Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

1865. szeptember 24. 5 Péntek Felkiáltójel Békéscsabán és Sopronban Mint két felkiáltójel mutat az ég felé egy kőobeliszk hazánk keleti és egy másik a nyugati végén. Mindkét kövön „kétezer” a szám; egyik Sopronban, másik Békéscsabán. Csabán ennyit a tudatlanság ölt meg Sopronban ugyanennyit az emberi őrület. Ez jutott eszembe, amikor a békéscsabai Széchenyi-! igetben levő régi kőemlékműbe vésett sorokat olvastam: „Kétezer csa­bai nyugszik itt az emlék tövé­be’ a kiket az Epe Mirigy dühös­ködő mérgébe’ öt hetek lefolyta alatt kedveseiktől el ragadt.” Ez a kétezer ember kolerában halt meg Békéscsabán 1831-ben. A betegséget nem tudták gyó­gyítani, sem megelőzni. Akkor még nem ismerték a baktériu­mokat, sem a védőoltásokat. Va­lószínűiéig nem tudták vagy nem gondoltak arra, hogy már évez­redekkel előbb ajánlotta az em­bereknek egy nagy tudós, tör­vényhozó, tanító, egyúttal orvos is, hegy minden étkezés előtt ke­zet mossanak. Ez a régi egész­ségügyi szabály az ókori történe­lemből ismert Mózestől szárma­zik. Sopron baífi határában az 1948-ban állított emlékműn ez a véset olvasható: „Ezen emlékmű határán belül kétezernél több zsidó hites testvérünk esett ál­dozatul az 1944—45. évi emberi őrületnek. Itt száznál, több már­tír alussza örök álmát. Nyugod­janak békében.” Ez az örökre itt nyugvó két­ezer ember az ország minden részéből odahajtott emberek, munkaszolgálatosok, asszonyok, gyermekek közül kiütéses tífusz, vérhas, egyéb betegség és agyon- lövés miatt halt meg. Ha betar­tották volna az emberek azt a tanácsot, amit az előbb említett törvényhozó az ókorban mondott és kőbe vésett: „Ne ölj!’” meg azt, hogy: „Ne tégy más ember­nek olyat, amit magadnak nem kívánsz”, akkor nem halt meg volna ez a kétezer ember. A két kő fájó felkiáltás, meg figyelmeztető is. Mintha azt mondanák: „Emberek, ne köves­sétek el a légi hibákat, ne rágal­mazzatok, ne lőjetek, hanem okuljatok a régi, rémes tapasz­talatokból. Tegyelek úgy, mint Mózes tette: „Szenvedélyesen szeressétek az igazságot”, és tartsátok meg a régi és új egész­ségügyi és erkölcsi tanácsokat, szabályokat, törvényeket. Ezzel lesz a ma embere műveltebb és jobb. Dr. Várady Károly főorvos, Sopron A tervek szerint februárban jelenik meg a Békési Elet című népszerű tudományos és kulturális szemle első száma A TIT és ai MTESZ megyei szervezeteinek közös kiadásában 1966 első negyedévétől új folyó­irattal gazdagodik a megyei és ez­által az országos sajtó is. Az új folyóirat, mely első évében négy­szer, antológiaként jelenik meg, népszerű tudományos és kulturá­lis szemle lesz, feladata számot adni a Békés megyei vonatkozá­sú kutatómunkáról és kulturális tevékenységről, eredményekről. I A folyóirat 10 tagú szerkesztő bizottsága szeptember 22-én tar­totta második ülését. Ezúttal az első szám tématervét és szerkesz­tési elveit határozták meg, majd eldöntötték, hogy a kt>. 1000 pél­dányban megjelenő illusztrált folyóirat elnevezése Békési Élet lesz. Az első szóm megjelenését februárra tervezik. fiú valami elképesztő dologgal ugratta. Valternő végre rászánta ma­gát, hogy elinduljon a csarnok­ba. Hazajött a fiú. Ünnep van, ünnepi ebéd kell. Amint kilépett az ajtón, a fiatalok az órára pillantottak. — Fél óránál előbb nem jön vissza — suttogta Vince és a lány dereka utón nyúlt. — Várj! Idefordítom az órát, nehogy elnézzük az időt... Vidám turbékolássál telt el a szabadság első két napja. Valter és menyasszonya ki sem mozdul­tak a házból. Mindig abban á lakásban tartózkodtak, ahol pil­lanatnyilag nem voltak otthon az öregek vagy Kati kishúga. A harmadik nap délelőttjén, amint éppen Kati szobáját száll­ták meg, egy teddy-bund ás fiatal nő csengetett be Valterekhez. Nagyon komolyan köszönt és idegesen kérdezte Valternétól: — Ugye tetszik rám emlékez­ni? — majd amikor látta, hogy Valtérné éppenséggel nem em­lékszik, hozzátette: — Hát a lá­togatószobán, amikor az eskü volt a speciális alakulatnál. „N” községben. A néni is ott volt a fiánál. Mi a szomszéd asztalnál ültünk. Még beszélgettünk is. Valterné már emlékezett a nőre. — Ja, persze, persze, aranyos­kám, fáradjon beljebb. Mostaná­ban olyan feledékeny vagyok — és hellyel kínálta a nőt. Az le­ült, sietve, kicsit hadarva mondta: — Hallottam, hogy a fia itt­hon van szabadságon... — Igen. hazaengedték... — mosolygott büszkén a mama. — ...és igaz, hogy valami ször­nyű történt velük? Nem mesélte a fia? — De... mondta... — Nem tetszik tudni, kit tar- I tóztattak le? — Kedves lelkem, valami Fa­zék vagy Lábos, ha jól emlék­szem, valami ilyesmit mondott — felelte bizonytalanul Valterné, — de várjon, itt van Vince a szomszédban a kis menyasz- szonykájánál, mindjárt szólok neki. — Lábas?! — állt fel a nő. — Az... Hát persze, hogy Lá­bas! Látja, milyen feledékeny vagyok. Maradjon csak, máris szólok Vincének — indult az ajtó felé. — Szerelmes isten..; A Feri... — és a nő fölugrott a székről. — A Feri... — hangja zokogásba fúlt és kiszaladt a konytábői, (Folytatjuk) Szén ti r may József kultúrigazga tó Székely Tamást és Béres Ká­roly ügyelőt üdvözli, Munkában a műszak, a kellékes. Ellesett pillanat a női öltözőben. (Romváry Gizi, Lestyán Katalin és Cseresnyés Rózsa.) Az 1966—66-os színházi évad megkezdődött. Igaz, hogy csak a táj előadások, Békéscsabán még az a kérdés: az új eszten­dő első hónapjában megnyitja-e kapuit a múlt század hetvenes éveiben épült színházépület, a Vigadó, melynek nagyarányú felújítása már régen esedékes­sé vált, és most közeledik a be­fejezéshez. A színész azonban nem pihen, a hétfői szünnapok kivételével esténként a megye két községé­nek színpadán megy fel a füg­göny, Cserhalmi Imre: A reg- , gél mindig visszatér című szín­művét, és 'Király—Vécsei—Vá­rady: Az igazi című zenés ko­médiáját játszák megérdemelt sikerrel. Néhány nappal ezelőtt Déva- ványán volt színházi előadás és a kultúrotthon nagytermét zsú­folásig megtöltő közönség sokat tapsolt művészeinknek. Fél 6- kor indult az autóbusz Békés­csabáról, s 7 óra előtt érkez­tek meg a gazdag hagyományú sárréti községbe, ahol Szentir- may József, a kultúrotthon igaz­gatója fogadta színészeinket. A műszaki gárda hamarabb érke­zett, a színpad bedíszltése hosz- szabb időt igényel. Velük együtt j készült az előadásra Süli Pál kellékes is, a színházi est egyik, ! a közönség számára láthatatlan szereplője. Fél 8 előtt már gyülekezett a ; közönség; az öltözőkben felké­szültek a színészek, az ügyelő ■ körbejárt: minden rendben! j Aztán elérkezett a pillanat, j megszólalt a gong és megkez- ! dődött az előadás. Ügy, mint annyi százszor és ezerszer, és mindig ugyanazért: hogy a kö- zönség jól szórakozzon, a szín- : házi élmény is igazabb, jobb j emberré formálja a nézőt. . . És amikor felcsattan az el- j só taps, akkor valamennyien 1 érzik, hogy meghálálni csak egyféleképpen lehet —, ha mű­vészetük legjavát adják cserébe érte. v--------------------------------------— • És az előadás egyik jelenete. Fotó: Demény Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom