Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
1965. október 24. 4 Vasárnap Ahol folyamatossá vált a termelés pártellenőrzése Számos párt- és kormányhatá-1 gyári KISZ -szervezetünknek a ■ozat látott napvilágot az utóbbi fél évkor lezárult munkaverseny években arról, hogyan segítsék az üzemi pártszervezetek a vállalati gazdálkodást, miként biztosítsák a termelés pártellenőrzését. Ennek ellenére sok még az olyan üzem, ahol a pártszervezet e fontos funkciója csak formális, csupán írott malaszt. Vannak viszont szép számmal már olyant vállalatok is, ahol ez a tevékenység az üzemi pártiminka folyamatos, szerves része. Ezekről a kérdésekről, a termelés pártellenőrzésérőil, a decemberi párthatározat végrehajtásáról, s az ezt gátló körülményekről beszélgettünk a Békéscsabai Kötöttárugyárban Józsa Lajos élvtárssal, az üzemi pártszervezet termelési felelősével. NÉPÚJSÁG: Milyen intézkedésekkel és módszerekkel tudják biztosítani a termelés folyamatos pártellenőrzését? Hogyan nyilvánul ez meg az üzemi pártszervezet munkájában? TERMELÉSI FELELŐS: Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy gyárunkban a gazdasági irányító tevékenység és az ezzel kapcsolatos pártmiunfca bizonyos vonatkozásban összefonódik. A gazdasági vezetés és a pártvezetőség kölcsönösen és operatív módon tájékoztatja egymást^ a megtett intézkedésekről, az elért eredményekről, ß minden olyan jelenségről, amely az üzem életét akár kedvezően, akár kedvezőtlenül befolyásolja. Véleményem szerint ez így helyes is. Másrészt, az üzemi pártvezetőségben több olyan elvtársiunk kapott helyet, aki termelési és gazdálkodási kér. (lésekből is kellő tapasztalattal, szakismerettel rendelkezik. Ez is garancia arra, hogy a termelést és gazdálkodást érintő jelenségeket „első kézből” észleljük s azokra a szükséges intézkedéseket meg tudjuk tenni; Ami az alkalmazott módszereket, eszközöket illeti, azok meglehetősen sokrétűek. A termelési kérdések, eredményék megtárgyalására természetesen felhasználjuk a kommunisták legfontosabb fórumát, a taggyűlést. De fontos fórumnak tekintjük a műhelyenkénti termelési tanácskozásokat, a havi műhelyelszámoltatásokat is. Ezeken nem csupán „tanácskozunk”, hanem vitatkozunk, dicsérünk, bírálunk, javaslatokat és ötleteket vetünk fel. Igen eredményesen bevált módszerünk a műhely-, brigádszintű és az egyedi beszámoltatás az elvégzett feladatokról. Mindezeken túl, természetesen felkaroljuk az immár hagyományos módsziereket, amilyen például a szocialista munkaver seny ébren tartása vagy a dolgozók szociális ellátottságának biztosítása. Gondot fordítunk mindezeken túlmenően a gyárban működő társadalmi szervek rendszeres pat- ronálására is. A gyakorlatban e pártfogás nem csupán beszámoltatásokra korlátozódik, e szervezeteket ugyanis konkrét feladatokkal is megbízzuk. Példaként: Miért nem fűlik az autóbuszt? Egy olvasónk írja: „Gyoma— Szarvas között naponta utazom több dolgozó társammal együtt. Évek óta panaszkodunk, hogy télen nincs fűtés az autóbuszon. A helyi járatokon viszont jól fűtöttek a kocsik.” Aláírás: Tury Mikló®. Itt az ősz, a napok egyre hűvösebbek. Jogos az az igény, hogy Gyoma és Szarvas között is fűtött autóbuszok közlekedjenek. És, ha eddig ezt az utazóknak nem sikerült elérniük, remélhetőleg az AKÖV most már sürgős intézkedést tesz, keretében, a gazdasági vezetés kezdeményezésére — egyebek között — három fontos gazdálkodási kérdésben dolgoztunk ki feladatokat. A gazdasági vezetők — művezetőtől az igazgatóig — beszámoltatása az éves munkatervünkben meghatározott időpontokban rendszeresen megtörténik. E beszámoltatásokhoz a mindenkori aktuális szempontokat szintén meghatározzuk. A szocialista miunkaverseny gondozására, ébren tartására párt- szervezetünk rendkívül nagy súlyt helyez. Erre jellemző, hogy már néhány nappal a decemberi párt- határozat megjelenése után alapos körültekintéssel, a párthatározat szellemében dolgoztuk ki az 1965. évi versenyfeladatokat s azok mikénti teljesítését folyamatosan figyelemmel kísérjük. NÉPÚJSÁG: A decemberi párthatározat előtérbe helyezte a termelékenység fokozását. Milyen eredményeik vannak e téren? Mit tesznek a jövőben e gazdasági mutató javítása érdekében? TERMELÉSI FELELŐS: A kérdés nem egyszerű. Sajnos, meg kell mondanom, hogy az év eddigi részében a normaóra alapom számított termelékenységünk a bázishoz képest semmit sem javult, a tervezettől pedig jócskán elmaradtunk. Ennek komplex okai vannak, amelyek többségükben rajtunk kívül álló okok. Mindjárt az év elején például 26 tonna fonal szállításával maradt adósunk a Szegedi Textilfonó s ez termelésünkben súlyos tervszerűt- lenséget okozott A korszerűbb csomagolástechnika alkalmazásának, valamint az új szociális létesítmények takarításának igénye az improduktív létszám növeléséi vonta maga után, ami szintén rontó tényezőként hatott a termelékenységre. Hasonlóan visszahúzó erőként hatott az is, hogy az év első felében 147 új varrodai dolgozó, valamint az ipari tanulók munkába állítása és 158 új kimintázott cikk belépése nagyfokú begyakorlatlanságot idézett elő. Noha elsősorban tárgyi nehézségek gátolták a termelékenység fokozását, nem hagyhatók figyelmen kívül bizonyos szubjektív okok sem, amelyekre pártszervezetünk vezetősége többször is felhívta a figyelmet. Ezek között említhetem a programozás és a programváltozások regisztrálásának elégtelenségét, amely jelenség a kötőtermekben túlgyártást vagy lemaradást, a konfekció üzemrészben pedig ütemtelenséget, kapkodást, időnként pedig műhelyen belüli munkanélküliséget okoz. A technológiai fegyelem rovására írható az anyagnormáktól való gyakori indokolatlan eltérés is. Pártszervezetünk e kérdésekben most előre tekint. A komplex- és a műszinttervben a második fél évre tervezett intézkedések valóra váltása révén néhány százalékos termelékenység-növekedéssel számolunk. Ennek elősegítése érdekében — a szocialista munkaverseny nyilvánosságának biztosításán túl — a vállalatvezetés közreműködésünkkel, illetve javaslatunkra több, sajátos módszert is alkalmaz. Ezek között említhetem például a blokkonkénti, műhelyenkénti úgynevezett havi „gyorsjutalmakat”: a november 7. tiszteletére indított verseny kollektív és egyéni céljutalmait, vagy a varrodai dolgozóknál terv- túlteljesítés esetére, ötszázalékos fokozatonként alkalmazott, prémi- umjellegű, progresszív kiegészítő fizetéseket. Mindezekre tekintettel, pártszervezetünk a különféle verseny- és prémiumfeltételek kiírására, az elért eredmények értékelésére, valamint a műszintter- vi célkitűzések megvalósítására fokozott gondot fordít és számon- kéri az esetleges lemaradásokat. NÉPÚJSÁG: Hogyan alakult az idén az önköltség és az alapjö vedelmezőség teljesítése a gyárban? TERMELÉSI FELELŐS: A kérdés nem érdektelen, hiszen dolgozóink nyereségrészesedését is befolyásoló gazdasági mutatókról van szó. A költségszint alakulására nem lehet különösebb panaszunk, hiszen az a bázishoz képest mintegy három és fél százalékkal csökkent, aimi nagyjából meg is felel a tervezett előirányzatnak. Ez elsősorban, a jelentős szabászat! hulladékcsökkentés, másrészt pedig az idén megszervezett, decentralizált, tudatos re- zsigazdálkodás eredménye. Ugyancsak örvendetes, hogy az úgynevezett hibajelzö költségeket több százezer forinttal csökkentettük a tavalyi szinthez képesít. Ami pedig az alaprontabilitást illeti, e téren is jelentős többleteredményről tehetek említést. NÉPÚJSÁG: Mit mutat a gyártmányok minőségének alakulása? TERMELÉSI FELELŐS: A minőségi mutatók csak igen szerény javulást mutatnak a tavalyi indexekkel szemben. Az első osztályú termékek részaránya sokkal nagyobb mértékben javulhatna, ha lényegesen leszoríthatnánk a kötőtermi hibák mennyiségét Sajnos azonban, ez nem is annyira a gyár dolgozó kollektíváján, hanem sokkal inkább az alapanyag, a fonal változatlanul gyenge minőségén múlik. Erre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy ebben az évben már csaknem százezer forintnyi minőségi kötbér inkasz- szálására kényszerültünk. Ez javítja ugyan valamelyest a költ- ségszint-alakulást, de nem oldja meg minőségi gondjainkat. NÉPÚJSÁG: Jövő évi tervek? Milyen szerepet vállal a párt- szervezet az 1966. évi termelés előkészítésében? TERMELÉSI FELELŐS: Pártszervezetünkre s annak vezetőségére e tekintetben is komoly és felelős szerep hárul. Mindenekelőtt az eddiginél is szorosabb együttműködést kívánunk létrehozni a szakmai vezetéssel. Párt- szervezetünk ilyen irányú tevékenységében kiváltképpen előtérbe kerül a termelékenység és a minőség kérdése. Műszaki, szervezési, anyagi és szociális intézkedések sokaságával akarjuk elérni, hogy gyárunkban a termelékenység fokozása állandó folyamat, s ne valamiféle kampány legyen. Másrészt okulva a tavalyi „lazább” felkészülés káros tapasztalatain, már most azon fáradozunk, hogy a jövő évi termelésre való felkészülés során a lehető legoptimálisabb fokot érjük el. S az említett eszközökkel és módszerekkel erre gyárunk valameny- nyi kommunistáját és egész dolgozó kollektíváját időben mozgósítjuk. Baráti küldetésben A búcsú, az elválás sosem, köny- nyű. Olyankor sem, amikor olyan új baráttól válunk el, akivel alig néhány napja ismerkedtünk meg, s akivel igyekeztünk megismertetni megyénk szorgalmas népének munkáját, eredményeit és gondjait. Persze e törekvésünk nem lehetett teljes, hiszen tíz nap nagyon rövid idő ehhez. A napok meg ilyenkor mintha gyorsabban váltanák egymást, mint máskor. Egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy elérkeztek a búcsúzás pillanatai. Így voltunk mi is, amikor a szerkesztőségben kedves bolgár vendégünktől, új barátunktól, Szuleymain Ibrahim Hafuzovtól, a svistovi Dunavszko Delo főszerkesztőjétől elbúcsúztunk. Tíz napot töltött nálunk. Járt gyárakban, üzemekben kutatóintézetben, termelőszövetkezetben, művelődési otthonban, könyvtárakban és városnézőn Békéscsabán, Gyulán, Szegeden, Budapesten. Ahol csak megfordult, mindenütt szívélyes és baráti fogadtatásban részesítették bolgár kollégánkat. A magyar—bolgár barátság és együttműködés sok megnyilvánulását tapasztalhatta. Örömmel hallotta, hogy megyénkből milyen sokan jártak hazájában, milyen szeretettel beszélnek a bolgár nép szorgalmáról, a rohamléptekkel fej lődő Bulgáriától, a festői tájakról, a Fekete-tenger csodás szépségeiről. Több helyütt azt is elmondták, hogy mikor járt náluk utoljára bolgár küldöttség, s hogy ennek a látogatásnak most is őrzik emlékeit. Amikor egy röpke fél órára befértünk a szarvasi járási művelődési otthonba, kedves vendégünk szinte azonnal otthon érezte magát, látva a bolgár tájakat, városrészeket ábrázoló képeket. A művelődési otthon igazgatója elmesélte, hogy éppen előző nap járt Budapesten a Bolgár Kultúránál, ahol megismerkedett Ivan Po- povszkival, a kolarovgrádi Kossuth Múzeum igazgatójával. A megismerkedés gyümölcsöző volt. A bolgár Kossuth Múzeum igazgatója ugyanis megígérte, hogy anyagot küld Szarvasra bemutatásra. De ez még nem minden. A művelődési otthon igazgatója örömmel újságolta azt is vendégünknek, hogy november 6-án bolgár—magyar barátsági estet rendeznek, amelyen részt vesz a Bolgár Kultúra igazgatója is. A művelődési otthonban tett villámlátogatást e művelődési intézmény rövid megtekintésére szántuk, s íme vendégünk talán itt győződhetett meg a legjobban arról, hogy milyen kedves nekünk a bolgár—magyar barátság ápolása és fejlesztése. A