe jutott valami. Az alezredes nem győzte megnyugtatni, hogy sorolja csak nyugodtan, hiszen még ő sem aludt. — Alezredes elvtárs — hadarta Elek —, arra gondoltam, hogy ha két fél, egymástól távol, titkos közleményt akar váltani, erre kitűnő módszer, ha megállapodnak egy könyv címében. Mondjuk Kipling: A dzsungel könyve. És szépen írják a levelet: 25 3 12. Ez azt jelenti, hogy a huszonötödik oldal, harmadik sor, tizenkettedik betű... — és így tovább. Mit szól hozzá, alezredes elvtárs? És a könyv címét csak ők tudják... — Hm. Igen. Feküdjön csak le. Jó éjszakát — dörmögte az alezredes, majd hozzátette: — Aztán két óra múlva... várjon csak... nem kettő, másfél óra múlva jelentkezzen nálam, odabent. Akkorra legyenek kéznél az összes rendszeresen vett, eddig meg nem fejtett rádióközlemények. Na, jó éjszakát. (Folytatjuk)
