Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

196". szeptember 2. 2 Csütörtök I Hajnal Hanoiban Napfényes reggel virradt Ha­noira. Már a hag rial i órákban sű­rű sorokiban áramlott a tömeg a Ba Dinh térre, mindenki tudta és érezte, hogy történelmi órák ta­núja lesz. Ho Si Mimh lépett a szónoki emelvényre és bejelentet­te: megalakult a Vietnami De­mokratikus Köztársaság, az or­szág függetlenné vált Akik jelen voltak ennél a felemelő pillanat­nál, elmondták, hogy az elnök megállt e szavak kimondása után és feltette a kérdést: — Jól értet­tétek, honfitársaim? A honfitársak, a vietnami nép megértette a szavakat. Hiszen a bejelentés nyolcvanesztendös gyarmati múltat zárt le, sőt akár­milyen messze kutatunk a viet­nami nép történetében, az szinte mindig szakadatlan harc volt a hódítók és elnyomók ellen. A két évtizeddel ezelőtti nap, 1943. szeptember másodika igy lett a Vietnami Demokratikus Köztár­saság születésnapja. Ez a dátum azóta is az ország legnagyobb nemzeti ünnepe. A nagy fordulópont után a vietnami nép minden erővel ne­önkéntes ifjúsági brigád, Hai Duoag-ban, a VDK területén. A fiatalok országszerte önkéntes brigádokba tömörülnek, hogy har­coljanak az amerikai agresszorok ellen. kifeszült a békés építőmunká­nak, hogy gyors ütemben pótolja mindazt, amit saját hibáján kívül elmulasztott. Nagyszerű tervek születtek, de félbeszakította a háború. A fran- míg a felszabadulás előtt a lakos- cia gyarmatosítók egy esztendő- ság 95 százaléka volt írástudat- vel a VDK megalakulása után jlan —, ma már 95 százalék saját! megtámadták az országot. Meg­indították szennyes háborújukat, hogy isimét gyarmatosítsák Viet­namot. Csaknem kilenc esztendőn át dörögtek a fegyverek, Párizs óriási erőket vonultatott fel, de képtelen volt legyűrni a szabad­ságáért harcoló népet. A parti­zánmozgalom átfogta az egész országot, az ellenállás megterem­tette a maga reguláris néphadse­regét, s elkövetkezett Dien Bien tóttá el a betűvetést. Régen egész Indo-Kínában nem volt egyetlen felsőoktatási intézmény — ma 15 főiskola működik a VDK-ban. Jóllehet, a hosszú háború romok halmazát hagyta maga után, a szabadság így bontakoztatta ki a vietnami nép alkotó energiáit és sikereivel jogosan büszkélkedhe­tett ország-világ előtt. Az északi országrész szocialista építőmunkája, ugyanakkor a Dél elnyomottsága és reménytelensé­ge természetes ösztönzője volt an­nak, hogy a dél-vietnami hazafiak fegyvert fogjanak és harcra kel­A VDK Hien Loc termelőszövetkezetének dolgozói puskával a hátukon aratják a jó termést ígérő rizst. (MTI Külföldi Képszolgálat) A Dien Thong üzem, amelyben magas technikai színvonalon folyik a termelés a honvédelem és a békés fogyasztás számárá. Phu katlana, amelyben végkép jenek az amerikaiak és szövetsé- szertefoszlottak a kolonialisták ábrándjai. Létrejött a fegyver­szünet és 0. ortfben megállapodás született a tárgyalóasztal mellett. Az országot ugyan ideiglenes de­markációs vonal szelte ketté a 17. szélességi fok mellett, de az egyez­mény betűje és szelleme az egye­sülés két éven belül történő vég­rehajtáséról hStórozott. A genfi egyezmények azonban nem valósulhattak meg, mert a franciák helyébe lépő amerikai imperialisták elszabotálták azo­kat. Dél-Vietnamot támaszpont­jukká változtatták, s csatlós-rend­szert erőltettek Saigonra, a ter­ror és elnyomás légkörét valósí­tották meg földjén. Mindezzel el­lentétes folyamat játszódott le Északon, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A gazdasági új­jáépítés évei után megkezdték az első ötéves terv végrehajtását, a szocialista forradalom megvaló­sítását. Adatok és tények hosszú listá­ját lehetne felsorolni a vietnami nép eredményeinek érzékelteté­sére. Egy évtizeddel ezelőtt negy­venegy üzem működött a VDK- ban, — ma 1014 dolgozik, köztük nehézipari üzemek. A rizsterme­lés túlhaladta a hatmillió tonnát, ez duplája az 1939-es színvonal­nak. Tíz évvel ezelőtt még csak hat országgal voltak külkereske­delmi kapcsolatai a VDK-nak —. geseik ellen. Washington gyak­ran beszél „északi beavatkozás­ról”. Közismert, hogy az inter­venciót az Egyesült Államok hajt­ja végre. Hanoi legfeljebb példá­jával, a VDK megváltozott életé­vel serkentette és serkenti küz­delemre Dél-Vietnam népét. A vietnami válság ma már túl­nőtt az ország határain, s a világ- politika centrumába került. Az amerikai agresszió szinte a vég­letekig fokozódik Délen, s az el­szenvedett vereségekért Északon próbálnak revansot venni. A há­ború lépcsőzetes kiterjesztésének jegyében rendszeres légitámadá­sokat hajtanak végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság terü­lete ellen. Fél év alatt tízezer ton­na bambát dobtak le a VDK te­rületére, igaz, megfizették az árát: a lelőtt repülőgépek szóma elérte az 500-at. A vietnami nép ma az amerikai beavatkozás elleni, szüntelen harc­ban, egyik kezében a kalapáccsal, másikban a puskával, emlékezik meg nemzeti ünnepélő! Hazasze­retete, hősiessége, szocialista vív­mányainak védelme erőt ad szá­mára, hogy miközben ellenáll az agresszoroknak, helyreállítsa a károkat s építse országát. Négy­rom készenlét mozgalomhoz”, mi­közben a lányok és asszonyok a „három kötelezettségben” vállal-1 ták, hogy helytállnak az ország függetlenségét védő férfiak helyett is. A vietnami nép harcában nincs egyedül. Mellette állnak a szocia­lista országok, de minden jó szán­dékú, békét kívánó ember. A szo­cialista országok a legmesszebb­menő segítséget ajánlották fel számára, de a szolidaritásnak olyan jelei is megmutatkoztak, mint a tábori kórházra százmillió lírát gyűjtő olasz dolgozók, vagy vért adó amerikai egyetemisták példája. Az együttérzés hullámá­ban az egész magyar nép gondo­latait fejezte ki népköztársasá­gunk kormánynyilatkozata, amely- lyel ugyancsak teljes szolidaritá­sáról biztosította a vietnami né­pet. Ennek jegyében száll testvéri üdvözletünk. Szívből jövő, harcos jó kívánságainkat küldjük a távoli, de mégis közelinek érzett Viet­millió vietnami fiatal csatlakozott j narnnak nagy nemzeti ünnepén, a harcrákészséget kifejező „há-' Réti Ervin A fekete hadsereg Brahminok, boncok, muftik fel, és így hajtjuk végre a paran­Ferenc Indiába utazott, hogy — mint „térítő” — kiterjessze a por­tugál gyarmatbirodalmat, amely­nek legnagyobb szorgalmazója és haszonélvezője V! Sándor pápa volt. S ugyancsak a Lóyolai küld­te Kínába Ricci atyát, aki ott ele­1541-ben lett Loyolai Ignác a csókát. 3. A legmagasabb rendű, a inte Buddhát imádta, hogy így Jézus Társaság első „generális”-a legkívánatosabb fok: végleg fel és ekkor fogalmazta meg azt a törvényt, amely a Fekete Hadse­reg törvényei között talán a leg­fontosabb: „Engedelmesség az elöljárónak, mintha az ember ha­lott test lenne, vagy bot egy öreg ember kezében.” A legfőbb elöl­járó személyét „Szent Péter utód­jáéban, a pápában jelölte meg, de már a tridenti zsinat is azt mutatta, hogy nem annyira a je­zsuiták voltak a pápa ,,bot”-jai, hanem a pápák is eszközök voltak a Jézus Társaság generálisának és más vezetőinek kezében. De — mint azt Loyolai leszö­gezte — „csak az várhat el enge­delmességet, aki maga is engedel­mes”, s ezért a katonai szempon­tok alapján építette fel a társaság szervezetét. Az engedelmesség há­rom fokát különbözteti meg a tár­hagyni az önálló gondolkodással.1 Loyolai szerint „a meggyőződés feláldozásáig terjedő korlátlan en­gedelmesség a legnagyobb öröm’ raffinált módon megvesse egy je­zsuita gyarmatosító közösség alap­jait. „Kereskedő a kereskedővel, katona a katonával” — volt a je­s a társaság első generálisa szerint zsuiták második nemzedékének „ezt élezhette Ábrahám is, amikor híressé vált jelszava. A XVII. szá­lét en azt parancsolta neki, hogy zad elejére a jezsuiták mindenütt áldozza fel flát, Izsákot.” kiépítették támaszpontjaikat Dél­Mit „parancsolt Isten” a jezsui- kelet-Ázsiában, brahminnak, táknak? Hogy szálljanak szembe boncnak és muftinak öltöztek, a feltartóztathatatlannak látszó messzemenően alkalmazkodtak a reformációval, de ne olyan ha- he]yi szokásókhoz Mexikóban vi- tástalanui, mint a dominikánusok szont, ahol a spanyol konkisztádo. részben rok — és a ferencesek — megala­ma negyvénöt államba jut el megvalósulásukat j exportja. Az arány megfordult; ‘tort sza­j bályzata: „1. A parancsok puszta és a ferencesek, hanem úgy, hogy látszólagos engedmé­nyeket tegyenek — mint a már idézett tridenti zsinaton —, rész­ben pedig úgy, hogy a megfélem­lítés, a lelki terror, s a „befolyá­solok befolyásolása” új és új mód­szereit találják ki és alkalmazzák. 200 korbácsütés-1 végrehajtása. 2. Saját akaratunkat Még élt a Loyolai, amikor leg- a parancsoló akaratával cseréljük kedvesebb tanítványa, Xavieri pozták már a „keresztény” ural­mat, nem sokat törődtek azzal, hogy alkalmazkodjanak a „benn­szülött” tradíciókhoz, szokásokhoz. Egy Landa nevű jezsuita Yucatán- ban leromboltatta az ősi azték templomokat, elégette a régi kéz­iratokat. A „némes atya” rendsze­rint 200 korbácsütést méretett a hitetlenséggel gyanúsított indián­ra és ha az indián ezután is „re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom