Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

1965. Oktober 24. 10 Vasárnap Csonka torony — csonka kulisszával Szegedi jegyzetek Az Ünnepi Játékok hagyomá­nyai nem új keletűek. Mégis talán az idei nyár volt leginkább az, mikor a hírős város valóban nem­zetközi fogalommá emelkedett a Dóm falai tövében rendezett játé­kok fényében. Ez' a mi Tisza menti Bayreuthunk különös város, fur­csa ellentétektől terhes. Az Al­föld fővárosa a legtipikusabb me­zőgazdasági vidék központja — ipari, de még inkább kulturális centrum. Itt égettek utoljára bo­szorkányt, itteni polgárok zsoldo­sai verték le 1544-ben a fölkelő parasztok egyik seregét, itt tobor­zott három zászlóaljnyi honvédőt Kossuth, innét indultak bilincsbe verni egy országot a „szegedi gon­dolat” úri bitangjai, és itt alakult meg a felszabadulás után a Ma­gyar Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az idén nyáron egyéb­ként itt — a Dóm téren, amit most Beloiannisz térnek híynak — ér­demelte ki a kritikusok elítélő feddését és ugyanakkor a közön­ség őszinte tetszését egyik legna­gyobb nemzeti drámánk előadása. S valóságosan itt bukott meg nap­jaink egyik leghíresebb baletí- pródukcáója, nemzetközi világsi­ker — telt házak előtt. Hogyan fest az Ünnepi Játékok lángjának kihunytéval Szeged? A messziről jött látogatót miféle be­nyomások érik? Hadd jegyezzek fel közülük néhányat! „Tisza" Az idézőjel sejteti, hogy nem a várost kettészelő folyóról van szó, ámbár az igazi Tiszta szeszélyes kanyarulataiban, haragoszöld szí­nében, vadóc múltjában van va­lami fenséges*. Igaz, megszelí­dült mar, régesrég „szalonké­pessé” kultúrálták, azért annyira mégsem, hogy ne lenne elhanya­golt, szemetes, elvadult a partja a belváros tövében is. Kár, mert természeti adottságai szerint a Tisza-part igazán nagyon szép. A másik „Tisza” — a szálloda meg az étterem — viszont első­rangú. Itt szó sincs semmiféle el­hanyagoltságról. Finom ízléssel berendezett, kényelmes, elegáns. Talán kissé túl elegáns is, ilyen­kor, a szezon elmúltával. A szálló­ban többnyire hivatalos kikülde­tésben levők egy páran, az étte- rembsn a felszolgálók csoportosu­lása mellett elenyésző kisebbség­ben lézengnek a vendégek. Pedig a modor igazán osztályon felüli. A visszajáró összeget a filléres apró pénzzel kezdi leszámolni a főúr, eleve lemondva a lehetőség­ről, hogy a kedves vendéget gyöngéden presszionálja a borra­valóra. Bámulatos önzetlenség! Az utóbbi nyolc-tíz évben ehhez ha­sonlót vendéalátópari körökben nem tapasztaltam. Medikusok Érdekelt, hogy kicsodák, miféle közönség ül Szeged legelegánsabb (és legdrágább) eszpresszójában A BÉKÉSCSABAI T Ü Z É P VASÚTI TELEPÉBE állandó munkára RAKODÓKAT felveszünk. Jelentkezés: MÁV rakterületen, Békéscsaba. 91750 hétköznap délelőtt. A nyugdíjasok a kellemes októberi napsütésben a Széchenyi téri padokon üldögél­nek leginkább. A színészek a Vi- rágh-cukrászdában. A Tisza presszó közönsége viszont az át­lagéletkort tekintve nem hiszem, hogy túlszárnyalná a 21 évet. (Hogy nem húsz, az az én jelen­létem miatt van — rontom az át­lagot.) Diáklányok, diákok. Ez csak a nagy nevetésekkel nyug­tázott egyetemi történeteikből tű­nik ki így első látásra, meg ab­ból, hogy nyitott anatómiakönyv hever a térdükön. Jól szituált vi­lágfiaknak is nézheti őket az em­ber, a lányok nemcsak csinosak, elegánsak is, a fiúk öltönye a leg­utolsó férfidivat szerinti, s a szi­gorúan sötétszürke tónusok plusz­ként valami intellektuális ko­molyságot nyújtanak. Medikusok. Figyelem az arcukat, keresem a kerek koponyájú, pogácsa képű alföldi fiatal magyarokat, a kis­kunok széles járomcsontjait, vá­gott szemét. De a borotvával szög­letesre egyengetett filmszínész-fri­zurák, a tekintélyes szemüvegek modern keretei alatt elvesztek már az efféle jellegzetességek. Modern ifjúság. Intellektuális vi­lágpolgár kinézésű fiatalembe­rek ülnek itt, s egy szimpla vagy egy kismálna mellett magolják a szövettant. Utcatáblái: Itteni tartózkodásom alatt egyet­len hamisítatlan „szögedi” tájszó­lásban beszélő bácsival sikerült szóbaelegyednem. öreg köztiszta­sági dolgozó volt, aki útba igazí­tott, hogy mit merre keressek. Az útbaigazításra egyébként nagy szükség van Szegeden. Várost még nem láttam, amelyik ennyi­re híjával lenne az utcanévtáb­láknak, s érdekes módon, ame­lyek vannak, azokról is rég le­koptatta már az idő vasfoga a fel­iratot. Valami speciális festéket kísérletezhettek ki erre a célra, amelyik nem állja az időjárás vi­szontagságait. Nehéz lehetett elő­állítani. Igaz, nincs is szükség keresgél­ni a neveket, hiszen a sugárutak és körutak rendszere logikus és rendezett. Meg különben is a vá­ros nagyon szép, sok a látnivaló s nem mindegy, hogy milyen utca­név van kiírva a házak falára? Aki itt jár, rögtön arra gondol, hogy megörökítse látogatását, egy hazaküldött anzixszal. A Szé­chenyi téri postahivatalban egyik ablaktól a másikhoz küldtek, mi­kor képeslevelezőlap ügyben ér­deklődtem, s végül is egy fiatal­ember közölte az üveg mögül, hogy tájképes lap nincsen semmi­lyen, csak „virágos”, s azzal el­fordulva zavargó személyemtől, nyugodtan belemerült a Képes Sport legújabb számába. Ügy lát­szik, az idegenforgalmi érzék még kissé fejletlenebb, mint az erre vonatkozó törekvések. Perspektíva A Fogadalmi templom, vagy közismertebb nevén a Dóm, olyan látványosság, amit nem szabad elmulasztani. Furcsa, önmagában is ellentétes, s ezért illik a város­hoz. Persze elsősorban szép. Zö­mök tömegével és sarkain ágasko­dó ki lene ven valahány méteres tornyaival sajátos építészeti stí­lust képvisel. A román építészet­nek valami anakronisztikus nyű- lánksága egységbe ötvöződik né­mi bizáncias beütéssel. S ha belé­pünk a hármas kapuk egyikén, újabb meglepetésként a belső or­namentikának valami szeszélyes, keleties pazarsága fogad. A tér azonban csalódás. Kizár­ták belőle a perspektívát. Igaz, az árkád-sor U alakú épülettömbje valami különös — talán leginkább a német-alföldi reneszánszra emlé­keztető — hangulattal keretezi a teret. Első látásra kicsit komoran puritán, de aztán a szeszélyesen csavart oszlopok megvigasztalnak. 4 Az építész tréfái A hely szűk, s amit a látószög­ből meghagytak volna az épületek, azt agyonnyomja a szabadtéri színpad nézőterének vasszerkeze­te. Tér, ahonnan kiszorítottak minden levegőt. Kár érte. Meg kár a Dómért. És most veszem észre, nicsak, hogy elbújt a De- meter-torony, az Árpád-kori temp lom máig itt maradt csonka szép emléke. Félig eltakarják egy bu­kott előadás ittmaradt kulisszái. Pedig azért a csonka toronyért magáért is érdemes elmenni Sze­gedre. Vajda János A BÉKÉS MEGYEI TANÁCS ÉPÍTŐIPARI ÉS TATAROZÓ VÁLLALATA A MEGYE TERÜLETÉN HELYHEZ KÖTÖTT, RÖVID IDŐRE KÖTÖTT SZERZŐDÉS­SEL IS FELVESZ kőműveseket, ácsokat, bádogos, vízvezetékszerelő ÉS lakatos SZAKMUNKÁSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. JELENTKEZNI LEHET A VÁLLALAT KÖZPONTJÁBAN, BÉKÉSCSABA, KÉTEGYHÁZI ÚT 1921/2. 694 ínycsiklandozó képek Vendéglátóipari szakmai vetélkedő volt Orosházán í A vendéglátók hagyományos vetélkedőjét a közelmúltban rendezték meg Orosházán. A vetélkedőn szép eredmények születtek s a győzteseket és helyezetteket különböző érté­kes díjakkal jutalmazták. • Felső képünkön a gyulai Ott­hon-étterem főpincére, Hor­nyai János a terítési verseny győztese. A csabai cukrászüzem cukrá­szai, Zsíros András és Pásztor György a napi és a dísztorta ..kategóriában” első díjat nyertek. Csiszár Károly, a Csaba-étte- rem szakácsa (jobbról) máso­dik lett a ,melegkonyhai ké­szítmények” versenyében. Fotó: Kocziszky <?ccooeoof30oooooooooooooooooooof50oeoe,*<’oooooeoor ÁLLAMI GAZDASÁGOK, GÉPÁLLOMÁSOK, VÁLLALATOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK F I G Y E LEM! Sofőr-, őrbunda 1800,— Ft Vattaöltöny 450,— Ft Vattakabát 350,— Ft Munkaruha 180,— Ft Bakancs 230,— Ft Egyujjas kesztyű 25,— Ft Meleg sapka 60,— Ft Beszerezhető korlátlan mennyiségben A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZBAN Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 6. alatt. Tel.: 22—37. 91821 <.'WOOOOOOOOOOOOOOCOOOCOOCOOOOOOOOCOCOOOOCtOC»y,uy;Cí^«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom