Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-14 / 216. szám
1965. szeptember 14. 3 Kedd Szerves trágyával terítették meg a csorvási Ady Tsz-ben szántás előtt azt a táblát, amelybe most az ősz folyamán takarmánykeveréket vetnek. Követendő példa ez, hiszen az őszi takarmánykeverék földjét tavasszal újra vetik, s csak akkor terem jól, ha jó táp erőben van a talaj. Fotó: Malmos Végleges adatok az aratásról Helytálltak a kombájnosok, 30 nap alatt 182 432 holdról takarították le a termést — Kiemelkedő teljesítmény Mezőberényben A Gépállomások megyei Igazgatósaga — közölte Kiss Sándor igazgató — összeállította az 1965 évi aratás végleges jelentését. Ezek szerint megyénk 11 gépjavító állomása a tervezett 152 110 katasztrális hold tervvel szemben 182 432 holdról takarította be a termést kombájnok segítségével. Az aratás megyei szinten 45 napon át tartott. Az esős időjárás következtében a ledolgozható napok száma 30 volt. Egy kombájnra megyei átlagban 288 hold gabona betakarítása jut. Az aratásban kiemelkedő teljesítményt értek el a Mezőberényi Gépjavító Állomás dolgozói. Harmincöt kombájnnal átlagosan 372 hold gabonát arattak. Hasonlóan jó eredményt könyvelhetnek el a mezőkovácsházi, a szarvasi és a kétegyházi gépjavító állomások is. — Ki ölte meg Faragót? Ákos megingott. Keze elórelendült és görcsösen belekapaszkodott az asztallapba. Hallgatott. — Miért nem felel? — kérdezte a százados. — Nem tudom... El sem tudom képzelni... — dadogta a katona. — Idehallga6son Ákos — állt fel a tiszt az asztal mellől. — Mondjon el mindent, amit tud. Olyan dolgokat is, amelyeket nem talál lényegesnek. Ezt nemcsak elvárjuk, hanem kötelessége is. Majd segítünk. Mikor mentek be a fotólaboratóriumba? — Ügy hét óra felé — válaszolt a katona és mereven az asztallapra tekintett. — Hol tartózkodtak hét óra előtt? — A KISZ-klubban. Lábas egy szivordobozt politúrozott, azt vártuk, hogy elkészüljön... De hiszen éppen ez az... — hirtelen elhallgatott... — Folytassa, mit akart mondani? — biztatta a tiszt. — Azt, hogy... Lábas meg Faragó összeverekedtek, Faragó követelt valami kétszázötven forint adósságot, Lábas gazembernek nevezte, és kapott egy pofont. Erre egymásnak rontottak A szovjet gyártmányú kombájnok teljesítménye figyelemreméltó. A 295 SzK—3 és SzK—4 típusú géppel 129 ezer 143 holdról takarították le a termést. Ezek a gépeik egy ledolgozható napon átlagosan 14,6 hold kalászost vágtak. Kiemelkedő a Mezőberényi Gépjavító Állomás munkája. Az itt üzemeltetett SzK típusú kombájnok naponta átlagosan 18,9 hold teljesítményt értek el. Me- zöberény mögött Mezökovácsháza végzett 15,9 kh-val, majd 15,3 kh gépenkénti teljesítménnyel Gyula és Dévaványa kombájnosai következnek. A magyar gyártmányú kombájnokkal — 338 — összesen 53 289 holdról takarították be a kalászosokat. Ebből a 120 B—62-es géppel 20 197 holdat arattak, átlaguk 168 hold. és Lábas azt kiabálta, hogy megöli — sorolta most már valamivel nyugodtabban Ákos, majd hirtelen gondolatot váltott. — Ja, és a Nagy Andris. Az is agyon akarta csapni, — Ki az a Nagy Andris? — Az... Az a hülye — nyelt nagyot Ákos. — Dilis... — bizonygatta. — Lehet, hogy egyáltalán nem is olyan dilis. Honnan veszi maga, hogy a Nagy András honvéd hülye? — kérdezte Pikó furcsa hanglejtéssel. — Azt mondta, hogy ő a kony- hatörzsfőnök, meg hogy őrmester... — Én már azt is hallottam — szólt közbe a hadnagy —, hogy volt olyan katona, aki minden éjjel szándékosan bevizelt, csakhogy leszereljék. Pikó lopva hallgatásra intette a hadnagyot. — Azt akartam kérdezni... — szűrte vontatottan a szavakat — ... no igen, hogy ki is ölte meg ezt a szerencsétlent? A katona a szája szélét rágta. — Nem tudom — felelte hosz- szú csend után. A válasz egyszerű volt, megfontolt, és ezer- őszintének tűnt. (Folytatjuk) wJtúlc Érvek és ellenérvek Az idő begyógyítja a sebeket s maguk keresetét, ez pedig nem vele. Ha lenne boltunk, több vol- a vélt sérelmeket. Nem is olyan reális. Az állatgondozók ugyanis na a haszon a kertészeten is. Stan. régen még szúrós szemekkel néz- ha esik, ha fúj, egész éven át dől. dot kellene nyitni a vezetőségnek tek egymásra a szövetkezeti gaz- goznak, méghozzá nagyon kemény a városokban... dák Kevermesen s bár egyesült munkán, hajnaltól estig. A no- — ^ vállalatokkal kötött szer- a három tsz, azért úgy sorolták vénytermesztők pedig csak már- ződés biztos pénz, ha megtermeegymást, hogy ez vörös csillagbe - U, az Petőfié, amaz meg Kossuth- tos tag volt. Az igazat megvallva, elsősorban a volt vezetők szomor- kodtak a „régi" tsz „feladása” miatt, de a dolgozók is, hiszen, akármilyen gyenge volt az a szövetkezet, mégis a szívükhöz nőtt, ők alakították. Suba alatt hara. gudtak azokra, akikkel egyesültek, de főleg az erősebb szövetkezet tagjai haragudtak a gyengéb- bek-beliekre. Az egyesülés azonban jó vásárnak bizonyult mindenki számára. Ezt bizonyította már a tavalyi év is, amikor 32 forintot osztottak egy munkaegységre s emellett szól a mostani év, amikor rekordterméssel büszkélkedhetnek a szövetkezeti gazdák. A járásban abszolút értelemben nekik termett legtöbb búzájuk, s az átlaguk is legjobb a kaszaperi Lenin után. Több mint 1800 holdon 18 mázsán felüli átlagtermést takarítottak be. A kapásokból ugyancsak jól fizet a szakszerűen művelt föld. Mindenből terven felüli termésük lett, nem is soroljuk tételesen, A közös gazdasági eredmények a legagitatívabb tényezők az egységes paraszti osztály kialakításáért folytatott harcban. Már nincs is vita, hogy ki melyik tsz tagja volt: eggyé kovácsolódott a tagság, nincs ok egymást „piszkálni". De korántsem az egyedüli tényező. Sőt, ha nem párosul a tudatos felvilágosító, nevelő munkával, egymagában nem is igen hozhat változást az emberek egymás közti viszonyában. Kevermesen párosult a meggyőző munkával. A pártszervezet sok megbeszélést tartott addig, amíg elsimultak a viták s javasolta a tsz-igazgatóság. nak, hogy terület, jobban mondva lakóhely szerint szervezzék át az üzemegységeket. Ma már „össze is keveredtek” a három tsz tagjai és általános megelégedésre mindenki a lakóhelyéhez legközelebbi üzemegységben dolgozik. És ezzel talán megszűnt minden vita? Dehogy. Viták mindig lesznek, mert mindenki jobbat akar, és mivel az emberek nem egyformák, mindenki különféleképp törekszik a jobbra. Sokszor úgy is, hogy elfelejti: ami neki esetleg haszon, az kára lehet a többieknek. Márpedig mások rovására haszonra szert tenni .nem erkölcsös dolog. Min vannak ilyen természetű viták? A növénytermesztők azt mondják: nem vagyunk megfizetve. Kisházi Gellért arról panaszkodik, hogy hajnaltól naplementig dolgoznak, amikor az idő engedi s jó, ha 20—25 munkaegységet keresnek. Mi ez egy családos embernek? Tíz forint az előleg, ha 30 egységgel is számolunk, az havonta 300 forint. Bizony ez nem valami sok. — Hogy állunk ezzel a dologgal, elnök elvtárs?... — Igaz, lehetne több is — mondja Cinege Gábor elnök. — És lesz is majd több. Ez a munkánkon múlik. Tudunk olyan szövetkezetről, amelyik 15—20 forint előleget oszt, munkaegységének értéke pedig 50—60 forint. Ha így dolgozunk a jövőben, ahogyan most, eljutunk odáig mi is. De ... — A növénytermesztők nem jól számolnak ám! Ök az állat- gondozókkal hasonlítják össze a dústól decemberig, azaz alig nyolc hónapot, de azt sem folyamatosan, hiszen az időjárás mindig beleszól. No már most. Ha az évi keresetüket, mondjuk 7 hónapra osztom el és így veszem a havi átlagot, akkor ott tartanak ők is, ahol az állatgondozók. Sőt némelyiknek több is azoknál a keresete. A másik dolog: nemcsak a munkaegységértéket kell jövedelemnek tekinteni, hanem a prémiumot is. Nálunk pedig minden munkát premizálunk. Hogy csak egyet mondjak: most a szállítások után minden mázsa cukorrépáért vasarnap egy forintot, hétköznap meg 40 fillért kapnak munkaegységen kívül a rakodók. Ahogy végeznek a navi munkával. azonnal ki is fizetik őket. Tű. valy összesen 6 ezer munkaegységértéket tett ki a prémium, az idén még többet jelent. Fekete Sándorné például a 32 forintos munkaegységre prémiumként á 10,21 forintot kapott, Földi Piroska 8.70-et, özv. Fodor Béláné 7.25-öt és sorolhatnám a férfiakat is. Itt a papír, bizonyítja mindezt. Szóval, ezek is hozzátartoznak az igazsághoz... Megköszönjük a felvilágosítást és továbbmegyünk a kertészetbe. Az asszonyok paradicsomot szednek s jólesik egy kis pihenés a sok hajlongás után. Bizony nem a legfiatalabb korosztály tagjai már, de azért frissek, megteszik a magukét a paradicsom- földön is. Hogy hol vannak a fiatalok? Paprikát szednek, akik mnnak. Az igazság az, hogy inkább a gépekre kívánkoznak, itt, a csaknem 200 holdas kertészetben is csak hét fiatal dolgozik. — A derekunk majd leszakad sokszor, írja meg elvtárs, ránk férne már a nyugdíj — mondják az idősebb asszonyok. — Nincs arra még „keret” a népgazdaság kasszájából, hogy előrébb hozzák a nyugdíjkorhatárt és felemeljék a tsz-esek járandóságát — feleljük... — Tudnánk mi, hogy miként lehetne növelni a közös jövedelmet s akkor több maradna az államnak is — válaszolja B, Kovács fogatos és erősen egyetért vele Molnár Lajos rakodó is. — Ki lcellene hagyni a sok kereskedelmi szervet az értékesítés úljá- ból. A dinnyénk után például 15 százalékot héjra meg érre levon az árból a MÉK. Miért? A paradicsomért alig adnak italami pénzt: kilónként 70 fillérért veszik át. Pedig a palántaneveléstől a szedésig tömérdek munka van. ük az árut. A gyáraknak, feldolgozó üzemeknek kell a tsz-ek termelése ... — mondjuk. — Jutna arra is bőven, akkor is, ha nem lenne annyi közvetítő... — No, nem mindegyik feldolgozó üzemnek, mert ha így megy, ahogy most van, akkor Kever- mesről egyre kevesebb tejet visz el a begyűjtő — mondja Kisházi Gellért, s bólogatnak hozzá a többiek. — A rádió, az újságok mindig arról beszélnek, hogy támogatni kell a háztájit, hadd adjon sók árut a közélelmezésre. De én már azon gondolkodom, hogy megválók a tehenemtől, mert a mi szövetkezetünkben bizony nem adnak takarmányt... — Én eladtam már — feleli Molnár. — Egy szál gaz nem sok, de annyit sem kaptunk még. Az emberek szabadulnak a tehenektől. Nem akarunk kínlódni vele. Meg aljat se adnak. Hát hogyan legyen meg egy hasas tehén alj nélkül? Trágyát szárítunk, hogy alom legyen. Több gonddal kellene a vezetőségnek is törődni ez. zel! — Igaz, most vetettek négy- negy sor mislinget a tarlóba, amit kap majd egy-egy háztáji, de kér_ dem én, mi az? Majdnem semmi. Az ember innen visz, onnan visz, hogy ne éhezzenek az állatok. Ez nem takarmányozás, meg aztán, így hiába is beszélünk a köztulajdon védelméről. G. Kotroczó Lajos, a nyugdíj- ügyhöz kanyarodik vissza s a pihenő alatt valóságos kisgyülést tart az asszonyok előtt, hogy bizony a mezőgazdaság megérdemelné a nagyobb támogatást, mert ha nem termelne, az élet is megszűnne. Aztán a dolgozókkal mégse törődnek annyira ... — Ezt már ne mondja, Lajos bácsi — vitáznak vele az asszonyok: Re stye Istvánné meg Vida Szűcs Imréné. ■— Hasonlítsa csak össze a mostani életét a múlttal. Egyáltalán, az uraság idejében számítha tott maga valamiféle nyugdíjra vagy orvosi ellátásra? Ugye nem? Ha megöregedett, szélnek eresztették, s támaszkodhatott a könyöradomángokra, egyszóval, a koldusbotra. — Ügy bizony. A szövetkezetben biztos a megélhetés és az öregkor is. Elhiszem én az elnöknek, mert szocialista ember, hogy lesz még magasabb a nyugdíj ... — A fiataloknak se volt azelőtt ilyen életük — mondja Szűcsné. — Azelőtt, ha valamelyik tovább mert tanulni, rossz szemmel néztek rá. Meg lehetőség se igen w>lt. Ma mindegyik jófejű gyerek továbbtanulhat. Aki ittmarad és fiatalon házasodik, minden 100 megszerzett munkaegységére 2 mázsa kukoricát kap a szövetke. zettöl, még házassági segélyt is. Hol volt ilyesmi a múltban? — No, azért jobb is lehetne. Nem mondom én, hogy most rossz, de lehetne jobb is... — visszakozik G. Kotroczó. A jó érvek előtt mindenkinek meg kell hajolnia, mert azokból mindenki ért. Aki pedig nem ért, az úgy jár, mint azok az emberek, akikről a következő riportunk szól. Varga Dezső
