Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

IMS. október 27. 3 Szerda A vasutasok felkészülése a téli forgalomra A vasutasok munkájának nagy ellensége a köd, a hó, a fagyos pálya. A téli körülmények sem lehetnek azonban akadályozói a vasút tervteljesítésének, a szállí­tási feladatok megoldásának. A MÁV Szegedi Igazgatósága dolgo­zóinak a IV. negyedévben 37 ezer tormával többet kell elszállítani, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában, ami azt jelenti, hogy az. 1 millió 696 ezer- tonna szállítási terv mellett még a korábban el­maradt 283 ezer tonna árutól is gondoskodni kell. Az előző évben előszállítások­kal lehetett tehermentesíteni az őszi és a téli forgalom idején a vasutat olyan áruk. esetében, melyeket hosszabb időre tárolni lehet. Ezek főként építési anya­gok voltak, idén azonban az idő­járási nehézségek miatt az építő­anyagipar sem teljesítette szállí­tási tervét. A téli szállítások tor­lódásának elkerülésére intézke­dést tettek, hogy egyes árufélesé­geket 50 kilométer távolságon be­lül közúti járműveikkel fuvaroz­zanak. Ez az intézkedés természe­tesen csak akkor lesz hatásos, ha a lehetőséggel, minden alkalom­mal élnek is az illetékes szállítta­tok. A téli forgalomra való felkészü­lés érdekében a Szegedi MÁV Igazgatóság központi szolgálata intézkedési tervet dolgozott ki. A terv — és a felkészülés — felté­telezi a legkeményebb téli idő­járás bekövetkezését. Fontos te­endő a vasúti dolgozókról való fokozottabb gondoskodás (mele­gítő ital, védőruha, melegedő stb.) mellett a fűtési anyagok beszer­zése, valamint a téli forgalmi utasítás rendelkezéseinek ismer­tetése és az úgynevezett „első te­les-’ vasutasok oktatása. Nagy feladat hárul a szolgálati vezetők­re, akiknek fokozott gondot kell fordítaniuk a téli időjárás követ­kezményeiből fakadó baleseti ve­szélyek megelőzésére. A baleset­elhárítási oktatás és az üzemi biz­tonsági szemlék megtartása a mostani időszakban fokozottabban szükséges. Szilúdi Sándor Tizenötezer vagon cukorrépa vár még átadásra a Mezőhegyesi Cukorgyár körzetében Emberemlékezet óta nem volt oiyan bő termés cukorrépából, mint most. A Mezőhegyesi Cukor­gyár körzetében az eddig átadott répa átlaga meghaladta a 200 má­zsát holdanként, de igén gyakori a 220—230 mázsás termés is.*A bő termés betakarítása, elszállítása igen nagy gondot okoz. A napfé­nyes szép őszi időjárás a cukorré­pa minőségén is javított, emelte a cukortartalmat. Kár lenne & bő termésből bármilyen keveset en­gedni tönkremenni. Pedig, ha nem gyorsítanak az átadás ütemén, az éjszakai fagykárok nagy vesztesé- . get okozhatnak a népgazdaságnak. Békés megye területén naponta .’00—400 vagon répaátvételre len­nie lehetőség a mezőhegyesi kör­zetben. Ezzel szemben 80—100 va­gonnal visznek a termelők. Külö­nösen a kupacokba felszedett ré­pát veszélyezteti az éjszakai fagy. Ha már az állomáson prizmába rakják, nincs Veszély, mert az egy­mást melegítő répák kellemes hő­fokot biztosítanak a nagy prizmá­ban. A mezei kiskupacok pedig teljes egészében megfagynak. Me­zőhegyes körzetében még 15 ezer vagon, répa vár átadásra. Különö­sen a mezőkovácsházi járás és az orosházi járás maradt le ezzel a munkával. Orosháza város már közel 85 százalékát átadta a ter­mésnek. oa-főbe dicsérte Szergij exarchát, felkiáltott: „Ilyen metropoiita kellene nekünk!” Az elbűvölő dr. Reiehl termé­szetesen tudott arról, hogy par­tizánoknak álcázott Gestapo-em. berek a kaunasi utcáin tizenkét golyót eresztettek az egyházatya testébe és hogy a nyomokat el­tüntessék, egyúttal útitársait is agyonlőtték a gépkocsivezetővel együtt, sőt egy véletlenül arra járó kislányt is meggyilkoltak. Persze felesleges tudnia erről a fiatal légionáriusnak, ezért hát búcsúzás közben dr. Reiehl mindössze annyit jegyzett meg, hegy beszélgetésükkel igen elé­gedett, s reméli, Prohorov úr a jövőben is jóindulattal lesz a Gestapo szerény munkatársai iránt— Prohorov hamarosan állandó látogatója llett a fehér emigráns szalonoknak. Egyházi ismeretsé­gei természetesen nem korláto­zódtak Szerafin atyára. Az emig­ráns egyházi embereknek értésé­re adta, hogy kapcsolatai a moszkvai papsággal igen mélyek és sokoldalúak. A pravoszláv egyház sokat szenvedett harco­sának adta ki magát, utalásokat tett a konspirációra. Egy ideig szívesen látott, divatos vendég: „Gondolják csak el, kitört a bol­sevikok mancsaiból!” Bemutat­ták Trubeckij hercegnek, írók­nak, művészeknek és más ismert emigráns személyiségeknek. Kü- lünöean Jelena Miller házában volt gyakori Vendég, aki a Darut utca 12 számú házban az orosz templom mellett lakott. Jelena Miller elragadó háziasszony. Ez az egykori földbirtokosmő, akinek férje a cári hadsereg tisztjeként szolgált s annak ide­jén Varsóban magas beosztásban működött, gyűlölte a Szovjetuni­ót, de azért hajlott kora ellenére is mindig tett szívességeket hon­fitársainak. Lányát, Ládát, Bor- jatydnszkij herceg vette felesé­gül, aki az utolsó hajón mene­kült el a Krímből 1920-ban, a vrangelistákkal. A herceg 1941. június 22-ét sorsdöntőnek látta. Attól félve, hogy ha majd a né­metek felosztják egymás között a földbirtokokat és a kastélyokat, őt kizárják az élet eme élveze­teiből, elhatározta, bebiztosítja magát és tolmácsszerepet vállalt egy orosz hadifoglyok számára létesített táborban, 1943-ban be­állt a vlaszovisták közé, de mi­után nem volt buta ember, ha­marosan rájött, hogy ezzel a ba­rátsággal nem megy messzire, helyesebben, nagyon is messzire mehet, például Kolimába (fe- gyenctelep volt. A szerk.), sőt még messzibbre, esetleg a mennyországba is. 1944-ben rá­döbbent, hogy számára a föld­birtok és a kastély örök álom marad csupán s gondolkozni kezdett, hogyan változtasson irányt. {Folytatjuk) Szüret Amikor megtudtuk, hogy szüre­telik az újkígyósi Aranykalász Tsz 25 hold szőlőjét, úgy képzel­tük, hogy vidám nótaszó Igazít majd bennünket útba a jókora dombhajlatban. Tévedtünk. Az októberi hűvös idő fürge mozgás­ra készteti a szőlőszedőket, mert másképpen fáznának. A hangos nótázés helyett csendes jókedv, s kacarászás terjeng a tőkék között. A termés ugyan kevesebb, mint a tavalyi volt, annál sokkal jobb, mint amennyire a hűvös, esős nyári hónapokban számítot­tak. — Ügy támadt a peronoszpóra, mint hajdan a tatárok — mesélik. — Naponta kétszer is kellett vol­na permetezni, hogy kár ne es­sék a termésben. De csak kellett Ilyen tömött szemű fürt is jócskán akad — mutatják .jó­kedvűen a szüretelek. volna. Nyolcnál többször nem győztük se idővel, se emberi erő­vel. Bizony a szüret se halad olyan ütemben, ahogyan szeretnék, mert rengeteg munkát ad az ősz s ke­vés a szorgos kéz. Egyszer már volt kint segíteni negyven diák is a szőlőben, még segítenek majd egy-egy napon, amikor a tanulás megengedi. Amint megtelt a lapos kocsira helyezett két hatalmas kád, elkí­sértük a présházhoz. Ott megy a Sok fáradságot igényel a nedű, de megéri. munka neheze. A szőlőt előbb meg kell darálni, aztán a kisebb nyo­Szervezettebbé teszik a húsgalamb tenyésztéséi és felvásárlását Országos értekezletet tartottak a galambászok Békéscsabán A Magyar Galambtenyésztök Országos Szövetségének ha&zonga- lamb szakosztálya Békéscsabán tartotta meg az első országos ér­tekezletét október 24-én, vasár­nap. Az értekezlet színhelyének megválasztása egyben elismerést is fejez 'ki megyénk galambte- ny ész tőinek. Ugyanis itt láttáik hozzá elsőnek a jelentős mellék- jövedelmet, a népgazdaságnak pe­dig értékes valutát eredményező húsgalamb szervezett formájú te­nyésztéséhez és felvásárlásához. Tavaly 40 ezer, az idén pedig leg­alább 50 ezer, jórészt exportképes húsgalambot vásárolnak fel me­gyénk földművesszövetkezetei a helyi tenyésztőktől. Gardos elvtárs, a SZÖVOSZ ki­küldötte az értekezleten elhang­zott felszólalásában elmondotta, hogy január 1-től az egész or­szágban szervezetté teszik a ga­lambfelvásárlást és ugyanúgy szerződést kötnek rá, mint az egyéb állatfajtáik értékesítésére. A tenyésztői kedvet jelentősen növeli az, hogy a 60 deikán aluli 3—5 hetes exportképes galambo­kért 60 dekáig 29, azon felül pe­dig 34 forint egységárat fizetnek. Emellett egy és három kilogramm közti takarmányjuttatásban is ré­szesülnek minden leszerződött darabért a tenyésztők. , Vizsnyik László szakosztályve­zető elmondotta, hogy az országos szövetség gondoskodik az új gá­lám bfajták behozataláról. Külön­böző előadásokkal, kiállításokkal, szakkönyvtár létesítésével igyek­szik mind szélesebb körűvé ten­ni a galambtenyésztést s elérni, hogy néhány éven belül hazánk­ból több százezer galambot expor.l tálhassunk jó valutáért külföldre.\ A hozzászólások során többek között Nagy Zoltán szeghalmi ga­lambász felhívta a figyelmet: nyomtatásban és szakelőadás-so­rozatban adjon segítséget az or­szágos szakosztály a különböző galambbetegségek leküzdéséhez. Ezzel kapcsolatban dr. Kása Gyu­la kétsopronyi galambász annak a véleménynek adott kifejezést, hogy lassú ütemű a baromfi beteg, ségek elleni küzdelem, nincs kellő törekvés a betegségek megelözé- sérel leküzdésére. K. Horváth Jó­zsef orosházi galambász is szük­ségesnek tartja az ilyen irányú kutatás meggyorsítását, azonban szerinte megfelelő tisztasággal meg lehet előzni mindenféle állat-, így a galambbetegségeket is. Nagy jelentőségűnek tartja a galambte­nyésztést, szükségesnek látja, hogy a háziasszonyokat és a csa­ládtagokat is vonják be ebbe a hasznos foglalkozási körbe. Illés Mihály szeghalmi tenyésztő sze­rint helyes lenne mozgalmat kez­deményezni a KlSZ-szervezetek- bem is. Ezen túl pgdig azt kérte, hogy a földművesszövetkezetek te­gyék szakszerűbbé és zökkenő- mentesebbé a felvásárlást, mert ő például elég sok tortúra árán tud. ta értékesíteni eddig a galambo­kat Az értekezlet további napirendi pontjában a jövő évben megren­dezendő kiállítás megszervezésé­nek módjáról tanácskoztak. Majd operatív csoportot választottak a szakosztály vezetősége mellé az­zal a céllal, hogy az elősegítse a szükséges szakpropagandát, a tag­toborzást, a tenyésztéssel és a fel. j vásárlással járó feladatok meg­oldását. K. I. móképessógű présből átrakni egy nagyabba. De úgy ám, hogy előbb széjjelmorzsolják. S aztán egy Telnek a hordók a pince mé­lyén. sulyokkal jól megtömködik. Mi­kor ez megvan, akkor addig kell húzni két embernek teljes erőből a prés karját, amíg az utolsó csepp nedű is kisaj tolódik. A présekből egyenesen a pin­cébe folyik a must egy csövön, amit aztán Molnár Gábor pince­mester pumpál a nagyobbnál-na- gyobb hordókba. — Megtelnek-e ezek a nagy üres hasúák? — kíváncsiskodunk. — Bajosan. Kisebb a termés a tavalyinál. De a kevesebbet pótol­ja a jobb minőség. Tavaly csak 14—17 fok közt volt a must cu­kortartalma, most pedig 17—20 fok közöttit szűrünk. Ez nem is olyan rossz vigasz­taló. Kukk Imre Fotó: Kocziszky

Next

/
Oldalképek
Tartalom