Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

1MB. szeptember 39. 5 Szerda Kéfsopronyi véradók Megválasztották a békéscsabai I ^alun lassan már hagyó- T mánnyá válik, sőt mintegy népi hangulatú ünneppé a térítésmentes véradás. Van a fa­lusi véradásnak olyan kötetlen, tréfát termő hangulata is, mint régen a búcsúkban, a vásári vir­tuskodás, céllövészet. Persze elő­fordult akkoriban is, hogy csör­gött a .vér, ha két ellenséges falu tüzes legényei borközi állapotban próbálták bebizonyítani, hogy m’ók falu az elsőbb... Laurinyecz Mihály bácsinak is elcsorgott most négy és fél deci piros vére Kétsopronyban, de nem oktalan bicskával ejtettek rajta sebet, hanem injekciós tűvel bökték meg a vénáját. S ő saját akaratából csorgatta bele az üvegbe. Nem kevesebbszer életé­ben, mint most éppen tizenketted­szer és sohasem kevesebbet egy- egy alkalommal, mint négy és fél decit. Jóízűen falatozik most a sarokban, fehér kenyérhez barna kolbászt harap, reája pedig vörös bort iszik, egy decivel többet, mint amennyi vért vesztett. ötvenkét éves, de jövőre is el­jön, hogy azt a négy és fél decit odaadja azoknak, akiknek az éle­tét menti meg vele. Van itt azonban olyan is, aki először ad vért. Huszonnégy éves fiatalember, s a helyi Hunyadi Tsz főállattenyésztője. Nem vala­mi erős dcngájú, széles vállú díj- birkózó, de nagyon szégyellné, ha nem találnák arra alkalmasnak, hogy vért adhasson. Végignézem a vele való műveletet. Kicsit sá­padtan, s valamiféle merev, fél­szeg mosollyal tűri, hogy ráadjak a fehér köpenyt, s végigfektessók a „dikón”. Ott azonban már rá is mer pislogni vért adó karjára, s olyan ember büszkeségével kiált­ja: — Jöhet a következő! — aki először esik át a tűzkeresztségen, s utána határtalan bátorságot érez. Nevét cirkalmazva írja be a no­teszembe: — Belicza János. Sokan jönnek még, de talán, az egyik legbájosabb jelenet Kukely János 29 éves pedagógus négy és fél éves Ildi nevű kislányával. — Te is vért adsz? — Nemi, csak elkísértem apu­kát, hogy ne féljen! Az egyik amatőr fotós lencse végre akarja kapni apukát a kis Ildikóval, és — híjába bátorítja apuka, hogy ne féljen — csak el­sírja magát. Jönnek aztán még sokan a té­rítésmentes véradók, pedagógusok is szép számmal, meg tsz-dolgozók is szép számmal, s utána tréfál­kozva, koccintgatva mutogatják egymásnak a karjukat, hogy sem­miség az egiész, még akkor is, ha a tű csak másodszorra találja meg a vékonyabb vénákat. Igen. A véradás művelete nem csal könnyeket fájdalmasságával az emberek szemébe — de nagyon sok könnyet letöröl azoknak a hozzátartozóknak az arcáról, akik­nek gyermekét, testvérét vagy szülőjét mentik meg a halóitól. A kétsdpronyi véradók is. Ternyák Ferenc Csütörtökön tartja e havi ülését a MTESZ Békés megyei Területi Elnöksége A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­ségének Békés megyei Területi Elnöksége szeptember 30-án, csütörtökön délután fél 5 órai kezdettel tartja ülését Békés­csabán a Technika Házában. A tanácskozáson Körösfalvi Pál, á területi elnökség titkára tájé­koztatja a résztvevőket a MTESZ VI. közgyűléséről, majd a MTESZ területi szerve­zetének jövő évi munkatervét vitatják meg. Ezután az Orszá­gos Erdészeti Egyesület Békés megyei csoportjának munkáját értékelik a területi elnökség ülésén. majd a Kati megdöbbent, nagy szemei, és egyszerre csak Pikó százados, meg az alakulat elhárí­tó tisztje. Aztán egy kis szandál jelent meg előtte, egypántos, in­diai aranymintás. A szandálban hófehér lábacska, ezüstösen csillogó körmöcskékikel. Saei állt előtte. Mosolygott. Nézte a nőt, és rekedtes han­gon, kérdezte: — Miért tetted? Mit akar­tok?... A lány valamit a pongyolája zsebébe dugott. Modorosán fel­kacagott és megsímította a fiú arcét. — Látod, nem vagy te olyan buta. — Ugye nem csinálsz bu­taságot? Valter lehajtotta a fejét. — Nem! — Suttogta. — Tudom, hogy nem könnyű. Ne félj, vigyázok rád. Igazán szeretlek. Nekem nem kellett volna veled... tudod? — a nő Valterhez hajolt, puhán megcsó­kolta a nyakát. Ha nem lenne veszélytelen én sem csinálnám... Eigy doboz Kossuth cigarettát adott a fiú kezébe. — Ne bontsd fel. Ha le­szabsz a vonatról, indulj el a fe­lüljáró felé. Dugd be a feléd eső korláttól számított kilencedik talpfa alá. Miután észrevette, hogy Valter megremeg, nyugtatóan duruzsol­ta: — Ne félj, nem robban! Csak egy levél. Egyébként valóban cigaretta. Ügy