Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
M65. szeptember 19. s Vasárnap Ember a gáton Ács Mihály, az 1/7-es gátőrház lakója, a Hármas-Körös jobb partján Gyoma és Endrőd térségében Stf éve dolgozik a szakmában. Hat kilométeres szakaszon ügyel a gát épségére, a folyópart rendjére. Fotó: Dupsi Terven felül 153 vagon kenyérgabona az államnak Régiek, mégsem ugyanazok érjen azon, hogy eredményeket el. Az I960, évi kenyérgabonatermesztés elszámoltatását külön bizottság végezte Békéscsabán. E munka befejezése után megállapították, hogy a termelőszövetkezetek — városi szinten — 14,8 mázsa kenyérgabonahozamot terveztek, ezzel szemben 17,9 mázsa átlagtermést érteik el. A Lenin Tsz- ben 18,6, a Szabadság Tsz-ben pedig 18,9 mázsa átlagterméssel fizetett a búza. keresztet és hívta az összes szenteket. De aztám, mikor ráijesztettem, hogy mindenfele pusztít már a pestis, beleegyezett, hogy tíz süldőt beoltassunk. — A másik tízet úgyis viszed a jövő héten a vásárra, drahi Miso, minek adnál ki érte annyi pénzt Az orvos vakarta a füle tövét a fele munka hallatán, s rám parancsolt, hogy legalább különítsem el az oltatlan süldőket. Elkülönítettem. Nem is volt velük baj. Egy hét múlva eladtam mind a tíz oltatlant. Persze mutattam a vásáron az állatorvosi igazodást. — Sokan csinálták abban az időben az ilyen kupecfógást — Persze, hogy csinálták, akik élni akartaik. De várj, eztán jön a java Nyolc süldőt valami városi hentes vett meg, mert azt mondja: a sok büdös nagysága mind azt üzeni a cselédlánnyal, hogv sovány, fiatal disznóhúst mérjek nekik. Mondtam, akkor vegye meg mind a tízet, hadd egyenek azok a nagyságák. De azt mondta, nincs annyi pénze. Egy szomszéd faluba való ember vette meg a maradék kettőt. Aztán rém is hozta az idegbajt, mert harmadnap az egyik süldő már csak szé- delgett. Hiába oltotta be az orvos, kiszedte belőle az ördög a szuflét. Jött ám az ember, s kérte vissza a pénzt. A csendőrséggel meg a bírósággal fenyegetődzött. Én meg az asszonyt fenyegettem A termelőszövetkezetek szerződéses és szabadfelvásárlás útján 421 vagon kenyérgabonát adnak az államnak. Ez a termelési tervbe állított értékesítésnél 37 százalékkal, vagyis 153 vagonnal több. A termelőszövetkezetekbe tömörült családokra átlagosan személyemként 198 kiló gabonát osztottak. meg, amiért olyan szkupa, fösvény volt. Most itt a baj a nyakamon. Elhitettem az emberrel, hogy nincs egy fillérem se, elvitte a végrehajtó. Elhitte, mert talán senki sem tudta olyan folyékonyan átkozni az adóhivatalt,. mint én. Megegyeztünk, hogy másnap elmegyek, viszem a pénzt és elhozom az árván maradt süldőt. Csakhát én sem voltam olyan félkegyelmű proszti. Ismerted te biztosan a Krajcsovics Macót. Ki ne ismerte volna, hiszen annál nagyobb kupec talán a világon se volt. Elszaladtam hozzá a bajommal. •— Kinek adtad el a süldőket? — Mondom neki, hogy valami Bogdán Györgynek. — No, gyere velem — mondja. — Hová? — A kocsmába. Egy jó áldomásért elárulok neked valamit. — Ittunk, aztán azt mondja, a Bihari hentes éppen az én emberemtől vett ezelőtt egy héttel egy hízót. Az állatorvos nem nyomta rá a kimérést engedélyező pecsétet, mert pestises volt. Nosza, futottam is Biharihoz, onnan az állatorvoshoz, aztán el Bogdánhoz. Vittem neki az orvosi igazolást, s jól összeszidtam, amiért a pestises disznó helyére zárta az én süldőimet. — Ha be lettek volna oltva, akkor nem kapják el. — Nem hát, de így megúsztam szerencsésen a dolgot. Azóta, ha Az országúton elsuhanó kocsik ablakából észre sem veszi az ember. Nem tűnik fel az egyablakos, ajtós— valamiféle falusi borbély- üzletre emlékeztető — fehérre meszelt házikó. Belülről sem fényűző. Néhány asztal, szekrény és szék jelzi, hogy irodában vagyunk. Két szobából áll csupán a kardoskúti Rákóczi Termelő- szövetkezet központja, s ebben a kis épületben intézik a 3650 holdas gazdaság ügyeit. Most éppen előleg- és prémiumkifizetés van. A pénztáros kék borítékokat rak egy idősebb ember elé, és sorol- 1 ja: — Előleg 380 forint, prémium 5800 ..., — és mondja tovább, az ember pedig rakja egymás után a zsebébe. Két fiával együtt dolgozik a termelőszövetkezetben s most több mint 8 ezer forintot visz haza. „Fogadószoba” az utcán Az elnök éppen kifelé tart a belső szobából. — Kint beszélgessünk — mondja az utcára lépve. — Az irodákban nagyon szűkén vagyunk. Fogadószoba az utcán?!... Furcsa helyzet. Az elnök pedig mifit- ha sejtené a gondolatot, mente- getődzve teszi hozzá: —Áldatlan állapot ez, de már nem sokáig. Előbb rendbe kellett jönnünk a gazdasággal, de mo6t már egy központi székház építésére is- gondolhatunk. Pénzünk van hozzá, saját erőből építjük, csak az anyag beszerzéséhez jönne jól egy kis segítség. E kis kitérő után a szövetkezet fejlődéséről beszélgetünk és azokról az emberekről, akik elsőnek álltak oda az új vezetők mellé, hogy segítsenek talpra állítani az ■ rosen zilált gazdaságot. Tanmese és valóság ök is megtanulták, mint az egy_ szeri mesében az ifjú, hogy az ember csak többedmagával lehet igazán erős. A régi tsz vezetősége egyedül volt, így hát hiába fáradozott eladó volt a süldő, ha nem, mindig -beoltattam. A szomszédoknak is mindig mondtam; oltassák be ők is. Voltak néhényan, akik azt mondták: nagyon sokba kerül, majd imádkoznak, hogy tereljen el az isten minden bajt a tanyájuk felől. Hiába bizonygattam, hogy az imádság nem segít, hogy a pap se a templomiba megy, ha beteg, hanem az orvoshoz meg a patikába. — Ez így igaz. Éppen a papról jut eszembe. Valamelyik újságból olvastam nemrégiben. Az egyik faluban a pap állandóéin dáridó- kat rendezett, s többször látták részegen. Idővel megunták ezt a hívek, aztán mondják neki: Tisztelendő úr, maga a templomban mindig az önmegtartóztató, takarékos, józan élet fontosságáról beszél, ennek ellenére pazarló módon, mértéktartás nélkül él. — Mit csodálkoznak ezen? — kérdi a pap. — Én nem magamnak szoktam prédikálni, hanem maguknak. — No, ez is megér két pohár sört! — Meg is az, de ezt a kettőt most már én hozom, mert én következek. — Min mulatnak olyan jókat, Pali bácsi? — kérdezte a pénztárosnő, mikor a sört kérte. •— Miska bácsi régi bűnén, amit most gyónt meg. Ma egészen más a helyzet. Az elnököt arról kérdezem: kialakult-e a törzsgárda, s kik azok, akikre mindig — jóban és a rossz, ban — számíthatnak. Sutyinszki András mosolyogva válaszol. — Kiket soroljak? Sokan vannak. De amíg idáig jutottunk, az volt a nehéz! Három kisebb szövetkezetből alakultunk 1961-ben. Különböző emberek kerültek ösz. sze, szokás, gondolkodásmód,. elképzelés és terv sokszor ütközött egymással. Ráadásul a jövedelem is kicsi volt. Egy munkaegység 20 forintot ért. Ez így kimondva nem olyan kevés, de itt, ahol jómódú gazdák éltek, többet akartak. Elsőnek a gépcsoport ismerte fel a helyzet tarthatatlanságát, ök segítettek a legtöbbet. Lukács János gépkocsivezető saját példájával ösztönözte a többieket. Nem ismert munkakezdetet és véget. Emellett beszélgetett a tagokkal, győzködött, agitált. Szóval, szívvel és lélekkel mellettünk állt a bajban és most is sókat segít. Kersmajer István, Dér József, Tóth Béla a megalakulás óta itt dolgozik. Példát mutattak mindhárman a kezdet kezdetén és most is. A gépcsoport ötvenegy tagja közül negyven az, akire mindig biztosan támaszkodhatunk. Mondjam tovább? Kokovai János, Tarkó István, Mucsi István, Tóth József.... de talán jobb lenne, ha tőlük kérdezné meg a többit. Az öreg kocsis meg az őszinteség Az elsők mellé odaálltak a többiek js, s az eredmény? Csak néhány adat: 1961-ben 9 mázsa búza termett holdanként, most 12-őt terveztek és 16,5 mázsa lett. Ez 320 ezer forint terven felüli bevételt jelent. Cukorrépából 1961- ben 90—100 mázsát takarítottak be átlagosan, az idén meglesz a 210. Kukoricából 16 mázsa májusi morzsolt volt az első évben, ezzel szemben az idén 23—24 mázsára számítanak. Ma a munkaegység értéke prémiummal együtt 38 forint. S ezt mind ugyanazok a tsz-tagok teremtették meg, akik 1961-ben is itt voltak. Mégis óriási a különbség. Sokat változtak. Változtak-e? A kovácsműhelytől kissé távolabb frissen kaszált lucernával megrakott szekér áll. Ketten egy kereket gurítanak ki a műhelyből. Ki kell cserélni a régit még útközben, mert félő, hogy szétesik. Tőlük jobbra Kunos Ferenc éppen fellép a homokfutó bakjára, hogy utasával a távoli üzemegységbe menjen. — Kunos bácsi, segítené egy kicsit? — szól át a szekér fogaAz idős ember korát meghazudtolva, fürgén ugrik le és már ott is terem. Segítségével megemelik a szekeret és perceken belül felkerül az új kerék. Villanásnyi epizód. Kunos bácsi pedig elnézést kérve magyaráz. — Tudja, segíteni kell egymáson. Nem nézhetem, hogy kínlódjanak, amikor itt vagyok én is. Ez az őszinteség. — Aztán elmeséli, hogy jó néhány évvel ezelőtt ő sem így gondolkodott Amikor belépett a tsz-be, nem is hitte, hogy megváltozik az élet. Most pedig megelégedett. Havi 40 munkaegységet keres, ha vasárnap dolgozik, pótlékot is kap és ami a fő: megbecsülik. — Nem mennék én innen sehova — mondja végül —, pedig messziről járok ki. Mondták is, hogy jobb lenne talán más fogatost idetenni, hiszen sokszor vasárnap is menni kell s ez a munka nehéz már az én koromban. De azt mondtam, maradok. Akik az eget is kimeszelnék... Mig az üzemegységhez érünk, megemlítem neki az elnökkel folytatott beszélgetést — Nem kell itt neveket keresni — így Kunos bácsi. — Ott van az a traktoros — mutat távolra —, kérdezze meg őt, hogyan dolgo zik, mi a véleménye. És-bárkivel beszélhet. Őszinték itt az emberek. Megmondják a jót és a rosz- szat is. Gombkötő Mihály traktoros éppen akkor áll be az istálló előterébe a friss zöldtakarmánmyal, amikor odaérünk. Szívesen válaszol. — Dolgozni kell, ez létkérdés — mondja —, de ez nem minden. Én magam kértem a felvételemet a tsz-be, nem beszélt rá senki. Hát máz becsületből sem hagyhatja cserben az ember a többieket. Amikor kell, akkor ülök a gépre. Mindegy, ha esik, ha fúj. \z állatok éhesek, a takarmányt be kell hozni bármilyen időben. Ez is becsület dolga. Adász Bálint állattenyésztési brigádvezető a hozzá intézett kérdésre igy válaszol: — Olyanok itt az emberek* hogy ha azt mondanám nekik, meszeljek ki az eget, csak azt kérdeznék, mikor csináljuk. — Kell ennél több? A sertéstelep egyik gondozója ma már'szégyelli, hogy néhány évvel ezelőtt tétlenül nézte a 300 hízó felének elpusztulását. Akkor nem törődött az állatok gondozásával. Az idén 1300 hízót ad a sertéstelep az államnak,* s ugyan ez az ember most az állatorvoshoz szalad, ha csak egy hízó is megbetegszik. Hát ilyenek sokan a régiek közül, akik ma is itt dolgoznak és most mégsem ugyanazok. 1053 • ^ | Kasnyik Judit A FELSÖNYOMÄSI ÁLLAMI GAZDASÁG TELEKGERENDÁS (Békéscsaba mellett) kender, hagyma, istállótrágyézás, szalmakazalozás munkáira azonnali felvétellel FÉRFI- ÉS NŐI MUNKÁSOKAT KERES és ezt követően kukoricatörésre is. Munkaerő-felesleggel rendelkező tsz-ekket kooperációs megállapodást kötnénk kölcsönös segítésre. Munkálatokat a bérszabályzat szerint teljesítményben bérezzük, egyes munkáknál természetbeni juttatás is lehetséges. Jó étliezés és elhelyezés biztosítva van. 428 Kiss László Kukk Imre