meglepetést Szarvason az ÖRKI-ben sem kerülte él. Debreczeni Bélá99 Ez úton köszönöm meg... tt Monon Károly szarvasi olvasónk megkért bennünket, hogy a vele történt szerencsés kimenetelű esetet tegyük közzé: — Október 19-én, a szarvasi 21-es számú boltban orkán kabátot vásároltam a feleségemnek. A pénztárnál, az elég nagy tolongásban, fizetés közben véletlenül kiesett a zsebemből 200 forint, amit csak másnap vettem észre. Telefonon felhívtam a boltot, s megkérdeztem, hogy a söp’ógetök nem találtak-e véletlenül 200 forintot, ök azt válaszolták, hogy mór várják azt az illetőt, aki elvesztette a pénzét, mert megtalálták. Ugyanis a kis tanulólány, aki a sepregetég* is szokta végezni, miután megtalálta az említett összeget, leadta a pénztárnak. Tóth Mártának hívják. Ügy érzem, ezt a tettet talán ez úton tudom a legjobban meghálálni, s köszönöm a kis’ánynak, s a bolt valameny- nyi dolgozójának ezt a szívességét, s valamennyiük követendő erkölcsi magatartását. né, az intézet tudományos munkatársa egy bolgár lánnyal járt együtt az egyetemein a Szovjetunióban. Hazatértük után is fenntartották a barátságot. Ezt az a legutóbbi levél is bizonyítja, amelyben Debreczeninét volt osztálytársa a női értesíti, hogy a Szovjetunióban rövidesen sor kerül disszertációjának megvédésére. Ahogyan teltek a napolt, bolgár vendégünk jegyzetfüzetében úgy szaporodtak élményeit rögzítő so. rai, fényképezőgépében pedig megyénk nevezetességeiről készült felvételei. Amikor Szarvason az őszi pompájában tündöklő Arborétumot jártuk, alig tudott betelni a látvánnyal. — Gyönyörű! Gyönyörű! — ismételte, miközben lencsevégre kapta a természetnek e csodálatos panorámáját. A jegyzetfüzet is, a fényképezőgép is nagyon sokszor előkerült, akár Gyulán voltunk a várban, akár Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelepen vagy éppen Szegeden a Tisza- parton, a Beloiannisz téren. Miközben Szegedre utaztunk, elmondta, hogy még otthon találkozott egy Budapest környéki termelőszövetkezetben dolgozó idős bolgárkertésszel. Tőle hallotta, hogy Szeged milyen szép város. Ö mondta, hogy ide érdemes elmenni. Nos, nem csalódott. A Ti- sza-parti város utcáit járva, a nevezetességeket szemlélve, szinte áradozna beszélt. — Olyan, mint a ntö Plovdi- vunk. Ezzel az összehasonlítássá! dicsérte Szegedet. Ebben kimondatlanul is benne volt a két nép barátságáról alkotott véleménye és tisztelete. A kondonosi Dolgozók Tsz-ben érdeklődéssel hallgatta a szövetkezet fejlődéséről, munkájáról szóló tájékoztatót, de ugyanilyen figyelemmel tekintette meg a zöldségtermesztők, állattenyésztők munkáját is. A látogatás után örömmel teljesítette Ladnyik elvtársnak, a tsz elnökének kérését. A vendégkönyvbe írt sorai azóta e jó hírű szövetkezet gazdáinak és vezetőinek szorgalmát, eredményes munkáját méltatják. A gyulai járási és Békéscsabán a megyei könyvtárban igen megnyerte tetszését a zenei részleg. — Nálunk a könyvtárak csak könyvkölcsönzéssel foglalkoznak — jegyezte meg. — Bizony, ezt a módszert Bulgáriában is jó lenne meghonosítani. Sokat lehetne még írni arról, hogy szerkesztőségünk kedves vendége mi mindent látott még és jegyzett fel tanulmányútján. Mielőtt elbúcsúzott tőlünk, kért bennünket: adjuk át köszönetét mindazoknak, akik segítettek abban, hogy megismerkedjék megyénkkel. Magyarországi láfona'ásíról hülönben lapjában számol majd be. — Abban a szerencsés helvzet- ben vagyok — mondta tréfásan —, hogy én vagyok a Dunavszko Delo főszerkesztője. Így senki sem korlátozhat abban, hogy mennyit írjak magyarországi látogatásomról. Élni fogok ezzel a lehetőséggel. Nagyon sokat és sokszor írok majd — ígérte. S ahogyan kedves, szerény vendégünket megismertük, tudjuk, hogy baráti küldetését a számára is, számunkra is nehéz búcsúval még nem fejezte be. Podina Péter