csinálsz, mintha a cipődet igazítanád, közben bedugod a talpfa alá. Aztán el­sétálsz a felüljáróhoz, és a kor­lát oszlopára piros krétával raj­zolsz egy kis rombuszt. Körül­szőrözöd — az utolsó szónál ha­miskásan fölnevetetit. Valter szótlanul fejezte be öl­tözködését. Közben a lány ismét elmondott mindent és egy piros krétát nyomott a markába. Amikor Valter távozná készült, Saci darabokra tépte a fényké­peket, és a cserépkályha para­zsára dobta. „Kis naiv!” — gondolta Val­ter. Sad a szekrényfiókból pénzt vett elő, három darab százforin­tost, és Valternek nyújtotta. — Elfelejtkezhetnél magadról — mondta. — A többit majd ké­sőbb kapod meg. Hangja hideg volt és üzletsze­rű. Valter bizonytalanul nyúlt a pénz után, de amikor a marká­ban érezte, határozott mozdulat­tal zsebre vágta. Amikor a pályaudvaron beült a vonatba, valaki telefonált va­lahová: — Alezredes elvtárs jelentem, Valter háromnegyed kilenckor jött le a nőtől és most felszállt a vonatra. — Utazzon vele! — hangzott az utasítás. — N-ből jelentkez­zék. Kérdés? — Nincs! — felelte a hang. — Köszönöm. Vége! (Folytatjuk) városi nőtanács vezetőségét Csaknem háromszáz békés-1 csabai asszony töltötte be zsú- | folásig a városi tanács díszter­mét hétfőn este, hogy részese legyen a vezetőségválasztásnak. Bartolák Cyörgyné megnyitója után Csete Józsefné foglalta el a vezetőségválasztó nőgyűlés elnöki székét, s javaslatot tett a díszelnökség megválasztásá­ra. Különös módon sok férfi került ebbe a díszelnökségbe, de amint később elmondotta Gyebnár Jánosné városi titkár, azért volt ez, mert ezen az ün­nepélyes aktuson meg kívánták tisztelni azokat a vezető beosz­tású férfiakat, akiknek nagy része van abban, hogy a nőta­nács a reá háruló feladatokat el tudja végezni. I vonult a háromtagú jelölőbi- | zottság Botyánszki Andrásáé elnökletével, ■ hogy megválassza, illetve jelölje a 27 tagú városi vezetőséget és a 26 tagú me­gyei küldöttséget. Mielőtt a jelöltek megszava­zására került volna a sor, a je­lenlevők egyperces néma felál­lással emlékeztek özv. Kulich Mihálynéra, aki életében oly sokat tett az asszonyokért, az asszonyok nevében szebb, jobb élet kialakításáért. A nyílt szavazás során végül is az új vezetőséget megválasz­tották, a városi nőtanács elnö­ke lett dr. Molnár Jánosné, tit­kára pedig Gyebnár Jánosné. (ódám) Gyebnár Jánosné beszámoló­ját tartja. A II. szárná általános Iskola úttörői köszöntik a nagygyűlés résztvevőit. Gyebnár Jánosné részletes titkári beszámolója felölelte mindazokat a munkaterülete­ket, amelyen az asszonyok, s a nőtanács tevékenységet fejtett ki az elmúlt választás óta eltelt időszakban. Felsorolta az ered­ményeket, alaposan és mélyre­hatóan beszámolt a különböző bizottságok végzett munkájá­ról, s a függetlenített appará­tus irányító munkájáról. Be­széde végén kérte a megválasz­tásra kerülő vezetőséget, bi­zottságokat és minden asszonyt és leányt, hogy úgy dolgozzon a jövőben, mint ahogyan azt az asszonyoktól elvárják. Várnai Zseni ismert sorait idézte: „Ö, asszonyok, lányok, egy új vilá­got szülni! Ez vár rátok!” A hozzászólások alatt vissza­Baukó Mihály, a városi pártbizottság titkára három megyei küldött — özv. Nyilas Andrásné, Szlávik Jánosné és Bartolák Andrásáé — társaságában a tanácskozás szünetében. Fotó: Kocziszky László Megnyílt a zenei szabadegyetem Békéscsabán Hétfőn este Békéscsabán, a TIT értelmiségi klubjában ün­nepélyesen megnyílt a TIT ze­nei szabadegyeteme. Ünnepélyes volt ez a megnyi­tó azért is, mert Bartók Béla halálának huszadik évforduló­ja tiszteletére, emlékezetére szentelte a rendezőség és a hallgatóság. Bevezetőként Ko­vács Eszter játszotta Bartók: Gyermekeknek című darabjai­nak egyikét Brózik Jánosné ta­nárnő kíséretében, majd Sár­helyi Jenő, a Békéscsabai Bar­tók Béla Állami Zeneiskola igazgatója tartott ünnepi meg­emlékezést Bartók élete cím­mel. Az előadás után Bartók-duó- kat játszott az iskola tanára Tóth István és Török László, a szimfonikus zenekar tagja. Az élőzenei bemutató után hanglemezről hallgatta a sza badegyetem tagsága Bartók gyermekeknek írt kórusműveit, zongoradarabjait, majd Bartók Román tánc-át Székely átdolgo­zásában ugyancsak hanglemez­ről, David Ojsztrah előadásá­ban. A szabadegyetem további előadásaira is hétfői napokon kerül sor a TIT békéscsabai ér­telmiségi klubjában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom