Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-23 / 250. szám

f966. Oktober ÄS, 3 Szombat Trolibuszrendszerű tehergépkocsi Ne d L n □ álljon §záiitaiiivaló aus» A belorusz autógyárban elké­szült a Belaz E—524 trolibusz- rendszerű bil lenőszekrény es te­hergépkocsi. Teherbírása 65 ton­na, haladási sebessége 50 km/óra. Négy, villamos motorral hajtott kereke van, ezek az energiát tro- libuszszerű áramszedőkből kap­ják, de a villamos energia előállít­ható saját Diesel-motor működtet­te generátorral is. Egy-egy villanymotor teljesít­ménye 200 kw, A trolibuszrend- szerű tehergépkocsi jól használha­tó a szén- és ércbányászatban. A „Jäelaz E—524” kipróbálás közben. Csontváz a kőkorszakból A jeruzsálemi egyetem régészei a Galilei-tótól keletre emberi csontvázra akadtak. A lelet korát 15 000 esztendőre becsülik. Ilyen teljesen ép, a pattintott kőkorszak végéről származó csontváz ez ide­ig csak a Szovjetunióban és Cseh­szlovákiában került elő. SZINTE HALLANI VÉLJÜK a választ erre a címre: „Még gon­doláiban sem érünk rá a mély­szántással foglalkozni mindaddig, amíg el nem vetünk és be nem ta- karítunk.” Mi is azt valljuk, első most a vetés, s ezért csak he­lyeselni tudjuk, hogy szinte kivé­tel nélkül minden szövetkezetben vetőszántást csináltatnak a nehéz, lánctalpas traktorokkal is. A vetés viszonylag jól halad megyénkben, s kevés kivételével be is fejeződik november első napjaiban, mert a szükség tör­vényszerűsége következtében nem várják meg, amíg felszabadulnak a legjobb előveteménynek számító kukorica-, cirok- és répaföldek, hanem gabona után vetnek. A gróf kastélya: védjegy — Kis üzem, nagy hírnévvel — BÉKÉSCSABA EGYIK neveze­tessége a konzervgyár, mely bát­ran elmondhatjuk, az ország egyia legmodernebb élelmiszeripari üze­me. Több ezer vagonnyi gyümöl­csöt, zöldséget dolgoznak itt fel évente. Vannak azonban ínyenc vásárlók, akik például — ha iga­zán finom savanyúságért mennek az élelmiszerüzletbe — azt figye­lik, mit ábrázol az üveg címkéje. Ha a szabadkígyósa Weánckheim- kastély rajza látható rajta, akkor abból érdemes vásárolni. A mezőgazdasági technikum szabadkígyós! tangazdaságában 275 hold zöldségesben érik a pap­rika, a paradicsom, a káposzta és így tovább. Speciális fajtákat, kü­lönleges minőségű terményeket kísérleteztek ki a tangazdaságban, a nyugatnémetek például különös kedvelői a szaibadkígyósi, paradi­csom alakú paprikának. Az itteni termés javarészt exportra megy. gítség!” kiáltással vezette be. El­ső pillanatban ezért rohanhatta le, mikor a nőn segíteni akart. A tá­madó nem volt egyedül. A sofőrt rövid késével a patakká vált utca pocsolyájában mellbe szúrta. Mi­kor felemelkedett, a zűrzavar kö­zepette másik két társával a ma­gyarra és a hollandra vetette ma­gát. A fiatal magyar hatalmas rú­gással sodorta földre a ráugrót. Az idős holland mellette gyors egy­más utánban két revolverlövést adott le a támadókra, akik talán a vihart kihasználva akarták kira­bolni a kocsi utasait. Egyikük megsebesült, de társaival eltűnt a sötétben. Anakoye még élt, mikor a gépkocsi lámpái mellé húzgálták utasai. Teste görcsösen rángató­zott, a mellét átjáró rövid kés ha­lálos sebet ejtett... Magyar főnö­ke tehetetlenségében és a rémület­től mindenről megfeledkezve ma­gyarul kiabált a haldokló arcába, aki karjaiban vergődött A holland a kocsiba kapaszkodott, annak védelmében keresett menedéket a szél elől. Anakoye japán szavakat hörgött. Eltorzult arcát kísérteties, na­rancsszínű fénnyel mosta a csil­logó víz a kocsilámpák fényében... A magyar keveset értett szavaiból, a haldokló japánok szokása szerint valamiféle japán közmondást hör­gött a vallásos ifjú japán... „...elég, ha csak megemlítsd... máris meg­jelenik... az árnyéka...” A magyar a haldokló fülébe ordított. Félig térdre ereszkedve tartotta a sebe­sültet a kocsinak dőlve. Anakoye szájából vér ömlött, „...a sárga Sárkány... közmondása... a világí­tótorony... lábánál... sötét... na­gyon sötét van...” A magyar ke­zében megmerevedett a kis japán teste. Ordítani, segítségért kiabál­ni akart, de hangját elnyelte a vi­har. Közvetlen előtte reflektorok fénye vágott szemébe. A holland valamit kiáltott, a magyar azon­ban ezt már nem értette meg. A következő pillanatban hatalmas tehergépkocsi rohant neki az ut­cát eltorlaszoló Jaguárnak. Elejé­vel néhány méteren maga előtt tolta a személygépkocsit, kerekei alá gázolta az embereket. A tájfun fő hulláma vert végig az éjszakában... A romokká mor­zsolódott faházak maguk alá te­mették a felrobbant, égő gépkocsi­kat. Az esővíz fekete áradata ön­tötte el az utcát. A karambol után is lángolva égő tehergépkocsik fé­nyének ellenére a belőle kiugrá­ló emberekben senki sem ismer­hette volna fel a sötétség miatt, hogy kik voltak a zöld Jaguár uta. sainak eltaposói... * A szörnyű tájfunt követő regge­len a több milliós példányszámú Aszahi a vihar pusztításairól kö­zölt tudósításában három sorban emlékezett meg a tragikus baleset áldozataivá lett magyar gépkocsi utasainak haláláról, akiket egy sárga, Sárkány márkájú két'.onnás tehergépkocsi a sötétben agyon­gázolt... És csak két sor jutott a tőzsdei hírekben annak, hogy a magyarok a jövőben saját gyárt­mányú automata gépekkel jelent­keznek a japán' piacon, mint köz­vetlen eladók... Wegroszta Sándor (Vége) A TERMÉS EGY RÉSZE azon­ban külsőre esetleg hibás, bizo­nyos mennyiség nem továbbítható azonnal a kis gazdaság terményei­ből, még sem megy veszendőbe egy csepp sem. Amit közvetlenül nem szállítanak a megrendelők­höz, azt saját üzemükben feldol­gozzák. így is javarészt export­célokat szolgál. Specialitásuk a káposztával töltött paradicsom- paprika, de leginkább a szabadkí­gyós! vegyes savanyúság. Külön­legessége: enyhén vörös a színe, ami a keverékben levő paradi­csompaprikától és sárgarépától származik. No meg az íze. Bár a receptet nem tartják titokban, de a keverék összetételére, a feldol­gozás minőségére nagyon ügyel­nek. , „A munka akkor ér valamit, ha szíwel-lélekkel csinálja az em­ber.” A kis üzem műszaki veze­tőjének ez a véleménye. A sza- badkígyósi konzervüzem termékei pedig az bizonyítják, hogy a veze­tők valóban úgy is gondolják, ahogy mondják. FÜRGE KEZŰ ASSZONYOK válogatják a paprikát, a f eldől go- zóhelyiségfoe öröm bemenni, olyan kellemesen csiklandozza az ember orrát a savanyúság külön­böző zöldségfélékből álló nyers­anyaga. Persze itt mindent kéz­zel csinálnak, jóformán kisipari módon folyik a munka, s országos nagy konzervgyárainkkal — tel­jesítményre i— nem vetekedhet az üzem. Évi kapacitásuk mindössze 100 vagon. Annál inkább ügyel­nek a kiváló minőségre. Ennek egyik titka, hogy a lehető legfris­sebben kerül feldolgozásra az áru. Amit most szedtek le, az 6 óra múlva már konzerv. Ilyen szem- j pontból rekordot értek el. S ez a rekord a készítmények zamatában érződik. MEGRENDELŐI KÖZÉ TAR­TOZIK Nyugat-Németországon kívül Anglia és Japán, Svédor­szág és Szaud-Arébia, s egyik legrégibb állandó vevőjük a Szovjetunió. Járva az üzemet ar­ra gondol az ember, nem lenne-e célszerű másutt is, termelőszövet­kezetekben, állami gazdaságokban megvalósítani azt a rendszert, hogy a friss terményt — legalább­is félig — közvetlenül a termő­helyen dolgozzák föl. A szabad- kígyósi kisüzem képtelen kielégí­teni megrendelőinek állandóan fokozódó igényeit. Nem volna-e rá lehe'őség, hogy az ilyenfajta magas minőségű gyártás előnyeit összekapcsolnák az olcsó és nagy mennyiséget készítő nagyüzem-' termeléssel? v. j. Miután prizmázni lehet, meg­gyorsult a cukorrépa betakarítása is. Kenderkúpokat már csak né­hány olyan szövetkezetben lehe; látni a földön, amelyeknek a ve­zetői valamilyen okok miatt meg­makacsolták magukat és nem haj­landók helyben bekazlazni a gyár ilyen irányú kérése ellenére sem. A napraforgó is fogy a földekről. Néhány szövetkezetben, köztük a békéscsabai Magyar—Csehszlovák- Barátságban e héten fel is szán­tották s elkészítették a helyét ve­tésre. A KUKORICA TÖRÉSÉHEZ szinte abban a pillanatban, s tel­jes erővel láttak hozzá szövetke­zeteink, amint az megérett, s a termés elég jó ütemben kerül le a földekről. Azonban a szár levá­gása és lehordása egyelőre csiga- lassúságú. Megyeszerte álig le­het egy-egy kukoricaszárat szál­lító járművet látni. Ráadásul nyo­muk sincs még a csámeszeknek, a táblák szélén a szárkazlaknak, s talán egyedüli a megyében a hu- nyai Hunyadi Tsz, ahol 100 hold kukoricaszárat már besilóztak. Hunyán folyamatosan még 300 hold szárat silóznak be. Nemcsak azért, hogy bőséges legyen a ta­karmánykészletük, hanem azért, mert ők sem rendelkeznek ele­gendő szállítójárművel a renge­teg szár lehordásához. Meg aztán a silózógépek után nyomban me­hetnek a traktorok. Ebben a szö­vetkezetben mennek is, mert mint ahogyan tavaly sem maradt szán- tanivalójuk tavaszra, most sem akarják, hogy néhány mázsával kevesebb kukoricájuk teremjen jövőre. Az őszi mélyszántás termésnö­velő hatásáról már nem kell meg­győzni egyetlen szövetkezeti gaz­dát sem, az utóbbi években meg­tanulták ezt saját hasznukon, ká­rosodásukon. A mélyszántás el­végzéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez, vagyis a földe­ken lévő melléktermékek gyors ütemű betakarítására mi tagadás, még jó néhány szövetkezetben nó­gatni kell az emberek egy részét. De egyes vezetőket is arra, hogy a traktorra a szárat szállító pót­kocsi helyett inkább silózókom­bájnt akasztasson, még ha bérbe veszi is. mert azzal könnyebb is, gyorsabb is a szárat letakarítani. KEVÉS A SZÁLLÍTÓJÁRMŰ — hangzik a válasz arra a kér­désre, hogy miért lassú á mellék- termékek letakarítása. Az igaz. hogy nincs még annyi, mint amennyi kellene, de már jóval több van, mint amennyi régen volt. Csakhogy régen összefogtak az egylovasok meg a lóval nem rendelkezők és kora hajnaltól ké­ső estig hordták a behordani va­lót. Most a napnak csak egy rö­vid időszakában használják ki szövetkezeteink a szállítójármü­veket és a fogatokat. Ráadásul ezt a kevés időt is alaposan lerövidíti a mázsálóhelyeken és a góréknál való várakozás. Sok értékes fél órát, órát lehetne nyerni a vára­kozási idő csökkentésével, meg­szüntetésével. Azzal meg különö­sen sokat, ha legalább két hétre minden szövetkezetben feléleszte­nék a régi betakarítási szokást, vagyis a kora hajnalban kezdődő és a késő estig tartó fuvarozást. Fárasztó a hosszú munkanap, de hát saját érdekükben fáradoznak a szövetkezeti gazdák. Az ő érde­kük, hogy minden betakarítható érték mielőbb károsodás nélkül biztonságba kerüljön. Az ő érde­kük, hogy mielőbb szabad legyen a föld a mélyszántást éjjel-nap­pal végző traktorok előtt. A KÉT MŰSZAK LEGALÁBB OLYAN FONTOS, mint a földek időben történő betakarítása. A mélyszántásra alkalmas időt na­gyon lerövidíti az, hogy a ren­delkezésre álló 754 lánctalpas traktor is vetőágyat készít leg­alább október végéig. Éppen azért kell igyekezni a földek letakarí- tásával, hogy mire a magágyké­szítés befejeződik, akkorra legyen elegendő szabad terület nemcsak a lánctalpas, hanem a kormos- és az MTZ-traktorok számára is. A KUKORICA- és egyéb szá­rak levágása, letakarítása a szö­vetkezeti gazdák igyekezetén mú­lik, s az ő érdekük. Annyira ér­dekük, hogy egyes helyeken „élet- veszélyesen” megfenyegették a ve­zetőséget, amiért nem az őszi, ha­nem a tavaszi szántásba vetett kukoricából akarta kiméretni a háztájit. K. I. A BÉKÉS MEGYEI TANÁCS ÉPÍTŐIPARI ÉS TATAROZÓ VÁLLALATA A MEGYE TERÜLETÉN HELYHEZ KÖTÖTT, RÖVID IDŐRE KÖTÖTT SEL IS FELVESZ SZERZÖDÉS­keműveseket, ácsokat, bádogos, vízvezetékszere'ő ÉS lakatos SZAKMUNKÁSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. JELENTKEZNI LEHET A VÁLLALAT KÖZPONTJÁBAN. BÉKÉSCSABA, KÉTEGYHÁZI ÜT 1921/2. 694

Next

/
Oldalképek
Tartalom