Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-21 / 222. szám

-!IMS. szeptember 21. Kedd Megkérde z tűk: Milyen feladatok várnak a beruházókra és a kivitelezőkre? Interjú — néhány megjegyzéssel Az év utolsó hónapjaiban va­gyunk, s az ez évi beruházások határideje lassan közeleg. Most felkerestük a Beruházási Bank igazgatóját, Kovács Józsefet s megkérdeztük, milyen feladatok várnak a beruházókra, a kivitele­zőkre az utolsó negyedév során, hogy terveiket teljesíteni tudják? — A határidők teljesítésének elsősorban az a legnagyobb aka­dálya, hogy a kivitelezők elapróz­zák magukat, és így egyes helye­ken túlteljesítés, másik helyen le­maradás mutatkozik. Különösen áll ez az oktatási intézmények épí­tésénél. Ahhoz például, hogy a ipezőbenényi gimnáziumot határ­időre befejezzék, sokkal nagyobb erőre lenne szükség. De ugyanez áll a körösladányi gimnázium építésére is. Az orosházi felsőfo­kú technikum, a kondorosi, a kö- rösnagyharsányi iskola építése, il­letve befejezése ugyancsak ve­szélyeztetve van. — A lakásépítkezések? — Az állami építőipari vállalat a lakásépítkezéseknél tervét túl­teljesíti. Ugyánilyen terv teljesítés mutatkozik az állami gazdaságok­ban, ahol saját brigáddal végez­nek lakásépítést, és az állatférő­hely biztosítását szolgáló épülete­ket. Itt kedvező a tapasztalat. A járulékos 'beruházások határidejé­nek előrehozásával túlteljesítés is mutatkozik. Kedvezően érezteti hatását a kivitelezőknél és a ter­vezőknél az egyszeri jutalmazás­ról szótó rendelkezés. — Melyek azok a nagyobb ta­nácsi beruházások, amelyek csak jövőre fejeződnek be? — Három gimnázium, valamint az orosházi kórház és a békéscsa­bai vízmű. Ezek együttes költsége 115 millió forint. — Milyen jelentős beruházás várható jövőre? — Még nem végleges, hisz a tervezés időszakában vagyunk, de Békéscsaba és Orosháza gázbekö­j tését, Gyula csatornázását, vala- j mint a mezőkovácsházi rendelő- intézet építését kezdik el a kivi­telező vállalatok — fejezte be nyi­latkozatát Kovács József, a Be­ruházási Bank igazgatója. (A szerkesztő néhány megjegy­zése): A beruházások ez évi tapaszta­latai azt bizonyítják, hogy egyik építkezésen túlteljesítés, másik helyen lemaradás mutatkozik. Furcsának és aggasztónak tartjuk, hogy például az építőipari vállalat úgy kért tervmódosítást a békés­csabai gimnázium építésénél, hogy a határidőt mégis változatlanul 1966. szeptember- 1-ben jelölte meg. Nemcsak ennél a gimnázi­umnál, de más oktatási intéz­mény építésénél is tapasztaltuk, hogy a határidő szinte egybeesik a tanév megindulásával. Tehát már a tervezésnél kezdődik a hiba, mert nem gondolnak arra; az épü­letet be is kell rendezni a tanítás megkezdésére. S enyhén szólva, mi értelme van az olyan beruhá­zási módosításnak, ahol csupán ez évben azért kívánnak több pénzt felhasználni,' hogy jövőre lassab­ban építkezzenek? Ugyancsak szóvá kell tenni, hogy bár a la­kásépítkezéseknél túlteljesítés mu­tatkozik, a járulékos beruházások­nál viszont az évek óta tartó le­maradás ez évben is jelentkezik. Jó lenne, tía a Beruházási Bank, a megyei tanács tervosztálya csak ott és akkor fogadná el a túltelje­sítést, ha másutt nincs lemaradás. Az ez évi beruházások tapaszta­latai arra hívják fel a figyelmet, hogy a következő ötéves terv elő­készítésének időszakában úgy a ki­vitelezőket, mint a beruházókat figyelmeztetni kell a határidők pontosabb betartására, a munkák jó minőségben való elvégzésére. (Dóczi) Szombat, va Szombaton este nagyszabású szüreti bált rendezett a KISZ vá­rosi bizottsága és a városi tanács nffűvelődésügyi osztálya a KISZ­honvédszázados, Simon Károly honvédőrmester és Márta László rendőrőrvezető gyermekeinek ünneplésére a rokonokon, névadó­Új épületeket ad át rendeltetésének az építőipari és tatarozó vállalat táborban. Mintegy másfél ezer fia­tal szórakozott az őszi fák alatt s a nagyteremben, majd megválasz­tották Nánási Júlia személyében kon kívül megjelentek a helyőr­ség főtisztjei, Koloncsik István és Szabó Ferenc, s az alakulat KISZ- titkára, Diószegi Ferenc, míg a A téli hideg beállta előtt még jelentős feladatok várnak a Bé­kés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalatának dolgozói­ra. Jelenleg 32 munkahelyük van, melyek közül mintegy 20 helyen a tervek szerint ez évben befeje­zik az építkezést és további hat Gyógynövénykutatók nemzetközi találkozója Budapesten (T udékHóhtklM) Mintegy száz külföldi és három­száz s hazai szakember részvételé­vel szeptember 20-án, a Gyógynö- vonyk uüiio Intézet ötvenéves fernnáL ásá nők jubileumán nyüt meg a gyógynövénykutatók nem- Betteözi tanácskozása Budapesten. Aj nemzetközi találkozóra érke­zőt száz,; külföld i vendég közül 44- en tartanak előadást a gyógynö- vénykutatás új eredményeiről. A vendégek között vannak a szov­jet, csehszlovák, lengyel, bolgár testvéri országok küldöttei, ugyanakkor a nyugati országok­ból is sokan jöttek. A hivatalos éntekeaési nyelv; francia, német és magyar. A találkozó után a külföldi és hazai résztvevők tekintélyes ré­sze kétnapos vidéki körúton vesz Budapest ellátását Békés megye részt, megtekintik az intézet bu­dakalászi 150 holdas kísérleti ter­melőtelepét és a Balaton mellett Tihany környékét. Kondacs Pál munkahelyen kezdik meg az év végéig tevékenységüket. Szeptember végéig kívánják át­adni rendeltetésének az orosházi posta épületét, ahol belső átalakí­tásokat hajtottak végre és tata­roztak. A gyulai IBUSZ-kireo- deltség irodáinak átalakítási mun­káit szintén befejezik. Szeghal­mon a Budai Nagy Antal kollé­giumhoz egymillió forintos köz­séggel építettek konyhát és ebéd­lőt, Orosházán pedig mintegy 2 millió 400 ezer forintos beruhá zással 50 férőhelyes új bölcsődét létesítettek. A vállalat dolgozói mindent megtesznek, hogy a szó­ban forgó két épület műszaki át­adása a negyedév végéig megtör- | ténjék. I a szüreti bál szépségkirálynőjét Vasárnap délelőtt a Fegyveres Erők Klubjában ünnepélyes név­adót tartottak. Marjai Sándor rendőrség nevében dr. Bácsmegi Gábor őrnagy, akik átnyújtották a honvédség, illetve a rendőrség ajándékát. Fotó: Kocziszky segíti Az őszi paprikaszezonban Bé­kés megye termelőszövetkezetei is segítik Budapest ellátását. A Nagyvásártelepre szeptember 16- tól 25-ig naponta folyamatosan 150 mázsa paprikát szállítanak. Megyénk termelőszövetkezeteinek jó hírét öregbíti a vastag húsú, ízletes cecei paprika, mely a na­pokban a budapesti háziasszonyok éléskamráiba kerül. Főleg Med- gyesegyháza és Gyula környéké­ről szállítják a paprikát a Nagy- vásártefbpre. 10. Reggel szétíütott a hír, a tisz­tek és a katonák meghökkenve hallgatták a kihallgatottak izga­tott beszámolóját. A laktanyára komor hangulat nehezedett. A szokottnál rövidebb ideig tartott a reggeli torna, és lassabban so­rakoztak fel a reggeli szemlére. Nagy Andris zubbonyban állt a sor végén, repedezett, piszkos keze feje a hidegtől lilán virított. Rajparancsnoka, mokány kis szakaszvezető, szétvetett lábaik­kal állt előtte. Csak annyi időre húzta ki jobb kezét a zsebéből, amíg sapkáját a homlokára pöc­cintette. — Idefigyeljen, Nagy! — kezdte furcsa orrhangján. — Maga mit bohóckodik? — Nem bohóckodom én — felelte gyorsan és hangsúlytala­nul a kérdezett. — Ne vitatkozzon! — intette le fenyegetően és teljesen indo­kolatlanul a szakaszvezető. — Hová a fenébe tüntette a köpe­nyét? Meg a kesztyűjét? Mi? — Valaki trombitának nézte! — felelt hangosan, mert azt gondolta, hogy ezen nevetni fognak. De senki sem nevetett. — Egyetlen köpeny se maradt a hálóban? — kérdezte éles han­gon a rajparancsnok. Andris gondolkodott, vagy úgy tett, mintha gondolkodott volna. — Egy maradt, de az nem az enyém — felelte kisvártatva. — Hozza elő azt a köpenyt — utasította a szakaszvezető. A katonák elégedetlenkedtek. Már nagyon átfújta őket a szél. Andris elkacsázott és szeren­csére nemsokára visszatért. Két ujjal fogta a köpenyt. — Tehát ez nem a magáé? — tárta szét a szakaszvezető a kö­penyt, mint a vásáron. — Ez nem — állította Andris. — Erre ráöntötték a bácskai ri- zseshúst — tette hozzá komo­lyan és őszintén. Erre aztán kifakadt a neve­tés. — Megismerné a saját köpe­nyét? — Ez még a saját édesanyját sem — kuncogta gúnyosan egy őrvezető. Andris tekintete a semmibe meredt és fanyar mosoly kísé­retében legyintett. — Meg hát, csakhogy ... Olvasni lehetett volna gondo­lataiban. A szakaszvezető figye­lemmel tekintett az arcába. Andris elkapta a tekintetét. — Lépjen ki és mutasson rá! — hangzott félreérthetetlenül a parancs. A katona elpirult. Látszott, hogy ideges. — Nem kell ahhoz kilépni — felelte hadarva és sértődötten. — Ott van az őrvezetőn! — és rámutatott az imént gúnyolódó­ra. Az őrvezető homlokán össze­futott a ránc és orredmpái ki­tágultak. — Hogy merészel ez a bolond — futtatta körbe tekintetét az arcokon, de csak hideg és vádló szemek tapadtak rá, rebbenés nélkül. Erre hangot váltott: — Na és! — csattant fel gorombán. — Igenis, rajtam van! Nem tet­szik?! Kár magára az új kö­peny. Egész nap a konyhán lóg, nemsokára meg nyugdíjba vo­nul. Nem jgaz? Andris összehúzott szeméből gyűlölet sugárzott feléje. Mindenki néma volt, csak a szél zörgette az akácfák ágait. A szakaszvezető az őrvezető mellé lépett, a hangja halk volt, de határozott — Örvezető elvtárs! Vesse le a köpenyt, szedje le róla a csí­kokat, és adja vissza a gazdá­jának! Az őrvezető egy másodpercig összeszorított szájjal nézte a szakaszvezetőt, majd szó nélkül teljesítette az utasítást és en­gedélyt kért a távozásra. A sze­mekben fények csillantak. Nagy Andrisra hárman segí­tették fel a köpenyét. — Jól bemelegítette az őrve- vezető elvtárs — jegyezte meg őszintén örvendezve. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom