Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-04 / 208. szám
1965. szeptember 4. Szombat Kétszázkilencvenhétezer forintos négyes találat Kevermesen Egymillió forint totó—lottó-nyereményekre — 49 darab tárgynyereményt nyertek megyénkben Megyénkben a 35. fogadási játékhétén egyetlen fogadónak sikerült négyes találatot elérnie. A szerencsés nyertes — B. Tóth Lajos kevermesi lakos — elmondotta, hogy két év óta játsszik 1—1 szelvénnyel. A 297 000 forintot érő lottószelvényt vendégének kislánya töltötte ki. A nyereményt — amely a jövő héten kerül kifizetésre — takarékkönyvben. helyezi el. Különben megyénkben ez évben ez volt eddig a legnagyobb összegű lottónyeremény. Az elmúlt hónapban az előbbin kívül még hat esetben sikerült megyénk lottózóinak né. esés nyertesek Elek, Mezőkovács- háza, Szarvas és Békéscsaba lottózói köréből kerültek ki. Augusztusban totó—lottó-nyereményekre megközelítőleg 1 millió forintot fizettek ki megyénk OTP-fiókjai. Igen kedvező az augusztus havi tárgynyereménysorsolás is. összesen 49 különböző tárgynyereményt, így 12 különböző márkájú tv-t és rádiót; 17 2—5 ezer forintos vásárlásra jogosító utalványt; 4 „Modem otthon gépef’-t; 3 „Háztartási kisgépes!tés”-t; 4 aranykarórát; 2—2 varrógépet és hűtőgépet; 1—1 porszívógépet és fényképezőgépet; 1 külföldi tárgyes találatéit elérnie. A szeren- | sasutazásra jogosító utalványt és 2 szobaberendezést (13 280, illetve 25 210 forint értékűek) vallhatnak magukénak megyénk lottózód. Az e heti totóforduló ismét igen nagy nyereményeket ígér. Már két hét + 1 nyereményalapja halmozódott fel. (Két hét óta egyetlen fogadónak sem sikerült 13 + 1 találatot elérni, így szerencsés esetben a telitalálatos totószelvény akár 800 ezer forintot is fizethet. Érdekesség, hogy a szelvényen lévő magyar—osztrák találkozó két ízben is szerepel a szelvényen;' a fogadóknak a mérkőzés végeredményére, illetve az első félidő eredményére is tippelni kell. ii Albérleti" Az igények a lehetőségek előtt járnak. Sokszor azonban előfordul az is, hogy aki.k elvágyakoznak a számukra megunt környezetből az ismeretlenségbe — visszatérnének akár egy nap múlva is, de nem akarnak, mert „mit mondanak a szomszédok? Na, ez is elment szerencsepróbálni, hogy visszakullogjon...” Megyénkben van még jó egypár elszigetelt falu; nem is beszélve a tanyavilágról. A megélhetésre, a ruházkodásra, a létminimum megszerzésére azonban megvan ott is a lehetőség. Mégis, nap mint nap látjuk, hogy a felnőtté váló új generáció képviselői falut, tanyát otthagyva, városba kívánkoznak; sokszor a biztos jót-rosszat feladva a bizonytalan jövőért... A százalékos arány a fiatal nők többsége felé billen. Több a leány, aki szerencsét próbál a városban, otthagyva a szülői házat, a születése óta megszokott ágyi- kót, a korholó, simogató anyai szót. © Botyánszki Zsuzsanna immár harmadik éve költözött el hazulról. Két évig ipari tanulóként élte életét Békéscsabán, több hónapja pedig olyan szakmunkás, aki 1400 forintot keres havonta, s „unja az életét”. — Unom az életemet; és köhögök. A szüleim a Kereki Állami Gazdaságban dolgoznak, szolgálati lakásuk ie «an. A nyolc általánost erős jó rendűre végeztem és szeretnék jól férjhez menni! — Hogy érti ezt? — És ezenkívül mi a távolabbi terve? — Leérettségizem a közgében, hogy adminisztrátor lehessek, mert az szép foglalkozás lehet... Legutóbb is azt mondtam egy fiúnak, aki fölkért táncolni, hogy én gépíró vagyok. — Különben mi a foglalkozása? — „Csak” varrók a ruhagyárban, és — megmondom őszintén — azért ott bent szeretek lenni a legjobban, mert itthon csak ülök, ülök... Ha el is megyek valahova, legfeljebb egy málnát fogyasztok, vagy egy duplát. És alig várom, hogy 18 éves legyek, alig várom, hogy a magam ura lehessek. De még egyszer hozzáteszem; a krákogós kopaszért nem cserélem el sohasem azt, akivel mindig megérthetem egymást. Zsuzsa, a szobatársa közben szinte személytelenné válva hallgat. Az asztalon babrál, míg beszélgetünk. Mikor hozzá intézem a szót: — Mondja, mikor szemtelen egy fiú egy lánnyal szemben, erre is — mintegy elkésve — Zsuzsa válaszol: — Nem is tudom pontosan, de... Úgy gondolom, egy lánytól is függ az, hogy mennyit enged meg magának a fiú; nem is tudom... Zsuzsa barátnője, Sztruhár Erzsébet, aki az örménykúti tanya- világból alig egy hónapja jött be békéscsabai lakosnak, csöndes kislány. Az osztatlan iskola nyolcadik osztályét négyes eredménnyel — Na nem úgy, hogy lehet az végezte el, s amikor azt kérdezillető akár kopasz és krákogó — hatvan éven felüli orvos is, egy Mercedessel. — Ehhez nem mennék férjhez soha. Legyen az a fiú tanult, komoly, kevés beszédű, de modern külsejű (farmernadrággal is), akivel gátlás nélkül jól érzem magam. — Albérletben lakik...' — Igen, ott lakom, elég sokba kerül, de majd kialakítok én magamnak egy szép lányszobát, ahol nyugodtan fogadhatom azt a fiút, aki mielőtt belépne, kopogtat, „kezét csókok>m”-ot köszön, s csak azután tegez le, ha én mondom neki ezt; „Szerbusz...” tem: — Mondja, Erzsiké, miért hagyta ott a tsz-t, ezt válaszolja: — Baromfigondozó voltam, s a tojások után kaptam a munkaegységemet. Ügy éreztem, ha eljövök a konzervgyárba idénymunkásnak, többet keresek, mint a tsz-ben... — Miért? — Mert a tyúkok is csak akkor tojnak, ha jól etetik őket, és ott... — Mennyit keres a konzervgyárban egy hónap alatt? — Nyolcszázharminc forintot. Papírt, ceruzát veszünk elő, számolunk. Kiszámítjuk, mennyibe kerül a napi háromszori étkezés egy alig fölserdült lánynak, kiszámítjuk a lakbérköltséget, a havi kétszeri/ hazautazás költségét, s marad az egészből — háromszáz forint: ruházkodásra, szórakozásra, egyebekre... — És magának mik a távolabbi tervei? — Nagyon szeretném, ha állandósítanának a konzervgyárban, még akkor is, ha a fizetésem nem lenne több a mostaninál. Elszigetelt falukból, tanyák világából jött albérleti szobában lakó lányokkal beszélgettem el. Van egy ilyen mondás: — minden relatív. — Ebben a vonatkozásban ennek az a jelentése, hogy egy faluról, vagy a tanyavilágból jött fiatalnak az igényei a városi ember szemében kicsinyek. Mégis elgondolkoztató, hogy talán nem mutatjuk meg kellőképpen, és a maga valóságában nem tudjuk a fiatalok elé tárni azt, hogy a nagy színészek képeivel dekorált albérleti szobák, s egy nagyüzem időszakos munkalehetősége — nem a világ teteje. Hiszen manapság a mi megyénkben a tanyasi iskolák megszüntetésével, az osztott iskolák létrehozásával, a minden kulturális igényeket kielégítő falusi művelődési otthonok megteremtésével szinte végtelen perspektívát adunk a fiataloknak. Csak észre kellene ezt venni. A városi albérletekben meghúzódó lányoknak is. Ternyák Ferenc A közélet tisztaságáért Élénk vita tárgyát képezi nemcsak Békéscsabán, de megyeszer- te a városi bíróság előtt lefolytatott néhány bűnügy tárgyalása. A csabai bíróság nemrégiben hirdetett ítéletet a városi tanács volt lakásügyi főelőadója, dr. Tóth Géza ügyében, aki az arra rászorulóktól a lakáskiutalásokért pénzt fogadott el. A másik ügyben Jánosi Mihályt ítélték el, ugyancsak a városi tanács kereskedelmi osztályának volt dolgozóját, aki több mint 100 ezer forintot sikkasztott. S legutóbb a megyei tanács igazgatási osztályának dolgozóját, dr. Kazó Károlyt háromévi próbára bocsátással négyhónapi szabadságvesztéssel sújtották hivatali visszaélés miatt. Dr. Kazó Károly túlzott ügybuzgalommal mentesített egy ingatlant az államosítás alól, a másik esetben pedig az állam kárára „tévedett” egy kisajátítás kapcsán. A dr. Kazó Károly ügyében született ítélet még nem jogerős, de a másodfokú vagy akár a legfelsőbb bírósági döntéstől függetlenül, óhatatlanul kérdéseket tesznek fel az emberek. Elsősorban azt kérdezik, hogy vajon a példában idézett ügyek összefüggnek-e? Ahogy a tények bizonyítják, nem. Azonban mindhárom ember az államigazgatás dolgozója. És ez már figyelmeztet! Az embereik százai, akik naponta megfordulnak (hivatalos ügyeiket intézve a tanácsoknál, érzik és tudják, hogy legtöbb alkalommal hozzáértően, szívesen és igazságosan foglalkoznak panaszaikkal. A tanácstagi beszámolók, a fogadóórák bizonyítékok rá, hogy nemcsak Békéscsaba lakossága, de a megye minden dolgozója magáénak érzi az alig 15 éves múltra visszatekintő állam- igazgatási apparátust. Hogy nem ismeretlen fogalom a bürokrácia? Ez igaz. Itt-ott tapasztalható a lé- lektelenség, az ügyek lassú intézése. Ez is igaz. Azonban mégis azt kell mondani, hogy tanácsaink jól és egyre jobban betöltik feladatukat és azok, akik ott dolgoznak, éppúgy fájlalták, hogyha valamelyik dolgozójuk hibát követ el, és az is bántja őket, ha valaki a törvénnyel összeütközésbe kerül. Mindezek előrebocsátásával azonban mégis beszélnünk kell a három ügyről. Mire hívja fel a figyelmet a Jánosi-ügy? Elsősorban az ellenőrzés lazaA Derekegyházi Állami Gazdaság GYÜMÖLCSBETAKARÍTÁSRA IDŐSZAKI DOLGOZÓKAT VESZ FEL. Jelentkezés a gazdaság központjában. Fizetés bérszabályzat szerint. Szállás, étkezés biztosítva van. 2456 Felhívás! AZ 1965. ÉVI ADÖ MÁSODIK FÉLÉVI ÖSSZEGE JÚLIUS HÓ 1-ÉN ESEDÉKESSÉ VÁLT ÉS szeptember hó 15-ig FIZETHETŐ adópótlékmentescn. FIZESSE BE ÉVI ADÓJÁT szeptember hó 15-ig, # MERT KÉSŐBBI FIZETÉS ESETÉN AZ ADÓTARTOZÁSON FELÜL ADÓFÓTLÉKOT IS KELL FIZETNIE. MEGYEI TANÁCS VB PÉNZÜGYI OSZTÁLY ságára. Ne gondolja senki, hoev Jánosi Mihály egyetlen tételt n sikkasztott 100 ezer forintot. Nem' Apró, szinte azt mondhatni, filléres tételekben. A helypénzek és a kerékpármegőrzések díja vándorolt saját „csekkszámlájára". És dr. Tóth Géza ügye? Ez azért is felháborító, mert ő olyan embereket károsított meg, akiknek családi boldogsága, gyermeke egészsége függött a lakástól. Kihasználta az igénylők rászorultságát. Azoktól fogadott el pénzt, akik anélkül is súlyos helyzetben voltak. E két ügyön túl tanulságos dr. Kazó Károly ügye is. ö hiva-, tali visszaéléssel terhelve került a bíróság elé. Ügyében számtalan tanú meghallgatása után született meg, az ítélet. Elgondolkoztató azonban, hogy vajon a hivatali visszaélés hogy következhetett be? Dr. Kazó „tévedésre” hivatkozott. Lehet tévedni? Igen! De szabad-e tévedésre hivatkozva visszaélni? Nem! Bizonyára dr. Kazó Károly ügye ma már gondot okoz a megyei tanács igazgatási osztályának is. Egyszerűen azért, mert az osztály elfelejtkezett arról, hogy őt az ellene megindult bűnvádi eljárás nyomán fegyelmileg felelősségre vonja. Ez ismételten arra hívja fel a figyelmet, hogy az ellenőrzés, az egymással való foglalkozás még a megyei tanács szakigazgatási szerveinél is szükséges Egy-egy bírósági tárgyalás — a példában idézettek is — különösen reflektorfénybe állítja azt a szervet, ahonnét a vádlott kikerül. Ezért is foglalkozni kell ezekkel az ügyekkel. Nem bizonyít- vány-magyarázásra van szükség és nem arra, hogy megindokolják majd egyesek — a vétkesség dacára —, hogy milyen jól dolgozott ez vagy az. Tanácsainknak ebben az esetben pont úgy kell eljárniuk, mint az orvosnak, aki kivágja a rosszindulatú daganatot az élő emberi testből, hogy az ne fertőzzön tovább. Mindazok, akik hivatalos ügyüket intézik a tanácsoknál, elvárják, hogy velük emberségesen, hozzáértéssel foglalkozzanak. Egy- egy ilyen ügy, még ha szórványosan is jelentkezik, rontja a kapcsolatot és a hitet az emberekben. Ezért kell különösen vigyázniuk az államigazgatás dolgozóinak, hogy még a látszatát is kerüljék az apró szívességek kérésének, elfogadásának, azéz a lekenyerezésnek. Mindenki tudja, hogy az az ügyintéző, aki becsületesen, kötelességének tudatában, törvényeink szellemében jár el, nyugodtan dolgozhat, nem kell félnie, hogy visszaélést követ el. Ismételten mondjuk: véletlenül vagy tévedésből nem lehet visz- szaélni. Előbb-utóbb mindenki elmegy egyszer ügyes-bajos dolgát intézni a tanácshoz. Jó szándékkal és bizalommal fordul az ott dolgozókhoz. Ez a bizalom a" legnagyobb kincse az államigazgatásnak! Tanácsainknak ezért kell még nagyobb körültekintéssel vizsgálni szakigazgatási szervei munkáját, szemük előtt tartva mindig azt, hogy ők vannak az állampolgárokért. És még egy: előfordul, hogy egy-egy ügyintéző hibát követ el. De végül is nem ezt kell szégyellni, hanem inkább azt, ha tagadjuk és nem teszünk meg mindent annak kijavításáért. I Uócii Imre
