Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-05 / 234. szám
1965. október 5. 2 Kedd MSZMP-küldöttség utazott Vietnamba és Koreába Fock Jenőnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának, illetve a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn magyar pártküldöttség utazott Hanoiba, illetve Phenjan- ba. A küldöttség tagjai: Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, Gye- nes András, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese és Szűcs László vezérőrnagy. (MTI) Aknára futtattak egy páncélvonatot a szabadságharcosok A dél-vietnami szabadságharcosok vasárnap a Mekong-folyó deltájában elterülő négy tartományban a kormánycsapatok néhány előretolt állása és több járási székhely ellen intéztek támadást. A partizánok azonkívül támadást intéztek egy Saigontól mintegy 160 kilométerrel északkeletre levő vasúti állomás ellen is. Az AP saigoni tudósítója egy amerikai katonai szóvivőre hivatkozva közölte, hogy a saigoni kormány csapatai különösért súlyos veszteségeket szenvedtek a dél-vietnami fővárostól 56 kilométerrel délre fekvő Go-Kong városa mellett vívott csatában. Saigontól mintegy 150 kilométerre a dél-vietnami szabadság- harcosok aknájára futott egy járőrszolgálatot teljesítő páncélvonat és három kocsijával lezuhant a töltésről. A kormánycsapatok egyik katonája életét vesztette, 10 megsebesült. A da nangi amerikai támaszpont körzetében a szabadságharcosok gránátokkal lőtték az amerikai tengerészgyalogság egyik egységét, amely súlyos veszteségeket szenvedett. A dél-vietnami szabadságharcosok „Felszabadulás” hírügynöksége egyik legutóbbi kommentárjában élesen bírálta Goldberg amerikai delegátusnak az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédét. Az amerikai delegátus „az Egyesült Államok dél-vietnami küldetéséről” beszélt és a 130 ezer főnyi amerikai expedíció« hadsereg Dél- Vietnamba küldését azzal indokolta, hogy annak célja „a Vietnami Köztársaság szabadságának védelme”. A „Felszabadulás” hírügynökség emlékeztet arra, hogy Johnsonnak a vietnami „béketárgyalásokról” tett kijelentéseit senkP'sem tévesz- hetnek meg. A vietnami nép függetlenségi harcot folytat hazája védelmében, s eltökélt szándéka, hogy teljes győzelmet arat. (MTI) Súlyos zavargások Adenben A forrongó Adenből a hírügynökségek jelentéseket közölnek a vasárnapi rendőrsortűzről, gránát- robbanásokról és heves tüntetésekről. nátot dobtak angol katonák közé. Egyikük közülük megsebesült. A helyzet mind feszültebbé Válik, eddig 760 személyt tartóztattak le. (MTI) Továbbra is áttekinthetetlen az indonéz helyzet Sukarno rádiófelhívása Kuala Lumpur Ahmed Sukamo indonéz köz- társasági elnök hétfőn másodízben fordult a nemzethez azóta, hogy pénteken a szeptember 30. mozgalom az ő hatalmának biztosítására hivatkozva, valójában őt akarta meneszteni. Miközben Indonéziában ellenőrizhetetlen,, egymásnak ellentmondó hírek érkeznek a teljesen zavaros katonai és belpolitikai helyzetről, Sukarno elnök ünnepélyesen feloldotta az államcsíny támogatásának vádja alól a légierőket: „Azok a légierő ellen hangoztatott vádak, amelyek szerint a fegyvernemnek része volt a szeptember 30. mozgalomban, nem felelnek meg a valóságnak — mondotta. Az adást Malaysiában hallgatták le. Nem tudni, egyenes adás volt-e vagy pedig az elnök beszédét előzőleg magnetofonszalagra rögzítették. Annak ellenére, hogy igazolta a légierők szerepét, nem egészen háromperces rádióbeszédének egy másik-részében fenti kijelentését kétségbevonhatóvá tette: éberségre intett annak érdekében, hogy a légierő és a szárazföldi hadsereg ne csapjon össze egymással. Kérte a fegyveres erőket, hogy a nemzet érdekében legyen egység. Sukarno most első ízben jelentette be, hogy amikor pénteken hajnalban az államcsínykísérlet kirobbant, Djakartából a város szélén fekvő Halim légitámaszpontra menekült: „Szabad akaratomból utaztam el, mert az volt a véleményem, hogy jobb, ha repülőgép áll rendelkezésemre, amelyet bármikor használhatok, ha valami olyasmi történik, ami nincs kedvünkre.” Sukamo homályos megjegyzését a légierő szerepérő1 még titokzatosabbá teszi Omar Dani, a légierők vezérkari főnökének helyzete. A lázadó „szeptember 30-a” mozgalom által felállított, úgynevezett Indonéz Forradalmi Tanács listáján Dani az első nevek között szerepelt. Később hűségéről biztosította Sukamót és cáfolta, hogy köze lett volna a puccsistákhoz. Hétfőn délelőtt a malaysiai rádió részletek ismertetése nélkül arról számolt be, hogy Omar Danit letartóztatták. A medani (Indonézia) rádió hétfőn reggel bejelentette, hogy Su- bandrio volt miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter kilenc más kabinettaggal együtt a hét végén Medanból visszatért Djakartába. Teljesen bizonytalan az ő szerepe is, hiszen Subandrio is rajta volt a puccsisták által összeállított listán. A Reuter híre szerint a djakar- tai rádió hétfőn bejelentette, hogy az indonéz hadsereg folytatja a „szeptember 30-a mozgalom” erőinek szétzúzását, s hogy a fegyveres erők napja • alkalmából a keddre tervezett díszszemlét is megtartják. Más hírek, amelyek Malaysiából származnak, arról vélnek tudni, hogy egyes vidéki körzetekben a Nasutionhoz és Sukomóhoz hű katonai egységek harcban állnak a puccsistákkal. A djakartai hatóságok rendeletére Indonézia és a külvilág között hétfő óta szünetel a légi forgalom. A Sukarno elnökhöz hű katonai egységek állása az indonéz főváros egyik utcáján. (Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgáfat) A hatóságok rövid időre felfüggesztették a kijárási tilalmat, hogy a lakosság elvégezhesse a legszükségesebb bevásárlásokat. Az utcákra ekkor nagy tömeg özönlött és ismét tiltakozott amiatt, hogy az angol hatóságok érvénytelenítették az alkotmányt és teljhatalommal ruházták fel Richard Turnbull angol főbiztost. A szenvedélyek egyre jobban elszabadultak, a tömeg autókat rombolt, katolikus templomokat és zsinagógákat gyújtott fel. Egyes hírek szerint néhány tüntetőnél fegyver volt és a felvonulók soraiból lövéseket adtak le a közelben tartózkodó járőrökre. Hamarosan megerősített rendőrségi és katonai alakulatok érkeztek a helyszínre — és mint az AP hír- ügynökség jelenti — tüzet nyitottak a tömegre. Egy 16 éves arab fiú életét vesztette. Más tudósítások arról számolnak be, hogy a megmozdulás során gráA Luna—7 szovjet űrállomás repül a hold irányába Moszkva A Szovjetunióban útnak indítottak a Hold irányába egy űrrakétát, fedélzetén a Luna—7 önműködő űrállomással. Az 1506 kilogramm súlyú Luna —7 űrállomás felbocsátását soklépcsős rakéta segítségével hajtották végre. Az utolsó lépcsőfokot előzőleg föld körüli pályára juttatták, majd az a megadott programnak megfelelően a Hold iránvába vezető pályára juttatta az űrállomást. 22. — Ihatok? — nézett zavaros tekintettel a nyomozóra. — Mondtam már. Gondolom, hogy a pálinka a magáé — jegyezte meg türelmetlenül a százados. A sovány lezúdította a torkán a decinyi pálinkát és megeredt a nyelve. — Kérem... én becsületszavamra mondom... én csak baráti szívességből... nekem semmi közöm az egészhez. — Beszéljen világosabban! — vágott közbe Pikó. — Mondja el, hogy ml köze a cigarettához, kinek kell odaadnia, hányszor tette ezt eddig, mit fizetnek' érte? Szóval, érti? Nem? — Értem, kérem... Elmondok én mindent, de higyje el, hogy semmihez semmi közöm. Én egy szerencsétlen munkásember vagyok..: — Kezdje már — kopogtatta meg az asztalt a százados —, a lényeget akarom hallani. — Tavaly tavaszon megszólított az állomáson egy öregforma ember. A feje be volt bu- gyolálva. Először megkérdezte, hogy én vagyok-e Hallgató Illés. Mondom, hogy igen. Aztán a kezembe nyomott háromszáz forintot, azt mondta, hogy az enyém. Aztán elmondta, hogy a keresztfia itt szolgál fent a hegyen, de egyszer éjszaka rágyújtott az ágyban, és kigyulladt a szalmazsák. Megbüntették, és azóta nem kap cigarettát. Mivel én minden másnap feljárok az öszvérrel moslékért, nem kerülne fáradságomba, hogy néha- néha felvigyek a gyereknek egy kis cigarettát. — Hogy hívják a katonát? — Hiszen, ha tudnám — legyintett széles mozdulattal Hallgató Illés. — Soha életemben nem láttam. Na, persze nem is muszáj látni, mert a cigarettát a szeméttartóba kell beletenni. Így szólt az egyezség. Tetszik tudni, ott rakodom mellette a moslékot. Pikó nem vette le tekintetét az egyre többet hadonászó alakról. — Honnan tudja, hogy mikor kell cigarettát felvinni? — Mindennap átmegyek a hídon. Ha ki van rajzolva az oszlopra eígy ki® izé... szóval, tetszik érteni... akkor van a talpfa alatt cigaretta. — Hányszor vitt már fel üzenetet? — Üzenetet azt nem vittem, kérem. Csak cigarettát. — Na, szóval, cigarettát. Cigarettát hányszor vitt? — türelmetlenkedett Pikó. — Vagy hatszor-nyolcszor. Nem számoltam, kérem. — Azóta találkozott az öreggel? A pályamunkás ismét a pohár után nyúlt, de a százados leintette. — Többet ne igyék. Feléljen a kérdésemre. — Hát... Találkozni nem találkoztam. Ellenben — emelte magasra mutatóujját — rnár kétszer is hozott a postáslány száz forintot. Az a gyanúm — szorította halántékára ujja hegyét —, hogy alighanem ő küldhette. Igen finom, rendes ember lehet. — Na persze — bólintott Pikó. De mondja csak, nem lett volna egyszerűbb, ha maga vásárolja meg a cigarettát? — Hiszen éppen ez az, kérem — meresztette nagyra szemeit a pályamunkás. — Én is mondtam az öregnek! De ragaszkodott hozzá, hogy csak azokat vihe- tem. Pikó idegességében dobolt az asztalon, majd hirtelen a gazda szemébe tekintett. — És maga ezt nem találta gyanúsnak? — Gyanúsnak? Valódi igazi cigaretta volt az, kérem! — háborodott fel méltatlankodva Hallgató. — Minden dobozból elszívtam egyet. Így szólt az utasítás is. — Ezt nem értem. Mondja el részletesen! — Azt mondta az öreg, hogy mielőtt kivinném a dobozt, nézzek körül. Meg aztán hallgassak is róla. Nem szeretné, ha becsuknák a gyereket. Na, persze, ez érthető is. Szóval, ha nem látják, vegyem ki, és mindjárt gyújtsak rá belőle. De egynél többet ne szívjak el. Hát szóval, így. — Nem mondta, hogy melyiket? Hallgató megütközve nézett a nyomozóra. — Hogy mondta volna? Hát nem mindegy az? Cigaretta — cigaretta. — Ezt a dobozit mikor akarta felvinni? — nézett figyelmesen az arcába a százados. — Hát ezt csak holnap fogom. Holnap van moslék. Pikó még egyszer végigmérte a házigazdát, majd energikusan felállt az asztal mellől. — Az még elválik. Most szépen köszönjön el a családtól, mondja meg, hogy szolgálati útra megyünk. A pályamunkás elmosolyodott, és a nyomozóra kacsintott, majd lábujjhegyen a szolba felé indult. — Egy pillanatra! — állította meg Pikó. — Miért ijedt meg maga úgy tőlem az imént? Hallgató a mennyezet szögleteit vette szemügyre. — Kérem szépen... Nem tudom én, hogy mi az az állami biztosítási társaság... Pikó a nyomában volt, mikor a szobába lépett. (Folytatjuk)
